Volt...

2014.08.20. 11:26

"1989-ben hiba volt azt hinni, hogy jó a nyugati modell..." - jelentette ki a miniszterelnök augusztus 19-én, a Páneurópai Piknik 25. évfordulóján. Orbán Viktor a közelmúltban arról is beszélt, hogy "megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban."

"Csak olyan Magyarország és olyan Közép-Európa maradhat fenn, amely kultúrájában, értékeiben Nyugat-Európához kötődik" - szögezte le ezzel szemben augusztus 20-dikán Navracsics Tibor, az Orbán-kormány külgazdasági és külügyminisztere, aki szerint "évszázados törekvés volt, hogy a magyarság Európához tartozhasson, a saját államában szabadon, európaiként élhessen."

Egyrészt - hogy egy képzavarral éljek - nem tudja a bal száj, hogy mit is mond a jobb. Merthogy a kettő valahogyan nagyon nem ér össze. Vagy még inkább szöges ellentétben áll egymással. Egyrészt a miniszterelnök szerint ugye szakadjunk el a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól, a külügyminisztere szerint viszont kultúrájában, értékeiben Nyugat-Európához kötődjünk... Most akkor merre is haladjon az a bizonyos gyorsnaszád?

Mindenesetre a Navracsics Tibor által elmondottakban van egy négybetűs szó, maga az állítmány, ami sajnos egyre inkább és egyre tragikusabban igaz.

Ez pedig a volt...

A felelősség kérdéséről

2014.08.07. 20:12

Nem elsősorban a bankok és nem elsősorban a devizahitelesek tehetnek a devizaadós-problémáról Magyarországon. A hitelek felvételekor ugyanis még az árfolyamkockázattal kalkulálva is ki-ki azzal számolhatott, hogy belátható időn belül euró lesz Magyarországon. Elvégre erre nemzetközi kötelezettséget vállalt a magyar állam. Az euró közelgő bevezetése pedig kiszámítható gazdaságpolitikát feltételezett. Volna. Csakhogy a kormány ehelyett keleti szelet fingott a rendszerbe...

Én magam például 2008-ban igenis számoltam az árfolyamkockázattal. 176 forintos svájcifrank-árfolyamnál azzal kalkuláltam, hogy 220 forintos árfolyamig jobban járok, mint a forinthitellel. Hát, 259 forintnál azt hiszem, elmondhatom: nagyon nem jött be. És persze most jönnek a kedves trollok, hogy milyen piszkos spekuláns vagyok, bezzeg az alacsonyabb törlesztő, az jó volt nekem, most meg, hogy szívtam az árfolyammal, miért sír a szám...

Egy dolgot azért szeretnék végiggondolásra javasolni, mielőtt lepiszkosspekulánsozni kezdenék a deviztahiteleseket! Az akkori döntésekben ugyanis még egy fontos szempont szerepet játszott, azoknál legalábbis, akik értették, hogy mi is az a devizahitel. Ez pedig nem más, mint az erősödő európai integráció, az euró nem túl távoli bevezetésének reménye. Mert még ha számolt is az ember az árfolyamkockázat lehetőségével - én például igenis számoltam, és a szerződésben foglaltakat nem csupán tudomásul vettem, de meg is értettem -, azért nagyjából azzal kalkulálhatott, hogy az árfolyamkitettség idővel csökkenni fog. Előbb vagy utóbb, de inkább előbb ugyanis euró lesz a fizetőeszköz Magyarországon is. Ennek a bevezetése pedig kiszámítható és következetes fiskális és monetáris politikát feltételez ugyebár.

És ne tessenek elfelejteni, hogy nem volt légből kapott e feltételezés! Magyarország ugyanis az európai uniós csatlakozási szerződésben bizony kötelezettséget vállalt arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül csatlakozik az euróövezethez, és mindent megtesz azért, hogy ennek a feltételeit megteremtse.

Hát, gondolta a fene, hogy a keleti szelet fingik a rendszerbe a Fidesz.

Mindazért a problémahalmazért, amit ma a devizahitelek jelentenek Magyarországon, nem elsősorban a bankok tehetnek. Nem is rajtuk kellene leverni az egészet. És nem is elsősorban a devizaadósok tehetnek róla, nem is nekik kellene vállalniuk a teljes buktát. Elsősorban ez az elbaltázott, irracionális és illiberális (milyen divatos szó...) gazdaság- és jegybanki politika és az emiatt rekordgyenge forint tehető felelőssé mindezért. Nem azért lett magas a törlesztő, mert a bank kamatot emelt vagy árfolyamrést számított fel, az csak a kisebbik része volt. A magas törlesztőknek leginkább a 160 helyett immár 260 forintos svájci frank az oka. Meg az, hogy lassan kifelé haladunk Európából, e folyamat minden kiszámíthatatlanságával és piacellenes velejárójával együtt. Mondhatni: a Fidesz-kormány jól átvert és megszívatott minden devizahitelest azzal, hogy az euró mielőbbi bevezetésére törekvés - mint vállalt kötelezettség - helyett kiszámíthatatlan unió- és piacellenes lépések jellemzik néhány éve a magyar politikát.

Van egy rossz hírem: ne tessenek remélni semmi jót a most formálódó adósmentéstől sem! Hiába jár vissza egy-egy adósnak 500-600 ezer forint, és hiába írják le ezt a tőketartozásából. Amennyivel emiatt csökkenne a havi törlesztője, annyit elvisz az, hogy már nem 240, hanem 260 forintos svájci frankról beszélünk. És ki tudja, hol lesz a vége... Van még biztosan néhány kiváló adósmentő ötlet a Fidesz tarsolyában.

Lassan pedig szitokként vezethetnénk be a mondást: mentsen meg téged az Orbán meg a Matolcsy...

Félkarúak és rablók

2013.07.15. 22:51

A recept egyszerű: kétharmados erővel elvenni az üzletet attól, akinek van, aki évek óta ezt csinálja, majd nemes egyszerűséggel újraosztania haveroknak a piacot. Nem is tudom mi ez: kommunista trükk vagy igazi rablókapitalizmus.

Hogy őszinte legyek, én eddig ilyesmiről csak úgynevezett forradalmi helyzetben vagy puccs révén az egyik diktatúrából a másikba eső dél-amerikai vagy kelet-afrikai kis országok kapcsán hallottam. Mármint arról, hogy a piac egy-egy szegmensét vagy egy-egy komplett iparágat a kormányzat egy kósza és erőszakos döntéssel államosít, kisemmizi és kiebrudalja az addigi tulajdonosokat, majd korrupciótól bűzlő módon privatizál - magyarán átpasszolja a piacot és az iparágat rokonoknak, a haveroknak és az új hatalom kiszolgálóinak.

Úgy tűnik, már megint úgy tűnik, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz-kormány sem jobb egy jelentéktelen, ám annál hepciáskodóbb közép-amerikai vagy kelet-afrikai minidiktatúránál.

Kezdődött az egész a trafikmutyival, amikor is úgynevezett népegészségügyi célokat szem előtt tartva elvették néhány ezer család - tisztes magyar vállalkozók - megélhetését. Akárcsak annak idején a kommunisták. Eddig volt vállalkozásod, mostantól nincs - mehetsz kapálni, vagy ahová akarsz. Aztán láttuk, mi lett belőle: trafikmutyi. Maholnap meg ott tartunk, hogy az úgynevezett népegészségügyi célok mentén este 10 óra után a nemzeti dohánytrafikokba járhatnak majd alkoholért a szomjazók. De a terv teljesült: a piacot tökéletesen újraosztották a haveroknak.

Aztán jön a takarékszövetkezeti mutyi. Egészen egyszerűen államosítani akarják a szektort - nem törődve azzal, hogy a takarékszövetkezetek nem a levegőben lógnak, azoknak vannak tulajdonosai is -, majd a nekik kedves pénzembereknek átpasszolni a komplett fiókhálózatot, a kiépített infrastruktúrát és a bejáratott, stabil és jelentős vidéki ügyfélkört. Mert ugye az ő bankáraik tehetséges nemzeti vállalkozók, a mások bankárai meg utolsó, galád, népnyúzó pernahajderek. De persze tudjuk: az ő offshore-lovagjaik grál lovagok, a mások offshore-lovagjai meg rablólovagok... Mindenesetre a recept ugyanaz a kelet-afrikai módi: államosítás, majd jól célzott privatizáció a haveroknak.

És a legfrissebb hírek szerint most meg a játékgép-biznisz van soron... Nemrég államilag betiltották a félkarú rablókat, mondván, hogy a játékgépek károsak az egészségre, meg hogy megnyomorítják a szegényeket. Egészen egyszerűen az történt, hogy az üzletet kétharmados erőszakkal elvették attól, akiknek volt. Most meg úgynevezett "meghívásos koncessziós pályázattal" (figyelem: már nem is nyílt a pályázat, csupán meghívásos, tehát már indulni is csak az indulhat, akit ők jónak látnak!) újranyitnának vidéki játéktermeket - vagyis átpasszolják ezt a piacot is a haveroknak, tokkal-vonóval... Már előre látom, milyen vaskos összeállítások készülnek majd a játékterem-koncessziót nyerő sógorokról, menyekről, vőkről, másod-unokatestvérekről, a képviselő urak szomszédairól és a polgármesterek legkedvesebb üzlettársairól...

Azt hiszem, nem a félkarúak a rablók itt, hanem Lázár János és tettestársai.

 

Haszontalan idióták

2013.07.12. 11:28

"Tavaresek: hasznos idióták" címmel olyan eszmefuttatást olvastam ma a Facebookon, amilyet a Magyar Nemzet - Echo TV - Bogár László - Boros Imre - Bayer Zsolt ötöse is megirigyelhetne. Összeesküvés-elmélet a köbön. És korokon át!

Idézném az eredetit, mert minden szava Arany. A feje meg Tompa - ahogyan a klasszikus mondja... Leninnél kezdi, és egészen a 2013-as kazanyi Universiade 100 méteres női síkfutásának középdöntőjéig jut, persze '56-on, a szocialistákon és a zsidókon át. De inkább olvassuk az eredetit!

