"Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény". Valamiért József Attila e két sora jár a fejemben néhány napja. Egy ideje gondolkodok már azon, hogy valamiért nagyon nem érzem itt jól magam. Nem valamiféle tudatosult félelem ez persze, és furcsa is ezt így mondani, de azt érzem, hogy az elmúlt hónapokban elvették a komfortérzetemet.

Egy ideje gondolkodok már azon, hogy kezd egy kissé ijesztővé válni ez a kormányzati szintű "militarizálódás". Mert egy ideig bohóckodásnak tűnt ez a nagy fülkeforradalmasdi, a NENYI-kifüggesztősdi, de a visszamenőleges hatályú jogalkotáson, az állami einstandoláson, az örökös elszámoltatással fenyegetésen és a nemzetközi tőke ellen vívott szabadságharcon már valahogy nem tudok nevetni. Mostanság meg adóügyi akciócsoportokat és államadósság-kommandót állít fel a kormány... Lassan ott tartunk, hogy valaki vagy valami ellen állandó harcban állnak és Winnetou-t meg Old Shatterhandot játszanak a fiúk.

És mindehhez hozzájön az is, hogy listákat vezetnek a megbízhatókról és a nem megbízhatókról, hogy a közszolgákra titokban dolgozó ellenőröket állítanak, akik kisebb bűncselekményeket is elkövethetnek. És hozzájön az is, hogy titkosszolgálati eszközökkel gyűjthetnek adatokat a köztisztviselőkről, akik ha nem járulnak hozzá, hogy megfigyeljék őket, akkor automatikusan elvesztik az állásukat. És bizony láthatóan működik a közszolgálati sajtó bekebelezése, és ami még szörnyűbb: politikai okokból működni kezd az önkontroll a médiában... Egyre inkább azt érzem, hogy oda a komfortérzetem. Hogy elvettek tőlem valamit, a biztonságérzetem egy szeletét. Hogy ez egy egyre kevésbé élhető Magyarország.

Lehet, hogy erős lesz, amit most írok, de a szörnyű az, hogy Márai Sándor mindezt, ennek az egésznek a hangulatát valami félelmetes pontosssággal és megdöbbentően érzékletesen megírta a Jelvény és jelentés című regényében. Tökéletes tünetleírást és kórképet adott a közhangulatról. Persze Márai nem volt Verne, és nem előre látta a dolgokat. Amit ugyanis leírt, az a '30-as évek Németországának a hangulatáról szól, és - hadd idézzek egy tanulmányból, tessenek figyelni a mondat hihetetlen aktualitását - bámulatos plaszticitású portrét fest a hatásvadászat mesteréről, a karizmatikus kóklerről, kinek mágikus szuggesztivitását legalább annyira szüli a tömeg fölfűtött várakozása, Messiás-igénye, mint tulajdon, nem mindennapi színészi és szónoki adottsága, s kinek ellenállni azért is oly nehéz, mert '...sok igazat is hazudott'.

Ott, akkor, a '30-as évek első felének Németországában az indiánosdiból a politikai ellenfelek megsemmisítése, a hosszú kések éjszakája következett. És bár ilyesmit a világért sem feltételeznék, meg még véletlenül sem szeretnék a szó szoros értelmében párhuzamot vonni, de ha a politikai ellenfelek megsemmisítése alatt a bebörtönzésüket értjük... Hát, olyasmiről azért nálunk is hallani az elmúlt hónapokban.

És hogy mi még az érdekes? 1934. július 3-án Hitler egy egyetlen mondatos törvényt hozott, amely így szólt: "Azok az intézkedések, melyek az 1934. június 30-án, július 1-jén és 2-án végrehajtott felség- és hazaáruló támadás leverése szolgáltak, mint az állami önvédelem intézkedései jogszerűek."

És ezt éppen így, ahogy ez nálunk is megy mostanság: az egyszemélyi vezető véleménye törvényben ölt testet, méghozzá visszamenőleges hatállyal...

Azt érzem, hogy valami nagyon nem jól megy itt, kérem szépen.

(József Attila fentebb idézett verséből ezúton üzenem a Szalai Annamária & Co.-nak: "Költő vagyok - szólj ügyészedre, ki ne tépje a tollamat!")

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emiksz 2011.02.25. 18:16:14

"Szabó doktor zsebre tett egy borítékot, amit egy betegétől kapott.
- Nem röntgeneztél rá?
- De. Utána. Végbéltükrözés lelet volt benne. Én barom, persze rátenyereltem a piros gombra."

emiksz.blog.hu/2011/02/25/7_megfigyelheto

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: