"Annyi mindent megettem, / de van amit a gyomrom nem vesz be, / már elnézést, de nem vesz be! / A Mona Lisa ronda és öreg, / a Kisherceg meg elmebeteg, / már bocsánat. Elnézést! / Jaj, úgy hazudik mindenki, hogy az botrány!"

Elismerte felelősségét a múlt hét végén az M1-es autópályán kialakult, katasztrofális állapotokért Giró-Szász András kormányszóvivő.

Persze mielőtt leesne az állunk a csodálkozástól, hogy Orbánisztánban van valaki, aki elismeri a felelősségét valamiért, gyorsan tegyük hozzá, hogy természetesen nem a vészhelyzeti kormányzati kommunikáció teljes csődjéért vállalt felelősséget a kormányszóvivő. Csak ugye miután a belügyminiszter az időjárás mellett a felelőtlenül útnak induló autósokat tette felelőssé a kaotikus állapotokért, Giró-Szász András elismerte, hogy egyike volt e felelőtlen autósoknak. Azt persze gyorsan hozzátette, hogy a mentőalakulatok száz százalékosan működtek. Hogy erről az ugyancsak tíz órát a hó fogságában töltő felesége mit gondol, arról nem szól a fáma.

Sokkal inkább szól Orbán Viktor miniszterelnök úr hősies helytállásáról, aki a helyszínen saját maga mentett ki a bajból két székely kamionost! Gőzerővel beüzemelték a Nemzeti Habony Legenda- és Filmgyárat, rögtön készült is kisfilm a Miniszterelnök Úr hősies helytállásáról! Mert nehogy már a Gyurcsány és Tsai. Legendagyár jobban teljesítsen! Ott csak egy elcsatangolt magyar kislány befogadása volt a Szemlőhegy utcai legenda tárgya, itt akkor legyen mindjárt kettő bajbajutott, ráadásul - adva a nemzeti öntudatnak - székelyföldi fiatal!

A Miniszterelnök Úr nagyszerű helytállása kapcsán már-már láttam a lelki szemeim előtt, ahogyan áll a sztráda mentén a hófúvásban, ingujját felgyűrve országépítő, két erős karján, a tenyerébe köp egy olyan embereset, majd sorra, félkézzel rántja ki az árokba csúszott kamionokat a bajból. Aztán Mózesként toppant egyet, és lám: a hótorlaszok kettényílnak, és tiszta lesz az út a bajba jutottak előtt a hóviharban. Ezután - még mindig a makulátlanul tiszta, fehér ingében, bár a kamionmentés fáradalmaiban már egy félrecsúszott, rakoncátlan tinccsel a homlokán - vesz egy nagy levegőt, és futballban megedzett tüdőkapacitásával, összevont szemöldökkel akkorát fúj, hogy az összes hófelhő menten szerteröppen a Kárpátok bércein túl. (Látjátok, gyerekek, vegyetek példát Orbán Viktor bácsiról: ezért kell a mindennapos testnevelés minden magyar iskolában!) Aztán vesz még egy nagy levegőt, de ezt már megenyhült orcával, a Kedves Vezető nyájas mosolyával, lágyan fújja ki, hóolvasztó és rügyfakasztó, lágy tavaszi szellőt fújva szét az ország - mit ország? a Nemzet - minden szegletébe...

...és akkor holmi autós újságírók elkezdenek azon okoskodni, hogy a Miniszterelnök Úr netalán megszegte az úgynevezett KRESZ-t. Hát nem!

Hát nem és nem értik, hogy Magyarországon a KRESZ az, amit a Miniszterelnök Úr annak gondol.

Ilyeténképpen pedig az a feltételezés, hogy a Miniszterelnök Úr megszegje a KRESZ-t, nem lehet más, mint végtelenül kicsinyes és nemzetellenes, bajnaista képzavar!

Őszintén remélem, hogy nem arra hivatkozva szeretnének pótjegyet bevezetni a gyorsvonatokra, merthogy azok gyorsak! Ezúton szeretném jelezni a mélyen tisztelt politikusainknak, akik nyilván nem mostanában utaztak a Budapest-Mátészalka vonal úgynevetett gyorsvonatain, hogy a gyorsvonat mifelénk azért gyorsvonat, mert iszonyatosan lassú. Nevében kompenzál. Ugyanis ha gyorsabb lenne, akkor InterCitynek hívnák. Sőt, a helyzet tisztázása végett szeretném azt is jelezni feléjük, hogy Magyarország olyan furcsa ország, hogy nálunk a gyorsvonatnál már csak a sebesvonat lassabb...

Néha van egy olyan érzésem, hogy vasúti példákból tanulta a Fidesz a kommunikációt. Egy tetűlassú, lepukkant, koszos és büdös szerelvényt gyorsvonatnak vagy sebesvonatnak hívni legalább annyira abszurd és perverz dolog, mint Matolcsy ámokfutását meg a gazdaság megzuhanását példátlan sikernek, vagy a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlását és elherdálását úgynevezett nyugdíjmentésnek. Mindenesetre kell hozzá valami elképesztő és gátlástalan arcoskodás, valami kurucos önérzet és egy nagy adag pökhendi, nagyképű, orbáni magabiztosság, az biztos. De legalábbis a józan ész és ítélőképesség teljes hiánya...

Mindenesetre mostanság a hírek szerint azt tervezik, hogy a 100 kilométernél hosszabb távokon közlekedő, úgynevezett gyorsvonatokon áprilistól pótjegyet vetnek ki, ami akárhogyan is nézzük, színtiszta jegyáremelés. Nyilván ezt nem jegyáramelésnek nevezik majd. elvégre a nálunk megszorítás sem megszorítás, az adóemelés is adócsökkentés, meg úgy általában a kormány semmit sem annak nevez, ami, hanem többnyire éppen az ellenkezőjének. Ennek megfelelően természetesen ez a jegyáremelés is az utazóközönség érdekét és a vasút versenyképességét szolgáló, komfortjavító intézkedés lesz. Szóval egészen biztosan megmagyarázzák, hogy ez miért lesz olyan nagyon jó nekünk.

Azért szögezzük le gyorsan, hogy meglehetősen unortodox módon gondolkodik a kormány a közlekedési tarifarendszerekről, meg magáról a versenyképesség fogalmáról is. A közelmúltban pótjegyet vetettek ki - vagyis emelték a jegyárakat - a Budapestre közlekedő távolsági autóbuszjáratokon, arra hivatkozva, hogy ezek a járatok minőségi szolgáltatásokat nyújtanak, és hogy a jegyárameléssel azt szeretnék elérni, hogy az InterCity-vonatok versenyképesebbek legyenek az utazóközönség számára. Mint kiderült, az úgynevezett emelt szintű szolgáltatás nem jelent mást, mint hogy az embernek - már ha szerencséje van - jut ülőhely az autópályán. De nem is ez a perverz az egészben, mert ezen legfeljebb kínjában röhög az ember.

Érdekesebb az indoklás másik fele. Vagyis az, hogy azért emelték a távolsági buszjegyek árát, hogy ezáltal versenyképesebbé tegyék az InterCity-jegyárakat. A magam részéről elvi szinten, környezetvédelmi szempontokból még egyet is értenék azzal, hogy a közúti közlekedésről a vasútra igyekezzenek átterelni a tisztelt utazóközönséget. De tetszenek érteni a kormányzati intézkedés abszurditását? A versenyképesség érdekében nem az IC-jegyek árát csökkentik, hanem inkább a buszjegyeket "drágítják hozzá" a vasúti jegyárakhoz! Teljesen logikus! Mindent az emberekért és a kedves utazóközönségért!

Azon gondolkodom, hogy vajon mi lesz majd a hivatalos magyarázata a gyorsvonatok jegyáremelésének - azok után, hogy időközben egy nem éppen beharangozott áremelést egyébként már csináltak az IC-pótjegyeknél is... Mert azt mondani a mátészalkai gyorsra, hogy minőségi szolgáltatást nyújt, az azért meglehetősen meredek lenne egy olyan vonat esetében, ahol - már bocsánat - az ember segge odaragad az üléshez a kosztól. Ezt azért még Orbánnak se veszi be senki, legfeljebb Bayer Zsolt, aki nem gyorsvonattal, hanem terepjáróval közlekedik, de ő ugye amúgy is mindent bevesz Orbánnak. Meg persze mindennek az ellenkezőjét is.

