Nem azért az ötezer forintért, több is veszett Mohácsnál, és persze jártunk már rosszabbul is a Mindenki Jobban Jár Rendszerében. De szögezzük le: ez megintcsak elvi kérdés.

Az Országgyűlés 2011 novemberében módosította a kamarai törvényt. A változás eredményeként 2012. január 1-től a gazdálkodó szervezetek kötelesek a kamarai nyilvántartásba vételüket kezdeményezni, valamint a kamarai közfeladatok ellátásához évente ötezer forint kamarai hozzájárulást fizetni. A kamara pedig köteles részükre a törvényben meghatározott szolgáltatásokat (tanácsadás gazdasági, pénzügyi, adózási, hitelhez jutási kérdésekben; üzleti partnerkeresés és pályázatfigyelés) térítésmentesen nyújtani.

A regisztráció - és a "kamarai hozzájárulás" befizetésének - határideje március elseje volt.

Jelentem: törvénytisztelő és adófizető állampolgárként - mostanság a jó bolond szinonimája - regisztráltam on-line, elküldtem e-mailen, befizettem, annak ellenére is, hogy több helyütt már akkor arról cikkeztek, hogy az elmaradás igazából úgysem behajtható. Gondoltam: mindegy, ha már adóból is a nyugalom adóját választottam, akkor le van tudva, nincs köztartozás, és legalább nyugodtan tudok aludni.

Beküldtem tehát a regisztrációt, kaptam a géptől egy automatikus válasz-e-mailt a következő szövegel: "Az Ön által küldött adatlap beérkezett a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához, jelenleg feldolgozás alatt áll. Regisztrációs igazolást az adatok feldolgozását követően küldünk e-mailben vagy postai úton. Az igazolás megérkezéséig szíves türelmét kérjük."

Vártam tehát türelemmel.

És még mindig vártam.

Aztán még mindig, igaz, fogyó türelemmel.

Aztán már kissé türelmetlenül.

És mindmáig semmi. Nuku. Lófasz.

Az egy dolog,hogy nem kaptam meg a "kamarai hozzájárulás" fejében ígért, térítésmentes kamarai szolgáltatásokat. Na de hogy a határidő óta eltelt négy hónap alatt még azt a nyomorult regisztrációs igazolást sem voltak képesek megküldeni?!

Beszéljünk tehát egyenesen, Kedves Kamara!

Vagy kérném szépen visszautalni a befizetett "kamarai hozzájárulás" felét, tekintettel arra, hogy az év első fele eltelt, és semmilyen szolgáltatást nem kaptam Önöktől, vagy legalább mondjuk ki nyíltan: a kötelező kamarai hozzájárulás nem más, mint adó. Adó, amivel - hálából a kamarai elnök választások előtti, igencsak... khmmmm... Fidesz- és Orbán-párti és persze szociellenes megnyilatkozásaiért - gyakorlatilag vastagon kistafirungolták a kereskedelmi és iparkamarákat.

Beszéljünk egyenesen - bár tudom, ez igencsak nehezére esik a kormányzatnak -: a kamarai hozzájárulás igenis adó.

Parragh-adó.

Beszedik, de nem jár érte semmi...

Azt írja az újság, hogy a 2013-as költségvetési tervezet szerint a 2011-ben még 360 milliárd forintos lakossági gyógyszerártámogatás 158 milliárd forintra, vagyis a tavalyi összeg 43 százalékára csökken. Ez pedig igencsak brutális gyógyszeráremelést vetít előre az elkövetkező évekre.

Ugye tetszenek emlékezni? Nem ártana, mert a cavinton is egyre drágább...



 

2006: Rosszabbul élünk, mint négy éve.

2010: Még rosszabbul élünk, mint nyóc' éve.

2011: Egyre rosszabbul élünk évről évre.

2012: Sokkal rosszabbul élünk, mint két éve.

2013: És még milyen rosszul fogunk élni!

Ez lesz ám a faszántos magyar tündérmese!
 

A kormány ismét becsukni készül egy spekulációs kiskaput, és leszámol a magyar mezőgazdaságot tudatosan tönkretevő, Tescóba járó nyugdíjas és kisgyermekes tej- és trappistaspekulánsokkal!

Olvasom a hírekben, hogy a nagy áruházláncok állítólag - pontosabban a Vidékfejlesztési Minisztérium közleménye szerint, tehát állítólag - ígéretet tettek Budai Gyula államtitkárnak, hogy az import UHT tejet és a külföldről érkező trappista sajtot leveszik a polcaikról, és a jövőben csak magyar - mit magyar?! nemzeti! - tejet és nemzeti trappistát árulnak.

Hát csókoltatom én a Budai Gyulát!

Abba most nem mennék bele, hogy maguk a kereskedők egyelőre nem tudnak róla, hogy ilyesmire ígéretet tettek volna, de ismerve a kormány tárgyalási technikáit - például egy csipetnyi, fogyasztókra tovább nem hárítható importtej-különadó belengetését feltételezve -, nem lennék meglepve, ha maholnap már emlékeztek volna arra, amiről ma még nem tudnak, hogy már megígérték. Vagy valami ilyesmi. (Ezúton felhívnám a T. Akadémia figyelmét, hogy a visszamenőleges hatályú jogalkotás okán sürgős reformra szorul a magyar nyelvtan. Nagyon be kellene vezetni ugyanis egy past in the future vagy egy ki tudja, milyen lehetetlen igeidőt annak az abszurditásnak a pontos kifejezésére, ami itt visszamenőleges hatállyal történni fogott. Vagy mi.)

Szóval ott tartottam, hogy csókoltatom én a Budai Gyulát!

Momentán több mint négymillióan élnek a létminimum alatt ebben az országban - éljen az egykulcsos sikere és a mindenki jobban jár ígérete. Négymillióan vannak azok, akiknek eddig legalább futotta olcsó szlovák tejre és akiknél jutott olykor egy kevés lengyel trappista a spagettire. Négymillióan vannak azok, akik az európai uniós tagság kézzelfogható hasznát gyakorlatlag abban látják, hogy néhol olcsóbb szlovák tej is kapható. Négymillióan vannak, akik hazafiatlan módon és - igen! - spekulációs szándékkal, célzottan keresték a 130 forintos szlovák tejet a 210 forintos magyar tejjel szemben, és akik képesek voltak elárulni a magyar agráriumot és vele a hazát, amikor néha a 990 forintos lengyel trappistából vettek tizenöt dekát az 1700 forintos Magyar Nemzeti Sajt helyett.

Ez ám a siker! A kormány tehát ismét becsukott egy spekulációs kiskaput, leszámolt a magyar mezőgazdaságot tudatosan tönkretevő, Tescóba járó nyugdíjas és kisgyermekes tej- és trappistaspekulánsokkal! Ezután nem lesz kibúvó: magyar spagettire magyar trappista dukál!

Persze van még egy másik vetülete is a témának - ezt mostanság a nemzeti vállalkozók megerősítésének hívják kormányzati berkekben. De ne legyenek illúzióink: szétosztották az állami földet Fejérben meg Borsodban meg ki tudja, még hol a haveri oligarcháknak, szép narancsszín szalaggal pántlikázva adják hozzá a biztos területalapú támogatást, most meg még biztos és versenymentes piacot is csinálnak nekik, hatalmi szóval. A néhány tucat havernak, sógornak, komának, szomszédnak és üzlettársnak.

A négymillió gyakorló szlováktej-vásárló kárára.
 

Amolyan magyarosan szembeköpte Bayer, Bencsik, Bogár és Kerényi urakat, és velük az összes békemenetes népnemzeti bohócot a miniszterelnök, amikor menetrendszerű rádióinterjújában kifejtette, - mit kifejtette? Egyenesen leszögezte! -, hogy rosszindulatú értelmezés az, amely szerint a Valutaalap azért akar pénzt adni, mert így tudna beleszólni a magyar gazdaságpolitikába. Orbán Viktor szerint "az IMF a barátunk".

Muhaha... Höhöhö... Gratulálok! Rendesen hülyét csináltatok magatokból, meg totál hülyére vett titeket a főnök.

Nem leszünk gyarmat, mi?!

És Orbán Viktor szerint még rosszindulatú is az értelmezésetek.

Szánalmas, de tényleg...

Hát végre ezt is megérhettem: hétfőn Brüsszelben törzsanyag lettem. És nem akárki plagizált ám mindenféle forrásmegjelölés nélkül, hanem maga a Főnök. Igen, Orbán Viktor személyesen.

Éppen egy hete írtam arról, hogy mintha valami kísérleti laboratórium lenne az ország, ahol őrült tudósok kísérleteznek rajtunk furcsábbnál furcsább adónemekkel, mi meg egyre beledöglünk a mellékhatásokba. Erre a miniszterelnök hétfőn Brüsszelben büszkén bejelenti, hogy Magyarország a munkaalapú társadalom és a válságkezelés kísérleti laboratóriuma... És mindehhez Orbán Viktor nem hogy egy félmondattal, de lábjegyzetben, sőt: még az irodalomjegyzékben sem hivatkozott rám. Törzsanyagnak tekintett.

