Böszmeségünk kora

2010.08.11. 00:24

A legkönnyebb persze most azt mondani, hogy mindenért Gyurcsány a hibás. Mondhatom, igazán bátor és egyenes dolog belerúgni a döglött oroszlánba. Végre van valaki, akinek már mindegy, akire ujjal lehet mutogatni, akire rá lehet kenni az egészet, aki már úgyis elvitte a balhét. Egy-két plusz szidalom már nem oszt, nem szoroz neki. Ez jutott szembe a hírre, hogy a gazdasági élet tíz fontos szereplője egy interjúkötetben kommentálja a 2008-as magyarországi pénzügyi válság okait. 
 
A világért se szeretném védeni Gyurcsány Ferencet, mert a böszmeség az böszmeség, közgazdász szemmel meg aztán pláne az. Még akkor is, ha e böszmeséggel kapcsolatban ma már erősen torzít a kollektív emlékezet.
 
Mert tény, hogy Gyurcsány Ferenc kormányzása hagyott maga után kívánnivalót, nem is keveset. Hogy egymást érték a nagy csinnadrattával bejelentett és aztán végig nem vitt reformok. Hogy nagyrészt csak úgy tett, mint aki kormányoz, miközben érdemben nem csinált semmit. Pontosabban szólva a nagy reformer éppen csak reformokat nem csinált, a nagy stratéga pedig éppen csak stratégiát nem alkotott. Gyurcsány Ferenc elkúrt... Akarom mondani: eltékozolt itt egy fél évtizedet. Valamennyiünkét.
 
Néhány dolgot azonban nem kellene elfeledni, amikor Gyurcsány Ferencbe belerúgunk még kettőt, és ítéletet mondunk fölötte.
 
Egyrészt böszmélkedni nem Gyurcsány Ferenc, hanem Medgyessy Péter kezdett a száznapos programmal, a jóléti rendszerváltással, vagy hogy úgy mondjam: a takarón túl történő nyújtózkodással. A legnagyobb bajok itt kezdődtek: a Medgyessy-kormány erőn felüli adakozásaival, a hitelből fizetett jóléti programokkal. Az eredendő bűnt, az eredendő böszmeséget tehát Medgyessy Péter követte el. (Nagyon zárójelben jegyzem meg: a rendszerváltás óta eddig az egyetlen politikus, aki - sajnos - valóban betartotta a kampányban tett ígéreteit. Ehhez pedig a pártok egymásra licitálása, a kampánybeli politikai "ígéretcunami" vezetett, amiben vastagon ludas volt minden akkori politikai erő.)
 
És itt jött Gyurcsány böszmesége: az, hogy képtelen volt visszalépni a teljesített ígéretekből. Hogy jobban ragaszkodott a politikai hatalomhoz, mint a józan észhez. Amiben persze része volt annak a szörnyű tehetetlenségi nyomatéknak, amit a mögötte - vagyis jobbára inkább felette és vele szemben - álló, és hatalomféltésből az állandó széthúzásban is összezáró, megújulni képtelen és tohonya szocialista frakció jelentett. Gyurcsány érdemi programok helyett alibizett tehát, látszatbejelentések egész során át indított látványos látszatintézkedéseket. Persze pontosan annyit, amennyit a népszerűségvesztéstől félő szocialista frakció engedett neki. Igen, Gyurcsány Ferenc egyik legnagyobb hibája az volt, hogy nem tudott felülkerekedni a saját pártján és a saját - nem éppen minőségi emberanyagból álló - frakcióján. A szocialisták belső politikai mutyizása és a népszerűségvesztéstől való rettegésük közepette, amolyan béna kacsaként próbált úgy tenni, legalább kifelé úgy látszani, mint aki érdemben kormányoz. Merthogy érdemben kormányozni azzal a teherrel, amit az MSZP jelentett, nem sikerült neki. Kevés volt ő ahhoz.
 
