Nem unatkozik mostanság a miniszterelnök úr, ez vitathatatlan. Lelki szemeink előtt már-már politikai akcióhőssé látjuk nemesülni őt, akinek ha belefér, nyilván még a világot is megmenti a vasárnap délutáni Videoton-meccs kezdő sípszaváig.

Kétségkívül Orbán Viktoré volt a nap idézete, aki Brüsszelből a következőt üzente az éppen tüntető diákoknak: "Erős hetünk van. Hétfőn megcsináltuk a költségvetést, szerdán pedig a gáz-, távfűtés- és villamosáram-árcsökkentést, csütörtökön megoldottuk a jövő évi minimálbért, és a hét végéig megoldjuk a felsőoktatási reformot is."

Hát, nem unatkozik mostanság a miniszterelnök úr, ez vitathatatlan. Lelki szemeink előtt már-már politikai akcióhőssé látjuk nemesülni őt. És állítom: mindeközben egészen egyszerűen élvezi, hogy miközben Budapesten éppen tüntetnek ellene a diákok, ő Brüsszelben az uniós nagyokosokkal akaszthat tengelyt és vívhat meg újabb és újabb diplomáciai csatákat, és netán kioszthat még néhány kokit és sallert is odaát.

Mert adva van ugyebár egy ember, akinek a lételeme a harc. Aki reggelente nem azzal kezdi a napot, hogy akkor ma mit is építhetne fel vagy mit tehetne jobbá a világban, hanem azt keresi, hogy aznap kit is lehetne legyőzni. Adva van egy ember, aki úgy érzi: ha nem harcol, vesztett. Talán azért van ez, mert érzi, hogy öregszik, mert megkopni érzi az egykori forradalmár énjét, talán valami mást kompenzál ezzel - nem tudom. De bizonyosan lételeme a harc, abban érzi csak jól magát, éppen ezért napról napra újabb frontokat nyit, újabb leküzdendő ellenségeket keres, újabb és újabb hadüzeneteket jelent be - olykor szemmel láthatóan teljesen feleslegesen. Nem egyszer azt gondolja az ember, hogy még egy-két ilyen orbáni győzelem, és tényleg mindannyian beledöglünk.

Adva van egy ember, aki napról napra újabb és újabb csatákat vív meg. Olykor félkézzel. Olykor egyetlen hét alatt több fronton. Hétfőn ugye megcsinálja a költségvetést, szerdán véghezviszi a gáz-, távfűtés- és villamosáram-árcsökkentést, csütörtökön játszi könnyedséggel - mintegy edzőmérkőzés jelleggel - megoldja a jövő évi minimálbért, és a hét végéig megoldja természetesen a komplett felsőoktatási reformot is. Tokkal-vonóval. És ha belefér, nyilván még a világot is megmenti a vasárnap délutáni Videoton-meccs kezdő sípszaváiig.

Óvatosan jegyzem meg: Barack Obamának egy teljes elnöki ciklusba tellett egyetlen, árva egészségügyi reform. Orbán Viktor ezzel szemben naponta old meg ilyen volumenű feladatokat. Naponta többet is. Még akár egészségügyi reformból is.

But then, who the fuck is Chuck Norris?!

Persze ebből a harcos szuperhős-képből egy rakás vezetési hiba, hogy úgy mondjam, menedzsment-féjlőr adódik. Konkrétan a szar kormányzás. Mert adva van ugyebár egy ember, aki minden harcot egymaga akar megvívni, aki mindenben maga akar dönteni, éppen ezért képtelen döntéseket, feladatokat és adott esetben harcokat delegálni. Focis szakkifejezéssel élve - hátha azt megérti - elönzőzi a meccset, képtelen passzolni, minden labdával ő akar kapura törni, és amikor mondjuk vissza kellene adni a labdát az ellenfélnek, csak mert a fair play éppen azt kívánná, hát ő akkor is inkább gólra tör. És nem érti, miért fújjol ilyenkor az ellentábor meg miért fintorognak csöndben a sajátjai. Elvégre gólt lőtt, a meccset meg gólra játsszák ugyebár.

Orbán körül nincsenek tehetséges tábornokok - és néha az az érzése az embernek, hogy szándékosan egy rakás, önállóan gondolkodni képtelen balfaszt ültet komoly pozíciókba. Így lehet Matolcsyból még mindig gazdasági miniszter, így lehet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, így lehetett Schmitt Pálból köztársasági elnök, így lehet Hoffmann Rózsa közoktatási államtitkár, így lehet Lázár János kancelláriaminiszter, Fekete György meg művészeti akadémiai elnök vagy mi a fene... Folytassam? Akinek pedig volt még önálló gondolata, az vagy ment a süllyesztőbe, vagy rég dezertált, esetleg csöndben próbálja még menteni, ami menthető. Aki pedig pozícióban van, az pusztán végrehajtó. Fidesz-droid - ahogyan mostanság errefelé a kommentelők mondják.

És mindehhez hozzájön az, hogy a kormányzatban hiányzik a koordináció, hogy egészen egyszerűen tré a kommunikáció, hogy előkészítetlenek, átgondolatlanok és kapkodóak a döntések, a feladatkörök meg úgy meg vannak keverve, hogy nincs, aki kiigazodna közöttük. A fontosabb jogszabályok előkészítését az igazságügyi miniszter helyett egyes ezermester országgyűlési képviselők végzik, az uniós fejlesztési források még véletlenül sem a fejlesztési miniszterhez, hanem a miniszterelnökséget vezető államtitkárhoz tartoznak, de már oda sem sokáig, mert a feladatokat hamarosan visszaosztják a szaktárcáknak, miközben a fejlesztéspolitikai tervezést meg most véletlenül éppen a nemzetgazdasági miniszter stábja végzi... Tetszenek tudni követni? Nem? Nahát! Pedig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget és az ő feladat- és hatásköreit még nem is említettem! És eközben az uniós kifizetések nagyon nem haladnak, és a 2014-2020-as tervekből semmi sem látszik. Pedig ez például egy olyan harc, amit mostanság sok fronton - Brüsszelben és idehaza, a különböző lobbicsoportokkal - okosan és taktikusan kellene megvívni.

De tehetséges és gondolkodó tábornokok - focinyelven szólva: jó középpályások, bal- és jobbszélsők meg összekötők - nélkül, ilyen hajmeresztő one-man-show-val igen nehéz ennyi fronton csatát nyerni.

Mission impossible. Még egy Orbán-féle Ungarische akcióhősnek is.

Azt hittem, rosszul hallok a mai kormányszóvivői tájékoztatón! Legutóbb ilyet a Kádárék csináltak, valamikor 1987-88-ban. Az akkor egy döglődő diktatúra végnapjait jelezte előre...

"...ne forduljon az elő, mint ahogy itt nézem, hogy van olyan hallgatói önkormányzati vezető, aki kilenc, tizenkettő vagy tizenegy éve lépett be az egyetem falai közé és azóta nem hagyta el azt. Van olyan hallgatói önkormányzati vezető, aki már 2010 márciusában kijelentkezett az egyeteméről." A papírjaiba pillantva szó szerint így fogalmazott ma Giró-Szász András (a videón 13:00-nál).

Hát ne bassza már meg! Vajon a titkosszolgálat nyomozta le mindezt a kormány vagy közvetlenül a kormányszóvivő megrendelésére? Netán a minisztériumból szóltak le a tanulmányi osztályra, hogy ha jót akarnak, ugyan mondjanak már egy-két dolgot erről meg arról a hallgatóról?

És akkor ezt most vegyük úgy, hogy ez a Nagy Testvér részéről az első, szolid figyelmeztetés? Mondom én, Orwell, ha élne...

És mi jön most? Úgynevezett baráti vagy - a ma már öregecske fideszesekre tekintettel - atyai tanácsok a diákdemonstrációk szervezőinek arról, hogy könnyen megnehezedhet egy-két vizsgájuk, ha így folytatják? Hogy jobban teszik, ha nem folytatják ezt a lázadozást, mert egy-két "véletlenül" becsúszó utóvizsga miatt netán búcsút inthetnek az ösztöndíjuknak vagy a kollégiumi helyüknek? Netán egy-két jóakarói üzenet a közalkalmazott szülőknek, hogy sürgősen beszéljenek a gyermekük fejével, mert még az állásuk is veszélybe kerülhet?

Hát ne bassza már meg! Most mondja valaki, hogy paranoiás vagyok... De volt már ilyen, igen, a '80-as évek közepén, meg úgy 87-88-ban, ráadásul éppen a most kormányzati funkcióban lévő Fidesz-vezetőkkel szemben alkalmazta ezeket az aljas húzásokat a hatalom. Ha valakinek, hát Orbán Viktornak pontosan kell tudnia mindezt.

Csak lehet, hogy már - pontosabban most éppen - nem akar emlékezni. Mert az éppen most nem szolgálja a politikai érdekeit.

A Volán diszpécsere szerint az emelt szintű szolgáltatás nem jelent mást, mint hogy a távolsági busz ülő utasokat szállít. És hétfőtől mindezt 10 százalékos felár ellenében.

Egy ideje már meglehetős gyakorisággal utazom az Ózd-Budapest vonalon és vissza. Tetszenek tudni: az az a környék, ahol nem jár az InterCity, ahonnan csak kis piros vonat közlekedik, már ahol van még vonal meg sín egyáltalán.