Persze a tréfát félretéve, van azért ebben valami nagyon tragikus. Mármint nem a plágiumban, hanem a laboratóriumi létben. Mert igenis tragikus, ha a miniszterelnök maga is laboratóriumnak és kísérletezésnek fogja fel a kormánya által művelt, unortodox válságkezelésnek hívott gazdaságpolitikai ötletcunamit. Nem véletlen, hogy a Költségvetési Tanács elnöke, Kovács Árpád szerint "ennyi mindennel senki más nem próbálkozott Európában. Néha száz százalékos fordulatot jelentő lépések is előfordultak, nagy dózisokban, sokkolóan adagolva a beavatkozást".

Azt hiszem, lenne néhány ötletem, hogy kivel és mivel kísérletezzen a továbbiakban a miniszterelnök és az ő jobbkeze - de engem ne nézzenek az unortodoxia oltárán feláldozható fehéregérnek! Mindenesetre mindenkinek jobb lenne, ha a kormánynál olyasvalakik ülnének, akik holmi kísérletezés helyett tudják, hogy mit és miért csinálnak.
 

Igaza van Orbán Viktornak, Matolcsy Györgynek és Szijjártó Péternek. Ez itten kérem még véletlenül sem megszorítás! A megszorítás ugyanis ennél szelídebb és szolidabb lenne. Ez itten kérem hadisarc.

A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz - mondta volt állítólag Raimondo Montecuccoli olasz származású hadvezér. A magyar kormány szabadságharca pedig meglehetősen költséges mutatványnak bizonyul, ráadásul sajnos egyelőre a legkisebb eredmények nélkül. A hadipropaganda persze dübörög gőzerővel, csak a pannon puma vagy mi nem nagyon akar. És momentán csúnyán vesztésre állunk ebben a háborúban.

Mértékét tekintve igencsak hadisarcnak tűnik az állítólag percenként kétforintos telefonadó - mint ahogy hadisarc helyett másnak aligha tekinthetők az ágazati különadók, a 27 százalékos áfa, meg a banki tranzakciós adó. De végül is ha az áfa mértékét tekintve Európa-bajnokok vagyunk, az általános adóterhelésben dettó, az államkötvények kamata és az országkockázati felár is minimum dobogós, az itteninél drágább benzin meg lassan már nem akad a kontinensen, hát miért éppen az amúgy is méregdrága telekommunikáció ne legyen nálunk ténylegesen is a legdrágább egész Európában? Ha másban nem is, legalább ebben Európa-, sőt: világbajnok teljesítményt produkálhat Magyarország.

Úgy számolgat az ember, hogy ez a percenként 2 forint mekkora adót is jelent... 20 forintos telekomos percdíjjal számolva 10 százalékos adóterhelést, ami azért valljuk be: igazán veretes dolog. De továbbmegyek: a kábelnetes telefonnál, 3,75 forintos percdíj mellett ez 53,3 százalékos (!) adóterhelés, ami már igazán a hadisarc kategóriája. A nulla forintos percdíj mellett pedig a telefonadó mértéke - tudom, nullával egyébként nem értelmezhető az osztás, ezért mondjuk inkább így - a végtelenhez konvergál...

Talán szimbólum is ez valahol: az adóterhek emelése tekintetében Matolcsyék fantáziájának is csak a végtelen szab határokat.

Mindenesetre a telefonadó kapcsán is óvatosan jelezném, hogy a kormánnyal egy ideje már nem éppen a fonom van tele...
 

Néha elmerengek azon, hogy a miniszterelnök ilyen simán hülyének néz mindenkit, vagy - gyengébb idegzetű olvasóim, figyelem: felségsértés következik - ő maga ennyire hülye, hogy elhiszi, sőt belelovalja magát abba, amit mond.

A minap éppen Debrecenben mondott olyanokat, amitől az ember füle kettéáll. (A szomorú az, hogy Kósa Lajos udvari televíziójának riporterétől annyi visszakérdezésre sem telik, hogy és akkor ezt itt most hogy, de ez már egy másik téma.) Azt találta mondani, hogy a tranzakciós adóval lényegében a pénzügyi spekulációkat szorítanák vissza. Hát persze! A munkahelyem előre megfontolt, aljas szándékkal, a legsötétebb pénzügyi spekulációt elkövetve utalja át a havi fizetésemet, én meg - akárcsak egy másnapos New York-i bróker - pénzügyi spekulációs célzattal utalom át havi rendszerességgel a távhő- és villanyszámlámat...

A miniszterelnök persze továbbmegy ennél. Azt is mondja - már-már látom a lelki szemeim előtt, ahogy tehetetlenül tárja szét országépítő két karját -, hogy bár a kormány csak a pénzügyi spekulációt akarja visszaszorítani, de fájdalom, a fránya uniós szabályok szerint a tranzakciós adót minden pénzforgalomra ki kell vetni.

Hát lófaszt! Ne tegyen úgy a miniszterelnök, mintha értene a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó uniós szabályokhoz, amikor a jelek szerint még az ügyben illetékes szakminiszterének sincs lövése a témáról! Tobin-adó címén ugyanis valahogyan egészen másként gondolkodnak minderről Brüsszelben és Frankfurtban. Másrészt végképp ne tegyen úgy a miniszterelnök, mintha a kormányzása során egy kicsit is érdekelné, hogy mit írnak elő az uniós szabályok. Az elmúlt két év másról sem szólt - lásd: jegybanktörvény, különadók, szabad pálinkafőzés, médiatörvény, visszamenőleges hatályú jogalkotás és még sorolhatnám -, mint hogy nagy ívben tett az uniós előírásokra. Éppen ezért a miniszterelnök részéről több mint álságos éppen ebben az esetben az EU-ra mutogatni. Harmadrészt pedig több mint csúsztatás azt sugalmazni, hogy az EU írja elő a rezsik vagy a fizetések átutalására kivetendő adó bevezetését...

Apropó, Európai Unió! E téren is mondott cifrát a miniszterelnök - de igazából ezen sem lepődök már meg. Tökéletesen tükrözi az ő - vigyázat, ismét felségsértés következik - pökhendi kis pöcsöket idéző, kivagyi, frusztrált, undokkismalac-világlátását. Azt mondotta volt a miniszterelnök, hogy mindig úgy fogta fel az EU-ból érkező pénzeket, hogy az a mi pénzünk, csak Brüsszel közbeiktatásával érkezik meg Magyarországra. (Igen, persze, az IMF meg a mi bankunk...) Mindez pedig nem jutalom, hanem jár nekünk, mert az EU-csatlakozással vámbevételeink egy jelentős részéről le kellett mondanunk, másfelől a magyar gazdaságot úgy alakítottuk át, hogy a külföldi tőkének is adtunk beruházási lehetőséget, piacot szereztek és profitot is termelnek.

Azt hiszem, vagy nagyon el van tévedve a miniszterelnök, vagy ebben is csúnyán csúsztat! Először is az EU-ból érkező pénz nagy része a német és francia adófizetők pénze. Másodsorban az a pénz tényleg jár nekünk - de csak ha teljesítjük az uniós tagság feltételeit, vagyis megfelelünk a klub előírásainak. E téren pedig a magyar kormány teljesítménye nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Harmadsorban pedig alapvetően nem szívességet tettünk a külföldi tőkének, hogy beruházási lehetőséget adtunk: a külföldi tőke ugyanis munkahelyeket teremtett és adót fizet Magyarországon.

Zárszóként pedig mondott még valamit a miniszterelnök. Úgy fogalmazott, hogy "sok nehéz év áll a hátunk mögött, az országot kifosztották, az emberekről több bőrt lehúztak, borzalmas dolgok, súlyos hibák történtek a korábbi időszakban."

Remélem, annyi realitásérzéke még maradt a miniszterelnöknek, hogy ezzel most nem e'mútnyócévezni akart, hanem csak az elmúlt két évre gondolt...

Az Orbán-kormány lassan kabarészámba menő gazdaságpolitikájának újabb remeke, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium számításai szerint az új diákhitel kilenc év múlva egy híján 900 milliárd forintos hiányt okoz majd a büdzsében. Nem először fordul elő, hogy előbb  a döntés van meg, és csak aztán számolnak...

Olvasom, hogy egy bizalmas kormányelőterjesztés szerint az új diákhitel bevezetése már 2012-ben 15, rá egy évre 62, 2014-re 141 milliárd forinttal terheli meg a büdzsét, és annak kifutásával az összeg továbbra is meredeken emelkedik. 2020-ra már 798, 2021-re 899 milliárd forint államadósság-növelő tételt jelent az új "csodafegyver". Sőt: kilenc év múlva csak a diákhitelből adódó állami kötelezettségek a megengedettnél kétszer nagyobb GDP-arányos deficitet eredményeznek. Ez lesz ám a csontváz, nem a gyurcsányi örökség!

Hát gratulálok! Ismét egy jól végiggondolt, alaposan modellezett és hatástanulmányokkal gondosan megtámogatott kormányzati döntésnek lehetünk szemtanúi. Megint előbb volt meg a döntés, és csak utána jutott eszébe valakinek, hogy legalább egy kockás papíron számolni is kellene. De úgy tűnik, hogy nem csak Matolcsy Györgyöt, de a miniszterelnököt, sőt: a kormány egészét sem zavarják a számok. Vagy éppenhogy nagyon is zavarják őket: konkrétan hadilábon állnak velük. Talán végre szabadságharcot kellene hirdetni a számok ellen is. Orbánisztánban le a kétszer kettő józanságával!

Ugyanez volt az egykulcsos személyi jövedelemadóval, amivel ugye mindenki jobban járt. Aztán mivel mégsem, jött az egykétkulcsos. És milyen hosszú lehet a hasonlóképpen elbaltázott, majd kozmetikázott döntések sora - amelyek eredményeként a komplett magyar adórendszer a költségvetéssel ma már nem más, mint egy ingatag tákolmány.

De ha csak ennyi, ha csak ez a csekély 900 milliárd lenne a baj az új diákhitellel! A baj ezzel az, hogy akárcsak az előtörlesztésnél vagy az első Orbán-kormány adókedvezménnyel kombinált, államilag támogatott lakáshiteleinél: megint a jómódúak járnak igazán jól. Azok, akiknek mindehhez van némi szabad tőkéjük. Hiszen csak a hülyének nem éri meg legfeljebb 2 százalékos kamatra hitelt felvenni és azt mondjuk államkötvénybe befektetni - a központi költségvetés terhére, vagyis az adófizetők zsebére játszva pedig igencsak tisztes kamatnyereséget bezsebelni. Mondhatni: duplán lehet így lenyúlni az állami büdzsét: a diákhitel oldalán a kamattámogatással, a befektetési oldalon meg az államkötvények igencsak veretes hozamával.

De tulajdonképpen 2020-ról meg 2021-ről beszélünk, a második és - jaj nekünk - a harmadik Orbán-kormány utáni időszakról. Úgy elképzelem, ahogyan a miniszterelnök úr a parlamenti dolgozószoba ablakában állva, a karját széttárva táncol és a fenntarthatóság jegyében énekli Poór Péter klasszikusát: késő bánat, most már utánam a vízözön...

Időről időre egyre inkább úgy érzem magam, mint egy szerencsétlen kísérleti egér valami kusza tekintetű, őrült tudós laboratóriumában. Néha beledöglünk a próbálkozásokba, de a várt eredmény a fenének sem akar megszületni.

Mintha valami őrült tudós kísérleti laboratóriuma lenne az ország - itt-ott letesztelnek egy csipetnyi egykulcsos szja-t, hozzá egy pipettával segélycsökkentést adagolnak. Néhány kísérleti egér belepusztul a kísérletbe, hát csinálnak az adóból egykétkulcsosat. Az egerek persze továbbra is pusztulnak, próbálkoznak hát a nyugdíjmegtakarítások megmentésével (bár ez esetben vélhetőleg valaki átcimkézhette az államosítás feliratú üvegcsét), hátha az jobb hatással lesz a rendszerre. Az egerek egyre csak beledöglenek a kísérletekbe, hát majd most letesztelik rajtuk az ötkulcsos áfát, az étkezési utalványban fizetett szociális ellátásokat, a banki tranzakciós adót és így tovább.

És minden jel szerint még csak nem is jól átgondolt és tervezett kísérletekről van itt szó, hanem szó szerint egy őrült tudós eszement és ötletszerű kísérleteiről.

De mi is jellemzi az őrült tudós klasszikus irodalmi vagy filmes karakterét a Wikipédia szerint?

1. Többnyire megszállottság és rendkívül veszélyes és ki nem próbált módszerek jellemzik. Motivációik között gyakran szerepel a bosszú, valós vagy képzelt sérelmek miatt, rendszerint a módszereik el nem ismerése miatt.
Lefordítom: unortodox gazdaságpolitika, egyelőre láthatatlan fényes siker, e'mútnyócév, a nemzetközti pénzpiacok összehangolt támadása Magyarország ellen, másnapos brókerek, nemzetközi szocialista összeesküvés az ország lejáratására, a nemzetközi pénzügyi erők gyarmatosító törekvései, bosszú gyanánt a földrajzinév-bizottság szélnek eresztése - ugye ismerős?

2. A tudomány keresése pusztító hatásának kockázatára és etikai kérdésfelvetéseire való tekintet nélkül.
Magyarán: sorra hatástanulmányok nélkül hozott, átgondolatlan döntések, árfolyampusztító politikusi megnyilatkozások, az etika meg... Az etikára meg aztán tényleg nincsenek tekintettel, elég, ha a kimondottan a magasabb jövedelműeket segítő adórendszerre, a visszamenőleges hatályú jogalkotásra, a hatalomkoncentrációra, a bebetonozásra, a haveri cégeknek adott zsíros megrendelésekre, a Klubrádió elleni hadjáratra, a Gyurcsány-párt frakcióalapítási törekvéseinek ellehetetlenítésére vagy éppen az új választási törvényre és a körzethatárok átalakítására gondolunk.

3. Istent játszás, a természetes rend megbontása.
Mit is jelent ez? A miniszterelnök nélkül nincs ebben az országban döntés semmiről, a - most már bukott - köztársasági elnök csak Orbán Viktort és a jóistent fogadja el főnökének, a miniszterelnök tévedhetetlen és a szava szent, még ha beledöglünk is, a kétharmad felsőbbrendű pökhendisége, a fékek és ellensúlyok természetes rendjének felborítása... Folytassam?

4. Hosszas monológok a terveikről és a sérelmeikről.
Orbán Viktor európai parlamenti vagy az elmúlt két évben tett, március 15-i felszólalásai, Matolcsy György szórakoztató előadásai és szórakoztatóan kioktató sajtóközleményei...

5. Egy vagy több végzettség vagy cím, mint doktor és professzor.
Khmmm... Ezt most inkább nem is részletezném.

A baj az, hogy a definíció szerint az istent játszó, őrült tudós gyakran szerepel az emberi önhittség szimbólumaként, és mint ilyen, ő az oka az irodalmi művekben fellépő legfontosabb bonyodalmaknak, katasztrófáknak.

Bonyodalomból azt hiszem, már bőven kijutott. Csak a katasztrófát ússzuk meg valahogy...

Én csak azt nem értem, hogy ennyi ésszel Matolcsy miért nem épít űrhajót. Nehogy már valami multi fölözze le az űrturizmusban is a hasznot!

Az állam úgynevezett "biztonságba" helyezte a nyugdíj-megtakarításokat, mert az átok nyugdíjpénztárak és alapkezelőik olyan bénák voltak, hogy egyenesen eltőzsdézték a hasznot meg a tőkét, meg vele a magyar nyugdíjasok jövőjét. Az állam tehát úgynevezett biztonságba helyezte azt, mert hogy jobban tud gazdálkodni holmi multinacionális alapkezelőknél meg másnapos brókereknél, és úgy általában mindenkinél jobban. Mert állambácsi magyaros finesszel tőzsdézik. Már csak azt nem értem, hogy a tőzsde és az árfolyam miért nem állami (tudom, óvatosabban az ötletekkel, még valamelyiknek megtetszik...). Kormányrendeletben kihirdetnék például a napi MOL-árfolyamot, esetleg sarkalatos törvényben rögzítenék, hogy márpedig az árfolyam napi 1,5 százalékponttal emelkedik, és lám, ország-világ csudájára járna, hogy milyen ügyesen és biztos kézzel tőzsdézik és mennyit nyer a MOL-pakettel az állam.

A kormány állami étkezési utalványt vezetett be, csak hogy nehogymá' a csigaevő franciák vigyék ki a jövőben is a hasznot. Meg lehet ezt náluk jobban is csinálni, magyaros finesszel, naná! Sőt, ha lúd, legyen kövér, legyen a segély és minden szociális ellátás is étkezési utalványban! Hogy milyen feketepiaca lesz az Erzsébet-utalványoknak mondjuk Ózd környékén, az már csak részletkérdés. És különben is, ha az áramszolgáltató esetleg nem akarja villanyszámlára elfogadni az étkezési utalványt, hát kell csinálni gyorsan egy állami áramszolgáltatót. Vagy mindjárt kettőt. Nehogymá' ott is a multik vigyék ki a hasznot. Már ami a különadó után még megmarad. És különben is: lehet magyaros finesszel is áramot termelni. Már csak a perpetuum mobilét kellene megépíteni hozzá, de mi az a bölcs kétharmadnak! Alaptörvényben rögzítik, hogy a magyar perpetuum mobile márpedig van. Elvégre csak akarni kell.

Az állam mobilszolgáltatót is indít, csak hogy nehogymá' a multik vigyék ki a jövőben is a hasznot. Már ami a telekomadó után még marad ugye. Meg különben is, nyilván lehet ezt náluk jobban és hatékonyabban csinálni, nyilván jobban ért ehhez a Deutsch, mint a Deutsche Telekom. Magyaros finesszel.

