Svájci frank, magyar frankó

2010.05.10. 09:23

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy svájcifrankalapú lakáshitelem van, nem is kevés. Az árfolyamváltozás és a lakáspiac befagyása, valamint az ingatlanárak esése miatt momentán a lakás jó esetben is csak a háromnegyedét éri a ráterhelt jelzáloghitelnek. Szívom a fogam az árfolyam miatt és a leginkább azon drukkolok, hogy csak a Fidesz el ne tolja.

Az viszont az eszembe nem jutna, hogy az adófizetők pénzéből, valaki más csengesse ki helyettem a hitelemet.

Furcsa ember a magyar. Ha nyer egy üzleten, az természetes, az jár neki. Ha viszont bukta van, akkor fizessen más, akkor fizessen az állam. A magyar gazdaság piacgazdaság, az bizonyos, de hogy a társadalom legnagyobb hányada az eszével még mindig nem a piacgazdaságban él, az is biztos. Igaz, az állandó - hogy is mondták? - ígéretcunamiban az elmúlt húsz évben egyik párt se készítette fel arra, hogy bizony a piacgazdaság úgynevezett európai értelemben vett kockázattal jár, és hogy az állami védőháló ebben a rendszerben korántsem akkora, mint annakelőtte.

(Mondjuk azért a politikum mellett például a nagy ingatlanforgalmazó cégek hitelügyintézőinek a felelőssége azért érdekes kérdés - szerintem nem volt olyan, aki az elmúlt években a svájcifrankos hitelek mellett egyáltalán megemlítette volna, hogy létezik forintalapú is, nagyobb havi törlersztőrészlettel ugyan, de kisebb kockázattal.)

Újságíróként végigkövettem a Realbank-ügyet. Sorra jöttek be a szerkesztőségbe a károsultak, hogy odalett a pénzük. Kérdezem, hogy betétjük, kötvényük vagy részvényük van? Aztat persze ők nem tudhassák... Pedig ugye a kockázat szempontjából messze nem mindegy, pláne ott, ahol elindult a felszámolási eljárás. A Realbank-ügy óta eltelt 13 év - és azóta sem változott semmi. Még a minimális pénzügyi tudatosság, pénzügyi kultúra sem alakult ki a Zemberekben. Hogy öngondoskodás? Mindek az!

Az persze jó volt annak, aki svájcifrankos hitelt vett fel (hogy a jenalapúról már ne is szóljunk), hogy éveken át a havi törlesztőrészlet mondjuk negyedével-harmadával alacsonyabb, mint a forintalapú hitelé, és érezhetően kisebb az euróhitelekénél is. Az nyereség volt, azzal jól járt a delikvens, az természetesen járt neki. Hja, kérem, hogy emelkedett az árfolyam? Az nem a mi hibánk. Azt a Gyurcsány tolta el, a Viktor is megmondta, meg a görögök, meg valami amerikai bankok. Nehogymá' én fizessek most azért többet, mer' ezek elkúrták. Fizessen a Zemberek helyett valaki más!

(Zárójelben jegyzem meg: mi 176 forintos árfolyamon vettük fel a lakáshitelünket. 200 forintos frankárfolyam mellett még mindig kisebb a törlesztőrészletünk, mint lenne forintalapú hitel mellett.)