De ne feledkezzünk meg a Fidesz szerepéről sem, aminél destruktívabb ellenzéket még nem hordott a hátán a Föld. Éveken át nem érveltek, nem mondtak véleményt csak nemet, nem vitáztak, csak kivonultak, csak hergelték a zembereket, és a kormány minden felvetésére egyetlen választ adtak: Gyurcsány, takarodj! Ja, hogy ez nem érv volt? Lehet, de mindenképpen hatásos. A parlamenti demokrácia leghatásosabb megcsúfolása. És ha Gyurcsány Ferenc olykor valahogy mégis erőt vett magán meg a szocialista frakción - vagy ha erőt nem is vett rajtuk, de a belső hirigek és revolverezések egy olyan véletlen csillagállást eredményeztek, aminek következtében véletlenül éppen cselekedni tudott -, akkor a Fidesz álságos módon, a zemberekre hivatkozva, népszavazásosdival gátolt meg minden épeszű kormányzati kezdeményezést, és kötötte megintcsak gúzsba Gyurcsány Ferenc kezét. Azt kell mondjam, hogy egy olyan kérdést népszavazáson feltenni, hogy ön vajon szeretne-e adót fizetni, az finoman szólva is tisztességtelen. Nem vételten, hogy a kétharmad birtokában a Fidesz számára mostanra kellemetlenné és nem kívánatossá vált a népszavazás intézménye. Érdekes, kettős demokráciafelfogás ez. Amolyan hatalmi szempontú.
 
Ha Gyurcsány Ferencről ítéletet mondunk, ítélkezzünk úgy egyben az egész magyar politikai elitről - de bocsánat, hibás lesz így a mondat: elitről beszélni itt nem lehet. Szóval ítélkezzünk a politikai osztályról is. Amelynek díszes példányai egymásra licitálva húsz éve ingyenebéddel hülyítik a zembereket, és az ingyenebéd felelőtlen ígéretével vásárolják a szavazatokat. 
 
Csoda, hogy nem nőtt még fel a piacgazdasághoz a társadalom jó része? Csoda, hogy az ügyeskedés nagyon megy már neki, de a verseny és a kockázatvállalás még nem? Csoda, hogy nem érti, hogy az állam nem mindenható és az állam nem oldhat meg mindent? Csoda, hogy nem érti, hogy semmi sincsen ingyen és csoda, hogy még mindig nem fogja fel, hogy nincsenek sültgalambok? Csoda, ha ilyen fokú össznépi böszmeség mellett érdemi reformokba, szerkezeti átalakításokba még a kétharmados többségű Fidesz se mer kezdeni, helyette holmi centrumról meg együttműködésről papol, és a placebohatás érdekében, amolyan gyurcsányi módon látványpolitizál csak? Nem, nem csoda. Az elmúlt két évtized illúziókeltő politikusi böszmeségeinek természetes következménye csupán.
 
Gyurcsány Ferenc egy fontos és megítélésem szerint nem éppen pozitív szereplője az elmúlt két évtizednek. Mint ahogy legalább ennyire böszme szereplői az elmúlt éveknek a szocialista és a fideszes politikusok, a dicstelen homályba hullt szabaddemokraták és magyar demokraták. Együtt, mindenki, akinek köze volt az ingyenebéd csalfa ígéretéhez.
 
Ha a válság okait keressük, Gyurcsány Ferenc mellett gondoljunk rájuk is. Úgy kollektíve.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://michaelknight.blog.hu/api/trackback/id/tr42213585

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Már a nosztalgia sem a régi... 2010.08.11. 00:52:00

Előre szólók: nem azt szeretném megvitatni, hogy a zemberek többsége szerint valóban rosszabbul élünk-e, mint nyolc éve. Április 25-én ugyanis egyértelműen kiderült, hogy a többség úgy érzi, igen. Sőt: aki nem volt szavazóköri forradalmár, még az is. É...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