Az állam hamarosan átveszi a bankoktól a babakötvényeket. Merthogy a bankoknál nincsen az biztonságban, meg különben is, ne ők fölözzék le a babakötvényeken a hasznot. A multinacionális bankok nem is tudják, hogyan kell a babakötvényt kezelni. Állambácsi bezzeg profi az ilyesmiben, a Fidesz-kormány egy helyettes államtitkára száz bankárnál is jobban tudja ennek a csínját-bínját, és egy magyar Matolcsy miniszterrel nem ér fel észben és fineszben a Wall Street kétszáz másnapos brókere sem. Mert a magyaros finesz csak a mienk. A fineszes kétharmadé. Amelyik minden piacion minden szereplőnél mindig mindent jobban tud és mindig mindenhez jobban ért. Mondjuk a Rogán-féle Jolly Jokerekkel a soraiban ezen nincs is mit csodálkozni.

Én tényleg már csak azt nem értem, hogy ennyi ésszel Matolcsy meg a Fidesz miért nem épít például űrhajót. Annak most például szezonja van, Andy Vajna hozná a potenciális utasokat Hollywoodból. És ha a multik meg tudják csinálni, a magyar kormány igazán kisujjból kirázná. Orbán Viktorék helyében én nem hagynám, hogy az űrturizmus hasznát is a multik fölözzék le a világban!

Lehetne persze még hosszan élcelődni ezen. És igazából nem is tudom, melyik a rosszabb: ha holmi Lázár-féle magabiztossággal tényleg elhiszik magukról, hogy kétharmadnyi bölcsességgel még űrhajót is jobbat tudnának építeni bárkinél - és mondjuk azért vannak erre utaló megnyilatkozások -, vagy ha mindez csak gyenge lózung a gazdaságpolitikai bénézások és a Fidesz-holdudvar csókosai helyzetbe hozásának az elkendőzésére.

Mindenesetre azt hiszem, hogy a Fülkeforradalom - ez mekkora egy Ungarische orbitális mahaság - óta eltelt két év gazdaságpolitikai teljesítménye alapján nem csak egyenként és külön, de kollektíve is hülyébbek, mint egy ötödikes.

Valami szörnyű áporodott, állott, és poshadt szaga van mindennek, amit ez a kormány művel. Nem patinás ez az egész, hanem áporodottan múlt század eleji. Muzeális darab leszünk Európában.

Azt, hogy ebben az országában komoly bajok vannak a pénzügyi kultúrával - pontosabban annak hiányával -, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy másfél-kétmillió honfitársunk csont nélkül beveszi a nyugdíjtőzsdés-offshorelovagos kormányzati hadovát, meg kérdés nélkül elhiszi a másnaposan munkába visszatérő brókerekről szóló rémmesét. Milyen pénzügyi tudatosság az olyan, ahol majdnem hárommillió ember elhiszi, hogy húsz meg huszonöt év múlva majd lesz tisztes nyugdíja, csak mert Orbán Viktor személyesen garantálja?

Nem kérem, ez a pénzügyi tudatlanság országa. A Realbank- és Baumag-károsultaké. Többmillió olyan emberé, aki azt sem tudja, hogy mi az alapvető különbség a betét, a kötvény és a részvény között - de igazából azt sem tudja, hogy mi az összefüggés a hozam és a kockázat között. Többmillió olyan állampolgáré, aki azt hiszi, hogy a bankba tett pénzét bezárják a széfbe, ott megőrzik, aztán majd kamatostól fizetik vissza. Merthogy a banki széf nyilván olyan csodamasina, amelyik valami delejes besugárzással képes megtöbbszörözni a beletett pénzkötegeket, mint annak idején Jézus a halat meg a kenyeret...

És ez a kormány ahelyett, hogy felvilágosítaná a népeket, meg pénzügyi tudatosságra ösztönözné őket, képes továbbra is valami történelem előtti butaságban tartani milliókat. Milliókat, akik a piacgazdaság alapvető működését sem értik. Hát persze - elvégre ők a választók. Ha egy kicsit tudatosabbak lennének meg felvilágosultabbak, ha egy kicsit jobban értenék az őket körülvevő világ működését, talán nem vennék be a kolbászból szőtt kertésről szóló, hazug kampányígéreteket.

Egy tudásalapú társadalom a büdös életben nem választaná meg a Fideszt kormányzó erőnek. Mondjuk a szocikat se, a rosszabbikról, mármint a Jobbikról már nem is beszélve.

Odapakolni készül a pénzügyi kultúrának megint a kormány! Éppen adóztatni tervezik  csoportos beszedési megbízásokat, a készpénz banki elhelyezését és kivételét, a bankszámlavezetést, az átutalásokat, a bankautomatából való készpénzfelvételt, sőt még azt is, ha az ember fizetése a bankszámlájára érkezik.

Álljunk meg egy szóra! Vagy inkább kettőre. Orbánék most tényleg azt akarják, hogy fizessünk még adót is egy olyan szolgáltatás után, amiért egyébként is sokat fizetünk? Mert lehet éppen adót fizetni valamilyen közösségi infrastruktúra használata után - de a bankszámla használata valahogy nagyon nem közösségi infrastruktúra. Pláne, hogy költsége is van. Vagy lehet adót - egyfajta pénzügyi "luxusadót" ala Tobin - fizetni az olyan extra pénzügyi szolgáltatások használata után, amelyek igénybe vétele nyilvánvalóan nyereségtermelő célzattal történik, bár ugye a nyereséget ott is leadózza az ember. De az, hogy a fizetésem a bankszámlámra érkezik és onnan vonják havonta a lakáshitelemet, sem nem pénzügyi extra szolgáltatás, sem nem nyereségtermelő spekuláns cselekedet.

Másrészt azt gondolom, hogy ha már a pénzforgalmat kívánja adóztatni a kormány, adóztassa inkább a készpénzhasználatot. Na jó, tudom, a nokiásdobozok meg a zsebbe gyűrt pénzes borítékok forgalmát nehéz nyomon követni - de a logika, meg persze az átláthatóság, a gazdaság fehérítésének igénye és maga a 21. század mégis valahol azt kívánná, hogy a pénzforgalom mind nagyobb hányadát a bankszámlák felé próbálja terelni a kormány. A bankszámlaforgalom adóztatása viszont ennek éppen az ellenkezőjét eredményezi...

És leszünk és maradunk a pénzes borítékok meg a postán sorbanállók és a sárga csekkek országa. Muzeális darab.

Két év tökéletesen elszabott gazdaságpolitikájának isszuk a levét természetesen. Megint csak a parttalan ötletelés megy az adócsökkentés kormányától, hogy ugyan még mire lehetne újabb adót kivetni. És ez az egész annyira elkeserítő.

Khmmm... Ha jól értem, Schmitt Pált a miniszterelnök a pénteki nyilatkozatában már-már a római pápákat idéző sérthetetlenséggel és tévedhetetlenséggel ruházta fel. Ez esetben viszont Orbán Viktor szerint Orbán Viktor nem lehet más, mint maga a jóisten...

Az MTI tudósítása szerint a miniszterelnök pénteken az államfő plágiumügyét firtató újságírói kérdésekre válaszolva elmondta: a köztársasági elnök sérthetetlenségéről szóló alkotmányos szabályt mindenkinek megfontolásra és betartásra javasolja. Arra a kérdésre, hogy szerinte csalt-e Schmitt Pál, úgy felelt: az alaptörvényből fakadó sérthetetlenségi szabály miatt a kérdés feltevését sem látja indokoltnak.

Nebassz... Ezek szerint Schmitt Pál sérthetetlen és tévedhetetlen, mint a római pápa. És minekutána Schmitt Pál megfogadta, hogy csak Orbán Viktort és a jóistent fogadja el főnökének, e két utóbbi bizonyára egy és ugyanaz...

És ha mindezek után fogadni kellene arra, hogy este lemond-e Schmitt Pál, számomra már nem kérdéses. A pápák ugyanis nem mennek nyugdíjba, nem mondanak le és nem is váltják le őket.

Mert a jóisten így akarta.

Bármilyen hihetetlen is, egészen egyszerűen jókedvem kerekedett a Semmelweis Egyetem keddi sajtóanyagától. Ha jól értem, Schmitt Pál tényszerűen plagizált - a jelentés összefoglalója szerint "a dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul" -, ám az egész ügyben csak és kizárólag az egyetem a hibás, mert ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így "a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak".

Gálvölgyivel szólva: én kérek elnézést...

Szóval momentán ott tartunk, hogy a Semmelweis Egyetemnek tulajdonképpen sürgősen bocsánatot kellene kérnie - persze visszamenőleges hatállyal - Schmitt Páltól, amiért nem jelezte időben, hogy a kisdoktori értekezése plágium, Schmitt Pál pedig úgymond jóhiszeműen ollózta össze az anyagot, elvégre nem tudhatta, hogy azt nem szabad.