Lehet, hogy most meg majd a távolsági buszok jegyárát kell versenyképesebbé tenni a vasúttal szemben, és ennek nem a buszjegyárak csökkentése, hanem a vasti jegyárak emelése lesz az unortodox, magyaros módja?

És vajon mikor jön majd az az abszurd játék, hogy a busz- és vonatjegyek árának kormányzati szinten elrendelt emelését a közlekedési vállalatok nem háríthatják át a zemberekre, mert a Magasságos Miniszterelnök Úr szerint tisztességtelen, hogy a vasút versenyképesebbé tételé a zemberekkel fizettessék meg?

Nem lennék meglepve, ha végül lenne még egy ilyen csavar is a történetben...

Kedves magyar állampolgárok, tessenek mostantól elfelejteni azt, hogy bármikor is az állam vagy valamelyik szerve ellen pert tetszenek indítani! Eleve vesztett ügy. A miniszterelnök ugyanis megmondta, hogy a bíróságok nem ítélhetnek a kormány akarata ellen. Merthogy az botrányos.

Az alábbiakban egyfajta logikai bizonyítás következik.

I. Helyzetelemzés

A kormányzati szervek a kormány akaratát hajtják végre.

A kormány Orbán Viktor akaratát hajtja végre.

A kormányzati szervek Orbán Viktor akaratát hajtják végre.

Orbán Viktor a zemberek érdekét képviseli, az ő akarata minden magyar ember személyes akarata.

A bíróságok mindig is a zemberek nevében törvénykeztek: az ítéletüket korábban a Magyar Köztársaság nevében hozták, még korábban pedig a Magyar Népköztársaság, meg a magyar nép nevében születtek az ítéletek. Nyilván ezt teszik most is, még ha a bírósági ítéletek elején nincs is felírva, hogy "A Zemberek nevében". Hát hogy a fészkes fenébe ne lenne mélységesen felháborodva a Magasságos Miniszterelnök Úr, ha most meg egy bíróság - mit bíróság? egy szélhámos, nemzetellenes, jöttment és nyilvánvalóan bajnaista taláros testület - a zemberek nevében, vagy legalábbis arra hivatkozva képes a zemberek akaratával ellentétes ítéletet hozni?!

II. Következtetés.

A zemberek nevében és arra hivatkozva egészen egyszerűen abszurd képtelenség a zemberek akaratával ellentétesen ítélkezni. Egy bajnaista nonszensz.

Mivel a bíróságok is a zemberek nevében tevékenykednek, és a kormány és a Magasságos Miniszterelnök Úr is a zemberek nevében fejti ki áldásos, nemzetépítő tevékenységét, javaslom törvényben rögzíteni, hogy mostantól a bíróságok a Kormány nevében, vagy még inkább - a legteljesebb tisztelet hangján szólva - Orbán Viktor nevében hozzák meg ítéleteiket. Ennek megfelelően természetesen az ítéletek is az "Orbán Viktor nevében" kitétellel kezdődjenek!

Tekintettel arra, hogy a kormányzati intézmények nyilvánvalóan a kormány, következésképpen Orbán Viktor és általa a zemberek akaratát hajtják végre, a bíróságok mostantól nem ítélhetnek egyetlen kormányzati szerv ellen sem Magyarországon. Egyrészt azért, mert Orbán Viktor mindenki akaratát hajtja végre, tehát mindig igaza van. Másrészt pedig mert Orbán Viktor nevében mégiscsak röhejes lenne Orbán Viktor akarata ellenében ítéletet hozni. A Fidesz jogászzsenijeivel szólva - hogy nem szakad rájuk a díszes kupola - mindez a jogállam és a jogbiztonság intézményeit ásná alá Magyarországon...