December 9-től új menetrend lép életbe. Nemcsak a buszok indulási ideje változik, de "az alacsonyan kihasznált veszteséges üzemeltetés mellett közlekedő egyes járatok esetében korlátozó intézkedések bevezetésére vonatkozóan is intézkedtek". Hogy a Borsod Volán értelmezésében alacsony kihasználtságot jelent-e az, amikor nagyjából Pétervásárától Budapestig, röpke két órán át állnak az utasok, azt nem tudom, de mindenesetre vélelmezhetően a korlátozó intézkedések egyike az, hogy egynémely megállókban hétfőtől nem áll meg a busz. Az előző és a következő megálló egyaránt két-három kilométerre van, ami csomagokkal ugye nem éppen kényelmes sétaút télvíz idején. Ráadásul hogy azzal a mintegy 42 másodperccel, amit korábban az adott megállóban töltött a busz, mit nyer a Volán-vállalat, felfoghatatlan...

De mindez mind semmi, mondhatni: ez az én egyéni szocproblémám. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium júliusi döntésének hála ugyanis mintegy 10 százalékkal drágul a buszjegy hétfőtől. A Volánbusz és a Borsod Volán (és persze minden más Volán-társaság) "a Személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény, valamint a hatályba lépett egyéb rendelkezések alapján a 2012. szeptember 1-jétől bevezetett kiegészítő jegyet 2012. december 9-étől az emelt szintű szolgáltatást nyújtó, budapesti járatokon alkalmazza..."

Azt most inkább nem részletezném, hogy a Volán diszpécsere szerint az emelt szintű szolgáltatás nem jelent mást, mint hogy - idézem - a távolsági busz ülő utasokat szállít... Fasza.

Nyáron az úgynevezett kiegészítő jegy alkalmazását a minisztérium eképpen indokolta: "A közúti díj ezzel összességében minden viszonylaton drágább lesz, mint a pótjeggyel növelt vasúti tarifa. A magasabb autóbuszos díj bevezetésével megszűnik a vasút versenyhátránya az emelt szintű szolgáltatások területén. A kedvezőbb áraknak köszönhetően az utasok nagyobb arányban választhatják az IC és EC vonatokat." Lefordítom: ha például Ózd környékéről Budapestre akarok jönni, válasszam az InterCityt, ami ugyan nincs, sőt: úgy egyáltalán vonat sem jár arra, de legalább árban versenyképes! Fizessek többet a buszjegyért, cserében állítólag abban a nagyszerű, emelt szintű szolgáltatásban lehet részem, hogy a szerpentinen meg az autópályán például ülhetek is akár. Hurrá!

És mindeközben vigasztaljon a tudat, hogy bár a kistelepülésekről és a leginkább hátrányos helyzetű kistérségekből hétfőtől drágább lesz a buszozás Budapestre, de a Nemzeti Együttműködés Rendszerében Debrecenből, Miskolcról, Szegedről, Pécsről és más nagyvárosokból - ahol a foglalkoztatottsági helyzet és vele a jövedelmi viszonyok azért lényegesen jobbak, mint mondjuk a borsodi vagy éppen a belső-somogyi kistelepüléseken - már a korábbinál némileg olcsóbban lehet IC-pótjegyet váltani.

Megvan persze ennek a filozófiája. Ugyanaz, mint az egykulcsosé.

Időnként olyan érzésem van, mintha a magyar kormány főszereplésével szappanoperát rendezne az élet Orwell disztópiájából, az 1984-ből...

Azt hiszem, van a pofátlan és aljas cinizmusnak egy foka, amikor már nem hallgathat az ember. Van az a fokú cinizmus, amit már nem vesz be a gyomor. Az Orbán-kormány cinizmusa pedig messze túlment ezen a határon. Mert mi másnak lehetne minősíteni a kormányszóvivő felsőoktatási keretszámokkal kapcsolatos bejelentését, mint aljas cinizmusnak? Giró-Szász András képes a keretszám csökkentését azzal magyarázni, hogy minél többen kerülhessenek be a felsőoktatásba...

Bár miért is csodálkozok?! Ahol példátlan gazdasági siker a csökkenő GDP, ahol örökre szólnak az ideiglenes adók, ahol a... Mindegy. Tudjuk. Láttuk a visszamenőleges hatályú jogalkotást, amely alapján mostantól minden másképp volt. Láttuk, látjuk a Szijjártó-, majd Giró-Szász-féle Igazság-minisztérium folyamatos duplagondol-hazugságait. És látjuk meg érezzük a Matolcsy-féle Bőség-minisztérium áldásos tevékenységét. És ezt az "áldásos" szót most igazán orwelli értelemben véve tessenek érteni.

Igen, azt hiszem, a kormányzati munkának ma már elengedhetetlen feltétele a duplagondol tökéletes elsajátítása. A duplagondolé, amely "egyfajta tanított, kötelességtudó vakság a velejáró ellentmondásokkal kapcsolatban, a hit egy téves rendszerében". Az 1984 főhőse, Winston Smith esetében ez azt jelentette, hogy "képes legyen a minisztériumban dolgozni, ott eltörölni a kényelmetlen tényeket a nyilvános adatokból, majd utána hinni az új történelemben, amit többek között ő maga írt át." Szegény Budai Gyula! Szegény e'mútnyócévezők!

Apropó, e'mútnyócév! A kormányszóvivő szerint természetesen a korábbi kormányok idejében a magyar felsőoktatásba csak azok tudtak bejutni, akik szüleinek volt pénze, vagy állami képzésre jutottak be. Mostantól viszont szerinte csak egyetlenegy dolog kell, hogy meghatározza a bejutást, ez pedig a felvételi pont, „függetlenül attól, hogy valaki jómódú vagy sem".

Hát persze...

Hogy is szól az orwelli mű hetedik fejezetének néhány sora?

"A régi időkben - így szólt a szöveg -, a dicsőséges Forradalom előtt London nem volt olyan szép város, mint amilyennek ma ismerjük. Sötét, mocskos, nyomorúságos hely volt, ahol szinte senkinek sem volt elég ennivalója, s ahol a szegény emberek százainak és ezreinek nem volt cipő a lábán, sem tető a fejük fölött."

Mondom én, hogy tiszta 1984...

Azt hiszem, kezd az ország egy abszurd vígjáték színterévé válni, ahol a Monty Python szereplői Mr. Beannel és Mekk mesterrel karöltve bénáznak a kormányrúdnál... A hülyeség pedig - lévén, hogy határtalan - egyre terjed.

Isten bizony, hangosan felröhögtem a vonaton, amikor olvastam, hogy Matolcsy mester szerint - idézem - "a világon három nagy növekedés centrum van: Észak-Amerika, az EU és Ázsia. Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt mindegyik erőcentrumban benne van."

Na ja, pláne az észak-amerikaiban... :-)

Hogy az egyszeri székelynek a bécsi állatkertben, a zsiráf ketrece előtt szerzett benyomását idézzem: ekkora állat márpedig nincs. Nem véletlen, hogy kiröhögték nemzetgazdasági miniszterünket az amerikai befektetők.

Mondjuk a New Yorkot fenyegető hurrikán híre meg a mindenféle különadók közepette legalább volt egy vidám napjuk. Néha humorral lehet a legjobban kiereszteni a felgyülemlett feszültséget. És valljuk meg: Matolcsy produkciója van olyan, mint egy Sas-kabaré. A kínosság fokát és a szánalmasság szintét nézve legalábbis...

És hogy a hülyeség mennyire fertőz... Olvasom Leiter Jakabnál, hogy milyen parádésan sikerült a BKV-ellenőrök új karszalagja, amelyen az angol felirat a "jegyellenőrzés" helyett a "jövedelem-ellenőrzés" kifejezést tartalmazza. Azt mondjuk nem értem, hogy ennek miért a félrefordításokat kiválóan bemutató blogban kellett megjelennie, ugyanis nyilvánvalóan szó sincs itt félrefordításról!

Ezek a karszalagok már a Matolcsy-csomagokban meghirdetett, hatékonyabb adóbehajtás jegyében készültek.

A jegyellenőrök a jövőben NAV-ellenőri jogosítványokat is kapnak, és a metró Deák téri kijáratánál a "Jegyeket, bérleteket!" felszólítás helyett a "Jegyeket, bérleteket, adókártyát és jövedelemigazolásokat!" felszólítással állítják meg a kedves utasokat...

Állami monopóliummá tenné a kormány az időjárás-jelentést. Nyilván csak azért, hogy Orbán Viktornak csakazértis igaza legyen abban, amit a fülkeforradalom másnapján mondott. Nevezetesen hogy még a Nap is másként süt.

Lassan nem telik el olyan hét, hogy ne kapnánk hír arról, hogy az élet mely területén tervez a kormány újabb és újabb állami monopóliumot. Januártól állami monopólium lesz a dohányárusítás - bár ez kétségkívül nagy változást nem jelent majd. Eddig is Orbánékon múlott, hogy mennyit szív a magyar...

Aztán állami monopólium lesz annak a megállapítása, hogy ki a jó író és ki a rossz író, kit lehet - azaz bocsánat, kit kell és hogyan kell - tanítani az iskolákban. Mint ahogy állami monopólium lesz annak a meghatározása is, hogy a történelemórákon hogyan kell majd értelmezni, adott esetben átértelmezni a történelmet, például a keresztény turul hagyományokból székely rovásírással levezetve, Csaba királyfi és a csodaszarvas gyönyörű frigyéből származtatva a magyarságot, a muhi csatát pedig a keleti nyitás politikája első mérföldkövének aposztrofálva...

Furcsa egy világkép ez, egy eredendően liberális párt eredendően liberális politikusaitól - jó, itt most nyilván nem a kereszténydemokratákra gondolok -, bár nem lennék meglepve, ha a Fidesz liberális és demokrata indíttatását egészen egyszerűen törölnék a legújabbkori, vagyis a fülkeforradalom utáni történelemkönyvekből.