Nem azt mondom, hogy magukra kell hagyni a bajba jutott devizahiteleseket. Nyilván nem lehet hagyni, hogy családok ezrei utcára kerüljenek. (Az mondjuk egy másik kérdés, és egy komolyabb nemzeti konzultáció témája lehetne, hogy meddig érjen Magyarországon a szociális védőháló, meddig védje meg az állam a polgárait, vagy meddig vállaljon felelősséget a Zemberek esetenként hibás döntéseiért - erről is lehetne beszélgetni egy jót.) A megoldás viszont nem az lenne, hogy az állam kifizesse vagy átvállalja a bajba került hitelesek hiteleinek egy részét. Nem csak drága, de életveszélyes beavatkozás is lenne, aminek a költségeit az adófizetők állnák - meg hozzá az árfolyamhatáson keresztül duplán azok, akik rendesen fizetik a svájci frankos hiteleiket. (A részletekről kiváló elemzést közölt ma a Portfólió itt: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?h=2&k=3&i=132845.) Talán most lehetne megfontolni egy állami bérlakásprogram elindítását. Talán a megoldás valahol egészen máshol keresendő - de egy biztos: szigorúan takarékos költségvetési politika mellett ez nem lesz egyszerű feladat.

Egy azonban biztos: a politikai lózungok (hazudozás, ígérgetés, légvárépítés, illúziókeltés, verbális szemfényvesztés stb.) helyett éppen itt az ideje értelmesen, felnőtt módjára beszélni a Zemberekkel, és elmagyarázni nekik, megértetni velük, hogy hogyan is működik a piacgazdaság, és hogy ebben a piacgazdaságban mi az egyén, mi a Zemberek feladata és felelőssége. Merthogy az - ha tetszik, ha nem - nem csak az államnak van.

A bejegyzés trackback címe:

https://michaelknight.blog.hu/api/trackback/id/tr891987707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cyr · http://gyermekszoba.blog.hu 2010.05.11. 17:55:38

Már volt pár helyen. Nem az árfolyam-emelkedés a gond. A többszöri, egyoldalú kamatemelés sokkal jobban megdobta a törlesztőket.
(Egyébként nekem is van CHF hitelem, szintén nem kevés, gond nélkül fizetem, és még mindig kevesebb, mint a forinthitel lett volna)
A válság következtében munkahelyeket elvesztőknek, illetve azoknak az embereknek, akik a korábbi bérük töredékét kapták csak meg nagy hirtelen, vajon mit kell mondani arról a bizonyos takaróról? Hülye voltál fiam, gondolnod kellett volna rá, hogy egyszer csak, nagyhirtelen feleannyit fogsz hazavinni? A helyzet az, hogy ilyen szemlélettel forinthitelt sem vállalhatott volna. De még albérletet sem...

A bérlakás-program egyébként már nagyon időszerű lenne. Ha valóban lenne, és nem eladogatták volna inkább fillérekért a meglévőket, hidd el, nagyon sok embernek eszébe nem jutott volna a saját lakás gondolata.

Michael Knight · http://michaelknight.blog.hu 2010.05.11. 18:03:14

@Cyr: Kedves Cyr, szívemből szóltál. A probléma tényleg jelentős, és tényleg kezdeni kell vele valamit. Én még nem látom, hogy mit lehetne - de ez a kisebbik gond. A nagyobb az, hogy szerintem Matolcsy György sem. Legalábbis amiket nyilatkozik ebben az ügyben, az ezer sebből vérzik. A forintgyengítésre építő gazdaságélénkítést mindenesetre így nem tudják megcsinálni. csak komoly "szociális áldozatok" árán. Azt meg nyilván nem akarják, mert megígérték, hogy megvédik a családokat.
Bérlakásprogram-ügyben egyetértünk, azt hiszem.

smartdrive 2010.05.11. 19:01:55

"forintalapújé"

"Újságíróként"

Cyr · http://gyermekszoba.blog.hu 2010.05.12. 07:43:55

@Michael Knight: Sajnos az igéret soha, semmire nem garancia. Az ún. középréteg, akik felelősen tudnának gyerekeket vállani, lassan, de biztosan felemésztődik, igéretekben rég nem hisz. Próbál boldogulni, miközben egyre újabb és újabb terheket akasztanak a nyakába.

