Valami új kell

2010.05.21. 10:42

Valami nagyon nagy baj van a szocialistáknál. Jól láthatóan még mindig nem esett le nekik, hogy a Parlamentben mostantól nem ők fingják fújják a passzátszelet, és teljesen zavarodottak. Fogalmuk sincs, hogy merre tovább. Márpedig ha nem tudják magukat nagyon rövid időn belül újrapozícionálni - ami, tegyük hozzá, Lendvai Ildikóval, Gyurcsány Ferenccel, Puch Lászlóval, Kiss Péterrel és Újhelyi Istvánnal nem is fog menni -, igen rövid időn belül az SZDSZ és az MDF sorsára jutnak. Kár lenne értük. Mármint persze nem ezekért a markáns szocialista arcokért, hanem a szociáldemokrata értékekért, amiket egy - hogyan is mondták ezt annó decibel - európai értelemben vett baloldali pártnak képviselnie kellene.

Nem lehet persze könnyű most szocialista frakciónak lenni. A csontvázak ugyanis léteznek. Persze nem a szijjártói értelemben véve, nem a költségvetésben és nem a minisztériumok átadás-átvételi dokumentumaiban. Sokkal inkább azokban a korrupciós ügyekben, amik az elkövetkező hetekben, hónapokban még napvilágot látnak. Mert ne legyen kétségünk: lesznek még ilyen ügyek - és le merném fogadni, hogy mind szocialista politikusokról szólnak majd a hírek. De ne legyenek illúzióink sem: nem csak a szocialistáknál létezik a korrupció. De láthatóan ők annyira belekényelmesedtek az elmúlt nyolc évbe, annyira érinthetetlennek hitték magukat, hogy már a látszatra se ügyeltek. Vagy mondjuk ki kerek-perec: még lopni is hülyék voltak. Ha én szocialista frakció lennék, mostanság minden reggel félve nézném a lapszemlét, hogy hol esett ki újabb korrupciós csontváz a szoci szekrényekből.

De nem csak ezért nem lehet most könnyű szocialista frakciónak lenni. Nem lehet könnyű egyértelműen kijelölt irányok és világos célok nélkül politizálni, cipelni Hagyó, Puch, Gyurcsány és Lendvai terhét - tegyük gyorsan hozzá a korrektség végett: természetesen mindegyik más miatt teher -, és nem lehet könnyű nyolc év kormányzás után szokni az ellenzéki létet.

Pedig ellenzékben politizálni bizonyos értelemben mindig könnyebb. A szocialista frakció például megszabadult a tohonya bázisa súlyától, a polgármestereik követelőzésétől, a helyi érdekből folytatólagosan elkövetett belső zsarolás iszonyú terheitől. Merthogy a szocialista kormányt ballasztként húzta lefelé és nap mint nap kötötte gúzsba a megyei pártelnökök és a helyi polgármesterek zsarolása. Ki bicikliutat kért - mit kért? Követelt! -, ki szennyvízberuházást, ki új főteret... Na, ilyen gondjuk mostantól például egészen biztosan nem lesz a szocialista vezetőknek. Egy teherrel kevesebb nyomja a vállukat.

És ellenzékben politizálni azért is könnyebb, mert számonkérni sokszor egyszerűbb, mint végrehajtani. Dumálni nem kerül semmibe. Ha viszont ingyen van, akkor lehetne mindezt végre értelmesen is. Mondjuk érdekek helyett végre elvek mentén.

Az elvekhez viszont értékek kellenének. Valamiféle jól megfogalmazott szocialista-szociáldemokrata identitás. És ehhez kevés a szimpla orbánellenesség. Éppen azzal az ellenzéki gyakorlattal kellene szakítani végre, ami a kormány minden tettére zsigerből nemet mond. Lehetne például ebben az első a szocialista párt. Lehetne az elveihez ragaszkodó, konstruktív és világosan beszélő ellenzéke Orbán Viktor kormányának.

Na igen, elvek és értékek... Ha túlnézünk a népnemzeti sallangokon, a szociálpolitikában és a gazdaságpolitikában a Fidesz lenyúlta azt a tematikát, amit egy normális világban egy szociáldemokrata vagy még annál is balosabb pártnak kellene képviselnie. A "védjük meg a családokat, a nyugdíjasokat, az egészségügyet, a munkahelyeket" tematikája foglalt. Ráadásul meglehetősen hülyén venné ki magát, ha az elmúlt másfél év - egyébiránt szükséges - megszorító intézkedései után a szocialisták egyből a szociálpolitikai kiadások növelését követelnék a kormánytól (mint ahogyan meglehetősen hülyén vette ki magát az ingyenbékávé ötlete is).

Újrapozícionálnia kellene magát a szocialista pártnak: sürgősen meghatározni az értékeit és az elveit. Mert az elmúlt hetek zavarodottsága, kapkodása és fejetlensége végképp amortizálhatja az MSZP amúgy is a nullához konvergáló hitelességét. Ez az újrapozícionálás a régi arcokkal nagyon nem fog menni, de attól tartok: a már ismert fiatalokkal - az Újhelyi Istvánokkal és az Oláh Lajosokkal - sem.

Az új arcokhoz és új, baloldali politikához küldöm nagy tisztelettel a Piramis együttes e poszt címét adó, régi slágerét...
 

A bejegyzés trackback címe:

https://michaelknight.blog.hu/api/trackback/id/tr212020138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.