A legújabb törekvés pedig most az időjárás-jelentések állami monopóliummá tétele. Innentől kezdve aztán nem mondhatja meg akárki, hogy milyen lesz nálunk az idő! Meg azt sem, hogy milyen most! Innentől kezdve az időjárás olyan lesz, amilyennek Orbán Viktor mondja. Nem rossz eszköze ez a választói hangulat és a kormányzattal való elégedettség kedvező alakításának. Hiszen gondoljunk csak bele: napos idő ígéretével a tarsolyukban mennyivel pozitívabban látják a világot a választók!

Ja, hogy a weather.com vagy a cnn.com/weather oldalakon lehet majd másik időjárás-jelentést is találni? Az csak egyes szocialista és szocialista-befolyásoltságú, esetleg liberális nyugati nemzetietlen írók álnok üzeménye lesz, amely messze szakad a magyar valóság talajától. A nyugati időjárás-jelentőkkel rendre és szakmányba íratják majd a hazug és a kormányt lejárató álprognózisokat a Paul Lendvay-félék. Kumin Ferenc nyilván a CNN-nek írt nyílt levelében tiltakozik majd amiatt, hogy Miskolctapolcára hazug módon záporesőt mutat a hírcsatolna honlapja, a kormány pedig egész oldalas újsághirdetésekben és a buszok oldalán elhelyezett reklámokban tájékoztatja felelősen a választókat arról, hogy NEM hiszünk a nyugati időjárás-jelentőknek, meg hogy NEM viszünk magunkkal esernyőt csak azért, mert a Weather.com erre kényszerít minket!

De mindez mind semmi! Mostantól az állam mondja meg azt is, hogy milyen idő volt! Márpedig ne legyenek kétségeink afelől, hogy az elmúlt bő két évben, valamint az 1998 és 2002 közötti időszakban rendre könnyű tavaszi szellő simogatta a rétek virágait szerte a napfényben úszó, boldog harmatcseppektől csillogó országban, míg az elmúlt két évet megelőző nyolc évben mindennapos ár- és belvizek, heves esőzésekkel és villámtevékenyéggel járó tornádók tépték a már-már jégkorszakot idézően hideg időben penészedő házak tetejét és tették depresszióssá a magyar lelkeket.

Édes istenem, de szeretnék olyan országban élni, ahol végre a normalitás lenne állami monopólium!

Szijjártó Péter diplomáciai jegyzékben fejezi ki tiltakozását a norvég és a svéd kormánynál, a Pálinkás József volt Fidesz-miniszter vezette Magyar Tudományos Akadémia pedig felfüggeszti hivatalos kapcsolatait a Norvég és velük egy kalap alatt a Svéd Királyi Akadémiával - egyúttal hazarendelve Skandináviában kutató tudósainkat -, amiért a minap meglehetősen abszurd módon az Európai Uniónak ítélték oda az idei Nobel-békedíjat.

Na persze, hogy hat évtizede hozzájárul a béke megteremtéséért a kontinensen... Hát belgák, akarom mondani: balgák ezek a norvégok meg svédek? Nem látják, hogy milyen összeesküvések mennek itt a háttérben? Már megbocsáttassék, de mégiscsak abszurd, hogy az az EU kapja a Nobel-békedíjat, amelyik egyvégtében letörni igyekszik világnemzetünk gyönyörű és permanens szabadságharcait! Annak az EU-nak adnak a norvégok - nyilván a legalább EU-tag svédekkel összejátszva - Nobel-békedíjat, amelyik ránk kényszeríti a magyar nyugdíjasokat megnyomorító megszorításokat (az elnyomásuk nélkül ugye feleekkora is elég lenne), és amelyik mindenféle alantas diplomáciai furfanggal képes elérni, hogy az offshorelovag-fellegvár Magyar Nemzeti Bank tranzakciósadó-mentességet élvezzen, miközben az egyszeri magyar pedagógusnak meg háromszoros adót kell fizetnie a bankautomatás pénzkivétel után?!

Skandalum, de tényleg! Még jó hogy nem közvetlenül a zsarnoki és elnyomó IMF-nek adták a díjat!

Őszintén remélem, hogy Budai Gyula - a Nemzeti Gazdasági Versenyhivatal hallgatólagos támogatásával - mielőbb egyeztetést kezdeményez a kereskedelmi láncokkal a norvég áruk - különösképpen a paradicsomos halkonzervek és tengeri halfilék - forgalmazásának erőteljes visszaszorításáról. Remélem, hogy Hende Csaba honvédelmi miniszter a döntés elleni tiltakozásul azon melegében visszaküldi Skandináviába a gripeneket. Remélem továbbá, hogy Matolcsy György soron kívül rendkívüli különadóval sújtja majd a svéd IKEÁ-t, és hogy Lázár János extra chipsadót vet ki az Örs vezér téri áruházban forgalmazott svéd húsgolyókra és a norvég tengeri hekkre. Remélem azt is, hogy Pintér Sándor elrendeli, hogy a hazai utakon forgalomban lévő Saabok esetében a rendőrök extra közlekedési büntetőpontokat szabjanak ki, csak mert a Saab felirat virít az autók orrán. Mindemellett remélem, hogy mindezek után a Nemzeti Gasztronómiai Szövetség kezdeményezi, hogy a svéd gombasalátát soron kívül kereszteljék át finnre!

Emellett nagyon bízom benne, hogy az október 23-i Békemenet molinóin ott virít majd a felirat, hogy "Nem engedünk a Nobel-békedíj keltette nemzetközi nyomásnak!", meg hogy "Norvégia, Svédország, nem vagytok a barátaink!", sőt: a skandalum súlyára tekintettel esetleg még az is, hogy "Nobel, takarodj!"

Ejnye no, ez a huncut Merkel... Valami furmányos női praktikával igazságszérumot csempészhetett szeretett miniszterelnök urunk italába a csütörtöki berlini találkozón. Másra nem tudok gondolni Orbán Viktor szokatlanul nyers és meglepően, sőt: már-már megdöbbentően őszinte péntek reggeli kijelentése kapcsán.

Olvasom, hogy miként fogalmazott a miniszterelnök pénteken reggel a Kossuth Rádióban. Hogyaszongyahogy aszongya: "Az elmúlt nyolc évben folyamatosan hazudtunk..."

Hűűűűűha. Akárhogyan is nézem, ez itten kérem szemantikailag és józan paraszti ésszel is többes szám első személy, meg akárhogyan is számolom, ez az elmúlt nyolc év. Nem a két évvel ezelőttől visszafelé számítandó elmúlt nyolc, hanem az elmúlt nyolc. Mármint így konkrétan.

Vagyis egyrészt inkluzíve beleértendő az elmúlt két év is, amikor a Fidesz kormányon, és ha ehhez a többes szám első személyt hozzáveszem, akkor ez úgy egyben a kormányzat, beleértve magát a miniszterelnököt is. Mert nem azt mondta, ugye, hogy a szocik, meg a liberálbolsevikok hazudtak, hanem mi. Vagyis ők, Fidesz, KdNP, Orbán, Szijjártó, Lázár, Matolcsy, Selmeczy és a többiek.

De továbbmegyek! Ha a miniszterelnök által említett elmúlt nyolc évből levesszük az elmúlt kettőt, marad ugye hat. Hat ellenzékben töltött Fidesz-év. Namármost ha ehhez adjuk hozzá a többes szám első személyt, akkor ezt aligha lehet másként értelmezni, mint hogy a Fidesz ellenzékben végighazudta azt a hat évet. Nem a szocik, nem Gyurcsányék, hiszen őket nem is említi a miniszterelnök. Azt mondja: mi, így, többes szám első személyben. Ez a többes szám első személy pedig szemantikailag és józan paraszti ésszel nézvést is csak rájuk vonatkozhat: a Fideszre, a KdNP-re, Orbánra, Szijjártóra, Lázárra, Matolcsyra, Selmeczyre és a többi legendás szabadságharcosra.

Mondhatjuk: szép beismerés. Köszönjük, Angela!

Hajnali kettőkor megcsörren a telefon a Szemlőhegy utcai házban.
- Halló - veszi fel egy morcos férfihang, akit természetesen a legmélyebb álmából riasztott fel a csörgés.
- Kovács lakás? - kérdi a hívó fél.
- Nem, itt Gyurcsány...
- Akkor bocsánatot kérek. Budai voltam...

Lázár János pénteken kijelölte az agrárágazat és az élelmiszeripar fejlesztési irányait. A jövő: irány vissza 1351-be!

"Bankárok és bankok Magyarországon földet nem vehetnek, és nem szerezhetnek" - tette közzé pénteken a kormány álláspontját Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár.

Hümm.

Egy bizonyos Széchenyi István 1830-ban megjelent, Hitel című művének központi mondanivalója az volt, hogy a magyar gazdaság és az agrárágazat fejlődése érdekében a tőkeszegény birtokosok jelzálog fejében hadd vehessenek fel hitelt a gazdaságuk fejlesztésére. A magyar törvények, pontosabban az ősiség törvénye értelmében ugyanis Nagy Lajos királyunk uralkodása, konkrétan 1351 óta a földbirtokosok nem adhatták el birtokaikat, és jelzáloggal sem terhelhették őket, emiatt pedig értelemszerűen hitelhez sem jutottak...

Hümm.

A Fidesz a Hitel szerzőjéről, Széchenyi Istvánról nevezte el - immár másodjára is - az ország fejlesztését célzó programot, most éppen az Új Széchenyi-tervet.