Le kellene egyszerűsíteni tehát a dolgot. Az Alaptörvény soron következő, ötödik módosításában úgynevezett gránitba kellene önteni, hogy a kormány és a kormányzati szervek ellen nem lehet pert indítani Magyarországon. Ha pedig ez ellen nagyon tiltakozna a Velencei Bizottság meg a Merkel asszony, akkor úgy kell módosítani, hogy ha valaki netán venné a bátorságot, és mégiscsak pert indítana a magyar állam ellen, a bíróságok soha a büdös életben nem adhatnak neki igazat. A törvényjavaslat rövid indoklása: csak mert, és kész. Rajta, Gulyás Gergely, munkára!

III. Végkövetkeztetés.

A törvényhozó hatalom - a parlament - a zemberek nevében hozza a törvényeket, és ugye a törvények vannak az emberekért. A parlament tehát Orbán Viktor akaratát kell hogy végrehajtsa, mert Orbán Viktor minden magyar ember érdekét és akaratát képviseli.

A végrehajtó hatalom - a kormány - valamennyi magyar ember nevében fejti ki áldásos tevékenységét. A kormány ezért mindig és minden körülmények között Orbán Viktor akaratát hajtja végre, mert Orbán Viktor minden magyar ember érdekét és akaratát képviseli.

Az igazságszolgáltatás - a bíróságok - a magyar emberek nevében törvénykeznek. Következésképpen elengedhetetlen, hogy a bíróságok is Orbán Viktor akaratát hajtsák végre, mert Orbán Viktor minden magyar ember érdekét képviseli.

Minden hatalmat a népnek! És mivel Orbán Viktor a nép, a zemberek érdekeit képviseli, természetesen minden hatalmat Orbán Viktornak! Mert ha minden hatalom Orbán Viktoré, akkor egyúttal minden hatalom a zembereké is.

Montesquieu meg kinyalhatja a seggemet.

Kövér László minden, csak nem méltóság - még ha közjogilag az is. Az országgyűlés elnöke viselkedését tekintve olykor sokkal inkább egy elszabadult hajóágyú a gyorsnaszádon. Vagy méginkább olyan, mint egy kocsmai suttyó paraszt.

Kövér László fideszes politikusról mindig is tudtuk, hogy olykor az erős szavak híve, keményen és nyersen kimondja, amit gondol. Olykor persze nyersebben, mint amit a civilizált politikai kultúra elbír. Bár mondjuk nyilván én vagyok a hülye idealista, ha a civilizált politikai kultúra nyomait keresem a magyar közéletben. De engedtessék meg nekem annyi idealizmus, hogy mégiscsak valami minimálisan kulturált viselkedést elvárjak azoktól, akik négy éven át az ország sorsáról hivatottak dönteni.

De egye fene, Kövér László fideszes politikus mondjon néha erősebb mondatokat - legfeljebb megállapítja az ember, hogy bizonyára éppen elmentek otthonról. De Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke ne viselkedjen már úgy, mint egy kocsmai suttyó paraszt!

A Magyar Országgyűlés elnöke ugyanis közjogi méltóság. És ez a méltóság nem csak azt jelenti, hogy a jóisten és Orbán Viktor kegyelméből milyen magas pozícióba jutott, és pláne nem azt, hogy Kövér László mostantól amolyan méltóságos úr. Ennek a méltóságnak azt is kell jelentenie, ahogyan viseli a házelnöki tisztet. Leginkább méltósággal ugye. De az, ha homofób kijelentéseket tesz, ha a politikai ellenfelére olyan kijelentéseket tesz, hogy az szégyellhetné a pofáját, az bizony nem méltósággal történő viselkedés. Pontosabban az a közjogi méltósághoz - a Magyar Országgyűlés elnökéhez - teljességgel méltatlan viselkedés.

...és akkor éppen ez a Kövér László az, aki az Országgyűléshez, a hely szelleméhez és komolyságához méltatlan viselkedésük miatt gyakorta utasítja rendre a képviselőket, és aki részben éppen a képviselők megrendszabályozására saját házőrséget hozatott létre. Igazán hiteles, mondhatom.

Mindenesetre engedtessék meg nekem, hogy választópolgárként Kövér Lászlót ezúton szigorúan rendre utasítsam!

