Cippola nagyot ment ma is. Esküszöm, ha az ember hátradől és elvonatkoztat, a legszórakoztatóbb dolog a kormány tagjait hallgatni kampányüzemmódban. Nincs jobb stand up comedy ennél. Kár, hogy a bőrünkre megy a dolog...

Cippola - a kormányfő - az MKIK mai rendezvényén ígéretet tett rá, hogy ha megkapják a választásokon a szükséges felhatalmazást, továbbra is ellenezni fognak minden „szocialisztikus” gazdaságpolitikai gondolatot. Semmilyen engedményt nem akarnak tenni semmilyen szocialisztikus intézkedés érdekében, gazdaságpolitkailag is elleneznek minden ilyen és minden kommunisztikus elvet.

Mondja mindezt fapofával azután, hogy a lehető legszocialisztikusabb és legkommunisztikusabb módon, hatóságilag, illetve rendeletileg szabályozta a tej, a liszt, a benzin és a csirkefarhát árát. Mondom én: ez az abszurd humor legjava!

Apropó, csirkefarhát! Azt is hirdeti fennhangon ez a mókamester Cippola, hogy bevezették a 4 STOP politikáját: rezsiSTOP, üzemanyagárSTOP, kamatSTOP, élelmiszerárSTOP...

Ja. Kár, hogy a Borkai lyukas zokniját nem sikerült annak idején beSTOPpolni...

Nézem-hallgatom a kormányszóvivői sajtótájékoztatót. És sírok. Úgynevezett újságírók az úgynevezett sajtó nevében széttrollkodják a rendezvényt. A miniszter pedig szíves-örömest asszisztál hozzá.

Szégyen ez az egész cirkusz. Hogy a kormánylap úgynevezett "újságírója" a laptopjára meredve még csak felolvasni sem tudja tisztességesen a neki előzetesen kiadott kérdéseket...

Na és a tartalom! Csak kérdezem: mi köze a miniszternek és általában a kormánynak ahhoz, hogy mi van a városháza eladásával vagy el nem adásával Budapesten? Az ingatlan nem a kormányé, hanem a Fővárosi Önkormányzaté... Mi köze a miniszternek és a kormánynak ahhoz, hogy Jakab Péter csalt-e a lakhatási hozzájárulással? Az meg az Országgyűlés Hivatalának a dolga... Mi köze a miniszternek és Magyarország Kormányának ahhoz, hogy az Anonymusnak vagy kinek a videójában állítólag Bajnai Gordon is feltűnik?

Félreértés ne essék: ezekkel a témákkal kapcsolatban kérdéseket lehet és kell is feltenni. Csak nem itt. Csak nem így.

Kérdezzék meg mindezt Gulyás Gergely fideszes politikustól egy dél-budai polgári kör nyugdíjas estjén - civilben, de semmiképpen se újságírónak öltözve a minisztertől a kormányszóvivői sajtótájékoztatón! Ezek így - jó szándékkal, mondjuk - pártpolitikai kérdések, a miniszter viszont ez esetben, ebben a szituációban nem pártpolitikai szereplő. A miniszter itt és most nem a Fidesz képviselője, hanem a központi államigazgatás egyik vezetője. Gulyás Gergelynek annyit kellett volna mondania ezekre a kérdésekre, hogy ezeket tessenek majd a Fidesz-frakció sajtótájékoztatóján feltenni, mert oda valók.

Ráadásul ezek tartalmukat tekintve nem újságírói kérdések (megkockáztatom: így, ebben a formában még csak nem is kérdések, hanem politikai vélemények vagy hányingerkeltő alákérdezések). És ezek az emberek nem újságírók, bármi is áll a névjegyükön.

Ezek az emberek itt a szakma szégyenei. Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Ady Endre és még néhány jobb nevű magyar újságíró meg forog a sírjában.

Olvasom a hírfalakon, hogy Karikó Katalin a kémiai Nobel-díjról is lecsúszott, meg hogy a kémiai Nobel-díjat sem Karikó Katalin kapta. Nos, előre szólok: nem ő kapja majd az irodalmi és a közgazdasági Nobelt sem...

De ne legyünk már hülyék, kedves szerkesztő hölgyek és urak, a Tényektől a Mandineren át a 168 Óráig!

Most azokkal a konteókkal nem foglalkoznék, hogy a Svéd Királyi Akadémia is Soros kottájából játszik, meg hogy a svéd külügyminiszter is hogy' beszólt nekünk a minap, Szijjártó Péter alig győzte helyretenni, és hogy amúgy a nyugati migránssimogató és betelepítéspárti politika nem engedte nekünk, magyaroknak, hogy Karikó Katalin nyerjen - az efféle marhaságok szót sem érdemelnek.

Annyit azért megjegyeznék - nem kisebbítve Karikó Katalin érdemeit -, hogy a Nobel-díjat sosem az adott év legfontosabb tudományos felfedezéséért ítélik oda. Általában 10-15-20 évvel korábbi felfedezéseket díjaznak a legrangosabb elismeréssel. Olyan felfedezéseket, amelyek bizonyíthatóan kiállták már az idők próbáját.

Semmi kétségem afelől, hogy Karikó Katalinék felfedezése ilyen lesz, és hogy néhány év múlva Nobel-díjat ér majd.

De basszus, milyen beteg egy társadalom és milyen beteg sajtó az, amely egyrészt abszurd elvárásokat fogalmaz meg (mert mi, magyarok ugye szebbek, jobbak, okosabbak és nagyszerűbbek vagyunk mindenkinél), majd azt sorolja, hogy az orvosi Nobelről is "lecsúszott", a kémiai Nobel-díjról is "lemaradt". Végül pedig majd még azt is megállapítja, hogy egyébként valójában mi nyertük (nem Karikó Katalin és kutatótársai, hanem mi, így, együtt, magyarok), csak az ellenünk áskálódó Soros-bérenc liberális svéd-nyugati brüsszelita valakik ezt nem hajlandóak elismerni, ergó: a Nobel-díj igazából lósz@rt sem ér...

De azt azért még hozzátesszük, melldöngetve, hogy amúgy meg csakazértis nálunk, magyaroknál van a világon a legtöbb egy főre jutó Nobel-díjas!

Lehet már csámcsogni, pletykálni, kárörvendeni vagy sajnálkozni - kinek-kinek vérmérséklete vagy világnézete szerint. Válnak ugyanis Rogánék. Minderről pénteken délelőtt a Miniszterelnöki Kabinetiroda sajtóosztálya (!) által kiadott sajtóközleményben tájékoztatta a nagyérdeműt Rogán Cecília és Rogán Antal.

Nekem csak egy kérdésem lenne: ugyan mi a fene köze van a Miniszterelnöki Kabinetirodának Rogánék válásához? Miért kell a bejelentéshez az állami infrastruktúrát használni?

És vajon mi lesz a következő? A köztévé és a Kossuth Rádió élőben tudósít a válóperről? Ha meg majd árulják a közös lakást, akkor majd kormányzati óriásplakátokon hirdetik meg - csak hogy biztosan vevőre leljen -, közpénzből fizetett, hivatalos kormányinformációként?

Azt mondják, hogy amit az Egyesült Királyságban most látunk, az a felelőtlenség ára – Cameron és a brit politikai elit felelőtlenségének a következménye. Pedig nem, azt hiszem, ennek sokkal mélyebb okai vannak. Mélyebb okai vannak, hogy nem csak az Egyesült Királyság van szétesőben, de lassan széthullik körülöttünk a világ, világrendek dőlnek és pusztulnak. Semmibe vesznek alapvető etikai normák. Márai pedig ül fent egy felső szélén, és szomorúan néz alá. Látott már ilyet.

A Brexit, Trump, a brazil szélsőjobb erősödése, Orbán kétharmada – ez annak az ára, hogy a politika mára a reklámipar egy durva szegmense lett, mindenféle etikai kódex meg önszabályozás nélkül. Következmények nélkül ígérhet itt a marketinges bármit, hazudhat össze-vissza magáról és a konkurenciáról, lejárathat bárkit bármilyen nemtelen eszközzel, a cél egyetlen egy: eladni. Csakhogy – a Török Gáboroknak innen is üzenem – hadd ne kelljen már örülnöm annak, hogy hű, de nagyon fasza gyerek volt ez a marketinges, mert minden gagyit meg szart eladott a vevőknek, totálisan hazug és átverős reklámokkal, a hülye vásárlók meg lám, hogy' bekajálták... Itt – meg ott, meg amott, nálunk, Londonban meg a tengerentúlon – ma az kaszál, aki gátlástalanabbul hazudik.

Azt hiszem, a gond az, hogy a politikából mindenféle morál meg etika kiveszett. Igen, talán a második világháború után volt egy halvány esély, Európában meg a tengerentúlon is, amikor a politikusoknak még tisztességes vízióik voltak, tenni akartak a nemzetért meg a közjóért, és ehhez kellett nekik a hatalom. Ma a hatalom maga a cél, az erőforrásokért, az erőforrások feletti rendelkezésért való öldöklő küzdelem. Küzdelem, ami nem kímél sem istent, sem embert, sem egy tizennyolc éves gimnazistát. Senkit. Hogy a nemzetért, a nemzetek gazdagságáért tenni is kellene valamit, mert hogy szegről-végről mégiscsak ez lenne itt a cél – na mindez az egészből valahol elveszett. Churchillről, Rooseveltről, Jean Monnet-ról, Adenauerről, Robert Schumanról, de még Helmut Kohlról, sőt: talán Reaganről és az öreg Bushról is elhiszem, hogy volt valami víziójuk, hogy volt bennük valami romantikus, de legalábbis valami tisztességes küldetéstudat meg tenni akarás, hogy a maguk eszközeivel egy kicsit jobbá tegyék a világot. Ehhez kellett nekik a hatalom. Ma ez az egész másról szól. És nem csak az úgynevezett hanyatló, liberális Nyugaton.