Hümm.

Széchenyi ha élne, forogna a sírjában.

A Fidesz szerint Magyarország megújul! Na persze. Meg a jövő elkezdődött. Naná!

Hát lószart, mama! Lázár János eszerint szó szerint veszi a történeti alkotmányt. És mindezzel összhangban ki is jelölte az agrárágazat és az élelmiszeripar fejlesztési irányait.

A jövő nem más, mint irány vissza, 1351-be!

Igencsak szívóágon vannak a civil szervezetek - hirtelen nem is tudom, hogy a kiéheztetés vagy a kivéreztetés lenne erre a legjobb kifejezés. Esetlegesen a szopatás - de inkább nem megyek le bulvárba. Mondjuk a kormány és a kormányfő attitűdjeit ismerve nem is értem, miért vagyok meglepődve...

Kiéheztetés vagy kivéreztetés - a megfogalmazás voltaképpen mindegy. A civil szektor módszeres ellehetetlenítése zajlik a szemünk előtt. Kezdődött mindez azzal a félresikerült egykulcsossal. Igen, a 16 százalékos adókulccsal, ami ugye a magasabb jövedelműeknek kedvezett, a szegényebbek adóterheit meg növelte, mert a kormány szerint egyértelműen így igazságosabb az adórendszer. De ez egy másik történet. A 16 százalékos egykulcsos eredménye nem csak az lett, hogy a magas jövedelműek személyi jövedelemadója csökkent, hanem az is, hogy ennek köszönhetően csökkent az általuk felajánlható egyszázalékok összege is. Ráadásul éppen az ő jövedelmük az, amiből viszonylag nagyobb összeget tudtak korábban a személyi jövedelemadó egy százalékaként a civil szférának juttatni. És az eredmény? Az adóhivataltól az elmúlt egy-két hétben megérkezett értesítések szerint egy-egy civil szervezet esetében általában a harmadával, ha nem a felével csökkent a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásából származó juttatás.

Komoly érvágás ez, különösen azért, mert működési költségekre - például irodabérletre, rezsire, bérekre - máshonnan az utóbbi időben már nem nagyon lehet támogatást szerezni.

Azaz egy forrás mégiscsak van: a Nemzeti Együttműködési Alap működési pályázata. A boldogult úrfikorában még Nemzeti Civil Alap nevet viselő alapnál évről évre ilyen célokra - vagyis működési támogatásra - lehetett pályázni. Lehetett persze most is, még május elején, a már ebben a ciklusban felállított Wekerle Sándor Alapkezelőhöz. Ami azóta meg már nincs is - és bizony nem egyszerű nyomon követni, de ha minden igaz, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőhöz került az egész. És ott állt egy ideje. Pedig a pályázati kiírás szerint "a döntéshozó az érvényes támogatási igények adatait tartalmazó lista kézhezvételétől számított 15 napon belül dönt, amennyiben tartalmi hiánypótlásra nincs szükség". Mármint döntött volna. A május eleji beadási határidejű pályázatoknál csak a napokban született nyilvános eredmény - ráadásul a hírek szerint meglehetősen botrányos körülmények között -, ez pedig nagyjából kilencszer tizenöt nap, meg még egy kicsi, akárhogyan is számolom. Arról nem is beszélve, hogy a pályázó civil szervezetek legnagyobb hányada a kért támogatás egyhuszadát(!), igen, írd és mondd: öt százalékát kapta, egész évre. Vagyis annak az ügyintézőnek a bruttó egyhavi bére sem jön ki belőle, aki a pályázattal kapcsolatos adminisztrációt végzi, meg összeállítja majd az elszámolást - és akkor bankköltségről, postaköltségről, könyvelői díjról nem is beszéltünk. Lassan ott tartunk, hogy egy-egy civil szervezetnek kész ráfizetés az elnyert működési támogatás. A konferenciák támogatására beadott, úgynevezett szakmai pályázatok pedig még pikánsabbak: hallottam olyan civil szervezetről, amelyik a júniusi konferenciájának a támogatására pályázott, előfinanszírozást kérve. A konferencia megvolt, most szeptember vége van, és a szervezet egyelőre annyit tud a pályázatáról, hogy formailag érvényes...

Igen, tudom, gyűjtsön a civil szervezet adományt, ha működni akar - de nem egyszerűbb a helyzet az adományoknál sem. A magánszemélyeket már évek óta nem illeti meg személyijövedelemadó-kedvezmény a közhasznú szervezeteknek adott adományok után. A cégek korábban a kiemelkedően közhasznú szervezeteknek nyújtott adományok esetén csökkenthették érdemben a társasági adójukat. A kiemelkedően közhasznú státusz viszont január elsejétől megszűnt, és 2014-ig megszűnnek a korábban ezzel a státusszal járó kedvezmények is. És akkor mindehhez hozzájön az, hogy azok a vállalatok - például a bankok, biztosítók -, amelyek korábban komolyabban tudták támogatni a civil szervezetek közcélú, közhasznú tevékenységét, a kormánynak hála, a különböző szektorális különadók miatt többnyire amúgy is bőven veszteségesek, így először nyilván az adományokra fordítható keretüket faragták le...

Soroljam még? De hogy őszinte legyek, nem is vagyok meglepve. Megtapasztalhattuk már, hogy a kormány mindenkinél mindent jobban tud és mindenkinél mindent jobban csinál - Orbán Viktorék szemszögéből tehát nyilván nincs is szükség a civil szférára. És mivel a kormány ugyebár nem pusztán kétharmados, hanem egyenesen négyharmados, és egyaránt képviseli a munkaadókat és munkavállalókat, a tudomány képviselőit és természetszerűleg a civil szférát is, mindezen túl pedig Orbán Viktor minden magyarok miniszterelnöke, értelemszerűen a civileké is, így a civil szféra részvételére igazából a társadalmi egyeztetés során sincs szükség. Ezen a bázison ugyanis egy-egy kormányülés maga megtestesíti a lehető legszélesebb körű társadalmi egyeztetést. Sőt: ha Orbán Viktor magában, a reggeli borotválkozás közben meghányja-veti a dolgokat, azáltal tulajdonképpen valamennyi társadalmi csoporttal a lehető legszélesebb körben egyeztet. Ugyan minek kellenének ide a kotnyeles civilek?! És ugyan minek kellene nekik támogatás?!

Pedig néhány éve még milyen zajos és harcias volt a civil szféra, csak mert például az Új Magyarország Fejlesztési Terv (hol van az már...) civil egyeztetésének a módszertana nem tetszett nekik. Ma pedig? Ellehetetlenítve, kiéheztetve és kivéreztetve is félve kussolnak mind. Arany Jánossal szólva: "S a nép, az istenadta nép / Oly boldog rajta, Sire! / Kunyhói mind hallgatva, mint / Megannyi puszta sir."

Meg is kapják, ami jár nekik: aprópénzt csak. A félelem bérét.

Jókedv tekintetében igazán nem panaszkodhatunk, mert meglehetősen vicces hírekkel zárult az elmúlt hét. Lassan jobb ez az egész, mint a rádiókabaré.

Olvasom, hogy Orbán Viktor Rómában részt vett egy munkaebéden, amely "mini EU-csúcsnak" is nevezhető, mert azon jelen volt a magyar kormányfő mellett az olasz, a spanyol, az ír és a görög miniszterelnök, akik az eurózónát sújtó gazdasági válságot tárgyalták meg.

Miután túltettük magunkat azon a sokkon, amit a rendezvény címe okozott - igen, kereszténydemokrata internacionálé, ízlelgessük csak a kifejezést, mint a jó bort, hosszan és lassan forgatva a szánkban, ilyen különlegesen összetett csemegéhez ritkán jut az ember, csak amikor Matolcsy a válság végéről és a magyar tündérmeséről mesél -, meg kell állapítsuk, hogy ez a mondat önmagában olyan, mint egy klasszikus vicc bevezetője. Harminc fölött talán még tetszenek emlékezni a szakállas poénokra, amelyek úgy kezdődtek, hogy az amerikai, azt orosz és a magyar, esetleg bátrabbaknál nevesítve Kennedy, Hruscsov és Kádár... Nna, ez is éppen olyan.

Tehát az olasz, a spanyol, az ír és a görög miniszterelnök - konkrétan az eurózónát sújtó válságot kiváltó országok első emberei -, és mindehhez az eurózónán kívüli Magyarország miniszterelnöke együtt az eurózóna válságáról... Mintha öt balfasz az agysebészet vagy a géntechnológiák legújabb módszereiről vitatkozna. És szinte már látom magam előtt, ahogyan a vicc csattanójaként a pincér hozza a számlát, mire az ötök egyhangúlag rávágják: írja csak a többihez, majd az IMF-hitel következő részletének utalásakor rendezzük...

És akkor erre jött még Varga Mihály zseniális nyilatkozata az előbb-utóbb elromló hűtőszekrényekről meg a lassacskán cserére szoruló tévékészülékekről, mintegy a belföldi fogyasztás felpörgetésének szent gráljairól... Bár hogy őszinte legyek, csak elsőre röhögtem ezen az egészen.

Másodjára már arra gondoltam, hogy te jó isten, ezek szerint tényleg ekkora a baj...

Ha a kormány egyetlen épeszű és komolyan vehető közgazdásza, Varga Mihály így nyilatkozik, az nem jelent mást, mint hogy a kormánynak tulajdonképpen halovány fingja sincs, hogy mit is kellene csinálni a gazdasággal.