4 gyerekünk van, az életszínvonalunk folyamatosan csökkent. Ennek azonban nem az volt az oka, hogy megszülettek a gyerekek, hanem az, hogy egyre magasabb adóterheket kellett fizetnünk, miközben a bevallott jövedelmünk akkora volt, hogy már semmiféle kedvezmény nem járt a gyerekek után. De ha nem akkora, akkor ugye vagy adót csalunk, vagy pedig nem elég négy gyerek felnevelésére.

Bérlakásokkal próbálkoztak, tudom, nálunk a szülők élnek ilyenben. Csakhogy. Ahhoz, hogy beköltözhessenek, le kellett adniuk egy másik bérlakást (ilyen ugye egy kezdő fiatalnak nincs), valamint 4 ember jövedelemigazolását kellett beadni ahhoz, hogy alig 46 nm-t kiutaljanak nekik. Vicc volt. A bérleti díja egyébként alig kicsivel van alatta a piacinak.

Mi egyébként innen indultunk. Szülők önkormányzati bérlakásban. Mi 6 éven át bérelt lakásban. Végül, devizahitellel megteremtettük a saját lakás illúzióját. Nem nagy, költöztünk volna, a válság közbeszólt. De optimisták vagyunk és költözés helyett egyelőre inkább galériát építünk :)

TroppauerHümér 2010.05.12. 08:31:22

Az öngondoskodás szó tetszetős maszlag. Már sokan kivesézték azt az oldalát, amikor tanulatlan emberek képtelenek átlátni a bonyolult pénzügyi konstrukciókat, és hogy tanult embereket is simán át lehet verni a százoldalas apróbetűvel.

Amiről írni akarok az inkább egy elveszett intézmény: a bizalom. Pedig enélkül nincs élet és nincs gazdaság. Hiába 200-as valakinek az IQ-ja, nem fogja tudni (ideje sem lesz rá) áttekinteni mindazokat a környezetében lévő dolgokat, amitől akár az élete függ. Hány polgártársunk olvasta végig mondjuk az autójának a dokumentációját (már ami egyáltalán nyilvános belőle)? A modern életben ez a bizalom intézményén át működik: bízom a mérnökben, a szerelőben. Magyarországon már ez is életveszélyes.

A bankrendszer esetében mindez egyszerűen nem létezik. Nem várható el még komoly értelmiségiektől sem (akik nem gazdasági szakemberek), hogy a pénzügyi folyamatokat érdemben át tudják tekinteni. Ha a képességük meg is lenne hozzá nincs idejük, energiájuk megtanulni először egy csomó alapismeretet, majd utána naprakészen eligazodni a trükkök és átverések dzsungelében. A szerelő analogonja pontosan a bank lenne, aki a pénzügyeket számomra optimálisan menedzseli, miközben dolgozom, vagy akár lábat lógatok.

Az öngondoskodás nonszensz mítosza helyett tehát igenis a bizalom rendszerét kellene kiépíteni: mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért, és amihez nem, abban kapjon megfelelő tanácsokat ahhoz, hogy normálisan élhessen.

Ahhoz, hogy ez a kultúra kialakuljon, nem elég ölbe tett kézzel várakozni, hogy majd itt is kifejlődik a demokrácia (és a fejlett nyugaton is a válság egyik oka az volt, hogy ez a bizalom elveszett). Itt bizony az államnak is komoly szerepe kell, hogy legyen.