Azt hiszem, ezért van Brexit. És ezért van Trump. Ezért van Brazília és ezért van kétharmad. És ezért hullik szét a világ körülöttünk. Mert egyáltalán nem számít a nemzetek jóléte és boldogulása. Nem szempont. Nem számít a jövőkép és a fenntarthatóság. Mert nem hoz szavazatot, nem járul hozzá a hatalom megtartásához. Nem is tudom, melyik okostojás beszélő fej mondta, hogy uralni kell a pillanatot. Ja. De még inkább uralni kell az erőforrásokat. Erről szól az egész. Lovagiasság? Tisztesség? A közjó vezérelte döntések? A politika már nem ez. A politika ócska, hazug kufárkodás, átverős reklámok szakmányban gyártva és szakmányban ontva, minden lehetséges propagandacsatornán. Birnbaum is elmondta...

A hatalom kell, és ezért nem drága az sem, ha van Brexit-deal, meg az sem, ha no-deal a Brexit. Nem drága az sem, ha rámegy az angol gazdaság. Nem számít. Ezeknek, ennek a politikai elitnek tökmindegy. Mint ahogy nem számít az sem, hogy éppen leáll a fél amerikai közigazgatás. Az sem számít. Nem számít, hogy idehaza szó szerint összedől az egészségügy, meg hogy pocsék az oktatás. Csak a közvélemény-kutatások számítanak, a mérések, hogy mit hallanának szívesen a választók... És akkor mától az tematizálja a közbeszédet. Tiszta chippolizmus. Ha a magyar társadalomban nem lappangana ennyi pangó idegengyűlölet meg antiszemitizmus, akkor most nem Soros lenne a téma és nem a migránsok. És nem az itt ma a küldetés – ami egyébként minden tisztességes véleményformálónak a feladata lenne –, hogy tegyünk az idegengyűlölet ellen, és tegyük egy kicsit egészségesebbé, vagyis jobbá meg befogadóbbá azt, amit magyar népléleknek lehetne mondani... Nem, ha itt igény mutatkozik antiszemitizmusra meg idegengyűlöletre, akkor tegyünk rá még egy lapáttal! Lovagoljuk meg, mert ezzel most kaszálni lehet! Hát kérem, ez pontosan olyan átverés, mint az, hogy menj nyaralni gyorskölcsönből, csak mert megérdemled. Mákonyos beszéd. És a hülye magyar (meg angol, meg amerikai, meg brazil...) naná, hogy megy nyaralni személyi hitellel…

El vagyok keseredve. A Brexit miatt is, Trump miatt is, hogy az itthoni dolgokat már ne is mondjam. És nem tudom, hogy hogyan lehetne egyáltalán ma már tisztességesen és lovagiasan játszani ezt a politikai nevű játékot. Félek, hogy sehogy. Ahhoz már nagyon elromlott ez az egész. A gátlástalanság csak még nagyobb gátlástalanságot szül, és nagyon csúnya vége lesz az egésznek.

Azt érzem, hogy a legjobb most a csigaház.

Évről évre rossz kedvem van a nemzeti ünnepeinken. Rossz kedvem van, mert a nemzeti díszletek előtt, szószékeken pózoló tolvajok melldöngetve lopják el az ünnepet.

Gazember az, aki csak díszletnek használja a magyar zászlót, pártjelvénynek a kokárdát és politikai szlogennek a nemzetet. Utolsó kufár az, akiknek csak egy akciós politikai termék a hazaszeretet. Sokat elmond a hatalmon lévők nemzeti elkötelezettségéről, hogy mifelénk elsősorban a trafikokat nevezik nemzetinek...

Ami itt van, az nem nemzeti, hanem nemzeties, és nem magyar, hanem magyarkodó. Gejl és visszataszító.

Ne akarja nekem meghatározni senki, hogy csakis Wass Albert magyarsága az igazi magyarság. Vagy egyáltalán azt, hogy mi a magyar.

Nekem Márai Sándor legalább annyira magyar, mint Ady Endre - mégha a világnézetüket bizonyára egy világ választotta is el egymástól. Két dolog viszont biztosan összekötötte őket: a féltő hazaszeretet, és az, hogy nem szenvedhették, mert hamisnak tartották a hőbörgő magyarkodást.

És nekem Radnóti Miklós a magyar, akinél többet ezért a nyelvért, ezért a gyönyörű nyelvért nem sokan tettek, és akinél szebbet, magyarabbat ezen a nyelven nem sokan alkottak. Radnóti, akit egy magát nemzetinek és magyarnak hazudó rendszer küldött munkaszolgálatra, és akinek a gyilkosai egy magát nagy hangon nemzetinek és magyarnak hazudó rendszer keretlegényei voltak.

Magyarnak lenni - igen, tényleg van ebben valami különleges. De nem azért, mert a magyar több vagy jobb, okosabb vagy furfangosabb lenne bárkinél. Nem, nem az - még akkor sem, ha a nemzeti ünnepeken előszeretettel ezt harsogják habzó szájjal a nemzeti díszletek előtt az öltönyös urak.

Megélni, átélni a magyarságot: az a különleges érzés, amikor libabőrös lesz a karod, mert Hegedűs D. Gézát hallod éppen, ahogyan elmondja József Attilától az Ódát.

Két nagyszerű elmét idéznék meg: Churchillt és Márait. Kicsit elsikkadtunk ugyanis a kerek évforduló fölött, pedig néhány napja, március 5-dikén volt éppen 70 éve annak, hogy Churchill elmondta a híres fultoni beszédét. Két okból is történelmi beszéd volt ez. Egyrészt ekkor, itt használta talán először - vagy legalábbis nyilvánosan először - Churchill azt a kifejezést, hogy „vasfüggöny ereszkedik le Európára.” Másrészt itt vetette fel szintén talán először és erős határozottsággal az egységes Európa megteremtésének gondolatát.

Mindkét gondolat, és maga a churchilli beszéd is éppolyan aktuális, mint hetven éve ilyenkor.

Churchill úgy fogalmazott: "Minden ország népének joga van ahhoz, és erejének is lennie kell hozzá, hogy béklyóktól mentes, szabad, titkos választásokon alkotmányos keretek közt megválassza vagy megváltoztassa annak a kormánynak a jellegét vagy formáját, melynek vezetése alatt él; hogy országában szólás- és gondolatszabadság uralkodjék; hogy a végrehajtó hatalomtól független, egyetlen párttól sem befolyásolt bíróságok úgy szolgáltassanak igazságot, hogy az találkozzék a nagy többség félreérthetetlen jóváhagyásával: illetve az idő és a szokásjog személyesítő erejével. Így kell biztosítania szabadságot a legegyszerűbb hajlékokban is..."

Az ekkor egy elvesztett választás után álló brit politikus azt is mondta, hogy "A világ biztonsága újfajta egységet igényel Európában, olyat, amelyikből egy nemzetet sem lehet tartósan kirekeszteni. (...) Létezik orvosság, amely (...) Európa egészét szabaddá és boldoggá teszi. Nem más ez, mint az európai népek - vagy legalábbis jórészük - közösségének újrateremtése, és számukra egy olyan otthon létrehozása, melynek oltalmában békében, biztonságban és szabadságban élhetnek."

És hogy mit mondott Márai Sándor minderről 1951 novemberében a Szabad Európa Rádióban? "...a szabad Európa hatalmas erő, de nemzeti részeire bontva nem tudja megmutatni igazi erejét. Európát a nacionalizmus bomlasztotta fel alkotóelemeire, és nem építi fel egységgé más, csak az öntudat, mely a nacionalizmus fantomja helyett bontakozik ki az európai lélekben."

Ekkortájt írta és mondta azt is, hogy "Aki vasfüggönnyel védekezik a világ ellen, nagyon hamar megtudja, hogy önmagát zárta ki a világból, és tulajdon bénult szellemének rabtartója lesz." 

Ezek jutottak eszembe a tegnapi EU-csúcs kapcsán, meg úgy általában arról, amik ma mennek, nálunk meg szerte Európában.

Az Orbán-közelinek tartott vállalkozó, Garancsi István érdekeltségébe tartozó cég a Válasz.hu értesülései szerint mintegy 16,5 milliárd forint hitelt kapott az állami tulajdonú Eximbanktól a Kopaszi-gát megvételéhez. A szintén Orbán-közelinek tartott Andy Vajna cége összesen 6,72 milliárd forintnyi hitelt kap a TV2 megvásárlására, ugyancsak az Eximbanktól, szintén a Válasz.hu szerint.

Akárhogyan is számolom, ez barátok közt (megint mondom: barátok közt) is több mint 23 milliárd forint.

Csak összehasonlításképpen: néhány hónapja az állami Eximbank azzal büszkélkedett, hogy 15 kereskedelmi bankkal írt alá együttműködési megállapodást, amelynek eredményeként éves szinten mintegy 142 milliárd forint értékben áll devizaforrás a hazai kis-, közepes- és nagyvállalatok számára exportkapacitásaik bővítésére. Úgy értem, a teljes magyar vállalati szektornak összesen ennyi jut. Ennek a hatodát kapják most Garancsi és Vajna urak ketten. Megint mondom: barátok közt.

Jut eszembe, az Eximbank honlapján, mindjárt a nyitóoldalon szó szerint ez áll: a Magyar Export-Import Bank Zrt. (Eximbank) és a Magyar Exporthitel Biztosító Zrt. (MEHIB) célja, hogy a magyar exportőrök számára hatékony finanszírozási és biztosítási konstrukciókat szolgáltasson. Az Eximbank és a MEHIB küldetése, hogy gazdaságpolitikai ösztönző eszközként támogassa a hazai exportáló vállalkozásokat, elősegítve a munkahelyek megőrzését, a foglalkoztatás növekedését és a magyar exportkapacitások bővülését. Az állami tulajdonban lévő, a Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alatt álló Eximbank és MEHIB látják el Magyarországon az exporthitel-ügynökségi feladatokat, melyet OECD és uniós keretek szabályoznak, azzal az alapvető célkitűzéssel, hogy elősegítsék a magyar áruk és szolgáltatások külpiacokon történő értékesítését.

