Azt hiszem, a debreceni focistadion ügye kezd lassan hasonlítani az euró bevezetéséhez. Azt például idestova tíz éve mindig öt év múlvára ígérik az illetékesek.

Persze, a DVSC - az elmúlt hat évből ötben bajnokcsapat, tavaly BL-, idén Európa Liga-szereplő - megérdemelné a stadiont, már amennyire ez érdem kérdése. Tényleg szar lehet a fontos hazai meccseket is idegenben játszani. Rossz ez a játékosoknak és rossz a szurkolóknak is.

De attól tartok, hogy ez nem lehet érdem kérdése. Pláne nem a profi futballban. A profi foci ugyanis üzlet - és ezt ha valahol, hát Debrecenben pontosan tudják. Egy új stadion felépítése pedig üzleti vállalkozás, amely megtérül, amelyből hasznot várnak és húznak a befektetők. Éppen ezért ha megérné beruházni, már évek óta lenne új stadionja a debrecenieknek.

Éppen ezért az, hogy nincs még új stadion, az nem a kormány hibája. Sem az előzőé, sem a mostanié. És akármit és akárhányszor ígér is Kósa Lajos, a baj az, hogy a kormánynak nem dolga, üzletileg meg egyszerűen nem éri meg egy magyar csapatnak több milliárdért stadiont építeni. Momentán még a bajnokcsapatnak sem.

A hivatalos adatok szerint a 2006/07. évi NB I-es bajnokság 240 mérkőzését 588 ezer 823 szurkoló tekintette meg a helyszínen, ami 2.453 átlagos nézőszámot jelent átlagosan. Hazai pályán a Debrecen vitte a prímet: a bajnokcsapat 15 mérkőzésének átlagos nézőszáma 7.033 fő volt. A Zalaegerszeg meccseit abban az évben átlagosan 4.033-an, a harmadik helyezett Diósgyőrét pedig 3.967-en látták. A Tárki felmérése is hasonló következtetésekre jutott az üresen kongó lelátókról. A helyzet pedig azóta csak tovább romlik, a nézőszámok tovább csökkennek, a Debrecené például tavaly már az ötezret se érte el...

A portugál foci a szívem csücske, de tényleg. A legjobbak közé tartozik Európában. És mégis: Dél-Portugáliában, Algarve-ban van egy gyönyörű, 30 ezres stadion, a 2004-es EB-re építették. A baj az, hogy Algarve régiónak momentán portugál első osztályú csapata sincs, így a stadion egy helyi másodosztályú meg egy harmadosztályú csapat hazai meccseinek ad otthont. Siralmasan nézhet ki akár csak néhány ezer néző is egy 30 ezres stadionban. A fenntartás költségeiről már nem is szólva.

Apropó, fenntarthatóság... Abból nem él meg egy 30 ezres stadion - de még egy 15-20 ezres sem -, ha kéthetente átlagosan 2.453 lelkes szurkoló eltölt ott két-három órát. Abból a rezsire se futná, nem hogy a milliárdos beruházás megtérülésére. Ennél többre van szükség: attrakcióra. Meg lehet nézni egy stadiontúrát a Stamford Bridge-en. Ott például naponta többször jó pénzért csoportosan végigvezetik a látogatókat, és az ember nem csak az öltözőkbe jut be, ahol megnézheti Lampard, Drogba, Terry vagy Malouda szekrényét, de beülhet a kispadon Ancelotti mester székébe is... Meg persze fotózkodhat az FA-kupa és a Premier League-serleg társaságában. Igaz, ehhez képest ugyan mi jutna egy magyar drukkernek... Ahhoz azért előbb focizni kellene.

Én sajnálom Dombi Tibit - de attól tartok, hogy reálisan látja a helyzetet. Ő már nem játszik a Loki új stadionjában. De ha szerencséje van, még lehet, hogy róla nevezik el.

Amikor avatják. Úgy ötven év múlva.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.