"Vlagyimir Iljics Uljanov, a nagy gondolkodó, akit inkább Lenin néven ismer a világtörténelem, használta először e kifejezést: hasznos idióták. Azokat a nem orosz értelmiségieket értette rajta, akik propagálják (ezért hasznosak) az általuk nem nagyon ismert (ezért idióták) szovjet rendszert.
Mára világszerte elterjedt ez a fajta. Némely egyedei olyan külsőségekkel is jelzik eszmei hovatartozásukat, mint a névválasztás. Az idősebbek emlékezhetnek arra, hogy a chilei kommunista ifjúsági szövetség vezetőjét úgy hívták, hogy Vologya Teitelbaum. (A Vologya Vlagyimir beceneve, kis korában így hívták a nagy Lenint). S az sem véletlen, hogy Pinochet elől az NDK-ba menekült, mint sok más, üldözötté vált társa.
Manapság pedig már a családnevek is árulkodnak. Itt van például ez a Tavares, akit az Európa Parlamentbe a portugál zöld és/vagy kommunista párt delegált. Először egyszerű véletlennek gondoltam, hogy a tavarisra ( kiejtve az orosz elvtárs, tovaris) hajazik ennek a luzitánnak a neve.
Az ütötte az első szöget a fejembe, hogy a Hír TV Célpontjában megszólaltatott román szocialista képviselőnő pontosan így említette a nevét: Tavaris. Azaz: elvtárs. Román nyelven Tovarisul.
Ekkor még mindig véletlenekről morfondíroztam magamban. Bár, ha jobban meggondoljuk, a családnévadásnak is okai vannak, árulkodik valamiről, hogy e nevek kialakulásakor kit hogyan kezdtek el szólítani. Barna, Fekete, Tóth, Román, Kis, Nagy, Kovács bizonyos eredetre, termetre vagy foglalkozásra utal. Még direktebbek a felvett nevek. Azok meg valakinek valamilyen vonzalmát, hovatartozását tükrözik. Akár lehet ilyen a Tavares is.
Aztán eljött a Kazanyban rendezett Universiade atlétikai versenyeinek a közvetítése, s kit látok a 100 méteres női síkfutás középfutamaiban? Sonja Tavarest, a portugál futónőt. (Vesd össze Havas Szonja magyar szocialista képviselő nevével, aki szerint 1956-ban zsidókra vadászó tömeg ellen hívták be a szovjet csapatokat!) Tehát nemcsak Tavares/tovaris, hanem Szonja is. Persze ez is lehet névrokonság, de én inkább elhagynám eme összetett szó „név” elemét, nem olyan népes állam Portugália, hogy nagyon sok Tavares nevű családja lenne.
De meddig oktatnak még ki bennünket a hasznos idióták demokráciából?"

Húúú vazze! Ez aztán veretes.

De akkor folytatnám, mert egészen megihletett a történet.

Arnold Schwarzeneggernek (aki meg eredetileg Schwarzenberger ugye - nem is értem, hogy ebbe miért nem kötöttek még bele a haszontalan idióták) volt egy olyan filmje, hogy a Vörös Szonja. Na, nyilván az is Havas Szonja meg 1956 miatt volt vörös... Ráadásul abban a filmben a gonoszt egészen véletlenül Gerdennek hívják, ami nyilvánvalóan a rendkívül hasonló hangzású Orbánra utal! Tudom, az a film még 1985-ben készült, de a Terminátor egyrészt ugye simán visszamegy az időben, a Fidesznél meg minden gond nélkül bejátszik a visszamenőleges hatály...

De továbbmegyek! Van egy Sara Tavares (ejtsd: szar a Tavares) nevű portugál énekesnő. Őt viszont már biztosan a Fidesz, sőt: maga Kumin Ferenc kreálta, hogy így vágjon vissza a Magyar Nemzetet (nem, nem a nyomdaterméket, hanem értelemszerűen a Miniszterelnök Úron, Pártunkon és Kormányunkon keresztül Minden Egyes Magyar Honpolgárt) ért sértő és érdemtelen támadásokért...

Folytassam még?

Ja, hogy a Tavares egyébként egy meglehetősen gyakori családnév a portugál nyelvben, különösen Portugáliában, Brazíliában és a Zöld-foki szigeteken, meg hogy ilyen családnévvel van író, focista, színész, újságíró, amerikai jéghokis és rapper, szupermodell, sőt: az összeesküvés-elméleteknél maradva még egy neves kriptográfus is?! Hát, kicsire és a tényekre nem adunk!

A haszontalan idióták nyilván ebből is csak arra a következtetésre jutnak, hogy Portugália egy velejéig kommunista, csupa továrisból álló ország... És hogy ezek után ezek a továrisok oktatnak ki minket demokráciából?!

Győzelem vagy kapituláció?

2013.05.24. 19:41

Egészen szürreális élmény azt olvasni egynémely portálon, hogy Orbán győzött, meg hogy legyűrte Brüszelt, és Magyarország végre kikerülhet a túlzottdeficit-eljárás alól.

Lófaszt győzött, kiskezitcsókolom. Kapitulált.

Azzal együtt is, hogy a hír maga örömteli, szeretném leszögezni, hogy a miniszterelnök igenis kapitulált, letette a fegyvert, csúfosan megadta magát Brüsszelben. A "nem engedünk a brüsszeli nyomásnak" harcias hevéből csak újabb adók, adóemelések és megszorítások születtek, amit persze még véletlenül sem adóemelésnek és megszorításnak neveznek majd a kormánypárti szónokok.

A kereskedelmi tévéket sújtó, a hírek szerint brutális reklámadót például nyilván nemzeti ízlésvédelmi hozzájárulásnak vagy valami hasonlóan abszurd hülyeségnek nevezik majd, miután az adó amolyan szitokszó lett mostanára a kormányzat köreiben. És persze ez lesz az, amit ugyanúgy nem hárítanak át az emberekre, ahogyan nem hárítják át a bankok sem a tranzakciós illetéket.

Nem a lófaszt nem. Tessenek majd megnézni, hogy hogyan változik a Diginél meg a T-Home-nál az alapcsomag ára jövőre ilyenkor...

Nem lehet elégszer idézni a Beatrice klasszikusát: "Nagy árat fizettünk érted, szabadság. Drágább lett a lánc. A forradalom rajtunk nem segített, vége már. Elmaradt a nagy ünnep..."

Apropó, kereskedelmi tévék... Azt azért őszintén remélem, hogy a kereskedelmi tévék híradói eztán végre tényleg híradók lesznek az eddigi bulvárkékfény-műsorok helyett, és hogy kevésbé lesznek - hogy is mondjam csak - simulékonyak Orbán Viktorral és kormányával.

Ha másra nem, a reklámadó arra jó lesz, hogy jövőre ilyenkor nem okoznak kínos perceket egyes főcelebek interjúnak csomagolt bulvárpolitikai produktumai a miniszterelnök embert próbáló, munkás mindennapjairól.

 

Gesztusok és gusztusok

2013.05.23. 19:27

Számomra a nap híre volt, hogy a jobboldali, kereszténydemokrata Angela Merkel nem csak hogy elment az ellenlábas szociáldemokrata párt, az SPD születésnapi ünnepségére, de külön publicisztikában fejezte ki az SPD iránti tiszteletét és elismerését, és a demokrácia hajthatatlan híveként méltatta pártja első számú politikai ellenfelét. A jobboldali, konzervatív német kancellár hangsúlyozta: nem lehet elég nagyra értékelni a szociáldemokratáknak a haza szolgálatában végzett munkáját.

Történt pedig mindez az egyébként kiélezett választási kampány kellős közepén, valahol Németországban.

És meggyőződésem, hogy Angela Merkel ettől a gesztustól nem lett kevésbé határozott vezető, és nem tűnik gyengébbnek sem a választók szemében. Sőt.

Mindeközben Magyarországon...

Mindeközben Magyarországon nem kell ahhoz választási kampánynak lennie, hogy Orbán Viktor vagy Kövér László még véletlenül se méltassa az ellenlábas politikai oldal érdemeit. Sőt! A jobboldali, konzervatív Fidesz egyenesen alaptörvényi szinten rögzítette (az azóta az Alkotmánybíróság által egyébként megsemmisített) jogszabályban, hogy az ellenlábas politikai oldal, vagyis az MSZP "a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim elõnyök haszonélvezõjeként, valamint régi és az új pártot összefûzõ, a pártvezetést is jellemzõ személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelõsségben, amellyel az állampárt terhelhetõ." Az országgyűlés elnöke pedig még olyan kijelentésre is ragadtatja magát, mely szerint botrány, hogy a szocialisták képviselői egyáltalán ott ülhetnek a Parlament széksoraiban.

Miközben Németországban a konzervatívok vezetői - bár nyilván számos kérdésben nagyon nem értenek egyet a szociáldemokratákkal - elismerik és megköszönik a politikai ellenfélnek a haza szolgálatában végzett munkáját, addig idehaza csak maffiabaloldalról meg maffiajobboldalról és az állandó acsarkodásról, no és persze az ellenoldal totális eltiprásának szükségességéről szólnak a hírek.

A magyar politika nem csak gesztustalan, de gusztustalan is.

Édes istenem, időnként azt gondolom, hogy nem csak fényévekre, de ráadásul napról napra egyre messzebb vagyunk attól, amit polgári demokráciának szoktak volt nevezni.

Legalábbis a világ normálisabb felén.

Kubatovosított trafiklista

2013.05.17. 10:27

"Százas nagyságrendben vannak baloldaliak a trafiknyertesek között" - érvelt a miniszterelnök - meg korábban több fideszes korifeus is - a trafikmutyi mutyitlansága mellett.

Hoppá! Gondoljunk csak bele alaposabban abba, hogy jelen esetben milyen súlyosak is Orbán Viktor szavai! Ez az árulkodó félmondat szerint ugyanis igen komoly problémák vannak a Fidesz demokráciafelfogásával, meg ebből következően magával a demokráciával is Magyarországon.

Jogállamban az ezzel kapcsolatos felvetésekre egy miniszterelnök, egy politikus, egy döntéshozó, egy bárki nem mondhatott volna mást, mint hogy már elnézést, de a pályázók politikai nézeteiről nincs és nem is lehet információm. Az ilyen kérdést vagy felvetést élből el kell utastani, ugyanis a pályázók világnézeti alapon történő besorolását, listázását a lehető legszigorúbban tiltja az Alaptörvény. Igen, még a negyedik módosítás után is.

Orbán Viktor, Lázár János és a többi bizony alkotmányt sért, amikor arra hivatkozik, hogy százas nagyságrendben nyertek baloldaliak is trafikkoncessziót. Ezek szerint ugyanis még a miniszterelnök köreiben is készült vagy legalábbis létezik olyan kimutatás, amely besorolja, hogy politikailag melyik pályázó hová tartozik.

Hogy úgy mondjam: kubatovosították a trafiknyertesek listáját.

És most ne tessenek azzal jönni, hogy mert az ellenzék meg fideszes nyertesekről beszél. A probléma a nyertesek elég széles körénél nem azzal van, hogy milyen a politikai világnézetük. Ahhoz ugyanis egyrészt senkinek semmi köze, meg nyilván attól függetlenül egy "civilben" egyébként fideszes trafikos ugyanannyiért adja majd a rákkeltőt, mint a politikailag más véleményen lévő konkurencia.