Esetleg Budai Gyula megszervezi a "Magyar konyhába magyar fridzsidert!" mozgalmat, hozzá az állam stratégiai ágazatként visszaveszi a Lehel hűtőgépgyárat vagy alapít - netán Simicskáékkal alapíttat - egy újat, Budai Gyula pedig meggyőzi teszkóékat, hogy a külföldi importhűtőt mennyivel drágábban lesznek szívesek árusítani, mint a nemzeti fridzsidereket. Orbán Viktor pedig állami hűtőhitelkamat-támogatási program indítását jelenti be a harcias és a Hanyatló Nyugat számára oly fenyegető hangzású Lehel Vezér Program néven... És mindezzel párhuzamosan, a tévékészülékek cseréjének ösztönzésére a kormány az európai uniós források átcsoportosításával elindítja a Kudlik Júlia Tervet...

És akkor mindehhez képzeljük oda, hogy a szupertitkos magyar IMF-álláspont mondjuk ennek a leírását tartalmazza, alátámasztva a KSH adataival a háztartások plazmatévé- és hűtőgép-ellátottságáról és e berendezések korfastruktúrájáról.

De tényleg, lássuk be: Varga Mihály nyilatkozata nem volt más, mint a két karjának a totálisan tanácstalan és tehetetlen szétfelé tárása.

Azt hiszem, lassan ott tartunk, hogy mindenki jobban jár, ha megengedik, hogy az IMF azt csináljon itt, amit akar. Nekik legalább van valami elképzelésük...

"Egy nagy családi pizzát szeretnék rendelni.
De most csak egy szeletet küldjenek.
A többit majd akkor, ha ismét megéheztem."

Annyira tipikusan és szánalmasan magyar történet, ami Munkácsy Mihály Siratóasszonyok a keresztfán című festményével történt a minap! Az ember lassan már azt sem tudja, hogy sírjon vagy röhögjön az egészen...

Történt pedig, hogy a festményt a debreceni Déri Múzeumban tervezték kiállítani néhány hónapra, Munkácsy két másik festménye, az Ecce Homo és a Krisztus Pilátus előtt című alkotásai mellé, hogy ne álljon üresen az a hatalmas fal, amíg a Krisztus-trilógia harmadik darabja, a Golgota vissza nem érkezik a múzeumba.

Kellő előkészületek után meg is kötötte a kölcsönszerződést erről a Déri Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria, meg nyilván nem kevés pénzért - elvégre műkincsek utaztatásánál ez így szokás - biztosítást is kötött a festmény debreceni vendégszereplésére az intézmény. Aztán egy szép augusztusi napon a fővárosban gondos kezek hozzáláttak becsomagolni Munkácsy alkotását. Komoly feladat ám ez egy ilyen műkincsnél, nem újságpapírral és celluxszal csomagolnak a műértő kezek!

Mintegy 230 kilométernyi autókázás után, egy megfelelő páratartalmat és hőmérsékletet biztosító teherautóval a festmény megérkezett Debrecenbe. Össze is sereglett a hírre a falu apraja-nagyja, ott volt az önkormányzati tévé meg a rádió, fotósok hada - és csak nézték, nézték tátott szájjal, ahogy izzadnak a munkások és egyre idegesebben rohangálnak telefonnal a fülükön az illetékesek, mert azon a fránya lépcsőfordulón egészen egyszerűen nem fér fel a kép...

Mindössze két centin múlott. Két nyavalyás centin! Meg egy vacak, párszázforintos mérőszalagon.

Nem felelőst akarok én keresni, meg nem is ujjal mutogatni, hogy potyára dobtak ki az ablakon néhány milliót - közpénzt vagy szponzori támogatást, nem tudom. De akár így, akár úgy, nagyon kínos az eset.

Tudom, lassan olyan vagyok, mint a viccbeli törpe, akinek mindenről az jut az eszbe, de pontosan olyan ez, mint az Orbán-kormány legtöbb intézkedése. Beharangozzák, a széles nyilvánosság előtt bejelentik, hogy milyen fasza lesz minden, meg hogy mindenki jobban jár, aztán lendületből, egyeztetések és számítások nélkül, egy fél nap alatt átnyomják a törvényt a törvénygyáron - aztán meg lesnek, hogy az egész mégsem úgy működik, ahogyan kéne. Hogy például az egykulcsosnak nevezett műalkotás mégsem fér fel azon a bizonyos lépcsőfordulón - vagyis hogy azzal mégsem mindenki jár jól, ráadásul sokba is kerül, és mindez teljesen feleslegesen. Pedig csak egy kockás papír és egy ceruza kellett volna hozzá - mint ahogyan Munkácsy képéhez csak egy mérőszalag...

És igen, ha a kormány így intézi az ügyeket, mert ez a business as usual ma Magyarországon, akkor miért éppen más ne csinálná így a közszférában?

Mindenesetre Matolcsyék vehetnének példát a debreceni múzeum stábjától: ahelyett, hogy lefaragtak volna a képből két centit vagy éppen a műemléki épület mennyezetéből vertek volna le egy darabot, belátták, hogy ez most így nem fog menni, és ha tovább erőltetik, azzal csak még nagyobb károkat okoznak.

A belátás képessége viszont a kormányból teljességgel hiányzik.

Meg kell követnem a kormányszóvivőt - én tévedtem. Giró-Szász András pedig tudja, mit beszél. Igenis terjed a matolcsyzmus, méghozzá megállíthatatlanul. Igaz, még nem Európában, de idehaza már lelkes követőkre talált.

Egészen meghökkentett a hír, mely szerint a Magyar Turisztikai Desztináció Szövetség - némi burkolt fenyegetéssel fűszerezve - a hazai turisztikai szolgáltatók nevében arra kéri a média munkatársait, hogy egysíkú és elijesztő fogalmazásukkal ne járuljanak hozzá ahhoz, hogy honfitartásaink a négy fal közé vagy bevásárlóközpontokba tervezzék hétvégéiket. Vagyis ha eső lesz a hétvégén, zápor, zivatar és égzengés, akkor ezt ne így tegyék közzé, mert az az előrejelzés, hogy eső lesz, sajnálatos módon elijeszti a turistákat. Mondják helyette azt, hogy végre múzeumlátogatásra kiválóan alkalmas idő lesz, vagy hogy végre enyhül az elviselhetetlenül rettenetes strandkánikula. Télen meg - teszem hozzá gyorsan - a közelgő hófúvások esetén ne hótorlaszokkal és közlekedési káosszal ijesztegessenek, hanem villantsák meg annak a lehetőségét, hogy akár egy-egy nappal meg is hosszabbodhat a hétvégi kiruccanás...

Vicces médiahacknek véltem a hírt egészen addig, amíg magának a Magyar Turisztikai Desztináció Szövetségnek a honlapján nem találtam meg. Aztán miután mindjárt a hír mellett, egy szép, magyar címer alá azt láttam kiírva, hogy a szövetség kiemelt partnere a Nemzetgazdasági Minisztérium, gyorsan összeállt a kép.

Nem csak a hülyeség fertőz, de a matolcsyzmus is - bár néha van olyan érzésem, hogy a kettő tulajdonképpen egy és ugyanaz.

Az augusztus közepi esős, hűvös, nyaralásgyilkos időt múzeumlátogatásra kiválóan alkalmasnak nevezni, a novembert idéző nyári hétvégékre pedig azt mondani, hogy "az enyhülő hőségben végre lehetőség nyílik izzadságmentes városnézésre" - ez már a matolcsyzmus non plus ultrája! Pontosan olyan, mint mondjuk a nyugdíj-megtakarítások elherdálását a nyugdíjak biztonságba helyezésnek nevezni, és sikerekről, a válság végéről meg magyar tündérmeséről beszélni akkor, amikor éppen a legnagyobb szarban van a gazdaság.

Pedig az augusztus közepi, nyaralást tönkretevő eső akkor is eső, ha nem annak hívjuk. Mint ahogyan a szar is csak szar, hiába nevezzük erőteljes illatanyagokkal dúsított utóétkezési csomagnak.

Mindenesetre Orwell azért ezzel a duplagondollal tudott valamit...

Történt pedig, hogy Matolcsy György IQ-vizsgálatra ment. A vizsgálatot követően kérdezte tőle a miniszterelnök, hogy mégis mi lett az eredmény. Mire Matolcsy: "Hál' istennek, negatív..."

Nem is értem, miért jutott eszembe ez a vicc-átirat éppen ma, amikor napvilágot láttak a magyar gazdaság legfrissebb mutatói.

Mert mi is van most? Momentán már hivatalosan is recesszió, vagyis csökkenő GDP, zsugorodó gazdaság. Mindeközben pillanatnyilag nálunk a legmagasabb az infláció az egész Európai Unióban, tartósan magas szinten ragadt be a munkanélküliség - amin ráadásul a közmunkaprogram se segít sokat, és ha úgy nézzük, az is csak illúzió, vagy legalábbis hatósági kozmetikázása a foglalkoztatási statisztikáknak. A hitelezés gyakorlatilag leállt, a beruházások pedig - hála például a kormány befektetőbarátnak nem éppen nevezhető tevékenységének - egészen konkrétan a béka segge alatt vannak.

Igen, kedves kormánypárti drukkerek, a fizetési mérleg tényleg pozitív, de ez nem a magyar gazdaságpolitika sikere, hanem sokkal inkább válságtünet. A drasztikusan visszaesett hazai fogyasztás és az emiatt csökkenő import eredménye.

