A dal ugyanaz marad
2010.09.25. 13:54
Éppen ma harminc éve annak, hogy egy égi zenekarban, talán éppen a negyven éve halott Hendrix oldalán püfföli a bőröket minden idők egyik legnagyszerűbb dobosa, John Bonham. És éppen ma harminc éve annak, hogy nincs már Led Zeppelin.
Vannak divatok, meg mindenféle divathullámokban népszerűvé váló zenei stílusok. És persze van ezek közt is olyan, ami utóbb értéknek bizonyul. Amit évekkel később is jó meghallgatni.
De van egy egészen másik liga: az állandóságé. Ez Hendrix és a Led Zeppelin ligája.
Na igen, a maga sokszínűségével igazából semmilyen műfajba be nem sorolható Led Zeppelin... Mert részint hard rock ez persze, de nem úgy, mint ahogyan a Deep Purple vagy a Uriah Heep az. Részint meg autentikus amerikai blues és egy nagy adag ír népzene. Helyenként meg reagge vagy egészen egyszerűen tinglitangli - és ennek a négy zenésznek az előadásában mégis élvezhető és mégis hihetetlenül hiteles.
Persze az embernek tizenhat meg tizennyolc éves korában a Rock and Roll és a Communication Breakdown lüktetése jön be leginkább, esetleg a Lemon Song szemtelensége. A bluesok, a Since I've Been Loving You és a méltatlanul keveset játszott Tea for One, meg a borongós No Quarter vagy az In My Time of Dying csak valahol harminc fölött kezdenek hatni. De akkor elemi erővel. És onnantól a sírig.
És a Stairway to Heaven igazi balladai magasságait és mélységeit is csak harminc fölött kezdi el érezni az ember. Akkor hallja meg a zenetörténet legelemibb erejű gitárszólójából azt, hogy az miért és mivel több, mitől sokkal több egy szépen megkomponált dallamnál.
És elég ránézni a U2-gitáros The Edge arcára az It Might Get Loud című filmben, amikor Jimmy Page az orra előtt belekezd a Whole Lotta Love riffjébe... Nem messze áll attól, hogy a megilletődöttségtől elsírja magát. Mert az a riff, abból a gitárból és abból a kézből történelem.
Valahogy érzi az ember, hogy valami különös kémia működött e négy muzsikusnál. Valami, ami több, mint barátság. Valami közös sors és szövetség, amitől egy évtizeden és stílusokon át is működött ez az egész.
Valami közös sors és szövetség, amitől John Bonham halála után már nem mehetett tovább.
Éppen ma harminc éve annak, hogy John Bonham elment, és éppen ma harminc éve annak, hogy nincs már a Led Zeppelin. De az a nyolc plusz egy nagylemez és az a hetvennyolc dal, az ugyanaz marad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Droli · https://soundcloud.com/drolimusic 2010.09.25. 21:42:19
Nekem a kedvencem amúgy a The song remain the same :-)
1rem1 Art · http://1rem1.com 2010.09.25. 21:44:54
Michael Knight · http://michaelknight.blog.hu 2010.09.25. 21:45:00
Nekem a két nagy kedvencem az Achilles Last Stand és a No Quarter. De ezen szerintem nem veszünk össze :-)
Michael Knight · http://michaelknight.blog.hu 2010.09.25. 21:59:28
alfacentauri 2010.09.25. 22:00:36
Épp festegettük a lakást és valami hozzáillő zenét tettem fel, mitadisten Zeppelin II.-t. Majd mire Bonham elpüfölte a Moby Dicket lekászálódtam a létráról és bekukkantottam az Indexbe. Mit látok a jobbszélen? Amit Ti. Mi az első hozzászólás témája? A Moby Dick. Szóval ilyesmi gyakran fordul elő velem, (nem festegetés, hanem ilyen szinkronicitás) pedig amúgy igen racionálisan gondolkodó lény vagyok. Na mindegy folytatom a III-kal. (Meg a festéssel:-(
Michael Knight · http://michaelknight.blog.hu 2010.09.25. 22:04:23
_nyuszi_ 2010.09.25. 22:20:20
jessz!
amúgy nagyon megörültem ennek a posztnak, mert manapság alig van ember, a blogvilágban, aki egyáltalán tudja, hogy mi az a Led Zeppelin.
szóval, jó volt olvasni.
hali! :)
@alfacentauri:
hajrá!
pocak 2010.09.25. 22:46:07
De akkor most kezdem elölről John Bonham emlékére.
És kösz a posztot, mert a fene tudná ezeket a dátumokat, pedig a legnayobbakra muszáj emlékezni.
Joejszaka 2010.09.25. 23:08:58
A gonosz hatalmat és hírnevet ajánlott nekik, de hogy mit kért cserébe, azt nem tudom. Részben betartotta a szavát, de szegény Bonham az életével fizetett az üzletért.
Ha Led Zeppelint hallgatsz, nem evilági emberek zenéjét hallgatod...
döncike1 2010.09.26. 08:31:00
hasznavehetetlen régensherceg · http://avegkezdete.tumblr.com/ 2010.09.26. 08:31:13
szóljon ez az Ő és az együttes emlékére:
When The Levee Breaks Led Zeppelin +Lyrics
www.youtube.com/watch?v=WbrjRKB586s
becike4 2010.09.26. 08:31:33
Kungshallen 2010.09.26. 08:54:56
miskagyerek 2010.09.26. 08:57:00
szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.09.26. 10:31:52
Köszönöm a bejegyzést.
montanaro 2010.09.26. 12:23:30
(megjegyzem, Plant/Bonham sem volt 30 éves a legendás felvételek idején)
üdv, Balázs (20)