A probléma az, hogy itt igen nagy számban a rokonság nyert. Igen, a döntéshozók és a döntésre rálátók, meg a döntésben egyébként teljességgel jogtalanul közreműködő politikusok és politikai tisztségviselők közeli-távoli rokonsága.

És közben komolyan csak sajnálni tudom azt a néhány száz nyertes trafikost, akik valami véletlen folytán mutyi nélkül jutottak koncesszióhoz - mert bizonyára vannak ilyenek is szép számmal.

A fideszes trafikmutyi miatt a bélyeg rajtuk is ott van, letörölhetetlenül.

 

Európai szégyen

2013.05.10. 09:44

Gondoltam, megvárom az éjfélt, hátha mégis mond valaki a kormány részéről valami szépet Európa napja alkalmából. De idehaza csak egy újabb hadüzenetre futotta, és még az is csak a balfék Rogántól. Szégyen.

Lehetne most patetikus dolgokat írni Európáról - megjegyzem: lenne is miért -, a szabadságnak arról a felemelő érzéséről, hogy tudja az ember: ha éppen olyan kedve van, nekiindul Európának, és meg sem áll egészen az Atlanti-óceánig. Mert többek között a szabadság érzése - és tudata - az, amiért jó európainak lenni. A tudat, hogy nincs határ és nincs őr, hogy szabadon, egyenrangú európai polgárként csavaroghatok Rómában vagy Párizs utcáin, meg hogy európaiként egy kicsit az enyém is a Felfedezők emlékműve Lisszabonban, az Atlanti-óceán partján - számomra legalábbis felemelő.

Aztán lehetne hosszan értekezni nettó kedvezményezetti pozícióról, európai uniós forrásokból megvalósuló fejlesztésekről - én ezt most szándékosan nem tenném. Ennél nekem sokkal többet jelent Európa. Márai Sándor Európája. Azt gondolom, hogy európainak lenni egyfajta rangot is jelent a világban.

Én szeretem Európát. Jobban, mint a focit. És szeretek szabad európai polgár lenni.

1950-ben e napon - a második világháború európai lezárásának ötödik évfordulóján Európa egyik atyja, Robert Schuman békéről beszélt, szabadságról, összefogásról és együttműködésről. Nem amolyan gagyi nemzetiről, amiben minden mást jelent, mint ami. És az elmúlt hatvanhárom év tényleg a békéről, az összefogásról, az együttműködésről és a szabadságról szólt Európában. A szabadságról, amiből 23 éve végre nekünk is kijutott.

Robert Schuman ezen a napon szabadságról, együttműködésről, összefogásról és békéről beszélt. Arról, amiről Európa és az európaiság szól.

Rogán Antal ezen a napon amolyan hadüzenet-féléről szónokolt, harcot, széthúzást, különállást meg hatalommal való visszaélést emlegetett. Meg úgynevezett magyar érdekeket.

Én nem hinném, hogy a Fidesz ne értené, vagy legalábbis ne értette volna Európát. Csak ez a Fidesz ma már se nem fiatal, se nem demokrata, se nem szövetség. Ennek a Fidesznek - bebizonyították sokszorosan - ma már nem szentek az olyan értékek, mint a szabadság, a béke és az együttműködés. Ez a Fidesz  a napi politikai, hatalmi és főként gazdasági érdekeiért ha kell, beáldozza Európát. Beáldozza mindazt, amitől európai lett, amitől európai volt Magyarország.

Azt gondolom, hogy szégyellje magát Rogán Antal és a teljes Fidesz-frakció, hogy Európa napján csak egy újabb, szánalmas hadüzenetre és egy béna "nem leszünk gyarmat" nyilatkozatra futotta tőlük.

Hát ezúton megkérem Rogán Antalt, Kósa és Varga polgártársakat, Kocsis Mátét és magát a miniszterelnököt is, hogy engem ők ne védjenek meg Európától és Brüsszeltől, mert én az ő védelmükből nem kérek!

A történtekért - európai polgárként - én kérek elnézést.

Trafikkomédia

2013.05.08. 14:00

Úgy tűnik, hogy a dohányzás elleni küzdelem jegyében az állam kötelező állami feladattá tette a lakosság cigaretta-ellátását... Bravó!

Egyre kínosabb a trafikmutyi végjátéka - a kormány pedig teljességgel röhejessé válik a történetben.

Találós kérdés (az ilyesmi mostanság úgyis olyan népszerű a kormányinformációnak álcázott Fidesz-kampányhirdetésekben): melyik az az ország, ahol a cigaretta-ellátási kötelezettség terheli az államot? Más szóval melyik az az ország, ahol állami közfeladat biztosítani a lakosság cigarettához jutását?

Igen, kitalálták! Ez a csodálatos ország nem más, mint kis hazánk itt, a Kárpátok bérceinek lágy ölén, Orbán Viktor országépítő, erős két karjának biztonságot adó ölelésében.

Abba most nem mennék bele - sokan írtak róla bölcs dolgokat, már amennyire egy abszurd komédiáról bölcsen lehet írni -, hogy mennyire tipikus, országlenyúlós húzása a Fidesznek az, hogy nem csupán újraosztja a haveroknak a dohánypiacot, de még utána az árrés emelésével garantálja azt is, hogy vastagon gazdagodjanak belőle. Az már sokkal viccesebb, hogy amikor rájönnek, hogy mindez számottevő cigarettaár-emelkedéshez - konkrétan ezer forintos cigarettához - vezet, ami meg ugye nem éppen népszerű a dohányos választók népes táborában, akkor azt keresik, hogy hogyan lehetne mindezt kiküszöbölni, és vizsgálják a jogi lehetőségét annak, hogy mindezt mi módon tudnák megfizettetni a dohánygyárakkal. Merthogy ne az emberekkel fizettessék meg, ugyebár... És persze azt sem részletezném, hogy ha a kormány szerint teljesen tisztességes volt az egész trafikmizéria, akkor mi a fenének gondolkodnak a legmagasabb kormányzati szinten a trafikkoncesszióhoz nem jutott trafikosok kárpótlásán. Merthogy így azért nagyon kilóg a lóláb... Azon meg már tényleg csak röhögni tudok, hogy a MOL meg a Tesco bejelentkezett, hogy hellyel kínálja a multik kiszorítására indított trafikpályázat trafik nélküli nyerteseit....

De a legabszurdabb az egészben mégiscsak az, hogy egy illetékes fideszes politikus szerint "ahová nem jut trafik, ott mobilboltokkal oldják meg a cigaretta árusítását. Mivel pedig az ellátási kötelezettség az államot terheli, ezeket a boltokat valószínűleg a Magyar Posta üzemeltetheti majd."

Vagyis ha jól értem, a dohányzás elleni küzdelem jegyében, egy jogi csavarral, meg ezzel a koncessziós marhasággal az állam egészen egyszerűen kötelező állami feladattá tette a lakosság cigaretta-ellátását! Jó hogy nem mindjárt az Alaptörvénybe teszik bele, közvetlenül az egészséges élethez való jog mellé, hogy az állam köteles gondoskodni a felnőtt lakosság megfelelő színvonalú cigaretta- és dohánytermék-ellátásáról!

Szép.

Találós kérdés: van-e még egy olyan hülye ország széles e világon, ahol a dohányzás elleni harc jegyében cigaretta-ellátási kötelezettséget csinált magának az állam?

A választ a Nyájas Olvasóra bízom...

Baráti kérések

2013.04.23. 19:30

Lassabban gyűlnek a Fidesznél az aláírások a kívánatosnál, hát baráti kérésekkel itt-ott rásegítenek. Többnyire a főnök "kéri" a beosztottat, az ügyintéző "kéri" az ügyfelet. Persze a lehető legdemokratikusabban. Barátilag.

Annak az elemzésébe most nem mennék bele, hogy a politikai píáron és a kubatovi értelemben vett választói adatbázis építésén túl mi értelme van az olyan kérdésekben indított aláírásgyűjtő akcióknak, mint hogy szeretne-e a kedves választó kevesebb rezsit, alacsonyabb gáz- és villanyszámlát fizetni a jövőben. Egyrészt ugye ki nem, másrészt meg ezek már törvényi szinten eldöntött eldöntendő kérdések. Érdekesebb mindennek a gyakorlata - a hatalom piszkos kis játékai.

Adva van egy járási hivatalvezető, aki nemrég még kistelepülési polgármester volt, de az Úr - egészen pontosan Orbán Viktor - kegyelméből ilyen magas pozícióra jutott. Sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb benyújtják neki a számlát az őt e pozícióba helyezők. Kapta is a visszautasíthatatlan baráti kérést a pártközpontból, hogy kellene még néhány száz aláírás a rezsicsökkentés mellett, mert csak nem gyűlnek úgy az aláírások, ahogyan azt "odafönt" szeretnék.

Több ciklusnyi polgármesteri múlttal a háta mögött nyilván pontosan tudta, hogy ez annyira azért nem helyes, de hát a baráti kérés visszautasíthatatlan volt, meg van az a pénz ugye, amiért korpásodik a haj. Vette hát a telefont, és hívta a kistelepülés egyik önkormányzati intézményének a vezetőjét a visszautasíthatatlan baráti kéréssel, hogy kellene még néhány aláírás...

A intézményvezető természetesen nem tudott nemet mondani a felülről érkezett, visszautasíthatatlan baráti kérésre, és csak úgy barátilag megkérte a beosztottait, hogy ugyan írják már alá a rezsicsökkentéses aláírásgyűjtő ívet, és hogy tegyék már meg, hogy aláíratják még, akivel csak tudják a családban meg persze az ügyfélkörben is, csak úgy barátilag...

A beosztottak közül meg ugye ki tudna vagy - habitustól függően - ki merne nemet mondani a főnöktől érkező, visszautasíthatatlan baráti kérésnek?

És vajon hány polgármesteri hivatalban, tantestületben, kórházban vagy szociális központban fut végig országszerte a visszautasíthatatlan, baráti kérés? És vajon hogyan értékeljük ez alapján azt, ha végül egymillió, másfélmillió vagy kétmillió aláírás összegyűlik a hülye kérdésekre adott, hülye válaszokból?

A sztorira nyilván lecsap a sajtó, a szociknak most például érdemes lesz felfújniuk a dolgot, sőt: akár egészen az Európai Bizottságig vinni, hogy inkább erről beszéljenek az országban, semmint a Portik-Laborc-eszmecseréről. Az intézményvezető nyilván majd a járási hivatalvezetőre mutogat, a hivatalvezető meg... Na, ő majd nem mer mutogatni senkire. Ő lesz az, akit "az elszigetelt, egyéni akció elkövetőjeként" beáldoznak, mert a pártközpontban nyilván letagadják, hogy valaha is létezett az a bizonyos visszautasíthatatlan, baráti kérés.