És igen, a költségvetés hiánya egyelőre 3 százalék alatti, de az alacsony hazai fogyasztás, a csökkenő GDP, a versenyszférában stagnáló vagy még inkább csökkenő foglalkoztatás és az elmaradó beruházások miatt elmaradó adóbevételekkel aligha lesz tartható a hiánycél. És akkor a munkavédelmi program egyelőre átláthatatlan költségvetés hatásairól még nem is beszéltünk... És ilyen környezetben aligha lesz kinőhető az államadósság. Sőt.

Valahogyan azt érzem, hogy ekkora szarban még sosem volt a magyar gazdaság. És igenis rosszabbul élünk, mint két éve.

És nem, kedves miniszterelnök úr, kedves szóvivő úr, és kedves Lázár polgártárs. Ez már nem az e'mú't nyó'cév eredménye, meg nem is a nemzetközi imperialista szocialista összeesküvők nemzetrontó támadásainak a hozadéka. De még csak nem is fogható a fokozódó nemzetközi helyzet úgynevezett begyűrűzésére. Ez az Orbán-Matolcsy-féle válságkezelés eredménye. Pontosabban a félrekezelésé.

Még pontosabban a Mekk Elek-gazdaságpolitikáé.

Azé a bénázásé, amit nyugdíjvédelem, munkavédelem, család- és otthonvédelem, alkotmányvédelem, árfolyamvédelem, dinnyevédelem, meg ki tudja még miféle védelem címszó alatt ez a kormány véghezvitt az elmúlt bő két évben. Amihez Mekk Elek módjára hozzákezdtek, az mind tönkrement.

...már hallom is lelki füleimmel az új magyar szitkozódást, mely már-már a verjen meg az isten klasszikus fordulatával egyenértékű, és így szól, kedves rosszakaróinknak: "Védjen meg titeket az Orbán meg a Matolcsy!"

Meghökkentően őszinte kormányzati beismerésekkel indul a hét - és hogy őszinte legyek, egy kicsit félek is tőle, hogy mi jön még. Persze egyik beismerésből sem hiányzott a szokásos kormányzati cinizmus. Sőt.

Kezdődött a nap az agrártárca államtitkárának veretes kijelentésével. Ízlelgessük csak egy kicsit Budai Gyula önbizalomtól sugárzó szavait!

„Igen, kartelleztünk, a magyar termelők érdekében. (...) A Gazdasági Versenyhivatal is azt mondta, hogy én kartellezek. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?”

Álljunk csak meg egy szóra! Hogy is van ez? Az államtitkár szavai szerint ő, azaz Budai Gyula, a minisztérium és a kormány amikor csak akar, tudatosan és szándékosan sérthet törvényt, mégpedig bármiféle következmények nélkül?! Akárhogyan is nézem, Budai Gyula öntelt és pökhendi kijelentése nyílt beismerése annak, hogy nincsen itt már jogállam. Nincsenek fékek és ellensúlyok, hanem van egy teljhatalmú elit, amelyikre nem vonatkozik a törvény, amelyik azt csinál, amit akar, amelyik a törvény fölött áll, amelyikbe egyetlen intézmény sem mer belekötni, vagy legalábbis az államtitkár szerint jobban teszi, ha inkább nem köt bele. Mi ez, ha nem maffiakormányzás? Nem én mondtam, a Budai Gyula mondta. Ő meg szépreményű elszámoltatási kormánybiztosként csak jobban tudja...

Én vagyok a Törvény - szögezte le tulajdonképpen Budai Gyula. És gyorsan tegyük is hozzá: még jó, hogy nem az Út és az Élet... Egyelőre, legalábbis.

Ilyen előzmények után jött a második beismerés. A kormány illetékes helyettes államtitkára szerint bizonyos korrekciókkal 2025-ig fenntartható a jelenlegi szinten a nyugdíjrendszer,  vagyis nincs kormányzati szándék a nyugdíjkorhatár emelésére, és egyelőre az egyéni számlás rendszer bevezetésére sem. Pontosabban ezzel kapcsolatban azért egy kissé zavaros a helyettes államtitkári nyilatkozat, amely szerint "nem igaz, hogy ne lenne egyéni számla az állami nyugdíjrendszerben", de az egyéni számlás rendszert "nem vezetik be, mert az egyéni számlás modell hátránya, hogy ha a munkáltató nem fizeti meg a járulékot, a munkavállalót hátrány éri, mivel a tényleges befizetések alapján fogják megállapítani a nyugdíját..." Tetszenek érteni? Már most is van egyéni számlás rendszer, de inkább nem vezetik be, mert hátrányos... Ja, kincs, ami nincs...

De a beismerés lényege nem ez, és még csak nem is az, hogy az ígéretek ellenére mégsem teszi meg a forradalmi munkás-paraszt kormány (a nem kívánt rész törlendő. Igen, valóban a munkásra gondoltam...) a nyugdíjrendszerben ígért azon változásokat, amelyekkel háromezer milliárd forintot csaltak ki a választóktól. Nem, ez már tudott volt néhány hete. Az igazán érdekes része a beismerésnek az, hogy mi lesz 2025 után...

Igen, 2025 után baromira hiányozni fog a rendszerből az a magán-nyugdíjpénztári megtakarítás, ami nagyjából akkortól már számottevően - konkrétan negyedével - tehermentesítette volna az államkasszát. Igen, 2025-től keményen szívni fognak a nyugdíjba menők - már ha a cash flow alakulása okán egyáltalán 85 éves kor alatt elengedi majd őket nyugdíjba az állam. Igen, 2025 után, pusztán demográfiai okokból egészen egyszerűen nem fedezi majd a nyugdíjakat az aktív keresők járuléka vagy hozzájárulása vagy mifenéje. Igen, 2025 után bele kell nyúlni a rendszerbe, méghozzá alaposan.

...és szinte fülembe csengenek erre is Budai Gyula cinikus szavai: Igen, lenyúltuk a nyugdíj-megtakarításokat, és feléltük a 2025 utáni nyugdíjasok nyugdíját. És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?

Előre szólnék Giró-Szász Andrásnak, hogy ez nem siker és nem eredmény. Csupán statisztikai hatás.

Azt írja a Portfolio.hu, hogy Magyarország immár második hónapja teljesíti a hosszú lejáratú hitelkamatokra vonatkozó maastrichti feltételt, vagyis az euró bevezetésének egyik kritériumát. Tény, ami tény: ilyenre se mostanában volt példa!

Persze mielőtt már a matolcsyzmus nagyszerű sikereként könyvelnénk el a dolgot, tegyük hozzá, hogy az ügy érdekében mi konkrétan semmit sem tettünk. Sőt! Mindez a matolcsyzmus ellenére is bekövetkezett. Vagy mondhatnánk kicsit realistábban úgy is: a kormány tevékenysége nem tudott annyit rontani a hosszú lejáratú állampapírok kamatán, hogy ne teljesítsük ezt a maastrichti kritériumot.

Egyes-egyedül a görögök tehetnek róla. A kritérium ugyanis - leegyszerűsítve - úgy szól, hogy a hosszú lejáratú állampapírok hozama nem haladhatja meg két százalékpontnál jobban a három legalacsonyabb inflációjú uniós ország hozamainak átlagát. Márpedig momentán Görögországban az egyik legalacsonyabb az infláció az EU-ban, az ő 21 százalékos állampapírhozamuk meg annyira megemelte ezt a bizonyos átlagot, hogy a mi egyébként igencsak magas 8,3 százalékunk is bőven teljesíti ezt a maastrichti feltételt. Ahogyan egyébként momentán minden EU-tagállamé...

Egy kicsit olyan ez, mint amikor mi - még néhány csóró kelet-közép-európai sorstársunkkal együtt - 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz. A belépésünk nagyjából tizedével csökkentette az EU egy főre jutó GDP-jét, vagyis a statisztikai hatás miatt egy rakás ország - például a portugálok, a spanyolok - egyik napról a másikra az uniós átlag 75 százaléka fölött találták magukat. Az igazán nagy fejlesztési pénzeket meg ugyebár az egy főre jutó, átlagos uniós GDP 75 százalékát el nem érő régióknak adja Brüsszel...

Joggal mondták annak idején a portugálok és a spanyolok, hogy már bocsánat, de egy centivel sem lettek attól fejlettebbek, hogy a lengyelek meg a magyarok csatlakoztak a közösséghez.

Hát most én is azt mondom, és már jó előre szólok - mielőtt Giró-Szász András ismét telehazudná telenyilatkozná a sajtót, hogy lám, micsoda világraszóló sikert ért el a matolcsyzmus -, hogy kérem, mi egy centivel sem lettünk jobbak attól, hogy a görögök beléptek a referenciaországok közé.

Ez nem siker és nem eredmény. Legfeljebb annak örülhetünk csendesen, hogy a kormány minden kurucos-szabadságharcos próbálkozás ellenére a matolcsyzmussal sem sikerült még annyira elbaltázni a dolgokat, hogy kívül legyünk ezen a kritériumon. 

Mondom: még. Az momentán az államcsőddel lenne egyenlő.
 

A magyar lányok a Malév romjain el nem indított nemzeti légitársaság stewardesseinek öltöztek az olimpiai megnyitón.

Meglehetősen szürreálisra sikeredett a péntek esti, olimpiai megnyitó ünnepség, azt hiszem. És az alkalomhoz illően meglehetősen szürreálisra sikeredett az MTV közvetítése is. Volt itt a rózsaszín és lila fényben "már-már micimackós hangulatú" Mary Poppins (by Deák Horváth Péter), meg nemes egyszerűséggel Bözsikémnek titulált angol királynő (szintén DHP). Arról már nem is beszélve, hogy a Magyar Televízió közvetítésében elfelejtették kikockázni Hugh Grant három másodpercre felvillanó fejét. Ez utóbbiért nyilván valaki felelni fog a köztévénél!