trendo+ 2010.08.11. 10:50:58

Gyurcsány volt a mi második kalapos királyunk, aki azt hitte, hogy ekkora ellenszélben, az évszázados renyhe semmittevésbe szocializálódott népséget rá lehet bírni a dolgok megváltoztatására. Nem csoda, hogy a saját Pató Pál frakciója, a helyi kiskirályok hálózata hátrált ki leghamarabb mögüle (mint ahogy Bajnait se vállalták be). A Fidesz meg csak arra várt, hogy a maga vazallusai csinálhassák tovább ugyanazt a húzd-meg ereszd meg politikát. Most sikerült! És javult a hatékonyság: a hatalomszerzés, -koncentráció, az intézményesített lenyúlás terén. Ráadásul az ő balhéikra már fény se fog derülni :) ivel sokkal fegyelmezettebb a rablás és az elosztás. Ahogy percek alatt megshortolták a nemzeti valutát, az példaértékű. Gyurcsány egy jószándékú fantaszta volt, hiú, narcisztikus és következetlen. El is vitte a balhét. Lapozzunk!

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2010.08.11. 14:51:54

Na végre! Lépjünk túl a politikai csatákon, és lássuk be, hogy az agyonutált kádári káderpolitika után, a rendszerváltók is ugyanazok voltak (és vannak, hogy a fene enné el mindet!): csak sokkal többen és sokkal többet dorbézoltak el előlünk ott "fenn" a patkó alakú förmedvényben. Én politikai pártoktól mentes KÖZtársaságra vágyom, ahol valóban az ország ügyeit intézik (jól) anélkül, hogy tudnék róla és nem kéne naponta azon aggódnom, hogy melyik "vezető" mekkora hülyeséget beszél épp? vezető? - bocs! szarkeverő... pitiáner tolvaj... akik csak lenyúlni tudják az ország valamikori vagyonát és elhárdálói a még létező lehetőségeinknek is... áh!

ClearWater 2010.08.11. 20:59:30

Szép. Ez igazán szép.

Boli – Ch.T. is, meg hát! 2010.08.11. 22:59:41

Sok beszédnek sok az alja. 1 balf.sz, 2 balf.sz, egy parlamentnyi bal- és jobbf.sz. Nem lesz ezeknek soha az életbe tényleges és kivitelezhető gazdasági stratégiája. Csak politikai stratégiáról tudunk beszámolni, melynek pusztán a hatalom fényének kiélvezése a célja (illetve az ebből kipréselhető gazdasági előnyök és pénzek lenyúlása). A baloldalról is mi féle csodavárás van? Alkalmatlan, tehetségtelen, korrupt és kommunikációra képtelen emberek - ez a baloldal, már jó pár éve. Alkalmatlan, közepesen tehetséges, korrupt és profi kommunikációra képes emberek - ez a jobboldal. Viszont egy normális országban a politikai oldalak mindegyike fel tud mutatni karakteres és profi, szakértelemmel és stílussal rendelkező, legalább a korrupció látszatát elkerülő(kisebb-nagyobb sikerrel) politikusokat! Itt a többes számon is van hangsúly! A mai magyar közállapotok, 1970-es Ausztriai állapotokra hasonlítanak, ahol a korrupciós botrányok egymást érték. Máig fe-fel bukkanak ott is, de ott börtönbe mennek, mentek ezek a jómadarak. Ellentétben ezzel az országgal, ahol kialakult az ÉRINTHETETLENEK kasztja. Bár most, hogy Szalai Annamariskát 9 évre bebetonozták a médiacenzúrába, kiváncsi leszek, hogyan alakítják ki a KRITIZÁLHATATLANOK kasztját is. Mert ki fogják...

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2010.08.12. 12:31:54

@Boli: jól szóltál! (sajnos, bár ne így lenne!) érinthetetlenek , kritizálhatatlanok ámde gazemberek!

misc · http://misc.blog.hu 2010.08.20. 23:25:50

Az idő gyorsan megszépíti az emlékeket, de kár lenne elfelejteni, hogy Gyurcsány abszolút és relatív értelemben is nagyon böszme volt. Az elkúrás alapvetően medgyessytől kezdődött el, és a fantáziátlan, demagóg, nyíltan populista ellenzék is rásegített, de ettől függetlenül Gyurcsánynak sikerült például elszálló deficit mellett alacsony gazdasági növekedést produkálni, ráadásul eleinte kedvező világgazdasági környezetben.