Csak óvatosan kérdezem (ugyan ki mer itt manapság bátran kérdezni, meg kérdezni, úgy egyáltalán): a TV2 megvásárlásával ugyan mi a lópikulát exportál Andy Vajna? És a Kopaszi-gát megvételével mitől lesz sikeresebb a külpiacokon Garancsi István?

Jó, jó, tudom, egy törvénymódosításnak köszönhetően - még óvatosabban kérdezem, hogy ezt vajon mi indokolta - 2014 óta már nem csak közvetlen exporthoz, de belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetek nemzetközi versenyképességet javító beruházásaihoz, forgóeszközigényeihez is forrást biztosíthat az Eximbank.

Tekintettel arra, hogy a TV2 megvásárlása és a Kopaszi-gát megvétele esetén sem forgóeszközigényről beszélhetünk, marad Garancsi és Vajna urak és gazdálkodó szervezeteik nemzetközi versenyképességének javítása, mint közérdekű finanszírozási cél.

E téren pedig csak egy dologra tudunk gondolni: Csányi Sándor nyomába eredni, felkerülni és minél feljebb kúszni a Forbes magazin nemzetközi dollármilliárdosainak listáján. Az új magyar milliárdos osztálynak ez ám a kihívás és ez ám a verseny! Egy ligába kerülni és versenyre kelni a Soros Györgyökkel, a Bill Gates-szekkel és a Rockefellerekkel!

A baráti segítségen ez biztosan nem fog múlni. Mi pedig legyünk nemzetiszín pántlikába varrt, dagadó magyar kebellel és honfiúin hálás szívvel büszkék nemzeti milliárdosaink várható nemzetközi sikereire!

Chipsadó meg hamburgeradó, mi? Na persze! A magyar adópolitika nagy ívben tojik az egészséges életmódra, ez már bizonyos. Minden más csak duma...

Január elsejétől a sertéshús áfája a világrekordnak számító 27-ről 5 százalékra csökkent. Hurrá! De tényleg! Ideje volt! És persze tudom, hogy nekem még a szar is keserű, ha ez a kormány tojja, és olyan fokú Orbán-fóbiám van, hogy még az Orkán-erejű szél pusztított a Kiskunságban újságcímet is hajlamos vagyok Orbán-erejű szélnek olvasni - merthogy pusztításról van szó, ugyebár. De ez az áfacsökkentés így, ebben a formában azért nagyon nem kóser.

Kisebb-nagyobb képzavarral élve persze muzsika szemeimnek azt látni, hogy a sertéscomb, a lapocka, a sertéskaraj, az oldalas, a dagadó és a tarja 880-890 körüli áron kapható, az eddigi akciós 1200 forinttal szemben. Sőt: a csülök mindössze 690, a sertásláb meg 499 forint. Na ja. Csak eközben a csirkemellfilé kilója maradt 1400 (a pulykamellé ennél azért kicsit több), a csirkecomb ára meg erősen közelíti a sertéscombét. És akkor a halakról már nem is beszéltünk! A pontyszelet akciósan 1850, a harcsaszelet 3800 (matekosoknak: 1 kg harcsaszelet = 4 kg sertéskaraj), de még a nyomorult tisztított keszeg is drágább lett a sertéscombnál egy huszassal...

Merthogy a fehér húsok áfája maradt, ahol volt. Lassan örökös világbajnok a maga 27 százalékos szintjével.

Azt hiszem, abban azért konszenzus mutatkozik, hogy összességében, amolyan népegészségügyi szinten jó lenne kevesebb vörös húst és több fehéret fogyasztani, különös tekintettel a magyar társadalom általános szív- és érrendszeri állapotára, meg hogy jó lenne azért nem csak karácsonykor, de legalább hetente-kéthetente egyszer halat is enni. De most őszintén: 5 százalékos sertéshús-áfa és 27 százalékos baromfihús-áfa mellett ugyan ki vesz ezután baromfit?

Forrás: innen

Persze értem én, ez is egy policy, amolyan nemzettudatos, echte Ungarische mélymagyar dolog, hogy szalonna, kolbász, csülökpörkölt és hozzá államilag dédelgetett, kerítésszaggató házipálinka... Csak mert az olyan nagyon magyar. Csak mert az olyan bajuszpödrően ihajcsuhaj de nagyon férfias dolog - de mi lenne más az országban, ahol maga a miniszterelnök a legfőbb kolbásztöltő?! És különben is, lám, a migráncsok (elvégre ezt a vonalat mostanság ki nem lehetne hagyni) tíz- és százezrei, sőt: milliói nem élnek egyikkel sem. Sem a jó magyar sertéssel, sem a jó magyar pálinkával. Ez is bizonyítja, hogy nincs helyük széles e hazában! Aki magyar, sertést egyék, ha bele is döglik előbb-utóbb, de inkább előbb és fiatalon!

Végülis, ha ez ma a nemzetpolitika, akkor ezt igencsak támogatja az adópolitika a sertéshús áfájának csökkentésével.

De legalább a nyugdíjasokat nem kell félteni. Az évi 24 ezer forintos nyugdíjemeléssel (mennyivel többnek hangzik, mint az 1,6 százalék, vagy a vacak kétezer havonta...) eztán sem futja majd sertéskarajra. Jobb napokon marad az akciósan 299 forintos csirkefarhát. Az legalább egészséges fehér hús. Legalábbis az a kevés, ami leszopogatható róla...

A technikai és állategészségügyi előírások nem tették lehetővé, hogy a teljes magyar média megjelenjen az átadón - így reagált a Miniszterelnökség illetékese arra, hogy az RTL Klub stábja miért nem filmezhette a miniszterelnök urat a Fejér megyei sertéstelep átadóján.

Hmmmm...

Az '50-es évek legelején a napilap szerkesztőjét elviszi az ÁVÓ. A sötét vallatószobában kérdezi, hogy mégis mi bűnt követett el. Hosszasan rimánkodik, hogy ugyan árulják már el, miért is hozták őt be.

Hosszas könyörgésre az őrnagy elédobja az aznapi újságot, amelyben egy riport olvasható arról, hogy Rákosi elvtárs meglátogatta a Vörös Csillag MGSZT újonnan átadott sertéstelepét. A riporthoz mellékelt fotó alatt a képaláírás pedig a következő volt: Rákosi elvtárs a disznók között. Balról a második Rákosi elvtárs... 

Mindent egybevetve az RTL Klub tisztelt munkatársai még örülhetnek is a Miniszterelnökség gondos előrelátásának. Ők csak megkímélték a szerkesztőséget az esetleges kellemetlen félreértésektől...

Hát, nem szívesen lennék fideszes képviselő. Mármint most aztán különösen nem. A miniszterelnök ugyanis már nem igazodási pont, hanem egészen egyszerűen egy Véletlenszerű Igazodási Cikk-Cakk. Rövidítve: VICC.

Az látszik az elmúlt hetekben, hogy totális a káosz a kormányzati berkekben. Nem tudja a jobb száj, hogy mit beszél a bal.  Elég végignéznünk szegény Varga Mihály vesszőfutását a devizahitelek forintosításától a reklámadó változatlanul (nem) hagyásán és Vida Ildikó ki (nem) tiltásán át az üzletek vasárnapi nyitva (nem) tartásáig, hogy belássuk: akinek egy csöpp józan esze még van ebben a kormányban, már az se tudja lassan, hogy akkor most éppen merre is megy az a bizonyos gyorsnaszád.

Itt van ez a szegény Trócsányi miniszter, aki a minap totál igaz dolgokat talált mondani - ami azért egy politikustól, pláne fideszes minisztertől önmagában is ritka szép teljesítmény. Olyanokat mondott, hogy "megfelelő jogi környezetre van szükség ahhoz, hogy a Magyarországon befektető külföldi cégek biztonságban érezzék magukat", meg hogy "Szükséges, hogy a jogszabályaink világosak, érthetőek legyenek, és hogy biztosítani tudjuk a kellő felkészülési időt (az új jogszabályok alkalmazásához) azért, hogy olyan jogi környezetben tudjanak a cégek működni Magyarországon, amelyben valóban lehet befektetni". Vajon kinek esik le előbb, hogy eszerint maga a jelenlegi kormány igazságügyminisztere - a jogalkotás felelőse - is úgy látja: egy ideje már nem megfelelő itt a jogi környezet, a jogszabályaink nem világosak és nem érthetőek, az új jogszabályok nem adnak megfelelő felkészülési időt a cégeknek... Mondjuk ennyi erővel akár le is mondhatott volna.

Persze nyilvánvalóan fejétől bűzlik a hal. Hiszen maga a miniszterelnök is improvizál. Vagy inkább kesze-kuszál. Egyik nap  Azerbajdzsánt nevezi követendő mintaállamnak és a Nyugat alkonyáról meg a szuverén országok sikeréről értekezik, a másik nap az európai egység mellett áll ki a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain... Igaz, mit is várhatnánk attól, aki az EU soros elnöki tisztét betöltő Magyarország miniszterelnökeként a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről rikácsolta, hogy Brüsszel nem Moszkva és nekünk nem parancsol...

Na, ilyenkor mit tegyen, mihez igazodjon az egyszeri békemenetes? Éppen kit utáljon vagy kit szeressen? Vagy mit tegyen ilyenkor az olyan egészen egyszerű lélek, mint a nyíradonyi fenegyerek, Tasó László? Honnan tudja a szerencsétlen, hogy most éppen Brüsszel áporodott leheletéről vagy - közlekedési államtitkárként - az uniós támogatások nagyszerűségéről kell értekeznie?

A Fidesz politikája, sőt: egész értékrendje (már ha van olyan egyáltalán) és elvei (hahaha...) folyamatosan változtak az elmúlt években. De egy biztos igazodási pont legalább volt: Orbán Viktor személye. Ha valamiről ő azt mondta: piros, az akkor onnantól piros is volt. Orbán kinyilatkoztatásai megkérdőjelezhetetlen axiómák voltak a Fidesz rendszerében.