Michael Knight · http://michaelknight.blog.hu 2010.05.12. 09:28:12

@TroppauerHümér: Kedves Hümér! Öngondoskodás alatt természetesen a világért sem azt értem, hogy az egyszeri állampolgár tisztában legyen a diszkontálással, jelenérték-számítással és más pénzügyi praktikákkal. Ez valóban nem várható el tőle - mint ahogyan az sem, hogy megértse a hitelszerződések apróbetűs részeit. Öngondoskodás alatt azt értem, hogy fogják vissza a hitelből fogyasztást, hosszú távon ne az államtól várják mindenre a megoldást és gondolkozzanak egy kicsit előre is - mondjuk a nyugdíjasévekre. (Az egy külön félelmem, hogy milyen szociális válságot okoz az, ha a mostanság és évek óta minimálbéren bejelentettek népes tábora egyszer nyugdíjba megy, és rájön, hogy a minimálbér után szerzett nyugdíjának a vásárlóértéke a nullához konvergál...) Ezt az előre gondolkozást, az ehhez szükséges szemléletet igenis tudatosítani és tanítani kell, és ebben van, vagy lenne komoly szerepe az államnak.
A bizalom ügyében (is) egyetértünk - bár szabadjék megjegyeznem, hogy amíg a politikai kommunikáció is folyamatosan a bankokat szapulja, addig ennek a helyreállítása sem lesz egyszerű....

Cyr · http://gyermekszoba.blog.hu 2010.05.12. 11:13:59

@Michael Knight: "(Az egy külön félelmem, hogy milyen szociális válságot okoz az, ha a mostanság és évek óta minimálbéren bejelentettek népes tábora egyszer nyugdíjba megy, és rájön, hogy a minimálbér után szerzett nyugdíjának a vásárlóértéke a nullához konvergál...) Ezt az előre gondolkozást, az ehhez szükséges szemléletet igenis tudatosítani és tanítani kell, és ebben van, vagy lenne komoly szerepe az államnak."

Csínján az előre gondolkodással. Nagyon sok, önmagát minimálbéren bejelentő vállalkozó azért KÉNYTELEN így tenni, mert iszonyatos terheik vannak. Értsd: bejelenthetné magát ő olyan jövedelmen is, mely után majdan tisztességes nyugdíjat kap, de mire kifizeti az ehhez és a vállalkozásához kapcsolódó terheket, már nem marad neki meg havonta az az összeg, amiből MOST meg tud élni. Igen, bejelenthetné magát ő 200-250 ezer nettóra. Simán. Csakhogy akkor nem jutna a maradékból 200-250 nettója, amiből a JELENBEN gazdálkodhat, ne adj isten, gyerekeket nevelhet, kvázi öngondoskodhat. Csak a járulékokat fizetné egy olyan összegért, ami soha nem lehet a kezében. Tudják ők, pontosan tudják, hogy ezekből a befizetésekből nem lesz érdemi nyugdíjuk. De a jelenlegi megélhetésüket nem fogják egy olyan rendszer érdekében feladni, ami már most láthatóan rogyadozik. MIt tegyen? Vegetáljon azért aktív éveiben, hogy TALÁN legyen nyugdíja? Nem túl nagy perspektíva...
Vegyünk egy konkrét példát. Számláz mondjuk a vállalkozó havonta 500 000 Ft bruttót.
Kifizeti az iprűzési adót (10e Ft), kifizeti a könyvelőt (15 e Ft) és bejelenti magát nettó 200 000 Ft-ra. Eddig szép, de ezután jön a java. A nettó 200 000 Ft-ra való bejelentés terhe 216e Ft (feltételezve, hogy van két gyereke). Az áfa, ha nincs érdemi elszámolható kiadása, 125e Ft. Maradt eddig 206e Ft-ja. Fizet még 10e Ft társasági adót, jujj, hopp, már nincs is meg a 200e nettó, 124ezer Ft-ja maradt. Ha számlát vesz orrba-szájba, sem jön össze neki a 200e, amit hazavihet, ráadásul rosszul is alszik.
Gondol egyet emberünk, mivel nincs költsége, átmegy evába, egyszerűsítsünk.. Ekkor terhei a következőképpen alakulnak: iparűzési adó 5000, könyvelő 5000, EVA 150 000, A bérterhek 216 000. Ugyanott van. És ez még egy optimista számítás volt, mert a vállalkozók java része bizony nem ad havonta 500e Ft-ról számlát. És nem számoltam a cégautó-adót, a szakképzési hozzájárulást.

