Azt kell mondjam: egy kicsit örülök is Tarlós István bejelentésének, miszerint az önkormányzati rendszer reformja leginkább 2014-ben lesz esedékes, ugyanis némileg hosszabb, megfontoltabb és komolyabb előkészítést igényel.

Így bár ez ügyben sem "azonnali nagy arányú" a változás, de így a végén talán még valami jó is kisülhet belőle - persze, ha nem tolják el, mint az egyszeri székely a mestergerenda faragását.

Mert azért ne legyenek illúzióink: a képviselőtestületek létszámának csökkentése fontos lépés ugyan, de a feladat egészét tekintve nem több, mint szimbolikus intézkedés, amely ráadásul egyes vélekedések szerint a Fidesz önkormányzati pozícióinak a bebetonozását szolgálja csak.

Nem az önkormányzati képviselők számát, hanem az önkormányzatok - vagyis a képviselő-testületek és a polgármesteri hivatalok - számát kellene csökkenteni ugyanis.

Mindez persze messzire vezet - érinti például az intézményfenntartás kérdéseit is. Nevezetesen azt, hogy például mi legyen a falusi kisiskolákkal. Hogy meg kell-e védeni őket. Hogy vajon az szolgálja-e az egyenlő életesélyeket, ha a kisdiák egy lepusztult állapotú, korszerűtlen felszereltségű iskolában tanulhat, igaz, mindezt helyben, vagy ha nap mint nap egy kistérségi iskolabusz viszi és hozza a kistérségi központ korszerű iskolájába, ahol nyelvi labor, informatikaterem és netán még tornaterem és uszoda is van...

És ugyanez igaz az önkormányzati - hivatali - feladatokra is. Az okmányirodai ügyeket már ma is a kistérségi központokban kell intézni, így talán a hatósági eljárási ügyeket is át lehetne emelni erre a szintre. És mennyivel hatékonyabb lenne, ha például a közintézmények fenntartásával járó adminisztratív - költségvetési, könyvelési, pályázati, létszámgazdálkodási, segélyezési és ki tudja még, milyen feladatokat - a kistérségi központokban, korszerűen felszerelt hivatalokban, megfelelő informatikai eszközökkel és kellően korszerű szakmai tudással felvértezett hivatalnokok végeznék. Persze önmagában ez sem ilyen pofonegyszerű, hiszen nagyon sok kistelepülésen ma az önkormányzat az egyetlen munkaadó. Mi lenne akkor, ha az is bezárna...

Ki kellene találni és nagyon komolyan megvitatni, hogy kell-e nekünk majdnem 3200 önkormányzat. Franciaországban lélekszám-arányosan ennél jóval több is működik - persze akinek futja rá... Nekünk a jelek szerint mostanság egyre kevésbé.

Ki kellene találni és közmegegyezére kellene jutni egyfajta vízió szintjén, hogy mégis ilyen országban akarunk élni. És ennek természetesen része az is, hogy milyen legyen az önkormányzati rendszer. És igen, ez lehetne egyfajta új társadalmi szerződés, nem a választási eredmény.

Erre például nagyon jó lenne a kurtán-furcsán abbamaradt Nemzeti Konzultáció, vagy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett valami, amiről igazából máig nem derült ki, hogy pontosan micsoda és hogy hogyan is működik. De hogy valamiféle szakmai, netán társadalmi párbeszéd kellene róla, azt jelzi, hogy például a megyei önkormányzatok szerepéről még a Fideszen belül sincs egyetértés. Ez utóbbi - vagyis a megyék kontra régiók vita - például megérne egy külön posztot.

Ki kellene nyitni tehát ezt a vitát ismét - merthogy volt már erről egészen komoly szakmai egyeztetés -, felülemelkedve a "mentsük meg a kistepelüléseket" demagógiáján, túllépve a politikai populizmuson és a kétharmados erőfitogtatáson, értelmes és tartalmas társadalmi párbeszédet kezdeményezve az ügyben.

Hogy úgy mondjam: ezt a párbeszédet kívánja az ország érdeke.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.