Mostanra viszont ez az igazodási pont veszett el teljesen. A király immár végképp meztelen. A műsor pedig egészen szórakoztató: az alattvalók és talpnyalók ugyanis nap mint nap sorra csinálnak hülyét magukból...

Vajon mit szólna a miniszterelnök úr, ha a Videoton éppen 1:2-re, vagyis vesztésre áll az első félidő közepén, és bár a mérkőzésből amúgy lenne még hátra 60 perc, de a bíró spori egyszer csak fogná magát, és csak mert úgy tartja kedve, lefújná a meccset? Na, éppen ez történik most a devizahitelesekkel...

Na még egyszer arról, hogy ki járt jól és ki nem, mert a jelek szerint sokaknál sántít a matek. X. Y. felvett mondjuk 10 millió forint jelzáloghitelt 2008-ban, svájci frankban. Eddig, hat év alatt kifizetett mondjuk 7 milliót. Ha ugyanezt forintban vette volna fel, ki kellett volna fizetnie 7,5 milliót. Erre mondja a Bankszövetség és a felületes szemlélő, hogy a devizahiteles jobban járt...

Na ja, persze, csak ha ezt a hitelt forint alapon vette volna fel, akkor mostanra a tőketartozása lenne uszkve 8 millió. Mivel azonban svájci frankban vette fel, a tőketartozása a forintosítás után nagyjából 14 millió lesz. Vagyis ha forinthitelt vesz fel, ugyan kicsivel többet fizetett volna az elmúlt hat évben, de legalább csökkent volna a tartozása. Svájci frankos alapon meg kicsit kevesebbet fizetett talán, de a nyakába kapott plusz 4 millió (a forinthiteles jelenlegi pozíciójához képest plusz 6 millió) tőketartozást. Azt hiszem, ezzel is kalkulálva leszögezhetjük: az a veszély senkit nem fenyeget, hogy a devizahitelesek jobban jártak volna, mint a forinthitelesek... Innen nézve a különbség pedig nem egy használt, hanem egy jó új autó ára - csak éppen fordított előjellel, mind ahogyan a Bankszövetség kalkulál.

Arról most nem szeretnék hosszabban értekezni, hogy a bankok kontójára miért, milyen perverz szociálpolitika alapján járt 180 forintos árfolyam azoknak (lásd pl. Kósa Lajos & Co.), akik amúgy is álltak annyira jól anyagilag, hogy képesek voltak elő- és végtörleszteni, és miért nem jár most ez azoknak, akiknek nem volt pénzük és tőkéjük a végtörlesztéshez...

És még egy apróság: igen, valóban, minden devizahiteles spekulált. Arra spekulált, hogy 210-220 forintos svájcifrank-árfolyamig jobban jár, mint ha forinthitelt vett volna fel. Spekulált, bebukta, az árfolyam ő kockázata - mondják most a kárörvendők, meg mondja a Tisztelt Kúria. Igenám, csakhogy ez a spekuláció nem 2014 végéig, hanem a hitel futamidejének végéig - mondjuk 2030-ig - szólt.

Csak kérdezem, hogy vajon mit szólna a miniszterelnök úr, ha a Videoton éppen 1:2-re, vagyis egy gyors lőtt gól és aztán két hirtelen bekapott találat után vesztésre áll az első félidő közepén, és bár a meccsből amúgy lenne még hátra 60 perc, de a spori egyszer csak fogná magát, és csak mert úgy tartja kedve, lefújná a meccset?

Van azért abban valami nagyon perverz, hogy a kormány piaci alapú forintosításról döntött. Éppen az a kormány beszél piaci alapról, amely nem hogy javítaná a piac tökéletlenségeit, de otromba módon tökéletleníti a piacot... És van abban is némi perverz, hogy éppen az a Kovács Zoltán beszél most kormányszóvivőként a forintosításról, aki 2010-ben, az emlékezetes, árfolyamrengető Kósa-nyilatkozat idején Kósa Lajos kommunikációs guruja volt... Bedöntötte az árfolyamot, majd kommunikációs államtitkárként mindent megtett azért, hogy a kormányzati nyilatkozatokkal egyre mélyebben legyen az árfolyam, most meg realizáltatja az adósokkal az árfolyamveszteséget. Svájci frankonként cirka 80-90 forintot... A pofátlanságnak tényleg nincs határa.

Kedves Magyar Kormány! Először is onnan kezdeném, hogy a 2004-es uniós csatlakozáskor nemzetközi kötelezettséget tetszettek vállalni arra, hogy az ország amilyen gyorsan csak lehet, bevezeti az eurót. (Igen, még a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank honlapján is az olvasható: "Magyarország 2004. január 1-jei csatlakozásával belépett az Európai Unió tagjainak sorába, és egyúttal kötelezettséget vállalt arra, hogy az eurót, a közös valutát a lehető leghamarabb bevezeti. Magyarország számára tehát - Csehországhoz, Lengyelországhoz hasonlóan - az euro bevezetése nem csupán lehetőség, hanem kötelezettség.")

Tudom, azt a nemzetközi szerződést - mármint a csatlakozásit - még a Medgyessy írta alá, azóta meg volt egy Gyurcsányunk és egy Bajnaink is, de abban azért gondolom, Önök is egyetértenek, hogy egy kormányváltás miatt - bármilyen (fülke)forradalmi is - a nemzetközi szerződéseknek nem szokásuk érvényüket veszteniük.

Szóval, Kedves Magyar Kormány, a csatlakozáskor erre kötelezettséget tetszettek vállalni, s e kötelezettség azóta sem vesztette érvényét. E kötelezettségnek maradéktalanul eleget tett például a velünk együtt csatlakozó Szlovákia, Szlovénia, Észtország vagy éppen Lettország is. Egykoron szebb reményű éltanulóként joggal számolhattunk azzal, hogy mondjuk 2010-re euró lesz nálunk is.

Mint ahogyan joggal számolhattak az euró nem túl távoli bevezetésével a devizahitelt felvevők is.

Persze az euró bevezetése felelős, de legalábbis normális gazdaságpolitikát feltételez - lásd az úgynevezett maastrichti konvergenciakritériumokat. Ebből viszont - kevés kivétellel - erősen híján voltunk az elmúlt évtizedben. A felelősből is, a normálisból meg aztán pláne. Annyit persze sikerült elérni, hogy ahol és akinél csak lehetett, leminősítették Magyarországot.

Igen, 2003-ban még úgy volt, hogy 2008-ra eurónk lesz. Aztán 2005-ben a 2010-es euró-csatlakozás tűnt reálisnak. 2010 elején még a nemzetközi elemzők is úgy látták - bízva a leendő Fidesz-kormány szakértelmében -, hogy 2014-re eurónk lehet, sőt: 2010 őszén még Varga Mihály is úgy látta, hogy 2014-2015-re teljesíthetők az eurózóna-csatlakozás feltételei.

Az elmúlt tíz évben mindig öt évre voltunk az euró bevezetésééről... Ma meg talán már még messzebb.

Ugye mondanom sem kell, hogy nem kellene most devizahiteles-problémáról és adósmentésről beszélnünk, ha a Mindenkori Magyar Kormány azt teszi, amire kötelezettséget vállalt, és amit e nemzetközi szerződés alapján joggal várt, joggal várhatott tőle minden józanul gondolkodó állampolgár.

Csakhogy az Orbán-Matolcsy duó alaposan beleszart a ventillátorba.

Kedves Magyar Kormány! Kedves Fidesz! Amióta kormányra léptetek - sőt, már a kormányra lépéseteket megelőző, emlékezetes Kósa- és Szijjártó-nyilatkozatok óta - havonta átlagosan mintegy 35 ezer forinttal fizetek több lakáshitel-törlesztőrészletet. Ennek már négy és fél éve. Ötvennégy hónapja. Az barátok közt is 1 millió 890 ezer forint. És mindez nem a bankom miatt, merthogy minden ellenkező híreszteléssel szemben ők bizony alapvetően korrektek velem. Ők - veletek szemben - betartják, ami a szerződésben szerepel.

Nem a bankoktól kellene megmenteni a devizahiteleseket, hanem tőletek. Azt hiszem, ebben azért megegyezhetünk.

Kedves Magyar Kormány! Kedves Fidesz! Kedves Viktor, Mihály és Tóni! Ti most éppen arra akartok kényszeríteni, csak mert úgy tartja kedvetek, hogy egyösszegben benyeljek kicsit több, mint 5 millió forint árfolyamveszteséget... Merthogy ezt jelenti a forintosítás. Konkrétan egy törvénnyel a nyakamba varrtok még 5 millió forint adósságot.

Kedves Mihály, ugyan mondj már nekem olyan forinthitelt, aminek a kamata - még ilyen alacsony jegybanki alapkamat mellett is - van annyira alacsony, hogy a forintosítás után, ötmilliós realizált árfolyamveszteség mellett ne emelkedjen a törlesztőrészletem! Merthogy minden ellenkező híreszteléssel és kormányzati propagandával szemben a devizahitelem kamata most is alacsony...

Megértem én, hogyne érteném meg, hogy nemzetgazdasági és össz-társadalmi érdek a devizahitelek kivezetése, meg hogy csökkenteni kell a makroszintű kockázatokat. De könyörgöm, az Alaptörvénynél fogva még a kisajátításnál is jár a kártalanítás... Itt meg 5 millió forint árfolyamveszteség formájában fizetem meg a nemzetgazdasági kockázatok csökkentésének költségeit. Na persze, ne a zemberekkel fizettessék meg...

Eddig egy reményem legalább volt: hogy 2018-ban valami csoda folytán eltakarodtok, és jön legalább egy kis normalitás, meg valami konszolidáltabb árfolyam. Addig meg nyögöm-fizetem valahogy. Hát, a jelek szerint ennek a reményemnek is lőttek. Mert ha ti mentek is, kedves örökségként itt hagytok a nyakamra a meglévőn felül még ötmillió adósságot.

Kedves Magyar Kormány! Az elmúlt években a hitelből vásárolt, nyolcadik emeleti panelem után kifizettem már úgy 7 milliót. Az unortodoxiának és a forintosításnak köszönhetően viszont 4 millióval több a tartozásom, mint amennyit felvettem.Viktor, Mihály és Tóni, megmondom én, hogy kit mentsetek meg legközelebb...