Merthogy az olyasmi értelemszerűen csak a gyurcsánybajnaioszkókormányzat elmúltnyócévében volt bevett gyakorlat.

 

A vesztét érző rendszer

2013.03.23. 08:55

A kormány együttműködik az energiaszolgáltatókkal, ha azok azt teszik, amit a kormány mond - jelentette ki a miniszterelnök. Érdekes tárgyalástechnika: ha szót fogadsz és kussolsz, akkor a barátod lesz a rendszer. De ha nem...

Filmszerű kép jut az eszembe. A helyszín a TEK egyik védett épületének alagsori, ablaktalan helyisége, az időpont hajnali három óra húsz. Az alig háromszor hármas helyiségben egy acél asztal, az asztalon vallatólámpa, az asztal mögött egy vasszékhez kötözve egy öltönyös úr, arcán a vallatólámpa erős fénye felerősíti a rettegés ráncait, haja csapzott, szája a bekapott ütésektől felrepedt. A szobában két alak, egy alacsony ötvenes, kis pocakkal, feltűnően erős szemöldökcsonttal, a hátán régi botütések és ostorcsapások nyomai sejlenek fel. Hadarva beszél, néha rikácsolva emeli fel a hangját, idegességében pedig olykor megnyalja a szája szélét. A másik magas, jólfésült, tenyérbemászó képű, igazi karrierista csinovnyik típus, kifogástalan öltönyben, süt belőle a görcsös megfelelni akarás az ideges kis köpcös irányába.

- Nézze, Energiaszolgáltató elvtárs - mondja a köpcös erőltetett kedvességgel, de lepzezetlen idegességgel a hangjában -, mindenkinek jobb lesz, ha együttműködik velünk. Ha azt teszi, amit mondunk, nem esik bántódása, akkor a barátjának tekinti majd a rendszer. Ha szót fogad és engedelmeskedik, akkor messzemenőkig számíthat a jóindulatunkra. Hiszen láthatja, hogy aki velünk van, az megtalálja a számítását a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

- Jobb lesz, ha engedelmeskedik a Főnöknek - veti oda pökhendi magabiztossággal, drága nyakkendőjét igazítva a magasabb fickó, akit Lázár őrnagynak szólítottak befeléjövet a TEK őrei. - Tudunk mi más hangon is beszélni! Egy telefonunkba kerül, és Rogán vagy Kósa elvtárs máris megírja a törvénymódosítót...

A két név hallatán a székhez kötözött úr arcán fokozódik a rémület. De Lázár őrnagy folytatja.

- Ha nem azt teszi, amit mi mondunk, könnyen földönfutóvá teheti magát a rendszer! Az elvtársaink a frakcióban bármikor az Alaptörvénybe teszik, hogy magának semmije sincs, sőt, azt is, hogy maga nincs és soha nem is létezett.

- Ne legyen ostoba, Energiaszolgáltató elvtárs! - veti közbe tettetett jókedvvel a köpcös, szája szélét kétszer is megnyalva. - Tegye azt, amit mondunk, és együttműködő lesz önnel a redszer. A barátunknak tekintjük majd...

*     *     *

Azt hiszem, annak idején a III/3-as ügyosztály tartótisztjei és a kommunizmus titkosrendőrei tárgyalhattak így, ilyen visszautasíthatatlan meggyőző erővel az úgynevezett együttműködő rendszerről, mint ahogyan azt mostanság a miniszterelnök teszi az energiaszolgáltatókkal, meg úgy általában mindenkivel, aki nem azt teszi, mint amit a rendszer szeretne. Legutóbb 1987-88-ban tárgyalhattak így a rendszerrel együttműködni nem akarókkal.

És alig egy év múlva az a rendszer összedőlt.

*     *     *

Azt hiszem, csak egy magát túl komolyan vevő, de a vesztét érző, dikratórikus rezsim az, amelyik képes megsértődni egy mesén. Mert állítom: nem normális az a rendszer, amelyik államtitkári meg miniszterelnöki szinten, sőt: már-már diplomáciai jegyzékben tiltakozik egy gyermekeknek szóló, külföldi tévéműsor ellen. Csak egy icipicit nagyobb arc kellene ahhoz, hogy emiatt bekéressék a német nagykövetet a Külügyminisztériumba...
 
Hasztalan tiltotta a rendszer a '80-as évek elején a Beatrice vagy a Bizottság egyes dalait. Hiába próbálta ellehetetleníteni őket, a rendszerkritikus vélemények terjedtek, mindenki tudta, hogy a király meztelen, a dalokat pedig lemezmegjelenések nélkül is kívülről fújta a közönség.

És azok a dalok, az előző rendszer működését, zsarnokságát, a szocialista urambátyám-világ korruptságát és hazugságait kritizáló dalok mára megint fájdalmasan aktuálisakká váltak.

*     *     *

És azt hiszem, csak egy magát túl komolyan vevő, de a vesztét érző, dikratórikus rezsim az, amelyik képes olyan megfélemlítő rajtaütéseket produkálni a más véleményen lévőkön, mint azt tették a minap a Sirályban. Nem tudok nem arra gondolni, hogy 1987-ben is így működhetett a szerveződő ellenzék ellehetetlenítése, mint ahogyan azt a Sirály esetében teszi a rendszer. Kicsinyes bosszú és a bukástól való félelem vezérli ezeket a tetteket.

*     *     *

Egyre inkább olyan tüneteket produkál a rendszer, mint tette azt 1987-ben meg 1988-ban. Bukásra áll, a vesztét érzi és kapálózik ellene.

De tavasz van, és már csak egy év van hátra a következő tavaszig.

A szóvivő megszólal...

2013.03.21. 02:36

Nézem Török Zsoltot az Egyenes Beszédben, arra panaszkodik Kálmán Olgának a szerencsétlen, eszem azt a szívfacsaróan panaszos hangját, hogy a Fidesz legújabb aláírásgyűjtése nem szolgál más célt, mint a Kubatov-lista frissítését, vagyis egy választói adatbázis építését. Emellett pedig az egész kezdeményezés nem más, csupán politikai píárakció, ugyanis semmilyen jogi következménye nincs, nem népszavazást kezdeményez, és így semmire nem kötelezi a kormányt.

Aljas, alávaló, sunyi módon, a rezsicsökkentés képmutató álcája mögé bújva választói adatbázist épít és politikaipíárkodik a Fidesz! - mondja tulajdonképpen az ő szívfájdítóan panaszos hangján Török Zsolt, és már-már meg is sajnáljuk, sőt, magunkban e ponton tulajdonképpen mélységesen igazat is adnánk neki. De.

De ő itt nem hagyja annyiban!

Azt mondja a Török Zsolt, ez a nagy tehetséggel megáldott MSZP-szóvivő, hogy a szocialisták ezzel szemben mennyivel különbek, mert ők az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésére kezdeményeznek ugyanilyen aláírásgyűjtést. Az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése ugyanis a családok kasszáját legalább annyira érinti, mint a rezsicsökkentés. És hogy semmi kétség ne maradjon bennünk, még azt is hozzáteszi, hogy az MSZP aláírásgyűjtő akciójának eredménye sem kötelez senkit semmire, majd ha sokan aláírják, az MSZP törvénymódosítást kezdeményez az ügyben, ahogyan azt már megtette korábban...

Török Zsolt, te szerencsétlen, élő egyenes adásban ismered be, hogy a ti aláírásgyűjtéseteknek is éppen annyi az értelme meg a hozadéka, mint a Fideszének, amit éppen szidsz és kifogásolsz? Élő, egyenes adásban ismered el, hogy a szocialisták is csak választói adatbázis-építésre meg politikai píárcélokra használják ezt az egész, aláírásgyűjtésnek nevezett, álszent bohóckodást? És még azt próbálod megmagyarázni, hogy a ti akciótok mennyivel nemesebb a Fideszénél, merthogy ti az alapvető élelmiszerek áfának csökkentésével foglalkoztok?

Török Zsolt, te szerencsétlen, hát ezért nem jut ez a kurva ország - hol is hallottam ezt már - sehová, ezért vagyunk egy mély pöcegödöben, és páros lábbal tapicskolunk meg fulladozunk abban a fokozatosan emelkedő, híg szarban, amit a ti politikátok csinált és csinál most is. Meg persze a Fideszé.

Mert az egyik kutya, a másik meg egy híján húsz.

 

"Annyi mindent megettem, / de van amit a gyomrom nem vesz be, / már elnézést, de nem vesz be! / A Mona Lisa ronda és öreg, / a Kisherceg meg elmebeteg, / már bocsánat. Elnézést! / Jaj, úgy hazudik mindenki, hogy az botrány!"

Legendagyár

2013.03.18. 12:50

Elismerte felelősségét a múlt hét végén az M1-es autópályán kialakult, katasztrofális állapotokért Giró-Szász András kormányszóvivő.

Persze mielőtt leesne az állunk a csodálkozástól, hogy Orbánisztánban van valaki, aki elismeri a felelősségét valamiért, gyorsan tegyük hozzá, hogy természetesen nem a vészhelyzeti kormányzati kommunikáció teljes csődjéért vállalt felelősséget a kormányszóvivő. Csak ugye miután a belügyminiszter az időjárás mellett a felelőtlenül útnak induló autósokat tette felelőssé a kaotikus állapotokért, Giró-Szász András elismerte, hogy egyike volt e felelőtlen autósoknak. Azt persze gyorsan hozzátette, hogy a mentőalakulatok száz százalékosan működtek. Hogy erről az ugyancsak tíz órát a hó fogságában töltő felesége mit gondol, arról nem szól a fáma.

Sokkal inkább szól Orbán Viktor miniszterelnök úr hősies helytállásáról, aki a helyszínen saját maga mentett ki a bajból két székely kamionost! Gőzerővel beüzemelték a Nemzeti Habony Legenda- és Filmgyárat, rögtön készült is kisfilm a Miniszterelnök Úr hősies helytállásáról! Mert nehogy már a Gyurcsány és Tsai. Legendagyár jobban teljesítsen! Ott csak egy elcsatangolt magyar kislány befogadása volt a Szemlőhegy utcai legenda tárgya, itt akkor legyen mindjárt kettő bajbajutott, ráadásul - adva a nemzeti öntudatnak - székelyföldi fiatal!