Cyr · http://gyermekszoba.blog.hu 2010.05.12. 11:27:04

@Cyr: Elnézést, elírtam. A 200 ezer nettóra bejelentett, bruttó 500 ezret számlázó vállalkozó zsebében a terhek kifizetése után nem 206 ezer, hanem 124 ezer Ft marad.

Kis magyar vicc.

És amit nem tettem hozzá: tartaléka nincs, pedig azt is tudja az istenadta, hogy bizony nem minden hónapban csordogál egyformán az a bevétel. Beruházni végképp nem tud. De azért vígan él a minimálbéres vállalkozó. Méltán van annyi irigye neki.

Nyilván vannak szélsőséges esetek. De vegyük észre, nem ez a jellemző.

Michael Knight · http://michaelknight.blog.hu 2010.05.12. 15:40:49

@Cyr: Igazad van abban, hogy túl nagyok az adó- és járulékterhek. A probléma azonban 20-30 év múlva mindenképpen jelentkezik, ha most nem történik valami. És akkor nagyon nem lesz az vígasz, hogy 20-30 évvel ezelőtt élni kellett valamiből...
Az adókat és járulékokat csökkenteni kellene - ez nem vitás. Viszont ezzel párhuzamosan csökkenteni kellene az állam kiadásait. Ebben kellene valamiféle közmegállapdás, mármint abban, hogy mely területek finanszírozásából milyen mértékben vonuljon ki az állam. Ez utóbbiról azonban egyelőre senki nem beszél.

Cyr · http://gyermekszoba.blog.hu 2010.05.12. 17:19:10

@Michael Knight: Rengeteg helyen lehetne megtakarítani, felesleges kiadásokat megszüntetni úgy, hogy a társadalmi szolidaritás se szenvedjen csorbát. Azonban ez nem nagyon akaródzik. Azt hiszem, mindenki tudja, miért.

Saját példánkból tudom, hogy tényleg rengeteg adót és járulékot fizetünk. Nem írok számokat, legyen elég annyi, hogy amit a 4 gyerek után családi pótlék és GYED gyanánt kapunk, töredékét sem teszi ki a befizetéseinknek, kvázi alamizsna, amiért még hálásnak is kellene lennünk, hogy egyáltalán van. Rengeteg fórumon olvasható a hozzászólásokból: szinte mindenki - megitélése szerint - rengeteg adót és járulékot fizet. Olyannyira sokan emlegetik ezt, hogy - bár tudom, néhány internetes fórum nem reprezentatív minta -, nem egyszer eltűnődtem: nem lehet-e, hogy az az információ, hogy kevesen fizetnek sokat, nem igazán állja meg a helyét, csupán összeugrasztásra, népbutításra jó? (néven nevezem a dolgot: megy a GYES-esezés, minimálbéres-ezés, közalkalmazott-ozás, cigá, pardon, etnikumozás, most újabb konc a devizahitelesek köre) Véleményem szerint valójában TÖBBEN fizetünk, TÖBBET, mint amennyit úton-útfélen belénk beszélnek. Ám ha ez fehéren-feketén kiderülne, nyilvánvalóvá válna mindenki számára, abból nagyon randa dolgok születnének. És akkor a devizahitel lenne a legkisebb probléma, amivel a mindenkori "elitnek" meg kellene küzdenie.
Tudom, ezzel már messzire kalandoztam az eredeti témától. Valahol azonban, ha átgondoljuk, összefügg.

Tzimisce · http://tzimisce.blog.hu 2010.05.16. 17:22:46

@Cyr: Sajnos az államnak brutális kiadásai vannak. Pl. a nyugdíj. Nézd majd meg hány százalékát viszi el a költségvetésnek csak a nyugdíj. Ez csak rosszabb lesz a következő 20-25 évben.
Tény, hogy az állam újraelosztási rátája iszonyú magas, és ezt kéne csökkenteni. Vagyis, kevesebb bevétel, kevesebb kiadás.