Egy dologra viszont mindenképpen jó volt a megnyitó, és azon belül is a magyar csapat bevonulása - és erre ezúttal nyomatékosan hívnám fel az IMF és az Európai Bizottság tisztelt képviselőinek a figyelmét! Remélem, amilyen alaposan kérdezősködtek az elmúlt két hétben az ország és a költségvetés állapotáról, legalább olyan alapossággal és tüzetességgel vizsgálták meg a bevonuló magyar olimpikon hölgyek formaruháját!

Jönnek a magyar stewardessek. Fotó: innen

Igen, kedves IMF és Európai Bizottság, íme a kézzelfogható bizonyíték arra, hogy az Orbán Viktor vezette magyar kormány igenis tud spórolni, és igenis vannak használható és takarékos unortodox ötletei a felesleges költségvetési kiadások burjánzó vadhajtásainak a megnyirbálására!

Mert az egy dolog, hogy a kormány kemény milliárdokat spórolt azon, hogy meglehetős önmérsékletet tanúsítva, a Malév romjain mégsem állította fel a Nemzeti Együttműködés Légitársaságát (sőt: ezúttal még a Közgépnek sem csoportosított át e célból számottevő uniós forrásokat). De pénteken este Londontól Berlinen, Washingtonon és Kuala Lumpuron át mind a négymilliárd tévénéző láthatta - beleértve nyilván az IMF és az Európai Bizottság mélyen tisztelt munkatársait is -, hogy a magyar olimpikon hölgyek a végül el nem indított, új nemzeti légitársaság stweardesseinek a már elkészült egyenruháját viselték a megnyitón.

Remélem, azt az IMF és az EU képviselői is elismerik - négymilliárd szemtanú ellenében ugyan mi mást is tehetnének -, hogy dícséretes ötletesség és egyben a még meg nem írt tankönyvekbe illő, unortodox riszájkling az, hogy eszébe jutott valakinek a raktárban porosodó, magyar légikísérői egyenruhák ilyeténképpen történő, takarékos újrahasznosítása! És ha legközelebb erre járnak, ne lepődjenek meg, ha a nemzeti repülőgép híján a miniszterelnöki gyorsnaszád fedélzetén ebben a kosztümben szolgálják majd nekik fel az italokat.

Magyar narancsleveket. Persze csak kicsit, talán savanyút is, de a miénket!

A miniszterelnök legutóbbi produkciója a mérges cinizmussal elegyített ócska populizmus non plus ultrája volt.

Jöhet az erőteljesebb béremelések időszaka a közszférában - jelentette ki a miniszterelnök a baráti HírTV adásában. Nem, tévedés ne essék, nem a kampányidőszakban tette ezt, hanem csupán két hete, egészen pontosan július 12-én. Sőt, Orbán Viktor két héttel ezelőtt még arra is nyomatékosan felhívta a a figyelmet, hogy a kabinet célja rendbe tenni a közalkalmazottak bérezését.

A közszférában senki nem számíthat béremelésre - jelentette ki a miniszterelnök július 26-án, éppen két héttel a fentebb idézett mondata után. Khmmm... És WTF?!

Koherens fiskális politika, nem mondom! Ha Matolcsyt Kuszaszemként emlegetik egyes kifejezetten rosszindulatú és pikírt bloggerek, akkor a miniszterelnöknek egy ideje már méltán kijár a Kuszaszáj becenév...

Pedig pofonegyszerű a megoldás, túl azokon a gyurcsányista liberálbolsevik felhangokon, hogy a miniszterelnök nyilvánvalóan megbolondult, és láthatóan már azt sem tudja, mit beszél.

Előbbi esetben ugyanis a nyájnak szónokolt, nézői-hallgatói között többségében nemzeti érzelmű pedagógusok és orvosok voltak, naná, hogy egyenesen muzsika volt fülüknek "az erőteljesebb béremelések időszakának" negédes ígérete.

Utóbbi esetben pedig vállalkozók, a piacról élő munkaadók, cégvezetők alkották a hallgatóságot - az ő fülüknek természetesen a közszféra karcsúsítása, a közalkalmazotti és köztisztviselői bérek befagyasztásának ígérete volt oly kedves. A miniszterelnök pedig volt oly kedves, és ezt mondta.

Orbán Viktor tehát nem tett mást, mint hogy éppen azt mondta, amit az adott hallgatóság hallani akart. Orbán Viktor nem más, mint egy ócska, rossz populista. Mondjuk effelől eddig sem volt szemernyi kétségem sem.

Mindehhez pedig még azt is mondta a miniszterelnök, hogy a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének tagjai ne hagyjanak teret olyan politikai erőknek a következő években, amelyek programjukban felelőtlen osztogatást ígérnek...

Nna kérem, ez aztán a mérges cinizmussal elegyített ócska populizmus non plus ultrája.

Hogy nem szakadt rá ott helyben a plafon...
 

A Fidesz-politika kétpontos szabálya: 1., A miniszterelnöknek mindig igaza van. 2., Ha netán mégsincs igaza, akkor életbe lép az 1. pont...

Írja itt Török Gábor az okosságokat, hogy politikai hasznon így, politikai haszon úgy, meg hogy a kormány politikai értelemben, a szavazatmaximálás - vagyis a szavazatvesztés minimalizálása - szempontjából egyáltalán nem áll vesztésre félidőben, például az IMF-fel szemben...

Isten látja lelkem, én igazán kedvelem Török Gábort, de ezúttal mintha bezárkózott volna a politológus elefántcsonttornyába. Értem én, hogy a Fidesz ezzel néhány ezerrel vagy néhány tízezerrel kevesebb szavazatot veszíthet - de egyébként, úgy kollektíve momentán mindenki szív, mint a torkosborz. Én például IMF-hitel nélkül havonta 30 ezret a svájci frankos lakáshitelemen... Azt meg, hogy a költségvetés mennyit bukott már eddig is a CDS-felárokon, mármint tíz- és százmilliárdokban, azt inkább hagyjuk.

Nem hiszem el, hogy Török Gábor szerint racionális politikusra - vagy egyáltalán: normális és felelős emberre - valló magatartás az, ha kimutathatóan százmilliárdokban mérhető károkat vagy többletkiadásokat okoz az a harcos erőfeszítés, ahogyan a hatalmon lévő kormány minimalizálni igyekszik a tőle elpártoló szavazók számát. Nem tudom, ki írta, de találó volt: még egy ilyen győzelem, és beledöglünk. Mindenesetre az én szememben nem felelős kormány az ilyen.

De nem is egészen erről akartam írni - bár tulajdonképpen valahol mégis erről. Arról az élet- és közveszélyes, dafke- és csakazértis-politizálásról, ami egyvégtében Orbán Viktor tévedhetetlenségét bizonygatja, méghozzá bármilyen áron (lásd fentebb). Merthogy minden meghátrálás a vezér gyengeségét mutatná, és szavazatokat vinne el, meghátrálni tehát tilos - kerül, amibe kerül az eb karóhoz történő kötése. Eszerint tehát az alapszabály így szól: 1., Orbán Viktornak mindig igaza van. 2., Ha mégsincs igaza, akkor életbe lép az 1. pont...

Most is e logika mentén cselekszik a kormány (micsoda kétbites gondolkodásmód!), amikor ahelyett, hogy az Alkotmánybíróság döntését vagy a nemzetközi kritikákat megfogadva belátná, hogy hiba volt a bírák nyugdíjkorhatárát 70 évről 62 évre csökkenteni, még dafke kiterjeszti a közszféra egészére is a korhatárcsökkentést. Cirka 30-40 ezer emberre! Mert olyan ugyebár nincs, hogy Orbán Viktornak ne legyen igaza... Közben a háttérben már kormányzati emberek, fideszes vagy kereszténydemokrata államtitkárok tartanak attól, hogy erre a döntésre szakmai színvonalát tekintve rámegy a felsőoktatás, az egészségügyi és a szociális szféra. Mindhiába.

Emígyen szólott az Úr, legyen meg az Ő megfellebbezhetetlen akarata. Ámen.

Kicsit az a graffiti jutott eszembe minderről, mely szerint belehalok, ha addig élek is...
 

Vajon ki lesz olyan bolond, hogy jövőre szerződjön egy átalányadózó vállalkozóval? És hányan lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy legyen 20 százalékkal olcsóbb, de számlamentes az együttműködés?

Nem vagyok egy Vámosi-Nagy Szabolcs, és még gyenge adószakértőnek sem mondanám magam - bár egy időben május környékén rendre tetemes mennyiségű Balaton-szeletre tettem szert abból, hogy szívességből személyijövedelemadó-bevallásokat csináltam a kollégáknak -, de ez az új, tételes kisvállalkozói adó azért elgondolkodtatott.

Az van ugye, hogy ha jól értem, a tervek szerint jövőre évi nettó 6 millió forintos árbevételig főállásúak esetén havi 50, mellékállásúként pedig 25 ezer forintos átalányadóval kiválthatják az iparűzési adó kivételével gyakorlatilag valamennyi adójukat és járulékukat a kisvállalkozók - vagyis az egyéni vállalkozók és a betéti társaságok.

Tapsikol az ember, hogy nézd már, milyen jó fej a kormány, végre tényleg segíti a legkisebbeket, adóterhet csökkent meg minden szépet és jót cselekszik. És ez a tételes átalányadó sok szempontból tényleg jobbnak tűnhet a 37 százalékos evánál - bár annak az egyszerűségével, valljuk be, nehéz versenyre kelni. Nyilván jó lesz ez a fodrásznak meg a cipésznek, vagyis jellemzően azoknak a kisvállalkozóknak, akiktől hogy úgy mondjam, amúgy sem szoktunk túl gyakran számlát kérni. Merthogy az ilyen kisvállalkozók számláival januártól akár ki is törölhetjük majd... Papír lesz, ami elérhető.