"1989-ben hiba volt azt hinni, hogy jó a nyugati modell..." - jelentette ki a miniszterelnök augusztus 19-én, a Páneurópai Piknik 25. évfordulóján. Orbán Viktor a közelmúltban arról is beszélt, hogy "megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban."

"Csak olyan Magyarország és olyan Közép-Európa maradhat fenn, amely kultúrájában, értékeiben Nyugat-Európához kötődik" - szögezte le ezzel szemben augusztus 20-dikán Navracsics Tibor, az Orbán-kormány külgazdasági és külügyminisztere, aki szerint "évszázados törekvés volt, hogy a magyarság Európához tartozhasson, a saját államában szabadon, európaiként élhessen."

Egyrészt - hogy egy képzavarral éljek - nem tudja a bal száj, hogy mit is mond a jobb. Merthogy a kettő valahogyan nagyon nem ér össze. Vagy még inkább szöges ellentétben áll egymással. Egyrészt a miniszterelnök szerint ugye szakadjunk el a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól, a külügyminisztere szerint viszont kultúrájában, értékeiben Nyugat-Európához kötődjünk... Most akkor merre is haladjon az a bizonyos gyorsnaszád?

Mindenesetre a Navracsics Tibor által elmondottakban van egy négybetűs szó, maga az állítmány, ami sajnos egyre inkább és egyre tragikusabban igaz.

Ez pedig a volt...

Nem elsősorban a bankok és nem elsősorban a devizahitelesek tehetnek a devizaadós-problémáról Magyarországon. A hitelek felvételekor ugyanis még az árfolyamkockázattal kalkulálva is ki-ki azzal számolhatott, hogy belátható időn belül euró lesz Magyarországon. Elvégre erre nemzetközi kötelezettséget vállalt a magyar állam. Az euró közelgő bevezetése pedig kiszámítható gazdaságpolitikát feltételezett. Volna. Csakhogy a kormány ehelyett keleti szelet fingott a rendszerbe...

Én magam például 2008-ban igenis számoltam az árfolyamkockázattal. 176 forintos svájcifrank-árfolyamnál azzal kalkuláltam, hogy 220 forintos árfolyamig jobban járok, mint a forinthitellel. Hát, 259 forintnál azt hiszem, elmondhatom: nagyon nem jött be. És persze most jönnek a kedves trollok, hogy milyen piszkos spekuláns vagyok, bezzeg az alacsonyabb törlesztő, az jó volt nekem, most meg, hogy szívtam az árfolyammal, miért sír a szám...

Egy dolgot azért szeretnék végiggondolásra javasolni, mielőtt lepiszkosspekulánsozni kezdenék a deviztahiteleseket! Az akkori döntésekben ugyanis még egy fontos szempont szerepet játszott, azoknál legalábbis, akik értették, hogy mi is az a devizahitel. Ez pedig nem más, mint az erősödő európai integráció, az euró nem túl távoli bevezetésének reménye. Mert még ha számolt is az ember az árfolyamkockázat lehetőségével - én például igenis számoltam, és a szerződésben foglaltakat nem csupán tudomásul vettem, de meg is értettem -, azért nagyjából azzal kalkulálhatott, hogy az árfolyamkitettség idővel csökkenni fog. Előbb vagy utóbb, de inkább előbb ugyanis euró lesz a fizetőeszköz Magyarországon is. Ennek a bevezetése pedig kiszámítható és következetes fiskális és monetáris politikát feltételez ugyebár.

És ne tessenek elfelejteni, hogy nem volt légből kapott e feltételezés! Magyarország ugyanis az európai uniós csatlakozási szerződésben bizony kötelezettséget vállalt arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül csatlakozik az euróövezethez, és mindent megtesz azért, hogy ennek a feltételeit megteremtse.

Hát, gondolta a fene, hogy a keleti szelet fingik a rendszerbe a Fidesz.

Mindazért a problémahalmazért, amit ma a devizahitelek jelentenek Magyarországon, nem elsősorban a bankok tehetnek. Nem is rajtuk kellene leverni az egészet. És nem is elsősorban a devizaadósok tehetnek róla, nem is nekik kellene vállalniuk a teljes buktát. Elsősorban ez az elbaltázott, irracionális és illiberális (milyen divatos szó...) gazdaság- és jegybanki politika és az emiatt rekordgyenge forint tehető felelőssé mindezért. Nem azért lett magas a törlesztő, mert a bank kamatot emelt vagy árfolyamrést számított fel, az csak a kisebbik része volt. A magas törlesztőknek leginkább a 160 helyett immár 260 forintos svájci frank az oka. Meg az, hogy lassan kifelé haladunk Európából, e folyamat minden kiszámíthatatlanságával és piacellenes velejárójával együtt. Mondhatni: a Fidesz-kormány jól átvert és megszívatott minden devizahitelest azzal, hogy az euró mielőbbi bevezetésére törekvés - mint vállalt kötelezettség - helyett kiszámíthatatlan unió- és piacellenes lépések jellemzik néhány éve a magyar politikát.

Van egy rossz hírem: ne tessenek remélni semmi jót a most formálódó adósmentéstől sem! Hiába jár vissza egy-egy adósnak 500-600 ezer forint, és hiába írják le ezt a tőketartozásából. Amennyivel emiatt csökkenne a havi törlesztője, annyit elvisz az, hogy már nem 240, hanem 260 forintos svájci frankról beszélünk. És ki tudja, hol lesz a vége... Van még biztosan néhány kiváló adósmentő ötlet a Fidesz tarsolyában.

Lassan pedig szitokként vezethetnénk be a mondást: mentsen meg téged az Orbán meg a Matolcsy...

A recept egyszerű: kétharmados erővel elvenni az üzletet attól, akinek van, aki évek óta ezt csinálja, majd nemes egyszerűséggel újraosztania haveroknak a piacot. Nem is tudom mi ez: kommunista trükk vagy igazi rablókapitalizmus.

Hogy őszinte legyek, én eddig ilyesmiről csak úgynevezett forradalmi helyzetben vagy puccs révén az egyik diktatúrából a másikba eső dél-amerikai vagy kelet-afrikai kis országok kapcsán hallottam. Mármint arról, hogy a piac egy-egy szegmensét vagy egy-egy komplett iparágat a kormányzat egy kósza és erőszakos döntéssel államosít, kisemmizi és kiebrudalja az addigi tulajdonosokat, majd korrupciótól bűzlő módon privatizál - magyarán átpasszolja a piacot és az iparágat rokonoknak, a haveroknak és az új hatalom kiszolgálóinak.

Úgy tűnik, már megint úgy tűnik, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz-kormány sem jobb egy jelentéktelen, ám annál hepciáskodóbb közép-amerikai vagy kelet-afrikai minidiktatúránál.

Kezdődött az egész a trafikmutyival, amikor is úgynevezett népegészségügyi célokat szem előtt tartva elvették néhány ezer család - tisztes magyar vállalkozók - megélhetését. Akárcsak annak idején a kommunisták. Eddig volt vállalkozásod, mostantól nincs - mehetsz kapálni, vagy ahová akarsz. Aztán láttuk, mi lett belőle: trafikmutyi. Maholnap meg ott tartunk, hogy az úgynevezett népegészségügyi célok mentén este 10 óra után a nemzeti dohánytrafikokba járhatnak majd alkoholért a szomjazók. De a terv teljesült: a piacot tökéletesen újraosztották a haveroknak.

Aztán jön a takarékszövetkezeti mutyi. Egészen egyszerűen államosítani akarják a szektort - nem törődve azzal, hogy a takarékszövetkezetek nem a levegőben lógnak, azoknak vannak tulajdonosai is -, majd a nekik kedves pénzembereknek átpasszolni a komplett fiókhálózatot, a kiépített infrastruktúrát és a bejáratott, stabil és jelentős vidéki ügyfélkört. Mert ugye az ő bankáraik tehetséges nemzeti vállalkozók, a mások bankárai meg utolsó, galád, népnyúzó pernahajderek. De persze tudjuk: az ő offshore-lovagjaik grál lovagok, a mások offshore-lovagjai meg rablólovagok... Mindenesetre a recept ugyanaz a kelet-afrikai módi: államosítás, majd jól célzott privatizáció a haveroknak.

És a legfrissebb hírek szerint most meg a játékgép-biznisz van soron... Nemrég államilag betiltották a félkarú rablókat, mondván, hogy a játékgépek károsak az egészségre, meg hogy megnyomorítják a szegényeket. Egészen egyszerűen az történt, hogy az üzletet kétharmados erőszakkal elvették attól, akiknek volt. Most meg úgynevezett "meghívásos koncessziós pályázattal" (figyelem: már nem is nyílt a pályázat, csupán meghívásos, tehát már indulni is csak az indulhat, akit ők jónak látnak!) újranyitnának vidéki játéktermeket - vagyis átpasszolják ezt a piacot is a haveroknak, tokkal-vonóval... Már előre látom, milyen vaskos összeállítások készülnek majd a játékterem-koncessziót nyerő sógorokról, menyekről, vőkről, másod-unokatestvérekről, a képviselő urak szomszédairól és a polgármesterek legkedvesebb üzlettársairól...

Azt hiszem, nem a félkarúak a rablók itt, hanem Lázár János és tettestársai.

"Tavaresek: hasznos idióták" címmel olyan eszmefuttatást olvastam ma a Facebookon, amilyet a Magyar Nemzet - Echo TV - Bogár László - Boros Imre - Bayer Zsolt ötöse is megirigyelhetne. Összeesküvés-elmélet a köbön. És korokon át!

Idézném az eredetit, mert minden szava Arany. A feje meg Tompa - ahogyan a klasszikus mondja... Leninnél kezdi, és egészen a 2013-as kazanyi Universiade 100 méteres női síkfutásának középdöntőjéig jut, persze '56-on, a szocialistákon és a zsidókon át. De inkább olvassuk az eredetit!