A Miniszterelnök Úr nagyszerű helytállása kapcsán már-már láttam a lelki szemeim előtt, ahogyan áll a sztráda mentén a hófúvásban, ingujját felgyűrve országépítő, két erős karján, a tenyerébe köp egy olyan embereset, majd sorra, félkézzel rántja ki az árokba csúszott kamionokat a bajból. Aztán Mózesként toppant egyet, és lám: a hótorlaszok kettényílnak, és tiszta lesz az út a bajba jutottak előtt a hóviharban. Ezután - még mindig a makulátlanul tiszta, fehér ingében, bár a kamionmentés fáradalmaiban már egy félrecsúszott, rakoncátlan tinccsel a homlokán - vesz egy nagy levegőt, és futballban megedzett tüdőkapacitásával, összevont szemöldökkel akkorát fúj, hogy az összes hófelhő menten szerteröppen a Kárpátok bércein túl. (Látjátok, gyerekek, vegyetek példát Orbán Viktor bácsiról: ezért kell a mindennapos testnevelés minden magyar iskolában!) Aztán vesz még egy nagy levegőt, de ezt már megenyhült orcával, a Kedves Vezető nyájas mosolyával, lágyan fújja ki, hóolvasztó és rügyfakasztó, lágy tavaszi szellőt fújva szét az ország - mit ország? a Nemzet - minden szegletébe...

...és akkor holmi autós újságírók elkezdenek azon okoskodni, hogy a Miniszterelnök Úr netalán megszegte az úgynevezett KRESZ-t. Hát nem!

Hát nem és nem értik, hogy Magyarországon a KRESZ az, amit a Miniszterelnök Úr annak gondol.

Ilyeténképpen pedig az a feltételezés, hogy a Miniszterelnök Úr megszegje a KRESZ-t, nem lehet más, mint végtelenül kicsinyes és nemzetellenes, bajnaista képzavar!

Vasúti abszurd

2013.03.15. 11:31

Őszintén remélem, hogy nem arra hivatkozva szeretnének pótjegyet bevezetni a gyorsvonatokra, merthogy azok gyorsak! Ezúton szeretném jelezni a mélyen tisztelt politikusainknak, akik nyilván nem mostanában utaztak a Budapest-Mátészalka vonal úgynevetett gyorsvonatain, hogy a gyorsvonat mifelénk azért gyorsvonat, mert iszonyatosan lassú. Nevében kompenzál. Ugyanis ha gyorsabb lenne, akkor InterCitynek hívnák. Sőt, a helyzet tisztázása végett szeretném azt is jelezni feléjük, hogy Magyarország olyan furcsa ország, hogy nálunk a gyorsvonatnál már csak a sebesvonat lassabb...

Néha van egy olyan érzésem, hogy vasúti példákból tanulta a Fidesz a kommunikációt. Egy tetűlassú, lepukkant, koszos és büdös szerelvényt gyorsvonatnak vagy sebesvonatnak hívni legalább annyira abszurd és perverz dolog, mint Matolcsy ámokfutását meg a gazdaság megzuhanását példátlan sikernek, vagy a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlását és elherdálását úgynevezett nyugdíjmentésnek. Mindenesetre kell hozzá valami elképesztő és gátlástalan arcoskodás, valami kurucos önérzet és egy nagy adag pökhendi, nagyképű, orbáni magabiztosság, az biztos. De legalábbis a józan ész és ítélőképesség teljes hiánya...

Mindenesetre mostanság a hírek szerint azt tervezik, hogy a 100 kilométernél hosszabb távokon közlekedő, úgynevezett gyorsvonatokon áprilistól pótjegyet vetnek ki, ami akárhogyan is nézzük, színtiszta jegyáremelés. Nyilván ezt nem jegyáramelésnek nevezik majd. elvégre a nálunk megszorítás sem megszorítás, az adóemelés is adócsökkentés, meg úgy általában a kormány semmit sem annak nevez, ami, hanem többnyire éppen az ellenkezőjének. Ennek megfelelően természetesen ez a jegyáremelés is az utazóközönség érdekét és a vasút versenyképességét szolgáló, komfortjavító intézkedés lesz. Szóval egészen biztosan megmagyarázzák, hogy ez miért lesz olyan nagyon jó nekünk.

Azért szögezzük le gyorsan, hogy meglehetősen unortodox módon gondolkodik a kormány a közlekedési tarifarendszerekről, meg magáról a versenyképesség fogalmáról is. A közelmúltban pótjegyet vetettek ki - vagyis emelték a jegyárakat - a Budapestre közlekedő távolsági autóbuszjáratokon, arra hivatkozva, hogy ezek a járatok minőségi szolgáltatásokat nyújtanak, és hogy a jegyárameléssel azt szeretnék elérni, hogy az InterCity-vonatok versenyképesebbek legyenek az utazóközönség számára. Mint kiderült, az úgynevezett emelt szintű szolgáltatás nem jelent mást, mint hogy az embernek - már ha szerencséje van - jut ülőhely az autópályán. De nem is ez a perverz az egészben, mert ezen legfeljebb kínjában röhög az ember.

Érdekesebb az indoklás másik fele. Vagyis az, hogy azért emelték a távolsági buszjegyek árát, hogy ezáltal versenyképesebbé tegyék az InterCity-jegyárakat. A magam részéről elvi szinten, környezetvédelmi szempontokból még egyet is értenék azzal, hogy a közúti közlekedésről a vasútra igyekezzenek átterelni a tisztelt utazóközönséget. De tetszenek érteni a kormányzati intézkedés abszurditását? A versenyképesség érdekében nem az IC-jegyek árát csökkentik, hanem inkább a buszjegyeket "drágítják hozzá" a vasúti jegyárakhoz! Teljesen logikus! Mindent az emberekért és a kedves utazóközönségért!

Azon gondolkodom, hogy vajon mi lesz majd a hivatalos magyarázata a gyorsvonatok jegyáremelésének - azok után, hogy időközben egy nem éppen beharangozott áremelést egyébként már csináltak az IC-pótjegyeknél is... Mert azt mondani a mátészalkai gyorsra, hogy minőségi szolgáltatást nyújt, az azért meglehetősen meredek lenne egy olyan vonat esetében, ahol - már bocsánat - az ember segge odaragad az üléshez a kosztól. Ezt azért még Orbánnak se veszi be senki, legfeljebb Bayer Zsolt, aki nem gyorsvonattal, hanem terepjáróval közlekedik, de ő ugye amúgy is mindent bevesz Orbánnak. Meg persze mindennek az ellenkezőjét is.

Lehet, hogy most meg majd a távolsági buszok jegyárát kell versenyképesebbé tenni a vasúttal szemben, és ennek nem a buszjegyárak csökkentése, hanem a vasti jegyárak emelése lesz az unortodox, magyaros módja?

És vajon mikor jön majd az az abszurd játék, hogy a busz- és vonatjegyek árának kormányzati szinten elrendelt emelését a közlekedési vállalatok nem háríthatják át a zemberekre, mert a Magasságos Miniszterelnök Úr szerint tisztességtelen, hogy a vasút versenyképesebbé tételé a zemberekkel fizettessék meg?

Nem lennék meglepve, ha végül lenne még egy ilyen csavar is a történetben...

Montesquieu, nyasgem!

2013.03.12. 22:52

Kedves magyar állampolgárok, tessenek mostantól elfelejteni azt, hogy bármikor is az állam vagy valamelyik szerve ellen pert tetszenek indítani! Eleve vesztett ügy. A miniszterelnök ugyanis megmondta, hogy a bíróságok nem ítélhetnek a kormány akarata ellen. Merthogy az botrányos.

Az alábbiakban egyfajta logikai bizonyítás következik.

I. Helyzetelemzés

A kormányzati szervek a kormány akaratát hajtják végre.

A kormány Orbán Viktor akaratát hajtja végre.

A kormányzati szervek Orbán Viktor akaratát hajtják végre.

Orbán Viktor a zemberek érdekét képviseli, az ő akarata minden magyar ember személyes akarata.

A bíróságok mindig is a zemberek nevében törvénykeztek: az ítéletüket korábban a Magyar Köztársaság nevében hozták, még korábban pedig a Magyar Népköztársaság, meg a magyar nép nevében születtek az ítéletek. Nyilván ezt teszik most is, még ha a bírósági ítéletek elején nincs is felírva, hogy "A Zemberek nevében". Hát hogy a fészkes fenébe ne lenne mélységesen felháborodva a Magasságos Miniszterelnök Úr, ha most meg egy bíróság - mit bíróság? egy szélhámos, nemzetellenes, jöttment és nyilvánvalóan bajnaista taláros testület - a zemberek nevében, vagy legalábbis arra hivatkozva képes a zemberek akaratával ellentétes ítéletet hozni?!

II. Következtetés.

A zemberek nevében és arra hivatkozva egészen egyszerűen abszurd képtelenség a zemberek akaratával ellentétesen ítélkezni. Egy bajnaista nonszensz.

Mivel a bíróságok is a zemberek nevében tevékenykednek, és a kormány és a Magasságos Miniszterelnök Úr is a zemberek nevében fejti ki áldásos, nemzetépítő tevékenységét, javaslom törvényben rögzíteni, hogy mostantól a bíróságok a Kormány nevében, vagy még inkább - a legteljesebb tisztelet hangján szólva - Orbán Viktor nevében hozzák meg ítéleteiket. Ennek megfelelően természetesen az ítéletek is az "Orbán Viktor nevében" kitétellel kezdődjenek!

Tekintettel arra, hogy a kormányzati intézmények nyilvánvalóan a kormány, következésképpen Orbán Viktor és általa a zemberek akaratát hajtják végre, a bíróságok mostantól nem ítélhetnek egyetlen kormányzati szerv ellen sem Magyarországon. Egyrészt azért, mert Orbán Viktor mindenki akaratát hajtja végre, tehát mindig igaza van. Másrészt pedig mert Orbán Viktor nevében mégiscsak röhejes lenne Orbán Viktor akarata ellenében ítéletet hozni. A Fidesz jogászzsenijeivel szólva - hogy nem szakad rájuk a díszes kupola - mindez a jogállam és a jogbiztonság intézményeit ásná alá Magyarországon...

Le kellene egyszerűsíteni tehát a dolgot. Az Alaptörvény soron következő, ötödik módosításában úgynevezett gránitba kellene önteni, hogy a kormány és a kormányzati szervek ellen nem lehet pert indítani Magyarországon. Ha pedig ez ellen nagyon tiltakozna a Velencei Bizottság meg a Merkel asszony, akkor úgy kell módosítani, hogy ha valaki netán venné a bátorságot, és mégiscsak pert indítana a magyar állam ellen, a bíróságok soha a büdös életben nem adhatnak neki igazat. A törvényjavaslat rövid indoklása: csak mert, és kész. Rajta, Gulyás Gergely, munkára!

