Várakozó állásponton
2011.02.02. 12:30
Kíváncsi vagyok, hányan esnek majd pofára, hányan döbbennek rá, hogy az államkassza Orbán Viktor kezei alatt sem egy végtelenített kolbásztöltő berendezés, és hogy mégsem jut minden ház köré elég kolbász a kerítéshez...
Erőteljes várakozó állásponton vagyok, mert finoman szólva is izgalmasnak ígérkezik a február. Állítólag egy bő év után - már ha a választási kampányt is beleszámítjuk, márpedig miért ne számítanánk - végre fény derül arra, hogy a Fidesz-vezette kormány milyen konkrét és kézzelfogható intézkedéseket tervez a gazdaság beindítására és az államháztartás hosszú távon is fenntarthatóvá tételére. És persze választ kapunk arra is, hogy az Alkotmánybíróság miként dönt, már ha egyáltalán, a magán- nyugdíjpénztári megtakarítások úgymond államosítása ügyében.
Lehet itt most felemlegetni az orbáni 29 pontot, az úgynevezett "azonnali és nagyarányú adócsökkentést" vagy éppen az Új Széchenyi Terv meghirdetését, összességében az új kormány hivatalba lépése óta egyes szimbolikus intézkedéseken túl igazán érdemi, strukturális változásról nem döntött - olyanról legalábbis, ami hosszú távon is fenntarthatóvá tenné az állam gazdálkodását vagy a gazdaság növekedését. Sőt. Ami viszont eddig történt, az a politikai zsákmányszerzésen túl többnyire kommunikációs bűvészkedés volt csak. Játék a szavakkal. Mentalista trükk. Mondjuk annak legalább kétségkívül profi.
Az elmúlt napokban viszont már hallani egy úgynevezett "étlapról", amelyből Matolcsy mester szemezget majd, s a hírek szerint ő válogatja össze a kormány leendő gazdaságpolitikai intézkedéseit. Kár. Az étlapon ugyanis ma még vannak értelmes javaslatok is...
Mindenesetre kíváncsi vagyok, hányan esnek majd pofára, hányan döbbennek rá, hogy az államkassza Orbán Viktor kezei alatt sem egy végtelenített kolbásztöltő berendezés, és hogy mégsem jut minden ház köré elég kolbász a kerítéshez. A gyógyszerkassza reformja, a rokkantságinyugdíj-jogosultságok felülvizsgálata (értsd: a rokkantnyugdíjasok széles csoportjának munkanélkülivé átsorolása), az utazási támogatások megfaragása (értsd: bérlet- és jegyáremelés), esetleg bizonyos vasúti szárnyvonalak bezárása (lásd: Új Széchenyi Terv), vagy a bevételi oldalon a Bajnaiék által megszüntetett tételes egészségügyi hozzájárulás meg hozzá néhány új (zöld)adó bevezetése (értsd: adóemelés) igen sokakat érint majd kellemetlenül - mint ahogyan a tegnaptól sunyin hatályos áramdíj-emelés. Lesz azért az egésznek némi őszödi fílingje, az bizonyos, bár Szijjártó Péter magasröptű értekezése kíséretében nyilván ezt is megpróbálják megmagyarázni majd...
És aztán bizony, ott van még az Alkotmánybíróság, amely kapcsán kérdés, hogy lesz-e vér a pucájukban - vagy lesznek-e a szó Dugovics Titusz-i értelmében kellően önfeláldózóak ahhoz, hogy érdemben foglalkozzanak a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások einstandolásával. Mert ugye mi van akkor, ha az Alkotmánybíróság nem is az egész jogszabályt, csak mondjuk azt a passzust semmisíti meg - és a szakértők ezt mondják valamelyest valószínűnek -, ami a magán-nyugdíjpénztári rendszerben maradó 102 ezer embertől elveszi a 75 százalékos állami nyugdíjjogogosultságot? Abban az esetben még vagy kétmillióan mondhatják azt teljes joggal és bizonyára méretes felháborodással, hogy ja kérem, ha ez a helyzet, akkor én is maradtam volna... Ha őket netán "visszaengedik" magán-nyugdíjpénztári rendszerbe - korrigálandó ezt az ex-lexnek tűnő állapotot -, akkor a költségvetés és a kormány minden terve borul. Ha viszont nem, akkor az elégedetlenség miatt szerintem a kormány borul.
A legfrissebb hírek szerint Orbán Viktor délután rendkívüli sajtótájékoztatót tart a nyugdíjpénztárak ügyében. Ha nem győzelmi jelentést szeretne tenni - hiszen azt már megtette a szenátor asszony -, akkor vajon mit jelent be? Hogy csak egy rossz tréfa volt az egész nyilatkozatosdi? Vagy hogy átfogó vagyonosodási vizsgálatra számíthatnak a magán-nyugdíjpénztári rendszerben maradók, mert nekik bizonyára van vagyonuk, ha ezt a lépést meg merték kockáztatni? Nagyon kíváncsi leszek erre. Erre is.
* * *
Ápdéjt. A miniszterelnök gyakorlatilag nem mondott semmit. Pontosabban semmitmondott. Hadovált valami münchausenit az államba vetett bizalom visszatéréséről, de ezt szerintem ő maga sem hiszi el. Ha meg elhiszi, akkor itt tényleg nagy a baj.
Szerző: Michael Knight
· 1 trackback 5 komment
Címkék: politika fidesz kormány orbán viktor alkotmánybíróság gazdaságpolitika államháztartás adócsökkentés matolcsy portfolioblogger 29 pont
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: MSZP: Kétmilliót keres Szijjártó 2011.02.02. 14:43:01
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cyr · http://gyermekszoba.blog.hu 2011.02.02. 13:26:46
Ugyanis ez azt fogja jelenteni, hogy ők is csupán a maradék 8-10 (vagy még ki tudja mennyi lesz) százalékos befizetések terhére dőzsölhetnek majd nyugdjas korukban... Az pedig az állami rendszerben sem lesz több a végelszámolásnál, azzal a különbséggel, hogy ők legalább az eddigi megtakarításaikat is bebukták.
Mert ilyen módon egyébként tartható a rendszer hosszú évtizedekig, kétség nem fér hozzá... :))))