"Vlagyimir Iljics Uljanov, a nagy gondolkodó, akit inkább Lenin néven ismer a világtörténelem, használta először e kifejezést: hasznos idióták. Azokat a nem orosz értelmiségieket értette rajta, akik propagálják (ezért hasznosak) az általuk nem nagyon ismert (ezért idióták) szovjet rendszert.
Mára világszerte elterjedt ez a fajta. Némely egyedei olyan külsőségekkel is jelzik eszmei hovatartozásukat, mint a névválasztás. Az idősebbek emlékezhetnek arra, hogy a chilei kommunista ifjúsági szövetség vezetőjét úgy hívták, hogy Vologya Teitelbaum. (A Vologya Vlagyimir beceneve, kis korában így hívták a nagy Lenint). S az sem véletlen, hogy Pinochet elől az NDK-ba menekült, mint sok más, üldözötté vált társa.
Manapság pedig már a családnevek is árulkodnak. Itt van például ez a Tavares, akit az Európa Parlamentbe a portugál zöld és/vagy kommunista párt delegált. Először egyszerű véletlennek gondoltam, hogy a tavarisra ( kiejtve az orosz elvtárs, tovaris) hajazik ennek a luzitánnak a neve.
Az ütötte az első szöget a fejembe, hogy a Hír TV Célpontjában megszólaltatott román szocialista képviselőnő pontosan így említette a nevét: Tavaris. Azaz: elvtárs. Román nyelven Tovarisul.
Ekkor még mindig véletlenekről morfondíroztam magamban. Bár, ha jobban meggondoljuk, a családnévadásnak is okai vannak, árulkodik valamiről, hogy e nevek kialakulásakor kit hogyan kezdtek el szólítani. Barna, Fekete, Tóth, Román, Kis, Nagy, Kovács bizonyos eredetre, termetre vagy foglalkozásra utal. Még direktebbek a felvett nevek. Azok meg valakinek valamilyen vonzalmát, hovatartozását tükrözik. Akár lehet ilyen a Tavares is.
Aztán eljött a Kazanyban rendezett Universiade atlétikai versenyeinek a közvetítése, s kit látok a 100 méteres női síkfutás középfutamaiban? Sonja Tavarest, a portugál futónőt. (Vesd össze Havas Szonja magyar szocialista képviselő nevével, aki szerint 1956-ban zsidókra vadászó tömeg ellen hívták be a szovjet csapatokat!) Tehát nemcsak Tavares/tovaris, hanem Szonja is. Persze ez is lehet névrokonság, de én inkább elhagynám eme összetett szó „név” elemét, nem olyan népes állam Portugália, hogy nagyon sok Tavares nevű családja lenne.
De meddig oktatnak még ki bennünket a hasznos idióták demokráciából?"

Húúú vazze! Ez aztán veretes.

De akkor folytatnám, mert egészen megihletett a történet.

Arnold Schwarzeneggernek (aki meg eredetileg Schwarzenberger ugye - nem is értem, hogy ebbe miért nem kötöttek még bele a haszontalan idióták) volt egy olyan filmje, hogy a Vörös Szonja. Na, nyilván az is Havas Szonja meg 1956 miatt volt vörös... Ráadásul abban a filmben a gonoszt egészen véletlenül Gerdennek hívják, ami nyilvánvalóan a rendkívül hasonló hangzású Orbánra utal! Tudom, az a film még 1985-ben készült, de a Terminátor egyrészt ugye simán visszamegy az időben, a Fidesznél meg minden gond nélkül bejátszik a visszamenőleges hatály...

De továbbmegyek! Van egy Sara Tavares (ejtsd: szar a Tavares) nevű portugál énekesnő. Őt viszont már biztosan a Fidesz, sőt: maga Kumin Ferenc kreálta, hogy így vágjon vissza a Magyar Nemzetet (nem, nem a nyomdaterméket, hanem értelemszerűen a Miniszterelnök Úron, Pártunkon és Kormányunkon keresztül Minden Egyes Magyar Honpolgárt) ért sértő és érdemtelen támadásokért...

Folytassam még?

Ja, hogy a Tavares egyébként egy meglehetősen gyakori családnév a portugál nyelvben, különösen Portugáliában, Brazíliában és a Zöld-foki szigeteken, meg hogy ilyen családnévvel van író, focista, színész, újságíró, amerikai jéghokis és rapper, szupermodell, sőt: az összeesküvés-elméleteknél maradva még egy neves kriptográfus is?! Hát, kicsire és a tényekre nem adunk!

A haszontalan idióták nyilván ebből is csak arra a következtetésre jutnak, hogy Portugália egy velejéig kommunista, csupa továrisból álló ország... És hogy ezek után ezek a továrisok oktatnak ki minket demokráciából?!

Egészen szürreális élmény azt olvasni egynémely portálon, hogy Orbán győzött, meg hogy legyűrte Brüszelt, és Magyarország végre kikerülhet a túlzottdeficit-eljárás alól.

Lófaszt győzött, kiskezitcsókolom. Kapitulált.

Azzal együtt is, hogy a hír maga örömteli, szeretném leszögezni, hogy a miniszterelnök igenis kapitulált, letette a fegyvert, csúfosan megadta magát Brüsszelben. A "nem engedünk a brüsszeli nyomásnak" harcias hevéből csak újabb adók, adóemelések és megszorítások születtek, amit persze még véletlenül sem adóemelésnek és megszorításnak neveznek majd a kormánypárti szónokok.

A kereskedelmi tévéket sújtó, a hírek szerint brutális reklámadót például nyilván nemzeti ízlésvédelmi hozzájárulásnak vagy valami hasonlóan abszurd hülyeségnek nevezik majd, miután az adó amolyan szitokszó lett mostanára a kormányzat köreiben. És persze ez lesz az, amit ugyanúgy nem hárítanak át az emberekre, ahogyan nem hárítják át a bankok sem a tranzakciós illetéket.

Nem a lófaszt nem. Tessenek majd megnézni, hogy hogyan változik a Diginél meg a T-Home-nál az alapcsomag ára jövőre ilyenkor...

Nem lehet elégszer idézni a Beatrice klasszikusát: "Nagy árat fizettünk érted, szabadság. Drágább lett a lánc. A forradalom rajtunk nem segített, vége már. Elmaradt a nagy ünnep..."

Apropó, kereskedelmi tévék... Azt azért őszintén remélem, hogy a kereskedelmi tévék híradói eztán végre tényleg híradók lesznek az eddigi bulvárkékfény-műsorok helyett, és hogy kevésbé lesznek - hogy is mondjam csak - simulékonyak Orbán Viktorral és kormányával.

Ha másra nem, a reklámadó arra jó lesz, hogy jövőre ilyenkor nem okoznak kínos perceket egyes főcelebek interjúnak csomagolt bulvárpolitikai produktumai a miniszterelnök embert próbáló, munkás mindennapjairól.

Számomra a nap híre volt, hogy a jobboldali, kereszténydemokrata Angela Merkel nem csak hogy elment az ellenlábas szociáldemokrata párt, az SPD születésnapi ünnepségére, de külön publicisztikában fejezte ki az SPD iránti tiszteletét és elismerését, és a demokrácia hajthatatlan híveként méltatta pártja első számú politikai ellenfelét. A jobboldali, konzervatív német kancellár hangsúlyozta: nem lehet elég nagyra értékelni a szociáldemokratáknak a haza szolgálatában végzett munkáját.

Történt pedig mindez az egyébként kiélezett választási kampány kellős közepén, valahol Németországban.

És meggyőződésem, hogy Angela Merkel ettől a gesztustól nem lett kevésbé határozott vezető, és nem tűnik gyengébbnek sem a választók szemében. Sőt.

Mindeközben Magyarországon...

Mindeközben Magyarországon nem kell ahhoz választási kampánynak lennie, hogy Orbán Viktor vagy Kövér László még véletlenül se méltassa az ellenlábas politikai oldal érdemeit. Sőt! A jobboldali, konzervatív Fidesz egyenesen alaptörvényi szinten rögzítette (az azóta az Alkotmánybíróság által egyébként megsemmisített) jogszabályban, hogy az ellenlábas politikai oldal, vagyis az MSZP "a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim elõnyök haszonélvezõjeként, valamint régi és az új pártot összefûzõ, a pártvezetést is jellemzõ személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelõsségben, amellyel az állampárt terhelhetõ." Az országgyűlés elnöke pedig még olyan kijelentésre is ragadtatja magát, mely szerint botrány, hogy a szocialisták képviselői egyáltalán ott ülhetnek a Parlament széksoraiban.

Miközben Németországban a konzervatívok vezetői - bár nyilván számos kérdésben nagyon nem értenek egyet a szociáldemokratákkal - elismerik és megköszönik a politikai ellenfélnek a haza szolgálatában végzett munkáját, addig idehaza csak maffiabaloldalról meg maffiajobboldalról és az állandó acsarkodásról, no és persze az ellenoldal totális eltiprásának szükségességéről szólnak a hírek.

A magyar politika nem csak gesztustalan, de gusztustalan is.

Édes istenem, időnként azt gondolom, hogy nem csak fényévekre, de ráadásul napról napra egyre messzebb vagyunk attól, amit polgári demokráciának szoktak volt nevezni.

Legalábbis a világ normálisabb felén.

"Százas nagyságrendben vannak baloldaliak a trafiknyertesek között" - érvelt a miniszterelnök - meg korábban több fideszes korifeus is - a trafikmutyi mutyitlansága mellett.

Hoppá! Gondoljunk csak bele alaposabban abba, hogy jelen esetben milyen súlyosak is Orbán Viktor szavai! Ez az árulkodó félmondat szerint ugyanis igen komoly problémák vannak a Fidesz demokráciafelfogásával, meg ebből következően magával a demokráciával is Magyarországon.