III. Végkövetkeztetés.

A törvényhozó hatalom - a parlament - a zemberek nevében hozza a törvényeket, és ugye a törvények vannak az emberekért. A parlament tehát Orbán Viktor akaratát kell hogy végrehajtsa, mert Orbán Viktor minden magyar ember érdekét és akaratát képviseli.

A végrehajtó hatalom - a kormány - valamennyi magyar ember nevében fejti ki áldásos tevékenységét. A kormány ezért mindig és minden körülmények között Orbán Viktor akaratát hajtja végre, mert Orbán Viktor minden magyar ember érdekét és akaratát képviseli.

Az igazságszolgáltatás - a bíróságok - a magyar emberek nevében törvénykeznek. Következésképpen elengedhetetlen, hogy a bíróságok is Orbán Viktor akaratát hajtsák végre, mert Orbán Viktor minden magyar ember érdekét képviseli.

Minden hatalmat a népnek! És mivel Orbán Viktor a nép, a zemberek érdekeit képviseli, természetesen minden hatalmat Orbán Viktornak! Mert ha minden hatalom Orbán Viktoré, akkor egyúttal minden hatalom a zembereké is.

Montesquieu meg kinyalhatja a seggemet.

Hallgass a szívedre!

2013.03.12. 10:01

halgass-a-szivedre-ne-ird-ala_1363078814.jpg_400x600

Méltóság és méltatlanság

2013.03.09. 13:51

Kövér László minden, csak nem méltóság - még ha közjogilag az is. Az országgyűlés elnöke viselkedését tekintve olykor sokkal inkább egy elszabadult hajóágyú a gyorsnaszádon. Vagy méginkább olyan, mint egy kocsmai suttyó paraszt.

Kövér László fideszes politikusról mindig is tudtuk, hogy olykor az erős szavak híve, keményen és nyersen kimondja, amit gondol. Olykor persze nyersebben, mint amit a civilizált politikai kultúra elbír. Bár mondjuk nyilván én vagyok a hülye idealista, ha a civilizált politikai kultúra nyomait keresem a magyar közéletben. De engedtessék meg nekem annyi idealizmus, hogy mégiscsak valami minimálisan kulturált viselkedést elvárjak azoktól, akik négy éven át az ország sorsáról hivatottak dönteni.

De egye fene, Kövér László fideszes politikus mondjon néha erősebb mondatokat - legfeljebb megállapítja az ember, hogy bizonyára éppen elmentek otthonról. De Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke ne viselkedjen már úgy, mint egy kocsmai suttyó paraszt!

A Magyar Országgyűlés elnöke ugyanis közjogi méltóság. És ez a méltóság nem csak azt jelenti, hogy a jóisten és Orbán Viktor kegyelméből milyen magas pozícióba jutott, és pláne nem azt, hogy Kövér László mostantól amolyan méltóságos úr. Ennek a méltóságnak azt is kell jelentenie, ahogyan viseli a házelnöki tisztet. Leginkább méltósággal ugye. De az, ha homofób kijelentéseket tesz, ha a politikai ellenfelére olyan kijelentéseket tesz, hogy az szégyellhetné a pofáját, az bizony nem méltósággal történő viselkedés. Pontosabban az a közjogi méltósághoz - a Magyar Országgyűlés elnökéhez - teljességgel méltatlan viselkedés.

...és akkor éppen ez a Kövér László az, aki az Országgyűléshez, a hely szelleméhez és komolyságához méltatlan viselkedésük miatt gyakorta utasítja rendre a képviselőket, és aki részben éppen a képviselők megrendszabályozására saját házőrséget hozatott létre. Igazán hiteles, mondhatom.

Mindenesetre engedtessék meg nekem, hogy választópolgárként Kövér Lászlót ezúton szigorúan rendre utasítsam!

 

Néhány kötőjel apropóján

2013.03.08. 14:44

Változnak a magyar helyesírás szabályai – és a hírek szerint természetesen ezzel is elsősorban a bankokat szívatják, ki mást... Valaki meg ismét nagyon jól jár a változásokkal.

A hírek szerint elkészült a hivatalos helyesírási szabályzat, az AkH. legújabb, 12. kiadása, benne egy rakás, látszólag apróbb változással. De ugye a helyesírás változására is igaz a klasszikus reklámszlogen, miszerint kis dolgokban a legnagyobb... Az egybeírás-különírás szabályainak látszólag jelentéktelen változásával a néhány bank igencsak nagyot szívhat. Mindezidáig a betűszókhoz kapcsolódó utótagot külön kellett írni, ha az utolsó betű ugyanazt a szót rövidítette, mint az utótag. A jövőben viszont a kötőjeles írás lesz a helyes. Hogy világos legyen: a korábbi CIB bank helyett a CIB-bank írásmódot kell majd alkalmaznunk. És ugyanígy az MKB-nál, az FHB-nál... Ez persze azzal is járhat, hogy néhány banknak hivatalosan is nevet kell változtatnia. Például CIB Bank Zrt. helyett a rendkívül idétlenül kinéző CIB-bank Zrt.-re...

Ezzel kapcsolatban egyszer érnénk már meg azt, mások szívatása helyett néhány állami szerv botrányosan rossz helyesírással megalkotott nevét végre helyretegye valaki! Hogy Állami Autópálya Kezelő Zrt.-ből végre Állami Autópálya-kezelő Zrt. legyen, az Államadósság Kezelő Központot pedig végre Államadósság-kezelő Központnak írják. És a sort lehetne folytatni az Országos Környezetegészségügyi Intézettel, amit – legalábbis a jelenleg még hatályos szabályok szerint – Környezet-egészségügyinek kellene írni, vagy éppen Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel, aminél meg szerény véleményem szerint az Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet lenne a helyes írásmód, miután az intézmény falain belül nyilván az oktatás fejlesztésével foglalkoznak, nem pedig általában fejlesztéssel a vakvilágba...

Nem lennék meglepve, ha az Átlátszó.hu-n hamarosan arról olvasnék, hogy Simicskáék a közelmúltban bélyegzőgyártó és nyomdai vállalkozást indítottak, és mit ad isten, csak úgy dőlnek hozzájuk a zsíros megrendelések... Merthogy egy ilyen névváltoztatás esetén nyilván az összes bélyegzőt, névjegyet, banki űrlapot, szórólapot, üzletszabályzatot meg minden mást cserélni kell. Ez önmagában bankonként százmilliós költség lehet - és akkor a javított hirdetésekről még nem is beszéltünk. Egyszer valaki kaszált már egy nagyot azzal, amikor az ország neve Magyar Köztársaságról Magyarországra változott. Most jön majd az újabb kasza. Persze szigorúan az adminisztráció egyszerűsítése jegyében.

Ám míg ezen a látszólag teljesen értelmetlen változtatáson legfeljebb csak szörnyülködik az ember, egy másik változáson már egyenesen röhögni kell. Az intézménytípusok nevét eddig kisbetűvel kellett írni – és tudom, talán egy kicsit nyelvtannáci vagyok, de én a magam részéről rendre kisebb dührohamot kaptam, amikor azt láttam leírva, hogy a Minisztérium... Hát, ezután már ezt is lehet. Biztosan azért, mert az olyan magasságos hely. Már-már maga az Olümposz.

Javasolnék ehhez még egy apró kiegészítést. A jövőben, ha Orbán Viktorra hivatkozik valaki, akkor fővesztés terhe mellett legyen kötelező úgy írni: a Miniszterelnök Úr. Vagy inkább A Miniszterelnök Úr. Csupa nagy kezdőbetűvel.

Elvégre egy fáraónak ez a minimum, ami jár.

 

Szembesülés

2013.03.07. 23:25

Azért elég szar lehet mostanság neked, Viktor, na persze nem mintha sajnálnálak. De elég szar lehet végignézni, hogy miközben értelmes fiatalok százai tüntetnek ellened egyre hangosabban, csak egy maroknyi elvakult nyugdíjas próbálja védeni a renomédat.

Szar lehet szembesülni azzal, hogy ezek a fiatalok ott, a Fidesz-székház kerítése mögött nagyon nem szeretnek téged. Pedig nem is olyan régen még bálvány voltál. Huszonnégy évvel ezelőtt még egy egész generáció bálványa.

Szép jövőről meséltél folyton,
Meg hogy a sok munka meg siker,
Eljátszottál mindent, ami fontos,
Időd lejárt, nem ismered fel.

Hazugságok árnyékában élni,
Neked ez már fárasztó teher,
Próbáld meg elfogadni tőlünk,
Időd lejárt, nem ismered fel.

De hagyjuk, már nincs türelmünk hozzád,
A mi jelszavunk rég megváltozott.

Én mondom el, amire vágyunk,
Én mondom el, amire mindig vágytunk,
Én mondom el, tűnj el, tűnj el,
Már eleget láttunk.

(Edda művek: Főnök voltál, 1989)
http://www.youtube.com/watch?v=DS-jOtd2cbc

És három éve még tízezrek skandálták a neved, tízezrek itták a szavaidat és voltak vevők a dakota poénjaidra. Néhány éve még úgymond kétmillióan mentek a kedvedért a Kossuth térre. Most meg a fiatalok igazával szemben csak egy maroknyi elvakult, mérges nyugdíjas próbál paprikavörös fejjel megvédeni téged. Olyan emberek, akiknek az elvakultsága - te is érzed - nagyon nevetséges és nagyon kínos. Olyan emberek állnak már csak ki melletted, akiknek ha a lábára lépnél, megköszönnék, vagy ha az orruk elé szarnál, arról áradoznának, hogy az mennyire illatos, csak mert az tőled van.

Nem hiszem, hogy ilyen támogatókról álmodoztál, Viktor.

Szar lehet szembesülni azzal, Viktor, hogy azok a fiatalok ott, a Fidesz-székház erkélyén, meg a főváros hídjain és terein, meg az egyetemek elfoglalt tantermeiben látványosan nem szeretnek téged. Pedig te a fiatal generáció embere voltál. Most pedig szar lehet szembesülni azzal, hogy az az áporodott úrhatnámság, az a dafke, pökhendi politizálás, amit itt csinálsz, az nagyon, nagyon nem trendi.

Szar lehet szembesülni azzal, hogy ezek a fiatalok nem a győztes hadvezért látják benned, de még csak nem is a jófej, laza fickót. Ezek a fiatalok ott, a Fidesz-székház erkélyén csak egy kellemetlen, dühös kis fickónak, egy unszimpatikus, hisztis paprikajancsinak, egy utálatos és hataloméhes akarnoknak látnak. És tudják, hogy hazudsz, hogy egyvégtében hazudtok, hogy hazug és álszent az egész avittas rendszeretek.