Mikor is volt olyan, hogy valaki - mint most az egyetem vezetése - inkább együttműködött a hatalommal, csak hogy a büntetést elkerülje? Igen, az átkosban, a részint megzsarolt és megfélemlített besúgók rendszerében... És még csodálkozunk, hogy a Fidesz sunyít az ügynökügyben...

Igen, így működött a legvidámabb barakk, így működött az előző rendszer, és így bánt a kivételezettekkel. És minden jel szerint ezt a gyakorlatot - igen, van olyan is, hogy worst practice - veszi át és gyakorolja a jelenlegi hatalom.

Innentől kezdve tényleg teljesen mindegy, hogy Schmitt Pál lemond-e. Megbukott. És mindegy, hogy meddig lesz hatalmon Orbán Viktor. Mert ő is megbukott. És megbukott az Echo TV-ben Bayer Zsolttal idétlenül egymást bégázó Boros Imre és Bogár László, megbukott Szijjártó Péter, Selmeczi Gabriella meg a vállvonogató képviselők - mind, akik részesei ennek a hazug rendszernek. Mint ahogyan végül megbuktak az öreg komcsik is a '80-as évek végén. Mert végül rájuk rogyott az egész, repedező és hazug tákolmány.

Ma reggel 1980-as LGT-t hallgattam - és valahogyan határtalanul jókedvem lett tőle, pedig akkor még nem volt nyilvános a Schmitt-vizsgálat eredménye. Valahogyan így szólt a Szentimentális rakenroll: "Nincs szebb, mint a főokos előtt vigyázzban álló, láthatatlan röhögés..."

Ez a rendszer, a Schmittek rendszere megbukott. Még vigyázzban áll ugyan a Schmittek, az Orbánok és a Lázárok előtt, gazsulál nekik, a pomádé királyoknak, mert egzisztenciálisan még muszáj, de már röhög rajtuk az ország.

És az egyre szabadabb röhögés - mint Jerikó trombitái - nagyon hamar lebontja az Orbán-rendszer falait.

Ha-ha-ha-ha-ha...

Furcsa, reménytelen díszlet csak a sok szélben csattogó zászló, nem a szabadság ütemét csattogják, olyan reménytelenül díszlet csupán ez az egész Pomádé király újabb groteszk ünnepén.

Nem, ne verje meg az isten azokat, akik paravánná silányították a nemzeti lobogót, akik az elmúlt években egyetlen igaz szót se tudtak elmondani a nemzeti háttér előtt, akiknek harsogó hazugság volt minden megnyilvánulása nemzetről, forradalomról, nemzeti önrendelkezésről, szabadságról... Mert olyan aljasságra is csak az képes, hogy politikai lózungot faragjon a nemzet legszentebb fogalmaiból, aki képes díszletté silányítani a lobogót és pártjelvénnyé a kokárdát.

De nem, ne verje meg őket ezért az Úr. Arra sem méltók, hogy piszok legyenek a jóisten körme alatt. Legfeljebb légypiszoknak valók a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatán.

Ez soha nem lesz, soha nem lehet az ő ünnepük. Mert a szabadság belülről fakad. Mert a szabadság nem csak az egyén cselekvési szabadsága vagy a nemzet úgynevezett önrendelkedése, hanem a mások szabadságának tiszteletben tartása is. Aki ezt nem érti, és a szabadságot a szájára veszi, bitang gazember csupán. Az ilyet hamar elfújja a zászlócsattogtató, szabad szél.

Erre gondolok éppen, meg arra, hogy a fellobogózott hidak alatt öreg városok mocskával, régvolt holtak csontjaival, roskadt hidak tört köveivel és egy világégés fel nem robbant bombáival őrzi évszázados, sötét titkait a sokat látott Duna.

Hagytam néhány napig, hogy ülepedjék bennem a miniszterelnök évértékelője. Mondjuk nem mintha sok mindennek ülepedhetnékje lett volna belőle, elég hígra sikeredett ugyanis, kézzelfogható és előremutató tartalom nélkül.

Azt hiszem, a szocialista kormányok hibáival - vagy politikai hovatartozás függvényében bűneivel - nagyjából-egészében mindenki tisztában van ebben az országban. Ezt pontosan megmutatta a 2010-es országgyűlési képviselőválasztások - vagy politikai hovatartozás függvényében forradalom - eredménye. Sőt: egyvalaki mindenkinél pontosabban tudta és tudja ezt az országban. Nem, nem Budai Gyulára gondolok, hanem Gyurcsány Ferencre. És azt hiszem, egy két éve hivatalban lévő miniszterelnöknek a saját kormányzásának második(!) évét értékelve már több mint kínos rendre az elődökre, az e'mútnyúcévre visszamutogatnia.

Egy miniszterelnöki beszédtől az ember valahogy mindig valami előremutatót várna, mert azt, hogy mi van, és pláne azt, hogy mi volt, azt tudjuk valamennyien. Többnyire a bőrünkön érezzük, a bérjegyzékünkön, a havi törlesztőnkön, a benzin árán látjuk. Választ éppen ezért igazán arra a kérdésekre várnánk, hogy mi lesz ezután.

Erről viszont nem szólt az orbáni értékelő.

A miniszterelnök beszédéből - meg Lázár János, Cséfalvay Zoltán és még ki tudja, ki mindenki félidei értékelő nyilatkozataiból - nagyjából csak az jön le, hogy eddig volt a nagy sietség, ami azért kellett, mert e'mútnyócév, meg mert csak, és hogy majd most viszont minden összeáll, mint két kicsi legó, minden megvilágosodik, a végén mindenki összeáll egy képpé, s a haza fényre derül.

De hogy mi áll össze mivel, hogy hogyan lesz ebből a kusza nemistudoménmiből koherens egész, meg hogy mostantól mitől lenne majd jobb, hogy a "mindenki jobban jár" ígéretének teljesítése már megint miért késik egy újabb évet, vagy hogy a hatalomszerzésen és -bebetonozáson túl miért volt fontos és szükséges mindaz, ami rohamtempóban történt, arról még mindig nem mond senki semmit. Pedig némi magyarázat (lásd: mondj el nekik mindent) állítólag még a miniszterelnök felesége szerint is időszerű lenne...

Mintha a miniszterelnök és szűk köre - de már csak az - még mindig abban hinne, hogy ha majd beindul a Matolcsy-féle gazdasági csoda (lásd: ha végre támadásba lendül a kilencedik hadtest), akkor minden rendbe jön... Mintha szürreális ezoterikus tanok alapján működne a gazdaságpolitikájuk, mintha abban hinnének, hogy a siker egyetlen kulcsa az, hogy a vonzás törvénye alapján elegendő azt gondolniuk és elegendő azt hinniük, hogy a ma még láthatatlan siker valóra válik... Hát persze, gasztasaki nofekedés múkoggy!

Tévedés ne essék, én is azt gondolom, hogy szükség van a pozitív gondolatokra meg a pozitív hozzáállásra, bármilyen válság is van körülöttünk, vagy bármilyen válságban is vagyunk. De abból, amit a Fidesz eddig produkált, meg abból, hogy ez mostantól varázsütésre hogyan és mivé, milyen koherens egésszé áll össze, a vonzás törvénye helyett a néhai színész és színidirektor, Szendrő József klasszikus anekdotája jut eszembe, akitől egy próbán megkérdezte egy rendező:
- Direktor úr, milyen a darab?
- Fos! - vágta rá Szendrő.
- És ha összeáll?
- Akkor még szar is lehet belőle...
 

Egészen elképedve, sőt: megdöbbenve olvastam az imént a hírt, amely szerint áprilisra elkészülnek az új DVSC-stadion tervei. Amiket majdnem két évvel ezelőtt már átadott a miniszterelnöknek Kósa Lajos.

Abba most nem mennék bele, hogy magának a stadionnak is régesrég készen kellene lennie, legalábbis ami az ígéreteket illeti. Merthogy a tervek állítólag már 2010. március 31-én, vagyis majdnem két évvel ezelőtt készen voltak. Legalábbis azt mondta akkor meglehetős határozottsággal a miniszterelnök, hogy a terveket megkapta Kósa Lajostól, és már ott lapulnak a zakója belső zsebében. Khmmm...

Próbáljuk meg tehát feloldani a látszólagos ellentmondást.

1. A miniszterelnök akkor igazat mondott, és Kósa Lajos tényleg átadta neki a stadion terveit. Kérdés, hogy akkor milyen terveken dolgoznak most az illetékesek. Aki hallott már úgy általában a közbeszerzésekről, e ponton gondolkodóba esik. Nevezetesen abban a tekintetben, hogy a tervek akkor haveri alapon tényleg elkészültek, csak most egy látszatközbeszerzés eredményeként egy látszatszerződés alapján elkészítendő látszattervekkel le kell papírozni az egészet, pusztán a látszat kedvéért persze. Ilyesmit mi még véletlenül sem feltételeznénk a debreceni városháza vezetőinek környékéről. Ugyan már.