Van ugyanis ennek az egyszerűsített adózásnak egy másik oldala is - mégpedig azoké a cégeké, akik befogadják az ilyen átalányadót választó kisvállalkozók számláit.

Már ha egyáltalán.

Merthogy szabályosan kiállított számla ide vagy oda, az ilyen adózást választó vállalkozóknak kifizetett összeget nem lehet leköltségelni. Az átalányadózó vállalkozónak kifizetett költség nem költség. Vagyis ha egy cég az ilyen átalányadót választó vállalkozóval szerződik, a társasági adót meg kell fizetnie még az így keletkező költségei - bocsánat: kiadásai vagy mi - után is.

Igen, jól tetszettek érteni: az átalányadózást választó kisvállalkozó helyett gyakorlatilag a vele szerződő és tőle munkát megrendelő vállalkozás fizeti majd meg a társasági adót. Érdekes módja ez az adócsökkentésnek, hogy úgy mondjam... Orbán és Matolcsy meg nyilván röhögnek a markukba. Ügyes.

Már csak az a kérdés, hogy ilyen feltételekkel ki lesz olyan bolond, hogy jövőre szerződjön egy átalányadózó vállalkozóval. Vagy még inkább hogy hányan lesznek olyanok, akik azt mondják az átalányadózónak, hogy öreg, mivel a számláddal amúgy is kitörölhetem, csináljuk meg mondjuk 20 százalékkal olcsóbban, de számlamentesen...

Tulajdonképpen teljesen igazuk van azoknak a kormányzati korifeusoknak, akik szerint a sokat emlegetett IMF-hitel valójában nem is hitel. A héten aztán magától Orbán Viktortól tudhattuk meg, hogy tényleg nem az. Hanem hadisarc.

Először nem egészen értettem a miniszterelnök eheti bejelentéseit, az elsőt a rendkívüli idei nyugdíjemelésről, a másodikat pedig arról, hogy most már elérkezett a közszférában az erőteljesebb béremelések időszaka. Felelős politikus - meg úgy egyáltalán: normális ember - ilyet nem mond egy héttel azelőtt, hogy az IMF és az Európai Bizottság delegációja végre megérkezne. Merthogy az IMF és a brüsszeli Bizottság delegációja borítékolhatóan nem a közkiadások növeléséről szeretne alkudozni a magyar kormánnyal. Sőt!

Aztán egyszer csak jött a heuréka-hatás: Matolcsy "Jobbkéz" György eheti cikke és a miniszterelnök Facebook-üzenete ugyanis egy szempillantás alatt a helyére tette a dolgokat.

Az IMF és az Európai Bizottság delegációja nem hitelezőként és nem hitelmegállapodásról jön tárgyalni július 17-én. Ezek a washingtoni és brüsszeli öltönyös urak fehér zászlóval érkeznek - mit érkeznek: kullognak ide -, és a vert sereg képviseletében a hadisarcot hozzák, mintegy 15 milliárd euró értékben.

Ebből aztán tényleg elérkezhet a rendkívüli nyugdíjemelések és az erőteljesebb pedagógus- és orvosbéremelések időszaka.

Jajj a legyőzötteknek!

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Hoffmann Rózsa nem tréfál. Hogy ez már a kereszténydemokrata oktatási szigor egyik első jele-e, azt nem tudom, de mindenesetre igencsak komolyan veszi és szó szerint értelmezi Vörösmarty Szózatának sorait. A pályakezdő diplomás fiatalok úgynevezett "röghöz kötésével" ugyanis nem üzen mást, mint hogy itthon maradsz, itthon gürizel (már ha van mit) és élsz meg belőle (már ha tudsz), és itthon is döglesz meg. A nagyvilágról pedig ne is álmodj...

Értem én persze Hoffmann Rózsa aggodalmát. Mert tényleg aggodalomra ad okot, hogy minden második 30 év alatti magyar felnőtt, azaz a 18-29 évesek közel fele gondolkodik azon, hogy megpattan innen. Mondjuk nem is csodálkozom: egy olyan országban, ahol a lakosság majdnem fele már csak a lottóötösben reménykedik... A kormányzat a fiatal orvosok után, a felsőoktatás úgynevezett átalakításával most éppen az idén érettségizettek jó részét késztette arra, hogy legalábbis erősen elgondolkodjék a távozáson.

De nem az a megoldás - erre sem az a megoldás -, hogy bezárkózzunk a Kárpát-medencébe, magunkra zárjuk a határokat, rabláncra verjük a fiatalokat, és építünk itt közmunkában egy kereszténydemokrata-rovásírásos, ős- és mélymagyar, turulcímeres-lakodalmas, pántlikás narancsszín jövőt. Jó, hogy lassan ott nem tartunk, hogy a nemzeti ipar és a hazai piacok védelmére hivatkozva korlátozzák, hogy ki mennyi eurót vihet magával évente egyszer Bécsbe, meg hogy egyáltalán mehet-e Bécsbe... Nem ezért váltottunk rendszert huszonegynehány éve, a keservit!

Talán nem röghöz kellene kötni a fiatalokat, hanem olyan jövőképet adni nekik - vagy úgy egyáltalán: jövőképet -, hogy ne érezzenek késztetést arra, hogy minél előbb elhúzzanak innen, méghozzá minél messzebbre. Jövőképet kellene adni, meg kiszámíthatóságot és tervezhetőséget, hogy azok is hazajöjjenek, és tudjanak és akarjanak itthon boldogulni, akik már látták és megtanulták a nagyvilágot. Akik meg itthon maradnak, azoknak ne közmunkában kelljen, fél-minimálbéren vergődniük, hanem legyen előttük egy perspektíva. Az esély, hogy lottóötös nélkül is lehet egyről a kettőre jutni. Gyereket vállalni például.

De amit ez a kormány felvázol, az nem jövőkép, vagy ha annak szánják, hát valami szörnyen groteszk, áporodott és avittas, belterjes, képmutató és elszigetelt és igazságtalan jövő az. Igazi fairy-tale, amúgy Matolcsy-módra.

Értelmes ember - már persze ha nem a haveri-üzleti körből vagy a Közgép tulajdonosi köréből való - nem kér belőle. Nehogy már a Bogár László-féle sültbolondok vagy a Semjén-féle ájtatos kretének találják ki, hogy milyen legyen a jövő Magyarországa.

Mert Prohászka és Wass Albert mélymagyar jövője nagyon mély, azt hiszem.

Megértem, aki elhúz innen. Amíg még lehet.

Meg kell állapítsam: ez is nettó hazugság volt. Mármint az egyéni számlás rendszer bevezetése a nyugdíjmegtakarítások kapcsán. Egy suttyomban elfogadott törvénymódosítás eredményeként ez sem lesz mostanában.

Ráadásul szokás szerint sunyin is intézték mindezt Fideszék. "Az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról, valamint egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények" módosításáról szóló törvényjavaslatba csomagolva módosította ugyanis egy bő hete a parlament azt a jogszabályt, amely szabályozta az egyéni nyugdíjszámlák létrehozását. Így még éveket kell várni a két éve még biztosra és azonnalira ígért rendszer indulásával.

Ezzel - ha még valakinek nem lett volna világos - a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítására vonatkozó kormányzati ígéretek és érvek mindegyike ordas hazugságnak bizonyult.

Csak emlékeztetőül, hogy melyek is voltak ezek:

1., A magán-nyugdjpénztárak eltőzsdézték a tagok megtakartásait, de az államnál biztonságban lesznek a megtakarítások.
Nos, ha a pénztárak eltőzsdézték, akkor nagyon nem megy a fejembe, hogy sokan hogy a fenébe vehettek fel adómentesen reálhozamot (vagyis az infláció feletti hozamot). Az meg, hogy az állam hogyan boldogult azt elmúlt időszakban a magánnyugdíjpénztáraktól kapott értékpapírokkal, inkább ne firtassuk, elemezték már eleget. Egy biztos: az állam a biztonságba helyezés helyett egy jó részét egészen egyszerűen eltőzsdézte.

2., Aki marad a magán-nyugdíjpénztári rendszerben, az nem lesz jogosult állami nyugdíjra.
Pedig de. És mégis. Egy törvénymódosítással az is jogosult lett állami nyugdíjra, aki maradt.

3., Az államnak átadott magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat csak nyugdíjakra fordítják majd.
Pedig nem. És mégsem. Rendesen betömködték vele tavaly a költségvetés lyukait. Felélték a családi ezüstöt - és még sorolhatnám.

4., A magán-nyugdíjpénztáraktól az államnak átutalt megtakarításokat egyéni számlán vezetik majd.
Mondom: majd. Majd egyszer. Majd egyszer talán. Egyelőre ment bele a lecsóba.

Vajon mit gondol mindezek alapján az a nagyjából 3 millió ember, aki ezen érvek és ígéretek alapján átadta az államnak a magán-nyugdíjpénztári megtakarításait? Azt hiszem, joggal érezheti azt, hogy - finoman szólva - megrövidítették.

Különösen nagy összegre elkövetett csalás. Nem tudom másnak vélni azt, hogy hárommillió embertől ezermilliárdokat csaltak ki, tudatosan hamis ígéretekkel.

Barátaim, szerintem ez az évszázad bűnügye.