Szar lehet szembesülni azzal, Viktor, hogy ma már a szocialisták viccelődnek azon, hogy lovasszobrot kellene állítani neked Sopronban. És tudod, a legszarabb az egészben az, hogy már egyáltalán nem a szocialisták viccelődése a kínos, hanem az, hogy tulajdonképpen akár már lehetne is lovasszobrod, ha a Kerényi-féle majmokon múlna a dolog.

A Kerényin, aki képes a fáraókhoz hasonlítani téged, Viktor!

Valami itt nagyon félrement, Viktor. Addig éljeneztetted magad, addig próbáltál az Egyedül Üdvözítő Nagy Nemzetmentő ajnározott szerepében tündökölni, és addig hagytad, hogy épüljön köréd a tévedhetetlenség nedéges máza, hogy végül egyre többen látták és látják meg azt, hogy a király valójában meztelen. És mindehhez még puhány is, és nevetségesen potrohos.

És mára itt maradtak neked istenítőnek a Kerényi-féle majmok. Mert a fiataloknak már nem te vagy az isten.

Sic transit gloria mundi.

De mém például még lehet belőled.

Miniszterelnök időzavarban

2013.03.06. 18:51

Én megmondtam jó előre, hogy baj lesz ebből a sok visszamenőleges hatályú jogalkotásból - és lám, igazam lett. Már maga a miniszterelnök úr is belekeveredik az igeidőkbe. Varsóban például most éppen azt mondta, hogy Magyarország sikertörténetté válhat.

Hat. Jól tetszettek érteni: válhat.

Hümm...

Pedig január 30-án még azt mondta a Magasságos Miniszterelnök Úr, hogy Magyarország sikertörténet. Pont. Nem lehet, nem majd talán egyszer az lesz, hanem már az. Így, határozott kijelentő módban és jelen időben.

Meg különben is, mást se hallottunk az elmúlt hetekben, hónapokban, mint hogy egy nagy sikertörténet a mi közös, nemzeti életünk itt, a Kárpátok ölén. Én eddig úgy tudtam, hogy sikertörténet a nemzetpolitika. Hogy sikertörténet a diákhitel. A Széchenyi-kártya. Meg hogy sikertörténet az iskolák állami átvétele, a magyar gazdaság megújítása, az államadósság úgynevezett csökkentése, a nyugdíjak úgynevezett megmentése, az egykulcsos adó és persze sikertörténet Matolcsy György komplett két és fél éves ámokfutása is. Nem én mondtam, ezt mind-mind ők mondták.

Erre most itt van ez a lehet... Még csak nem is egyszerű jövő idő, hanem feltételes! Zavart érzek tehát az erőben.

Most vagy arról van szó, hogy amit eddig mondtak, az mind hazugság volt, de legalábbis erős túlzás, merthogy az a bizonyos magyar nemzeti sikertörténet - a Magasságos Miniszterelnök Úr szavai szerint - egyelőre még csak kialakulóban van. Valahol a feltételes jövő időben. Ez esetben Orbán Viktor elegánsan meghazudtolta a komplett kormányzatot, beleértve persze saját magát is. Ha így lenne, nem először tette volna meg ezt az övéivel.

Lehet persze, hogy arról van szó, hogy 2013. január 30-án még valóban sikertörténet volt Magyarország, most viszont megint csak a sikertörténet lehet feltételes jövő idejű állapotában van. Valami történhetett tehát az elmúlt hat hétben szegény magyar sikertörténettel, amivel a Magasságos Miniszterelnök Úr nyilván tisztában van, de nem akar megosztani velünk, bizonyára azért, hogy nehogy pánikot keltsen. Hogy a magyar nemzeti sikertörténetnek a jelen idő kijelentő módból a feltételes jövő időbe történő visszasorolása Matolcsy György jegybankelnöki kinevezésével van-e összefüggésben - nos, e tekintetben mi is csak egy óvatos lehet-et engedhetünk meg magunknak.

A harmadik lehetőség a Kádár-rendszert idézi - mint oly' sokak szerint oly' sok minden az Orbán-kormány tevékenységében. Nevezetesen azt, hogy már megint és még mindig ugyanazokat az ördögi köröket futjuk, mint az elmúlt hatvan évben folyamatosan. Ez a feltételes jövő idejű kijelentés tehát egy óvatos bejelentése annak, hogy még mindig csak egy kicsit kell kibírni, és egy kicsit kell húzni a nadrágszíjon, de már látni, hogy mindjárt milyen nagyon jó lesz itt mindenkinek minden.

A negyedik lehetőség pedig már-már a sci-fi világába vezet. Mert nem kizárt, hogy a miniszterelnök a visszamenőleges hatályú jogalkotás keltette kozmikus időviharban elveszítette a realitás- és időérzékét, és már maga sem tudja, hogy melyik párhuzamos nemzeti valóságban és melyik esztendőben tartózkodik éppen...

A helyes megfejtők között "Orbán-ígéretek" márkájú kozmetikai ajándékcsomagokat sorsolunk ki.

Aztán ki-ki kenheti a hajára. De akár ki is törölheti vele...

Tóni, bakker...

2013.03.05. 11:37

Majdnem félrenyeltem a reggeli kávémat, amikor Vincenték ma reggeli idézetét olvastam a nagyszerű Rogán Antaltól. A rendkívül sokoldalú frakcióvezető egy alkotmánybírósági döntés kapcsán úgy fogalmazott: "Alaposan tanulmányozni fogjuk az Alkotmánybíróság döntését, amit lehet, azt tiszteletben is tartunk belőle."

Hát, volt már itt személyre szabott jogalkotás, láttunk már egészen hajmeresztő, visszamenőleges hatályú törvényalkotást, elképedve néztük végig a fékek és ellensúlyok rendszerének módszeres felszámolását - és akkor most tényleg csak a jogalkotás oldaláról beszéltem, nem említve a nyugdíjeinstandot, a szabadságharcot és az unortodoxiát -, de azt hiszem, ez most mindennek az alja.

Tóni, bakker, ez nem így működik! Ne legyél már megint egy hülye kis pöcs! Mert ez olyan szinten arcpirító, nyegle és pofátlan megnyilatkozás, hogy aki ilyet mond, az nemcsak a demokráciából, de még magából a Nemzeti Együttműködés Magasságos Rendszeréből is kiíratkozik.

Merthogy mindenféle nemzeti együttműködés alapja a közmegegyezés, vagyis az, hogy magunkra nézve kötelezőnek fogadunk el bizonyos elveket és szabályokat. Például azt, hogy a közlekedési lámpa piros jelzése azt jelenti: állj. Vagy hogy a hentesnél forinttal fizethetünk. Vagy hogy Kölcsey Himnusza a nemzeti himnuszunk, és ha az szól, akkor illik csendben vigyázzban állni. Meg hogy a papagájt pontos jével írjuk, a műjégpályát meg úgy, ahogy. És ilyen az is, hogy a bíróság jogerős döntését magunkra és persze másokra nézve is elfogadjuk. Úgy össztársadalmilag. Ja, és az Alkotmánybíróságét is.

Tóni, bakker, ez a nyelge mondat, a törvényenkívüliségnek és a törvényekfelettiségnek ez a pökhendi megnyilatkozása nem való sem ebbe a rendszerbe, sem semmilyen tisztességes társadalomba!

Úgy elképzelem, ahogyan a bíróság ítéletet hirdet egy tetszőleges perben, az elítélt meg lazán megjegyzi, hogy a T. Bíróság döntését majd alaposan áttanulmányozza, és amit lehet, azt tiszteletben tart belőle. Ha a bíróság például nyolc évet adott, az elítélt majd azt mondja, hogy Tisztelt Bíróság, én alaposan áttanulmányoztam az önök döntését, és ebből csak másfél évet tartok tiszteletben, egyebekben meg teszek rá, hogy önök itt mennyit is gondoltak...

Elvégre ha azok ezt lazán megtehetik, akik a jogszabályokat alkotják, akkor mostantól kezdve miért ne tehetné meg ezt Magyarországon bárki?

*   *   *

Ápdéjt! A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság máris egészen pontosan követi a nagyszerű Rogán Antal szavait! Bár a bíróság már nem először mondta ki, hogy a médiahatósággal szemben a Klubrádiónak van igaza, a hatóság az ítéletből ezt a szakaszt az istennek sem hajlandó tiszteletben tartani. Rogán Antal szavaival élve nyilván vannak a bírósági ítéletnek olyan részei is, amit alapos tanulmányozás után Szalay Annamáriáék részéről messzemenőkig tiszteletben lehet tartani (mondjuk a felperes meg az alperes kiléte, esetleg a dátum és a pecsét helye, talán még a fejléc is), csak sajnos az a passzus, amely szerint itt a Klubrádiónak van igaza, az a tiszteletben nem tartható részbe tartozik... Ez az úgynevezett jogállam Magyarországon, 2013-ban...

Matolcsynét jegybankárnak!

2013.03.02. 12:59

Matolcsy Györgyöt egyvalami kétségkívül alkalmassá teszi a jegybank vezetésére: a fideszes parlamenti többség. Merthogy a jegybanktörvény előírásai és a Mester kvalitásai finoman szólva köszönőviszonyban sincsenek egymással...

A hatályos jegybanktörvény 46. § (5) bekezdése szerint "A Monetáris Tanács tagjává az a magyar állampolgár nevezhető ki, illetve választható, aki monetáris, pénzügyi, vagy a hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben kiemelkedő elméleti és gyakorlati szakmai ismeretekkel rendelkezik." A 47. § (3) bekezdése szerint pedig mindezt "az MNB elnöke tekintetében is alkalmazni kell."

Hümm.

A jegybanktörvény tekintetében némiképpen téved tehét a miniszterelnök - esetleg egyáltalán nincs tisztában a jegybanktörvény előírásaival -, amikor aról beszél, hogy mindenképpen kormányzati tapasztalatokkal rendelkező szakembert keresett a jegybankelnöki posztra. Nem költségvetési és közigazgatási ismereteket követel meg ugyanis a jogszabály, hanem monetáris, pénzügyi vagy hitelintézeti ismereteket. Következésképpen sokkal inkább nemzeti banki vagy kereskedelmi banki tapasztalatokat kíván meg ez a poszt, mintsem egy gazdasági miniszteri előéletet. Megjegyzem: azt sem értem egészen, hogy Balog Ádám milyen alapon lesz MNB-alelnök, mert volt adóügyi helyettes államtitként az adóügyekhez nyilván kiválóan ért, de azzal az MNB-ben például még véletlenül sem kell foglalkoznia... Matolcsy kiemelkedő elméleti ismereteivel egyébként hétről hétre szembesülhettünk a Heti Válasz hasábjain (hogy holmi piros pöttyökről, hadihajókról és gyorsnaszádokról, láthatatlan sikerekről, tündérmeséről és agysebészetről inkább most ne is beszéljünk), gyakorlati ismereteit pedig igazán jól érzékelteti a magyar gazdaság kiemelkedő teljesítménye.