Jogállamban az ezzel kapcsolatos felvetésekre egy miniszterelnök, egy politikus, egy döntéshozó, egy bárki nem mondhatott volna mást, mint hogy már elnézést, de a pályázók politikai nézeteiről nincs és nem is lehet információm. Az ilyen kérdést vagy felvetést élből el kell utastani, ugyanis a pályázók világnézeti alapon történő besorolását, listázását a lehető legszigorúbban tiltja az Alaptörvény. Igen, még a negyedik módosítás után is.

Orbán Viktor, Lázár János és a többi bizony alkotmányt sért, amikor arra hivatkozik, hogy százas nagyságrendben nyertek baloldaliak is trafikkoncessziót. Ezek szerint ugyanis még a miniszterelnök köreiben is készült vagy legalábbis létezik olyan kimutatás, amely besorolja, hogy politikailag melyik pályázó hová tartozik.

Hogy úgy mondjam: kubatovosították a trafiknyertesek listáját.

És most ne tessenek azzal jönni, hogy mert az ellenzék meg fideszes nyertesekről beszél. A probléma a nyertesek elég széles körénél nem azzal van, hogy milyen a politikai világnézetük. Ahhoz ugyanis egyrészt senkinek semmi köze, meg nyilván attól függetlenül egy "civilben" egyébként fideszes trafikos ugyanannyiért adja majd a rákkeltőt, mint a politikailag más véleményen lévő konkurencia.

A probléma az, hogy itt igen nagy számban a rokonság nyert. Igen, a döntéshozók és a döntésre rálátók, meg a döntésben egyébként teljességgel jogtalanul közreműködő politikusok és politikai tisztségviselők közeli-távoli rokonsága.

És közben komolyan csak sajnálni tudom azt a néhány száz nyertes trafikost, akik valami véletlen folytán mutyi nélkül jutottak koncesszióhoz - mert bizonyára vannak ilyenek is szép számmal.

A fideszes trafikmutyi miatt a bélyeg rajtuk is ott van, letörölhetetlenül.

Gondoltam, megvárom az éjfélt, hátha mégis mond valaki a kormány részéről valami szépet Európa napja alkalmából. De idehaza csak egy újabb hadüzenetre futotta, és még az is csak a balfék Rogántól. Szégyen.

Lehetne most patetikus dolgokat írni Európáról - megjegyzem: lenne is miért -, a szabadságnak arról a felemelő érzéséről, hogy tudja az ember: ha éppen olyan kedve van, nekiindul Európának, és meg sem áll egészen az Atlanti-óceánig. Mert többek között a szabadság érzése - és tudata - az, amiért jó európainak lenni. A tudat, hogy nincs határ és nincs őr, hogy szabadon, egyenrangú európai polgárként csavaroghatok Rómában vagy Párizs utcáin, meg hogy európaiként egy kicsit az enyém is a Felfedezők emlékműve Lisszabonban, az Atlanti-óceán partján - számomra legalábbis felemelő.

Aztán lehetne hosszan értekezni nettó kedvezményezetti pozícióról, európai uniós forrásokból megvalósuló fejlesztésekről - én ezt most szándékosan nem tenném. Ennél nekem sokkal többet jelent Európa. Márai Sándor Európája. Azt gondolom, hogy európainak lenni egyfajta rangot is jelent a világban.

Én szeretem Európát. Jobban, mint a focit. És szeretek szabad európai polgár lenni.

1950-ben e napon - a második világháború európai lezárásának ötödik évfordulóján Európa egyik atyja, Robert Schuman békéről beszélt, szabadságról, összefogásról és együttműködésről. Nem amolyan gagyi nemzetiről, amiben minden mást jelent, mint ami. És az elmúlt hatvanhárom év tényleg a békéről, az összefogásról, az együttműködésről és a szabadságról szólt Európában. A szabadságról, amiből 23 éve végre nekünk is kijutott.

Robert Schuman ezen a napon szabadságról, együttműködésről, összefogásról és békéről beszélt. Arról, amiről Európa és az európaiság szól.

Rogán Antal ezen a napon amolyan hadüzenet-féléről szónokolt, harcot, széthúzást, különállást meg hatalommal való visszaélést emlegetett. Meg úgynevezett magyar érdekeket.

Én nem hinném, hogy a Fidesz ne értené, vagy legalábbis ne értette volna Európát. Csak ez a Fidesz ma már se nem fiatal, se nem demokrata, se nem szövetség. Ennek a Fidesznek - bebizonyították sokszorosan - ma már nem szentek az olyan értékek, mint a szabadság, a béke és az együttműködés. Ez a Fidesz  a napi politikai, hatalmi és főként gazdasági érdekeiért ha kell, beáldozza Európát. Beáldozza mindazt, amitől európai lett, amitől európai volt Magyarország.

Azt gondolom, hogy szégyellje magát Rogán Antal és a teljes Fidesz-frakció, hogy Európa napján csak egy újabb, szánalmas hadüzenetre és egy béna "nem leszünk gyarmat" nyilatkozatra futotta tőlük.

Hát ezúton megkérem Rogán Antalt, Kósa és Varga polgártársakat, Kocsis Mátét és magát a miniszterelnököt is, hogy engem ők ne védjenek meg Európától és Brüsszeltől, mert én az ő védelmükből nem kérek!

A történtekért - európai polgárként - én kérek elnézést.

Úgy tűnik, hogy a dohányzás elleni küzdelem jegyében az állam kötelező állami feladattá tette a lakosság cigaretta-ellátását... Bravó!

Egyre kínosabb a trafikmutyi végjátéka - a kormány pedig teljességgel röhejessé válik a történetben.

Találós kérdés (az ilyesmi mostanság úgyis olyan népszerű a kormányinformációnak álcázott Fidesz-kampányhirdetésekben): melyik az az ország, ahol a cigaretta-ellátási kötelezettség terheli az államot? Más szóval melyik az az ország, ahol állami közfeladat biztosítani a lakosság cigarettához jutását?

Igen, kitalálták! Ez a csodálatos ország nem más, mint kis hazánk itt, a Kárpátok bérceinek lágy ölén, Orbán Viktor országépítő, erős két karjának biztonságot adó ölelésében.

Abba most nem mennék bele - sokan írtak róla bölcs dolgokat, már amennyire egy abszurd komédiáról bölcsen lehet írni -, hogy mennyire tipikus, országlenyúlós húzása a Fidesznek az, hogy nem csupán újraosztja a haveroknak a dohánypiacot, de még utána az árrés emelésével garantálja azt is, hogy vastagon gazdagodjanak belőle. Az már sokkal viccesebb, hogy amikor rájönnek, hogy mindez számottevő cigarettaár-emelkedéshez - konkrétan ezer forintos cigarettához - vezet, ami meg ugye nem éppen népszerű a dohányos választók népes táborában, akkor azt keresik, hogy hogyan lehetne mindezt kiküszöbölni, és vizsgálják a jogi lehetőségét annak, hogy mindezt mi módon tudnák megfizettetni a dohánygyárakkal. Merthogy ne az emberekkel fizettessék meg, ugyebár... És persze azt sem részletezném, hogy ha a kormány szerint teljesen tisztességes volt az egész trafikmizéria, akkor mi a fenének gondolkodnak a legmagasabb kormányzati szinten a trafikkoncesszióhoz nem jutott trafikosok kárpótlásán. Merthogy így azért nagyon kilóg a lóláb... Azon meg már tényleg csak röhögni tudok, hogy a MOL meg a Tesco bejelentkezett, hogy hellyel kínálja a multik kiszorítására indított trafikpályázat trafik nélküli nyerteseit....

De a legabszurdabb az egészben mégiscsak az, hogy egy illetékes fideszes politikus szerint "ahová nem jut trafik, ott mobilboltokkal oldják meg a cigaretta árusítását. Mivel pedig az ellátási kötelezettség az államot terheli, ezeket a boltokat valószínűleg a Magyar Posta üzemeltetheti majd."

Vagyis ha jól értem, a dohányzás elleni küzdelem jegyében, egy jogi csavarral, meg ezzel a koncessziós marhasággal az állam egészen egyszerűen kötelező állami feladattá tette a lakosság cigaretta-ellátását! Jó hogy nem mindjárt az Alaptörvénybe teszik bele, közvetlenül az egészséges élethez való jog mellé, hogy az állam köteles gondoskodni a felnőtt lakosság megfelelő színvonalú cigaretta- és dohánytermék-ellátásáról!

Szép.

Találós kérdés: van-e még egy olyan hülye ország széles e világon, ahol a dohányzás elleni harc jegyében cigaretta-ellátási kötelezettséget csinált magának az állam?

A választ a Nyájas Olvasóra bízom...

Lassabban gyűlnek a Fidesznél az aláírások a kívánatosnál, hát baráti kérésekkel itt-ott rásegítenek. Többnyire a főnök "kéri" a beosztottat, az ügyintéző "kéri" az ügyfelet. Persze a lehető legdemokratikusabban. Barátilag.

Annak az elemzésébe most nem mennék bele, hogy a politikai píáron és a kubatovi értelemben vett választói adatbázis építésén túl mi értelme van az olyan kérdésekben indított aláírásgyűjtő akcióknak, mint hogy szeretne-e a kedves választó kevesebb rezsit, alacsonyabb gáz- és villanyszámlát fizetni a jövőben. Egyrészt ugye ki nem, másrészt meg ezek már törvényi szinten eldöntött eldöntendő kérdések. Érdekesebb mindennek a gyakorlata - a hatalom piszkos kis játékai.

Adva van egy járási hivatalvezető, aki nemrég még kistelepülési polgármester volt, de az Úr - egészen pontosan Orbán Viktor - kegyelméből ilyen magas pozícióra jutott. Sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb benyújtják neki a számlát az őt e pozícióba helyezők. Kapta is a visszautasíthatatlan baráti kérést a pártközpontból, hogy kellene még néhány száz aláírás a rezsicsökkentés mellett, mert csak nem gyűlnek úgy az aláírások, ahogyan azt "odafönt" szeretnék.