2. A miniszterelnök akkor igazat mondott, és Kósa Lajos tényleg átadta neki a stadion terveit, ráadásul a tervezők most tényleg dolgoznak ugyanazokon a terveken, hogy áprilisra elkészüljenek, hogy a polgármester két évvel ezelőtt át tudja majd adni Orbán Viktornak azokat. Nem, nem tévesztettem igeidőt, Nyájas Olvasó! Ez sem elképzelhetetlen ugyanis! Legalábbis abban az esetben nem, ha Kósa Lajosnak nem csak két motorja van, hanem egy Delorean típusú időgépe is (amelyet persze elfelejtett feltüntetni a vagyonnyilatkozatában - mondjuk hülye is lett volna egy működő időgépet ott feltüntetni), amivel 2010 elején elugrott 2012 áprilisába, ahol ellopta saját jövőbeni magától a debreceni stadion terveit, hogy az időben hazatérve átadhassa Orbán Viktornak, aki nyomban a zakója zsebébe is gyűrte azokat. Mindez persze meglehetősen valószínűtlennek tűnik, bár az is tény, hogy a Fidesz hajtott már végre néhány meredek ugrást az időben...

3. A miniszterelnök hazudott. Nem voltak kész tervek, csak napokkal a választások előtt egészen egyszerűen behazudta ezt. Is.

Több ötletem nincs, az alternatív megfejtéseket várjuk lentebb...
 

Párbeszéd a miniszterelnöki dolgozószobában:
- Hány éve is működik a Malév?
- Hatvanhat.
- Seggem a szádra pattanhat...

Persze, értem én, hogy e'mútnyócév, meg hogy terhes örökség, hogy rossz üzleti konstrukció és adóssághegyek, akárcsak a csőd szélén táncoló BKV vagy éppen a MÁV esetében. És tökéletesen értem én azt is, hogy az uniós versenyjogi szabályok miatt több pénzt nem lehetett már belepumpálni - pontosabban beleölni - a nemzeti légitársaságba.

Csak azt nem értem, hogy lassan majdnem két év alatt miért nem lehetett bármit is kezdeni vele, ha eladni nem ment, hát átalakítani, felforgatni gyökerestől, reorganizálni, és úgy egyáltalán hosszú távon, fenntartható módon működőképessé tenni. Vagy ha már nem ment, legalább felkészülten várni, hogy a Malév helyén akár holnaptól, tiszta lappal elindulhasson egy új nemzeti légitársaság. Nem készültek fel. Erre sem készültek fel, mint ahogyan - utóbb kiderült - bő két éve a kormányzásra sem.

Ne papoljanak nekem nemzeti értékről, meg nemzeti kincset érő vállalatokról. Nem foglalkoztak vele. Fontosabb volt a politikai zsákmány- és pozíciószerzés, Pali bácsi, a csontvázvadászat, a médiatörvény, az alaptörvény és annak magasságos asztala, meg az összes többi agymenés.

Elérték, hogy Orbán Viktor neve most már összeforr a Malév bedőlésével. Meg hamarosan a budapesti közlekedésével is. Meg az egykétkulcsos adóval, a "mindenki jobban jár" szlogenje alatt csökkenő nettó bérekkel, a csökkenése ellenére is növekvő államadóssággal, a 250 forintos svájcifrank-árfolyammal, a rekord benzinárakkal, a köztévés botrányokkal és az egyre kínosabb Pali bácsival... Soroljam? Már egy jó ideje nem nemzeti hős és nem megmentő, hanem egyre inkább a sorozatos kudarcok és a bukták embere a miniszterelnök.

Mindenesetre valami szomorúsággal vegyes hiányérzetem volt ma reggel az Árpád híd pesti hídfőjénél. Hiányzott a nap mint nap a rendőrpalota fölött nyugatra, Brüsszelbe tartó reggeli gép látványa...
 

Lázár János egy undorító spekuláns (a továbbiakban: speki). Nem is értem, hogy Selmeczi szenátor asszony rémisztő kántálása mellett miért nem veti ki magából a Fidesz. Mert az egy dolog, hogy spekuláns, de még esetenként sikeres is... Pfúj, felfordul az ember konzervatív nemzeti gyomra az ilyentől!

Abba most nem mennék bele, hogy mennyivel ér többet forintban Lázár spekuláns kisfiának svájci bankszámlája, és hogy ezen az alapon Lázár speki, úgy családilag persze, éppenhogy a forint elleni spekuláns támadások sikerében érdekelt - ez ugyanis bizonyára csak aprópénz. Már persze mihez képest, ugye.

Beszéljünk inkább arról, hogy Lázár speki éveken át milyen undorító sikerességgel tőzsdézett Hódmezővásárhelynek az Erste Banktól svájcifank-alapon felvett milliárdjaiból. Oké, nem előzsdézte, hanem csak tőzsdézte, elvégre két-három évig nyert vele, de ugye eddig azt hallottuk, hogy az a spekuláns, aki nyer a bolton (vagyis a vesztesek zsírján gazdagodik), az egy undorító féreg, vagy legalábbis valami ilyesmi. Gondolom, akkor ez most is áll, elvégre távol álljon holmi kettős mérce alkalmazása pártuntól és kormányunktól. Lázár spekitől meg pláne, ugyebár.

És akkor azt a kérdést még nem is feszegettük, hogy ugye Lázár speki és párttársai megnyilatkozásai szerint miféle aljas és tisztességtelen nyereség az, amire holmi spekulatív tőzsdei vagy árfolyamügyleten tesz szert a zember, merthogy az nem tisztességes, kétkezi munka eredménye, mögötte nincs teljesítmény, csak fikció. Ja, tranzfikció...

Gondolom, ezt nyilván Lázár speki is belátja, és hajlandó szétosztani a tőzsdei ügyleteinek tetemes nyereségét azok között, akiktől ez a haszon összejött. Akiknek a brókere Lázár spekiék szerint eltőzsdézte - mondjuk például a volt és a még megmaradt magán-nyugdíjpénztári tagok között...

Amíg ezt nem lépi meg, addig nevetséges és álságos a bankokkal szembeni vergődése. Mondhatni: bunkó megnyilvánulás. Addig Lázár János csak egy spekuláns, ráadásul az is a tisztességtelenebb fajtából.

Pfúj.

Gyurit régóta nem zavarják a számok, ezt tudjuk róla, és mindennek ma ismét tanúbizonyságát adta. Bejelentette ugyanis, hogy az egykulcsos adórendszernek köszönhetően úgy tűnik, hogy nőtt a népszaporulat is. A baj az, hogy a KSH-nál ezt nem egészen így tudják.

Nem lennék most a KSH vezetőinek helyében, nem lepődnék meg, ha e malőr miatt hamarosan személycserékről hallanánk a statisztikai hivatal felsővezetésében. Elvégre a Költségvetési Tanács példáján is megtanulhattuk már (tessék figyelmesen elolvasni, aktuálisabb, mint valaha): fejére szól, ki szót emel...

Mindenesetre a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb felmérése szerint tovább gyorsult a népesség fogyása Magyarországon az elmúlt év első tizenegy hónapjában. A most közzétett előzetes adatok alapján a népesség becsült lélekszáma – a nemzetközi vándorlás figyelembevételével – 26 ezerrel csökkent, így 9 millió 960 ezer fő volt november végén. A KSH előzetes adatai szerint 2011 első tizenegy hónapjában 80 ezer 560 gyermek született, 2,8 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban.

Istenem, a jelek szerint a Gyuri tényleg mindenkivel harcban áll, az államadósság, az IMF és az EU mellett szemmel láthatólag a számokkal is. De hogy klasszikust idézzek:

- Ezeket az adatokat csak az ujjából szopta.
- Dehogyis - felelte -, ezek a kormány hivatalos adatai.
Látta, hogy elmosolyodom, ezért sietett hozzátenni: - Vagyis ezek a tények.
Nem tudtam megállni, hogy ne dörgöljem az orra alá, hogy ezek szerint míg az ő statisztikai adatai valós tények, addig az én valós tényeim csupán statisztikai adatok.
(Yes, Prime Minister)

Mindenesetre szabadságharcos vezénylő tábornokainknak, Matolcsy és Orbán tengernagyoknak üzenem, ha már tenni szeretnének a népességfogyás ellen, ne feledjék a klasszikus szlogent: make love not war...
  

A főnök hétfőn a Facebookon nyomott egy kedves barackot az okos buksitokra, kedden meg elment Brüsszelbe és onnan szart nagy ívben a fejetekre...

Azért valljuk be: meglehetősen szürreális volt az Echo TV-n Bencsik Andrást és Kerényi Imrét hallgatni, ahogyan a büszke magyarságot emlegetve az Európai Uniót szapulják, miközben a képernyő alján az volt olvasható, hogy Magyarország eleget tesz a brüsszeli kéréseknek...

Hát igen, kedves négyszázezrek vagy hányak, a főnök hétfőn a Facebookon nyomott egy kedves barackot az okos buksitokra, kedden meg elment Brüsszelbe és onnan szart nagy ívben a fejetekre. Hülyét csináltatok magatokból, meg hagytátok, hogy hülyét csináljanak belőletek.

