Legenda lett
2010.05.28. 23:54
Nekem valamiért az elmúlt hetekben folyamatosan Will Smith jut az eszembe Bajnai Gordonról.
Több ponton is erősen sántít persze a hasonlat - ha jól belegondolok, tulajdonképpen valószínűleg az életkorukon kívül az égvilágon semmiben sem hasonlít egymásra az amerikai színész és a távozó magyar miniszterelnök -, de mégis. Meggyőződésem szerint Bajnai Gordon, akárcsak Will Smith a legjobb filmjében, egyszerűen tette a dolgát, megmentette a mi kis magyar világunkat, és a maga visszafogottságával szép csendben legenda lett.
Azt hiszem, a fentiek miatt most erősen fújolóknak fogalmuk sincs arról, hogy mit úsztunk meg annak köszönhetően, hogy jött ez az ember, aki csendben és kellő alázattal tette a dolgát és elvégezte, amire szerződött. Mielőtt bőszen csontvázazna vagy gágogásba kezdene a béközép, azért nem kellene elfeledni, hogy tavaly márciusban egyszerűen nem volt vevő a magyar államkötvényekre és nem akarták a befektetők tovább finanszírozni a magyar államot (aki nem tudja, hogy ez mivel jár, annak úgyis hiába magyarázom), egy euróért 317 forintot is kellett fizetni, a svájci frankért meg 212-t. Vészesen közel álltunk valami egészen apokaliptikushoz.
Eltelt egy év, és Bajnai véghezvitte, amit ígért: ha átfogó reformokra egy év alatt nem is futotta, de gatyába rázta és hitelessé tette a költségvetést. A befektetők pedig még a görög válság és az eurózóna viharai közepette is bízni tudnak a magyar gazdaságpolitikában és finanszírozzák a magyar államot. Ezek pedig olyan alapok, amikre, ha nem tolja el, építeni tud - és amikért minimum egy sörrel jön Bajnainak - a hivatalba lépő kormány.
Bajnai legenda lett, mégpedig azzal, ahogy csendben, de hatékonyan tette a dolgát. Nem fényezte magát, nem akart sem progresszív megváltó lenni, sem forradalmár. Nem dühöngött benne reformhevület és nem beszélt ködös dakota metaforákban. Politikushoz oly "méltatlan" módon nem hajtotta a szereplési vágy sem. Visszafogott megnyilatkozásaiból kiderült, hogy a politikai kommunikáció is csak annyiban érdekelte, hogy amennyire lehet, értelmesen és világosan el tudja magyarázni a zembereknek, hogy mit és miért tett.
Ő nem csak mondogatta, hogy tegyük a dolgunkat, hanem tette is a dolgát.
Az az érzésem, hogy akkor járna jól ez az ország, ha Bajnai Gordonhoz hasonló szakpolitikusok tennék itt csendben és tisztességgel a dolgukat néhány éven át. Tegyék a dolgukat a most hivatalba lépők is csendben és alázattal a következő három és fél évben, a kommunikáció, a píár és a fényezés - vagy mondjuk úgy: a kampány - meg ráér majd akkor, a legvégén. Az eredmények úgyis önmagukért beszélnek majd - és kívánom, hogy négy év múlva legyenek önmagukért beszélő eredmények.
Azt meg azért remélem, hogy a miniszterelnöki irodában, az átadás-átvétel pillanatában, csak úgy négyszemközt, hogy a kamera még véletlenül se lássa, egy halk és visszafogott köszönömöt elmormol majd Orbán Viktor a nem létező bajusza alatt.
Szerző: Michael Knight
6 komment
Címkék: kampány politika fidesz kormány társadalom orbán viktor állam legenda gazdaságpolitika adósság felelősség bajnai gordon csőd will smith elkúrás demagógia kormányzás görögök államcsőd
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Boli – Ch.T. is, meg hát! 2010.05.29. 20:15:52
Pannóca 2010.06.03. 22:19:15
Az, hogy ügyvezető miniszterelnök pedig gusztustalan kifejezés, brrr. Egy ország, állam, nemzet nem egy éves projekt, nem vállalat. (Mondom ezt én, akitől mindenféle nacionalizmus távol áll, de ez még nekem is fáj.)
bögöbö 2010.06.04. 14:30:33
Aki nem beszél arabusul... Milyen kirakat, te szerencsétlen?
Csak el ne kezd itt nekem a Gyurcsány-bábja mantrát...
Pannóca 2010.06.04. 15:57:43
Egyáltalán nem gondolom, hogy Gyurcsány bábja lett volna.
Egyszerűen csak olyan semleges arcot, figurát keresett ez a párt népszerűsége mélypontján, akit el bírnak viselni az emberek, aki kevésbé támadható...
De nem gondolom őt karizmatikus vezetőnek, legendának, határozott embernek, olyannak akinek nagy horderejű gondolatai, feladatai lettek volna, nem is ezért választották őt. Kellett egy olyan ember, aki szélsőségektől mentesen tudja képviselni a pártot ((mondjuk ma Magyarországon már ez is teljesítmény)), higgadtan elmondja amit megírtak neki, átlavíroz a válság közepén, legalább elkerüli a még nagyobb bajt. Gyakorlatilag egy projektmenedzser, aki mögött egy nagy csapat, párt áll. (Persze Orbán és Gyurcsány mögött is ott áll rengeteg tanácsadó, egy nagy párt, marketingesek gondolom, de ők önmagukban is meghatározó egyéniségek, nem szeretem ezt a szót, de tényleg karizmatikusak, érezhető a jelenlétük, az emberek érzelmeire hatnak minden irányban. Gordon egyáltalán nem, de nincs ezzel semmi baj, csak helyén kell kezelni.)
Ennyi.