Nézem az Index címlapjának tetején a baljós, sőt egyenesen vészjósló bannert, amelyik azt hirdeti, hogy a két főgonosz - hát persze, hogy Gyurcsány és Bajnai - megint a nemzetre tör, és csökkenteni akarja a minimálbért, el akarja venni a családi adókedvezményt és már megint a nyugdíjasokon akar spórolni.

Nézem a banner baljós árnyait, és tudom, hogy mindez egyáltalán nem előzmények nélküli. A metróaluljárókban - persze a másik oldal megrendelésére - Matolcsy miniszter és Hoffmann Rózsa sárga tónusú, meglehetősen nyomasztó és ijesztő arcképe vicsorog néhány hete az utazóra.

És persze, hogy ez sem előzmények nélküli! Alig néhány hónapja a Békemenetet szervező Civil Összefogás Fórum riogatott a Gyurcsány-Bajnai-párossal - ki tudja, milyen pénzből - a budapesti buszok hátoldalán meg abban az újságnak álcázott mindenpostaládás kiadványban, aminek a címlapján lassan többet szerepel a démonizált Gyurcsány, mint Rogán Antal a Blikkben. Mindeközben pedig a Jobbik a két nagy párton röhögve indította el a saját lejárató kampányát - naná, hogy egyazon hirdetésben, egyszerre a Fidesz és az MSZP ellen.

Mert ugye az úgy kezdődött, hogy ő visszaütött...

Tisztára mint az óvodában! Meg tisztára mintha éppen választások előtt lennénk egy hónappal. És közben a kormány az IMF-et ekézi egy teljesen hazug és felesleges kampánnyal, potom 200 millióért, Orbán Viktor pedig rendre beköszön a postaládánkba egy-egy erősen kampányszagú DM-levél formájában, olyan kérdőívvel, aminek a szakmaiságától egy első évfolyamos szociológus hallgató is röhögőgörcsöt kap. És mennek el a tíz- és százmilliók fizetett politikai hirdetésekre szerte az országban.

A hatályos - tehát már a forradalmi kétharmad által elfogadott - médiatörvény 32. paragrafusának (3) bekezdése szerint "választási kampányidőszakon kívül politikai hirdetés kizárólag már elrendelt népszavazással összefüggésben közölhető." Értem én, hogy ez a passzus nem vonatkozik sem a közterületi médiára, sem a nyomtatott sajtóra. Az on-line hírportálok esetében ebben már nem vagyok ennyire biztos, de tény, hogy ez a tiltás a buszok oldalán, az óriásplakátokon és a nyomtatott sajtóban megjelenő politikai hirdetésekre nem vonatkozik. Vagyis azokra kampányidőszakon kívül igazából semmilyen konkrét szabályozás nem vonatkozik, a választási eljárásokról szóló törvény ugyanis csak a választásokat megelőző kampányidőszakra szabályozza a közterületi és a nyomtatott politikai hirdetéseket.

Van tehát egy - mondjuk úgy - törvényi hézag, amelynek eredményét láthatjuk most a közterületeken, pártpolitikai adok-kapok formájában.

Nyilván lehet jogászkodni, hogy ha valamit tételesen nem tilt a törvény, akkor azt szabad. De hát a törvény betűje mellett van ugye a törvénynek egy szelleme, meg van a jogalkotónak egy szándéka, amit legalábbis szokás olyankor tiszteletben tartani, ha a törvény betűje éppen nem fogalmaz pontosan, vagy nem fogalmaz sehogy.

Hogy abban mi logika van, hogy miközben kampányidőszakon kívül tilos rádióban és tévében politikai hirdetéseket közzétenni, óriásplakáton, nyomtatott sajtóban és a busz oldalán viszont szabad, azt a magam részéről nem egészen értem. Ha a jogalkotó szándéka az volt, hogy két választás között a pártok ne terheljék az embereket politikai hirdetésekkel, mert ezt a pofozkodást éppen elég négyévente egyszer elviselni, akkor ennek a szellemében most közterületen sem kellene Gyurcsányékat vagy éppen Hoffmann Rózsát nem éppen rózsás színben feltüntető hirdetésekkel találkoznunk.

Ehhez persze nyilván három dolog szükségeltetne.

Először is a politikai pártok részéről mértéktartás. Ami ugye, mint olyan, nem létezik. E téren sem. Meg különben is: látjuk, hogy mindig a másik kezdte...

Másodszor a nyomtatott sajtó és a közterületi hirdetési felületek tulajdonosaitól kellene némi önmérséklet, és a képesség azt mondani: elnézést, politikai hirdetéssel tessenek majd visszajönni 2014 tavaszán. Csak hát van az a pénz ugye, amitől korpásodik a haj.

Harmadsorban pedig nyilván egyértelműen rendezni kellene ezt a jogszabályi hézagot. Csak amíg a közterületi hirdetési felületek jelentős része úgynevezett Fidesz-közeli vállalkozók kezében van, és a hirdetési bevétel náluk jelentkezik, a politikai pártok meg nem képesek önmérsékletet tanúsítani, addig egészen egyszerűen kizárt, hogy bezárják ezt a törvényi kiskaput.

Maradnak tehát a választástól választásig tartó, permanens lejárató kampányok, és velük az egyre romló közérzet Magyarországon.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://michaelknight.blog.hu/api/trackback/id/tr395068352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.