Mert azért elég szar érzés lehet most szembesülni azzal a szombaton a "Nem leszünk gyarmat!" felirat alatt vonulóknak, hogy Orbán Viktor kedden elment Brüsszelbe, és csontig benyalt az Európai Uniónak. Mint ahogyan csontig be fog nyalni az IMF-nek is, ne legyen kétségünk. Úgy táncol, ahogyan ők fütyülnek.

De ugye azt még ti sem gondoljátok komolyan, kedves négyszázezrek vagy hányak, hogy Simor András fizetéséről meg a monetáris tanács tagjainak eskütételéről győzködte egymást két órán át az Európai Bizottság elnöke és a magyar miniszterelnök? Ugye ti sem hiszitek komolyan, hogy ezek az igazi nemzeti sorskérdések, amik kapcsán kurucosan kellene keménykednie a miniszterelnöknek? Ugye azt még ti sem veszitek be, hogy bármilyen szinten is az úgynevezett magyar érdekeket védi az, hogy a jegybankelnök fizetése történetesen havi kétmillió alatt vagy fölött van?

Hát nem veszitek észre, kedves négyszázezrek vagy hányak, hogy palira vagytok véve, hogy csak játékszer és biodíszlet vagytok többnyire, és hogy nektek is hazudik a főnök, vagy hogy nektek hazudik a leginkább?

Mert annyira vakok és buták még ti sem lehettek mind, hogy bevegyétek, hogy ha valami tegnap még teljes meggyőződéssel fekete volt, az ma már - arcvesztés nélkül - ugyanolyan hévvel és meggyőződéssel lehet fehér! Vagy úgy gondoljátok, hogy attól hitelesek lesztek, ha két hét múlva mondjuk - mert a Nemzet Sámánja éppen olyan kedvében lesz és ezt kéri, ha már megígérte a minap Brüsszelben - európai uniós zászló alatt vonultok, békemenetként az európai értékekért?

Vagy tényleg ott tartunk, hogy nektek, kedves négyszázezrek vagy hányak, teljesen mindegy, hogy mit mond, csak az számít, hogy ki mondja? Orbán Viktor szájából pedig nektek minden egyes szó szentbeszéd - és szentbeszéd mindannak az ellenkezője is?

Welcome to Zombieland!

 

Istenem, hogy megöregedtek ezek a fiúk! Pedig ők voltak azok, akik 1992 decemberében a költségvetési törvény zárószavazásról rohantak a Budapest Sportcsarnokba, a Piramis-koncertre...

Már akkor sejthettem volna, hogy így múlik el a világ dicsősége, amikor Kósa Lajos a debreceni közgyűlésben próbált nagyon laza és fiatalos lenni, és veretesre, ám annál pontatlanabbra sikerült nagymonológjában a Uriah Heep-nek tulajdonította az "egy szót mondok: heavy metal" refrént, ami pediglen köztudottan a debreceni Diktátor együttes szövege, és egy debreceni polgármesternek illene a Tankcsapdán túl azzal is tisztában lenni, hogy Derzsi vezér és csapata több mint negyedszázados múltjával ma már intézménynek számít a cívis városban... Mondom én: Kósa polgártárs nem más, mint egy műmájer műrocker, egy modoros motoros pojáca.

Erre Orbán Viktor a minap a Rolling Stones klasszikusával, az (I Can Get No) Satisfaction-nel példálózott a külföldi újságíróknak, mondván, hogy az abban megfogalmazott kiábrándultság és elégedetlenség nem csak az ő érzése, de az egész országé. Hogy a miniszterelnök úr csak a saját, az egész világgal szembeni durcás kismalac-hozzáállására utalt-e, vagy netán a dal végén megfogalmazott szexuális kielégületlenségre célzott, azt nem tudom, mindenesetre tény, hogy baszogatja az adófizető állampolgárokat ez a kormány rendesen, és mégsem jó senkinek...

És különben is: egy olyan miniszterelnök, akinek a kormányában államtitkár lehet Hoffmann Rózsa, ne idézgessen nekem Rolling Stones-t, mert teljességgel hiteltelen! Egy vaskalapos kormány mára vaskalapossá lett miniszterelnökének a szájából nagyon hülyén hangzik mindez, ráadásul koalíciós feszültségeket is rejthet, ha Semjén Zsolt megtudja, hogy ilyen parázna és az ifjúság keresztényi lelkületét megrontani képes zenékkel példálózik a főnök. Ejnye már.

Mindenesetre azt hiszem, a fideszes fiúk ma már sem nem fiatalok, sem nem demokraták, hanem vaskalapos, maradi alakok. Eszembe is jut róluk a Satisfaction mellett a '60-as évek másik nemzedéki slágerének, The Who My Generation-jének egy sora: I hope I die before get old...

És ha már a rockzenénél tartunk, szívküldi jelleggel, meg felvonulók kérték ugye, ajánlom a miniszterelnök úr figyelmébe a Beatrice egy régi-régi dalát...

"Régi fényed lekopott már / hagyd abba és menj tovább! / Bárhogy is fáj, ütött az órád / hagyd abba és menj tovább! / Te figyelj! Ez nem nyugdíjas állás / hagyd abba és menj tovább! / Bárhogy is fáj, ütött az órád / hagyd abba és menj tovább! / Azt hiszed, hogy újra kezdheted, újra kezdheted / Tévedsz! Ó nem! / Meg kell mondanom, hazudtál eleget szívem, / Szívem, a mercédeszed zsákutcába fut, jut! / Az íróasztalt elérte, a büszkeségét megértem / elfelejti honnan indult el. / Valamikor ő is lázadó volt, / elkezdett egy új világot / Most elfelejti honnan indult el..." 

Szégyen, hogy hová jutottunk. Hogy csaknem nyolc évnyi EU-tagsággal a hátunk mögött ma ott tartunk, hogy a kormányszóvivőnek, sőt: magának a miniszterelnöknek kell deklarálnia, hogy a kormány nem óhajtja zárolni, sőt: garantálja a bankbetéteket.

Zárójelben jegyzem meg: addig örüljünk, amíg nem Selmeczi "szenátor" vagy Szijjártó Péter kezdi el bizonygatni ugyanezt. Mert akkor tuti a bankpánik... Merthogy az ő kijelentéseik alapból hazugak. És bár Giró-Szász András szavahihetősége - a miniszterelnökéről már nem is szólva - erősen megkopott, esetükben legalább egy halvány esély van arra, hogy amit mondanak, azt kivételesen komolyan is gondolják. Mondom: legalább egy halvány esély...

Csakhogy egy normális piacgazdaságban, sőt: egy normális országban az ilyesmit nem kell bizonygatni. Merthogy ez evidens.

Egyúttal jelentem: nem Mesterházy Attila és nem Szanyi Tibor hibája az, hogy a kormányszóvivő és a miniszterelnök ilyen bejelentésre kényszerült. Még akkor sem, ha olykor nagyobbnál nagyobb sületlenségeket képesek mondani. Erről egyedül a jelenlegi kormány tehet.

Vajon mit gondolnak az emberek arról a kormányról, arról a jogrendről és arról a demokráciáról, ahol egyáltalán megfordulhat a fejekben az a - józan ésszel egyébként tényleg abszurd - felvetés, hogy a kormány netalántán zárolja a bankszámlákat? Ugyanakkor nincs is ezen mit csodálkozni: a kormány az elmúlt másfél évben mindent elkövetett azért, hogy még ez a lehetőség se tűnjön teljességgel őrültségnek.

Nyomorult egy országban élünk. Nyomorult egy ország ez - még nem vagyok díszpolgár sehol, nem vehetik el a díszpolgári címemet, írhatom tehát nyugodtan -, és egyre nyomorultabb.

Mert milyen ország az, ahol az emberek 80 százaléka szerint rosszul mennek a dolgok, és ahol a fennmaradó 20 százalék sem gondolja teljességgel ennek az ellenkezőjét? Milyen ország az, ahol hárommillióan élnek a szegénységi küszöb alatt, és egymillióan egyenesen mélyszegénységben - olyan nyomorban, amit az ülésfűtéses audiból vagy a kristályfényű operaházból elképzelni sem tudnak a frakkos-öltönyös urak?

Milyen ország az, ahol a munka becsületéről papolnak, de felmérések szerint az emberek több mint egynegyede már csak a lottóötösben bízik, vagyis ahol négy emberből egy gyakorlatilag nem is reméli, hogy valaha is előrébb juthat? Milyen ország az, ahol az emberek többsége úgy érzi: nincs remény?

Elbaszott egy ország ez, elbaszott kormánnyal, elbaszott köztársasági elnökkel és elbaszott (gazdaság)politikával. Mert ennyire még a Fletó sem kúrta el. Pedig ő aztán a saját bevallása szerint sem kicsit...