Több ciklusnyi polgármesteri múlttal a háta mögött nyilván pontosan tudta, hogy ez annyira azért nem helyes, de hát a baráti kérés visszautasíthatatlan volt, meg van az a pénz ugye, amiért korpásodik a haj. Vette hát a telefont, és hívta a kistelepülés egyik önkormányzati intézményének a vezetőjét a visszautasíthatatlan baráti kéréssel, hogy kellene még néhány aláírás...

A intézményvezető természetesen nem tudott nemet mondani a felülről érkezett, visszautasíthatatlan baráti kérésre, és csak úgy barátilag megkérte a beosztottait, hogy ugyan írják már alá a rezsicsökkentéses aláírásgyűjtő ívet, és hogy tegyék már meg, hogy aláíratják még, akivel csak tudják a családban meg persze az ügyfélkörben is, csak úgy barátilag...

A beosztottak közül meg ugye ki tudna vagy - habitustól függően - ki merne nemet mondani a főnöktől érkező, visszautasíthatatlan baráti kérésnek?

És vajon hány polgármesteri hivatalban, tantestületben, kórházban vagy szociális központban fut végig országszerte a visszautasíthatatlan, baráti kérés? És vajon hogyan értékeljük ez alapján azt, ha végül egymillió, másfélmillió vagy kétmillió aláírás összegyűlik a hülye kérdésekre adott, hülye válaszokból?

A sztorira nyilván lecsap a sajtó, a szociknak most például érdemes lesz felfújniuk a dolgot, sőt: akár egészen az Európai Bizottságig vinni, hogy inkább erről beszéljenek az országban, semmint a Portik-Laborc-eszmecseréről. Az intézményvezető nyilván majd a járási hivatalvezetőre mutogat, a hivatalvezető meg... Na, ő majd nem mer mutogatni senkire. Ő lesz az, akit "az elszigetelt, egyéni akció elkövetőjeként" beáldoznak, mert a pártközpontban nyilván letagadják, hogy valaha is létezett az a bizonyos visszautasíthatatlan, baráti kérés.

Merthogy az olyasmi értelemszerűen csak a gyurcsánybajnaioszkókormányzat elmúltnyócévében volt bevett gyakorlat.

A kormány együttműködik az energiaszolgáltatókkal, ha azok azt teszik, amit a kormány mond - jelentette ki a miniszterelnök. Érdekes tárgyalástechnika: ha szót fogadsz és kussolsz, akkor a barátod lesz a rendszer. De ha nem...

Filmszerű kép jut az eszembe. A helyszín a TEK egyik védett épületének alagsori, ablaktalan helyisége, az időpont hajnali három óra húsz. Az alig háromszor hármas helyiségben egy acél asztal, az asztalon vallatólámpa, az asztal mögött egy vasszékhez kötözve egy öltönyös úr, arcán a vallatólámpa erős fénye felerősíti a rettegés ráncait, haja csapzott, szája a bekapott ütésektől felrepedt. A szobában két alak, egy alacsony ötvenes, kis pocakkal, feltűnően erős szemöldökcsonttal, a hátán régi botütések és ostorcsapások nyomai sejlenek fel. Hadarva beszél, néha rikácsolva emeli fel a hangját, idegességében pedig olykor megnyalja a szája szélét. A másik magas, jólfésült, tenyérbemászó képű, igazi karrierista csinovnyik típus, kifogástalan öltönyben, süt belőle a görcsös megfelelni akarás az ideges kis köpcös irányába.

- Nézze, Energiaszolgáltató elvtárs - mondja a köpcös erőltetett kedvességgel, de lepzezetlen idegességgel a hangjában -, mindenkinek jobb lesz, ha együttműködik velünk. Ha azt teszi, amit mondunk, nem esik bántódása, akkor a barátjának tekinti majd a rendszer. Ha szót fogad és engedelmeskedik, akkor messzemenőkig számíthat a jóindulatunkra. Hiszen láthatja, hogy aki velünk van, az megtalálja a számítását a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

- Jobb lesz, ha engedelmeskedik a Főnöknek - veti oda pökhendi magabiztossággal, drága nyakkendőjét igazítva a magasabb fickó, akit Lázár őrnagynak szólítottak befeléjövet a TEK őrei. - Tudunk mi más hangon is beszélni! Egy telefonunkba kerül, és Rogán vagy Kósa elvtárs máris megírja a törvénymódosítót...

A két név hallatán a székhez kötözött úr arcán fokozódik a rémület. De Lázár őrnagy folytatja.

- Ha nem azt teszi, amit mi mondunk, könnyen földönfutóvá teheti magát a rendszer! Az elvtársaink a frakcióban bármikor az Alaptörvénybe teszik, hogy magának semmije sincs, sőt, azt is, hogy maga nincs és soha nem is létezett.

- Ne legyen ostoba, Energiaszolgáltató elvtárs! - veti közbe tettetett jókedvvel a köpcös, szája szélét kétszer is megnyalva. - Tegye azt, amit mondunk, és együttműködő lesz önnel a redszer. A barátunknak tekintjük majd...

*     *     *

Azt hiszem, annak idején a III/3-as ügyosztály tartótisztjei és a kommunizmus titkosrendőrei tárgyalhattak így, ilyen visszautasíthatatlan meggyőző erővel az úgynevezett együttműködő rendszerről, mint ahogyan azt mostanság a miniszterelnök teszi az energiaszolgáltatókkal, meg úgy általában mindenkivel, aki nem azt teszi, mint amit a rendszer szeretne. Legutóbb 1987-88-ban tárgyalhattak így a rendszerrel együttműködni nem akarókkal.

És alig egy év múlva az a rendszer összedőlt.

*     *     *

Azt hiszem, csak egy magát túl komolyan vevő, de a vesztét érző, dikratórikus rezsim az, amelyik képes megsértődni egy mesén. Mert állítom: nem normális az a rendszer, amelyik államtitkári meg miniszterelnöki szinten, sőt: már-már diplomáciai jegyzékben tiltakozik egy gyermekeknek szóló, külföldi tévéműsor ellen. Csak egy icipicit nagyobb arc kellene ahhoz, hogy emiatt bekéressék a német nagykövetet a Külügyminisztériumba...
 
Hasztalan tiltotta a rendszer a '80-as évek elején a Beatrice vagy a Bizottság egyes dalait. Hiába próbálta ellehetetleníteni őket, a rendszerkritikus vélemények terjedtek, mindenki tudta, hogy a király meztelen, a dalokat pedig lemezmegjelenések nélkül is kívülről fújta a közönség.

És azok a dalok, az előző rendszer működését, zsarnokságát, a szocialista urambátyám-világ korruptságát és hazugságait kritizáló dalok mára megint fájdalmasan aktuálisakká váltak.

*     *     *

És azt hiszem, csak egy magát túl komolyan vevő, de a vesztét érző, dikratórikus rezsim az, amelyik képes olyan megfélemlítő rajtaütéseket produkálni a más véleményen lévőkön, mint azt tették a minap a Sirályban. Nem tudok nem arra gondolni, hogy 1987-ben is így működhetett a szerveződő ellenzék ellehetetlenítése, mint ahogyan azt a Sirály esetében teszi a rendszer. Kicsinyes bosszú és a bukástól való félelem vezérli ezeket a tetteket.

*     *     *

Egyre inkább olyan tüneteket produkál a rendszer, mint tette azt 1987-ben meg 1988-ban. Bukásra áll, a vesztét érzi és kapálózik ellene.

De tavasz van, és már csak egy év van hátra a következő tavaszig.

Nézem Török Zsoltot az Egyenes Beszédben, arra panaszkodik Kálmán Olgának a szerencsétlen, eszem azt a szívfacsaróan panaszos hangját, hogy a Fidesz legújabb aláírásgyűjtése nem szolgál más célt, mint a Kubatov-lista frissítését, vagyis egy választói adatbázis építését. Emellett pedig az egész kezdeményezés nem más, csupán politikai píárakció, ugyanis semmilyen jogi következménye nincs, nem népszavazást kezdeményez, és így semmire nem kötelezi a kormányt.

Aljas, alávaló, sunyi módon, a rezsicsökkentés képmutató álcája mögé bújva választói adatbázist épít és politikaipíárkodik a Fidesz! - mondja tulajdonképpen az ő szívfájdítóan panaszos hangján Török Zsolt, és már-már meg is sajnáljuk, sőt, magunkban e ponton tulajdonképpen mélységesen igazat is adnánk neki. De.

De ő itt nem hagyja annyiban!

Azt mondja a Török Zsolt, ez a nagy tehetséggel megáldott MSZP-szóvivő, hogy a szocialisták ezzel szemben mennyivel különbek, mert ők az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésére kezdeményeznek ugyanilyen aláírásgyűjtést. Az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése ugyanis a családok kasszáját legalább annyira érinti, mint a rezsicsökkentés. És hogy semmi kétség ne maradjon bennünk, még azt is hozzáteszi, hogy az MSZP aláírásgyűjtő akciójának eredménye sem kötelez senkit semmire, majd ha sokan aláírják, az MSZP törvénymódosítást kezdeményez az ügyben, ahogyan azt már megtette korábban...

Török Zsolt, te szerencsétlen, élő egyenes adásban ismered be, hogy a ti aláírásgyűjtéseteknek is éppen annyi az értelme meg a hozadéka, mint a Fideszének, amit éppen szidsz és kifogásolsz? Élő, egyenes adásban ismered el, hogy a szocialisták is csak választói adatbázis-építésre meg politikai píárcélokra használják ezt az egész, aláírásgyűjtésnek nevezett, álszent bohóckodást? És még azt próbálod megmagyarázni, hogy a ti akciótok mennyivel nemesebb a Fideszénél, merthogy ti az alapvető élelmiszerek áfának csökkentésével foglalkoztok?

Török Zsolt, te szerencsétlen, hát ezért nem jut ez a kurva ország - hol is hallottam ezt már - sehová, ezért vagyunk egy mély pöcegödöben, és páros lábbal tapicskolunk meg fulladozunk abban a fokozatosan emelkedő, híg szarban, amit a ti politikátok csinált és csinál most is. Meg persze a Fideszé.

Mert az egyik kutya, a másik meg egy híján húsz.