Kósa Lajos bejelentette, hogy jövőre új alkotmánya lesz az országnak, és hogy a jelenlegi alaptörvény nem méltó hozzánk. Nagyon remélem, hogy Pali bácsival szemben Debrecen polgármestere nem bejelentkezni akar alkotmányírónak. Bár ha a sport nevén nevezve, kiemelten is szerepelni fog az új alaptörvényünkben - merthogy attól még, hogy a magyar sport volt feje nem tud róla, már most is benne van -, akkor akár azt is bele lehetne venni valahová a férfiak és a nők egyenjogúsága meg a gyülekezési jog közé, esetleg közvetlenül a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága alá, hogy Debrecennek 2012-re új focistadionja lesz. Hátha akkor végre lesz is az ígéretekből valami.

 

Azt megértem, hogy a Fidesz szeretne egy új alkotmányt. Merthogy alkotmányt megalkotni mégiscsak nagy dolog. Államférfiakhoz és államasszonyokhoz méltó, felelősségteljes és nagy feladat. Olyan, amire legutóbb is csak G. Nagyné Maczó Ágnes vette a bátorságot. Megértem, hogy ez olyan nagyon szimbolikus dolog, meg hogy ezzel lehet igazán megmutatni a kétharmad forradalmi erejét. Talán még azt is megértem, hogy a Fidesz politikusainak bajuk van azzal, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányának hivatalos neve az 1949. évi XX. törvény, és hogy ez két évtizeddel a rendszerváltás és négy hónappal a Forradalom után a szemükben mégiscsak hülyén néz ki, még akkor is, ha a jelenleg hatályos alkotmánynak a nevén kívül gyakorlatilag semmi köze az 1949-eshez. 

 

De a magyar alkotmány egy minimális politikusi önmérséklet mellett működőképes, demokratikus berendezkedésű köztársaság alaptörvénye. Éppen ezért nem értem, hogy Kósa Lajos mit ért pontosan azon, hogy a hatályos alkotmány "nem méltó hozzánk". Vagyis remélem, hogy nem jól értem, és ez nem több, mint az elmúlt hónapok furcsa elszólásainak egyike.

 

Tehát egy alkotmányt megalkotni nagy dolog, felelősségteljes és nagy feladat, amely kellő bölcsességet, mértékletességet és önmérsékletet kíván. Pontosabban kívánna. Meg persze az elmúlt három-négy hónappal szemben valóban magas minőségű jogalkotást.

 

De hogyan várjon felelősségteljes alkotmányozó munkát az ember azoktól a képviselőktől, akik alig néhány hónap alatt amortizálták a Magyar Köztársaság Alkotmányát? Akik a kétharmad birtokában három hónap alatt a Lex Borkaival meg a végkielégítések visszamenőleges hatályú adóztatásával egyszerű gumiszabállyá silányították azt? Akik úgy alakították, formálták és módosították az alaptörvényt, ahogyan éppen a pillanatnyi politikai érdekük megkívánta?

 

Merthogy az Alkotmány alaptörvény. A viszonyítási pont, a kályha a jogalkotásban. A jogrend alapja.

 

És attól még nem lesz jó egy új alkotmány, hogy lesz neki egy szépen megfogalmazott preambuluma a forradalomról, a nemzeti együttműködésről meg a nemzeti centrumról. Istennel vagy anélkül. Szent koronával vagy anélkül. Nem attól lesz jó, mert az csak a ciráda rajta. Egy új alkotmány attól lesz jó, ha biztonságot és kiszámíthatóságot ad, ha koherens, ha állandó, és ha kellőképpen garantálja a demokrácia intézményrendszerének a működőképességét. 

 

Az új alkotmány csak akkor lesz jó, ha az alkotmányozók képesek lesznek kellő alázattal - hogy úgy mondjam - maguk fölé emelni azt. De erről az alázatról meg az önmérsékletről majd nem lesz elég beszélni csupán.