Jut eszembe: ha már a rémhírterjesztést meg szeretnék állítani, mindenekelőtt ne engedjék megszólalni Kósa Lajost, Szijjártó Pétert, Selmeczi Gabriellát, Lázár Jánost, Pleschinger Gyulát és kevésbé tiszta pillanataiban magát a miniszterelnököt, mert a megszólalásaik után rendszerint nyomban esik a forint... Mert azt hiszem, kimerítheti a rémhírterjesztés büntetőjogi tényállását a spekulánsokkal való fenyegetés. Amin persze valakik, valahol bizonyára igen jól kaszálnak.

Valahogy nem sikerül karácsonyi hangulatba keverednem, pedig csütörtökön este még a fát is feldíszítettem, kicsit csak persze, de mégis, csak hogy legyen, ha a kisfiam itt lesz velem a két ünnep között. A fenyő illata is csak egy félmosolyra volt elég. Azt hiszem, most van az, amikor már tényleg csak a szerelem marad.

Ülök este a nyolcadik emeleti panellakásban, aminek a havi törlesztője az árfolyamváltozások miatt ma már annyi, mintha legalábbis budai villám lenne, és momentán kiszállni sem lehet az egészből. És olyan reménytelen ez, legalábbis amíg a Matolcsy-féle őrültség meg az a szörnyű, orbáni kivagyiság és pökhendi makacsság próbál itt kormányozni. Aztán ahogyan reggel zötyögött át velem a busz az Árpád hídon, azt néztem, hogy olyan nagyon szomorú és nehéz köd ül a városon. Rosszkedvünk tele - erre gondoltam. És Hobó Másik Magyarországának rosszkedvére.

Valami nagyon elromlott itt az elmúlt bő másfél évben, azt hiszem. És idén már az ünnep is elmarad, hiába szedték piros betűvel ezeket a napokat a naptárban. Mert ünnepelni most semmi okunk nincs. Őrült és veszélyes az a rendszer, amit hazugságból felépítettek körülöttünk. És azt érzem, hogy ez egyre csak rosszabb lesz, és módszeresen és reménytelenül megy tönkre minden ebben az országban. Mintha egy torz, groteszk, abszurd és gonosz tréfát űzne itt egy hazug hatalom.

Éjfél körül még megnéztem A bukást, nem, nem a poénokkal teli átdolgozásokat, hanem a filmet magát. És olyan ijesztően és szürreálisan aktuálisnak tűnt a "nem kapitulálok" rikácsolása, meg a mantrázása annak, hogy ha majd támadásba lendül a kilencedik hadtest, akkor minden rendbe jön. Hát persze. Meg ha beindul a Matolcsy-féle gazdasági csoda, akkor is... Azt hiszem, felelőssége van mindenkinek, aki kiszolgálja az őrületet.

Azt kell mondjam, kivételesen igaza volt a miniszterelnöknek. A túlélés éve jön. Az ő országlásukat kell most túlélni valahogy...

Mindenesetre immár túl az egymillió oldalletöltésen ezúton köszönök minden megosztást és hozzászólást - a velem egyet nem értőket is -, és kívánok békés ünnepeket, meg túlélhető 2012-es esztendőt mindenkinek.
 

Egyre szánalmasabb a kormányzati kommunikáció, a hazugsággal leplezni próbált, ordas hazugságok sokasága, a szavak állandó csűrés-csavarása, az eleddig egyértelmű fogalmak átkeresztelése - és persze a választók ipari volumenű hülyének nézése.

Elég, ha csak az elmúlt napok kommunikációs remekeiből megnézünk néhányat - lassan belebonyolódnak a csűrés-csavarásba. És egészen egyszerűen egyre kevésbé tűnnek épelméjűnek a kormányzat illetékesei.

1.
Egészen zavarba jöttem, amikor a lakáj kormánypárti sajtó - igen, a HírTV(!) és a Magyar Nemzet(!) - a saját honlapján is államosításnak hívja a megmaradt magán-nyugdíjpénztári vagyonok - hogy is mondjam csak finoman - elvételét, miközben a miniszterelnök, a jobbkeze és a jobb sorsra érdemes főszócső is arról beszél, hogy az állam nem elvette és elveszi, hanem a manyup-tagok önként és dalolva adták és adják oda a megtakarításaikat...
Hmmmm... Az államosítás ugyebár többnyire a diktatúrák sajátja, legutóbb a legsötétebb Rákosi-érában államosítottak mifelénk... Namármost ha a kormánypárti sajtó szerint a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokkal kapcsolatban momentán államosítás történik, akkor ez azt is jelenti, hogy a HírTV és a Magyar Nemzet is diktatúra-jellegű intézkedéseket érzékel az országban? Vagy most akkor hogy is van ez?

2.
A Standard&Poor's leminősítésről szóló közleménye szerint: „tovább gyengül a magyar gazdaságpolitika kiszámíthatósága, ez pedig sérti Magyarország középtávú növekedési kilátásait. Ez a gyengülés részben olyan hivatalos lépések miatt van, amelyek felvethetnek kérdéseket a felügyelő intézmények függetlenségéről, és bonyolítják a befektetők működési környezetét.”
Azt hiszem, meglehetősen egyértelmű beszéd. A Nemzetgazdasági Minisztériumban viszont vagy fogalmuk sincs a valóságról, mert egy párhuzamos dimenzióban működnek, vagy nem ezt a szöveget olvasták, vagy egyáltalán nem tudnak olvasni. A minisztérium szerint ugyanis "a Standard&Poor's szerdán bejelentett döntése Magyarország befektetési ajánlású államadós-osztályzatának megvonásáról nem Magyarországról, hanem az euró válságáról szól. Magyarország szenvedő alanya ennek a küzdelemnek, közvetve pedig az euróövezet válságának és az unió elleni pénzügyi támadásoknak.”
Maaaargit, nóóóóórmááááális?!

3.
Matolcsy György néhány hete közölte, hogy óriási eredményeink vannak, de "a siker láthatatlan". A Nemzetgazdasági Minisztérium a Standard&Poor's leminőstésének hírére értetlenségét fejezte ki, és közleményében leszögezte, hogy "az elmúlt egy év alatt hozott intézkedések eredményei már láthatóak".
Most akkor ha a siker - ahogyan a Mágus mondja - valóban láthatatlan, akkor viszont mégiscsak én látok jól, és az elmúlt egy év alatt hozott intézkedések eredményei közé többek között a két (azaz mindjárt három) leminősítés, a jócskán 300 forint fölötti euróárfolyam és a nyugdíjvagyon elherdálása ellenére is rekordméretű államadósság tartozik...

Barátaim az úrban, azt hiszem, itt valami tényleg nagyon, de nagyon nincs rendben...

Orbán Viktor megbukott. És megbukott Orbán Viktor egész rendszere is, ez a pökhendi és kivagyi és képmutató, a hazugságot is hazugsággal leplezni próbáló rendszer. Nem a jó állam épült itt az elmúlt bő másfél évben, és nem lett itt jobb semmi - pedig lett volna mit jobbá tenni -, hanem leépült még az is, ami legalább működőképes volt.

Orbán Viktor mától végképp bukott ember. Ez a Barroso-levél, az amerikai diplomácia tiltakozása, sorban a második leminősítés (és hozzá a készülő harmadik) után nem kétséges.

Húzhatja még persze, vergődhet és játszhatja a pökhendi és sértődött kis pöcs szerepét szerte Európában. Ujjal mutogatnak rá, a háta mögött beszélnek róla - és most már nyíltan be is szólnak, meg olykor egy-egy kokit és sallert is leakasztanak neki. Merthogy az ugyancsak néppárti Barroso levele éppen annyira volt udvarias, amennyire egy kiállhatatlan közép-amerikai diktátornak szoktak udvarias levelet írni a diplomáciában.

Orbán Viktor megbukott. És most nem a magyarokat cikizi fél Európa, vagy inkább a világ műveltebb fele. Sokkal inkább sajnálja őket. Mert itt egyszerűen Orbán Viktort veti meg és vetette ki magából a civilizált világ. Csak a baj az, ennek az árát az árfolyamkülönbözetben meg országkockázati felárban nem Orbán Viktor fizeti éppen...

Mert nem szabadságharc ez, nem összehangolt támadás ellenünk, és nem a nemzeti önrendelkezés az, amiről itt szó van. Ez mind csak lózung. Hazugság. Mint minden, amihez Orbán Viktor mellett Matolcsy Györgynek, Lázár Jánosnak és Szijjártó Péternek köze volt és van. Egy hazug és bukott rendszer hazug és bukott talpnyalói ők. Végighazudták mind az elmúlt másfél évet és talán többet is. És ez itt most egy hazug rendszer látványos vergődése.

Orbán Viktor vergődése egy vesztes, bukott emberé, aki csak nagypofával játszotta a nagymenőt, de teljesen felkészületlen volt, és most iszonyúan kitömtek a ringben. A végső kiütés előtt pedig minden mozdulata most már károkat és maradandó sérüléseket okoz. Nekünk.

Be kellene dobni végre azt a törölközőt.