Egy szó, mint száz, a jegybank elnökének és alelnökének a kinevezésénél nyilván a jegybanktörvény az utolsó, amit illik figyelembe vennie a kormányfőnek és a parlament érintett szakbizottságainak. Nyilván nem is a jegybanktörvény előírásai alapján vizsgálták a képviselők a jelölt alkalmasságát. Merthogy nyilván vannak ennél magasabb szempontok is. Meg különben is: ha kell, hétfőn reggel benyújtja, délutánra meg el is fogadja a jegybanktörvény módosítását a fideszes kétharmad, és onnantól kezdve jogszabályilag csak olyan György keresztnevű, 1955. július 18-án Budapesten született, szemüveges magyar állampolgárt nevezhetnek ki az MNB elnökének, akinek a vezetékneve M betűvel kezdődik, és atolcsyval végződik. A személyre szabott jogalkotásban úgyis gazdag tapasztalata van a parlamenti többségnek...

De ez a gyorsnaszád, akarom mondani: hajó nyilván már elment, érdemes lenne azon gondolkodni, hogy hogyan lehet menteni a még menthetőt a két további MNB-alelnök kinevezésével, ha lejár Karvalits Ferenc és Király Júlia mandátuma is. A jegybank vezetőinek szakmai tudását erősítendő, feltétlenül javaslom MNB-alelnöknek Matolcsynét! Az már bebizonyosodott, hogy magán-nyugdíjpénztári kérdésekben ő az ész a családban.

Nem kizárt, hogy odahaza a banki ügyeket is ő szokta intézni...

 

Azt hittem, rosszul látok, amikor az e-mail-fiókomban landolt Bajnai Gordonék legújabb sajtóközleménye, amely szerint "a remény gazdaságpolitikájának adórendszere a középosztályt támogatja".

Tetszenek érteni? A remény gazdaságpolitikája! Ezt még Orbán Viktor, sőt: hovatovább még maga Selmeczi Gabriella sem mondhatta volna szebben! Szinte hallom a lelki füleimmel, ahogyan a szenátor asszony búgó hangján, teljes átéléssel adja elő, bele az óvatlan tévénéző orcájába, hogy az elmúltnyócév után ez végre a remény gazdaságpolitikája! Még jó, hogy nem A Remény Gazdaságpolitikája, így, csupa nagy kezdőbetűvel. Még éppen csak az hiányozna! (Bár attól tartok, intonáció tekintetében ezt már valahogy így gondolhatták az Együtt 2014-nél, de szerencsére odáig még nem süllyedtek, hogy így is írják le.)

Hát egy lófaszt, mama!

A magam részéről igazán drukkolok Bajnaiéknak - merthogy nagyon sok tekintetben szimpatikusak az elképzeléseik és alapjaiban tetszik a hozzáállásuk. De nem ez az első félresikerült húzás tőlük. Máig nem értem például, hogy annó decibel a mélyszegénységről miért éppen egy sokcsillagos budapesti szállodában kellett konferenciát tartaniuk egy éve ilyentájt, és miért nem mondjuk a komlói vagy az ózdi művelődési házban. És akkor még jófej vagyok, hogy nem kezdem el felhánytorgatni a lazacos és kaviáros szendvicseket, amelyek egy-egy ilyen rendezvény ebédszünetében általában várják a mélyszegénységről éppen eszmét cserélő, korgó hasú résztvevőket. Azt hiszem, valami ilyesmiről szólhat az, amikor "jóllakott és divatos költők az éhségről szavalnak..."

Most meg itt van ez a marhaság a remény gazdaságpolitikájával!

Bajnaitól én még véletlenül sem a remény gazdaságpolitikáját várom! Nem a csalfa, vak reményét. Merthogy momentán Matolcsy mestertől sem kapunk mást. A Matolcsy-féle robosztus gazdasági növekedés, az egymillió új munkahely és az unortodoxia úgynevezett páratlan sikere sem más, mint "Főldiekkel játszó / Égi tűnemény..."

Bajnaitól és Oszkótól, a két technokratától - mert kitől, ha nem tőlük - én végre a kiszámíthatóság gazdaságpolitikáját várom. Meg a kiszámítottságét.

Forintra, fillérre. Reálisan.

 

Az ócsai kehes paripa

2013.02.20. 15:15

Az ócsai lakópark az Orbán-kormány hatékonyságának állatorvosi lova. Már amennyiben egy lakópark vagy a hatékonyság mint olyan, fogalmilag ugyebár ló lehet.

Mindenesetre az ócsai eset tipikus példája annak, hogy mit és hogyan lehet a legbonyolultabban, a legdrágábban és gyakorlatilag nulla hatékonysággal megcsinálni. Vagy hogy hogyan lehet egy alapvetően támogatandó elképzelésből mérhetetlen fafejűséggel és csökönyösséggel valami egészen groteszk eredményt produkálni. Hál' istennek, a legfrissebb hírek szerint fel is hagy a félresikerült próbálkozással a kabinet.

Nem kissebbítve persze az erejükön felül deviza alapú lakáshitelt felvevők egyéni felelősségét, vitathatatlan, hogy valamit kezdeni kell a bedőlő lakáshitelek okozta társadalmi problémákkal. Csak az egészen radikálliberál, szívtelen vadkapitalista mondhatja azt, hogy menjen a családjával a híd alá az, akit kilakoltatnak, mert nem tudja fizetni a hitelét. Egy civilizált és minimálisan szolidáris társadalom egyszerűen nem engedheti meg, hogy családok tízezrei kerüljenek utcára.

Amit azonban "a bajba jutott devizahitelesek megmentése" címén a kormány művel, az valami elképesztő. Az totális hozzá nem értésről és mérhetetlen fafejűségről árulkodik.

Kezdődött az egész a rögzített árfolyamú végtörlesztéssel - ami kétségkívül sokaknak segített. Csakhogy kevés kivétellel még véletlenül sem azoknak, akik segítségre szorultak. A bankszektor kontójára az állam megajándékozta néhány százmilliárd forinttal azokat, akik egyébként kényelmesen tudták volna fizetni továbbra is a lakáshitelüket, és hozzá volt annyi megtakarításuk, hogy kicsengessék a tartozásukat. És az eredmény? Az egyik oldalon ajándék milliárdok a jómódúaknak, a másikon pedig romló banki hitelállomány, dráguló finanszírozás, gyengülő forintárfolyam és emiatt dráguló havi törlesztőrészletek, visszafogott vállalati hitelezés, elmaradó fejlesztések, csökkenő GDP, elbocsátások... Folytassam? A végtörlesztés zseniális kivitelezésével tehát éppen azokat szívatta meg többszörösen is a kormány, akiken a leginkább segíteni kellett volna.

Aztán jött az oly' nagyszerű árfolyamgát, ami valami oknál fogva csak nem akar olyan fene nagy népszerűségnek örvendeni a devizahitelesek körében. Pedig rendre kiszámolják okos internetes oldalakon, hogy mennyit lehet ezen kaszálni, hogy mennyivel jobban jár, aki az alacsonyabb havi törlesztővel megspórolt pénzét például berakja egy lakás-takarékpénztárba! Na ja... A baj az, hogy megint nem annak kellene a segítség, aki az árfolyamgáttal most megspórolt havi 20-30 ezret egy laza mozdulattal félre tudja tenni, hanem annak, aki ha most megspórol 20-30 ezret, az legalább a villanyszámláját meg a fűtést be tudja fizetni belőle. Értelemszerűen egy öt év múlva törlesztendő adósság fejében. Vagy fordítva: az árfolyamgáttal megint nem az jár a legjobban, aki rászorul, hanem az, akinek egyáltalán nem létkérdés az árfolyamgáttal megspórolható havi 20-30 ezer forint. És ezen a végtörlesztés meg az egykulcsos adó bevezetése után tulajdonképpen már nem is tudok csodálkozni.

És akkor az a bizonyos állatorvosi ló: az ócsai Szent Orbán Lakópark... Pedig a Nemzeti Eszközkezelőt lehetne ésszel is működtetni. Józan paraszti ésszel. Csakhogy a józan paraszti ész kormányzati körökben egy jó ideje hiánycikk. Momentán hamarosan 80 családot kiköltöztetnek az isten háta mögé - ámde a Máltai Szeretetszolgálat isteni gondviselése alá -, ahol se bolt, se óvoda, se munka, se közlekedés, se semmi. Viszonyt mindezt olyan drágán teszik, amiből több száz család problémája simán megoldható lett volna. Mondom: józan paraszti ésszel. Mert mégiscsak abszurd, hogy számítások szerint 26 millióba kerül az ócsai telepen egy 50 négyzetméteres ház, miközben ennyiből három ugyanekkora, felújított panellakásra is futotta volna valahol Budapesten. Ózdon vagy bármelyik egykori ipari fellegvárban meg mondjuk akár még ötre is... Nyilván valaki baromi jól keres ezen a lakóparkon, a politikusok baromi jól villoghatnak majd az átadóünnepségen, a Fókusz pedig szívhezszóló riportokat készíthet a kormány szívjóságából megmentett, új ócsai polgárokkal - de azért az egész rendszer hatékonysága mégiscsak, hogy is mondjam finoman, megkérdőjelezhető.

Pedig a kiinduló ötlet, a Nemzeti Eszközkezelő még önmagában nem lett volna rossz. Csak aztán valahogyan félrement ez is. Mint annyi minden, amibe ez a kormány fogott. Éppen mint a minapi dollárkötvény-kibocsátás: lehet végül is így is finanszírozni az országot, meg lehet villogni, hogy milyen fasza szabadságharcos gyerekek vagyunk, meg hogy nálunk bezzeg sorban állnak az államkötvényekért. Aztán hogy mindez hány százmilliárddal kerül többe nekünk, mint a gyűlölt és annyit átkozott IMF-hitel, arról persze nem szól a fáma. Nagyjából ez a konklúziója Ócsának is: elképesztően drága lett, és amennyibe végül az egész került, annyiból sokkal, de sokkal többeknek lehetett volna kézzelfogható segítséget nyújtani. Legalábbis józan paraszti ésszel.

A plakátokon persze nyilván úgyis azt látjuk és a miniszterelnöki interjúkban azt halljuk majd, hogy micsoda nagyszerű sikertörténet volt ez is.

Na ja. Éppen mint a többi.