Változnak a magyar helyesírás szabályai – és a hírek szerint természetesen ezzel is elsősorban a bankokat szívatják, ki mást... Valaki meg ismét nagyon jól jár a változásokkal.

A hírek szerint elkészült a hivatalos helyesírási szabályzat, az AkH. legújabb, 12. kiadása, benne egy rakás, látszólag apróbb változással. De ugye a helyesírás változására is igaz a klasszikus reklámszlogen, miszerint kis dolgokban a legnagyobb... Az egybeírás-különírás szabályainak látszólag jelentéktelen változásával a néhány bank igencsak nagyot szívhat. Mindezidáig a betűszókhoz kapcsolódó utótagot külön kellett írni, ha az utolsó betű ugyanazt a szót rövidítette, mint az utótag. A jövőben viszont a kötőjeles írás lesz a helyes. Hogy világos legyen: a korábbi CIB bank helyett a CIB-bank írásmódot kell majd alkalmaznunk. És ugyanígy az MKB-nál, az FHB-nál... Ez persze azzal is járhat, hogy néhány banknak hivatalosan is nevet kell változtatnia. Például CIB Bank Zrt. helyett a rendkívül idétlenül kinéző CIB-bank Zrt.-re...

Ezzel kapcsolatban egyszer érnénk már meg azt, mások szívatása helyett néhány állami szerv botrányosan rossz helyesírással megalkotott nevét végre helyretegye valaki! Hogy Állami Autópálya Kezelő Zrt.-ből végre Állami Autópálya-kezelő Zrt. legyen, az Államadósság Kezelő Központot pedig végre Államadósság-kezelő Központnak írják. És a sort lehetne folytatni az Országos Környezetegészségügyi Intézettel, amit – legalábbis a jelenleg még hatályos szabályok szerint – Környezet-egészségügyinek kellene írni, vagy éppen Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel, aminél meg szerény véleményem szerint az Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet lenne a helyes írásmód, miután az intézmény falain belül nyilván az oktatás fejlesztésével foglalkoznak, nem pedig általában fejlesztéssel a vakvilágba...

Nem lennék meglepve, ha az Átlátszó.hu-n hamarosan arról olvasnék, hogy Simicskáék a közelmúltban bélyegzőgyártó és nyomdai vállalkozást indítottak, és mit ad isten, csak úgy dőlnek hozzájuk a zsíros megrendelések... Merthogy egy ilyen névváltoztatás esetén nyilván az összes bélyegzőt, névjegyet, banki űrlapot, szórólapot, üzletszabályzatot meg minden mást cserélni kell. Ez önmagában bankonként százmilliós költség lehet - és akkor a javított hirdetésekről még nem is beszéltünk. Egyszer valaki kaszált már egy nagyot azzal, amikor az ország neve Magyar Köztársaságról Magyarországra változott. Most jön majd az újabb kasza. Persze szigorúan az adminisztráció egyszerűsítése jegyében.

Ám míg ezen a látszólag teljesen értelmetlen változtatáson legfeljebb csak szörnyülködik az ember, egy másik változáson már egyenesen röhögni kell. Az intézménytípusok nevét eddig kisbetűvel kellett írni – és tudom, talán egy kicsit nyelvtannáci vagyok, de én a magam részéről rendre kisebb dührohamot kaptam, amikor azt láttam leírva, hogy a Minisztérium... Hát, ezután már ezt is lehet. Biztosan azért, mert az olyan magasságos hely. Már-már maga az Olümposz.

Javasolnék ehhez még egy apró kiegészítést. A jövőben, ha Orbán Viktorra hivatkozik valaki, akkor fővesztés terhe mellett legyen kötelező úgy írni: a Miniszterelnök Úr. Vagy inkább A Miniszterelnök Úr. Csupa nagy kezdőbetűvel.

Elvégre egy fáraónak ez a minimum, ami jár.

Azért elég szar lehet mostanság neked, Viktor, na persze nem mintha sajnálnálak. De elég szar lehet végignézni, hogy miközben értelmes fiatalok százai tüntetnek ellened egyre hangosabban, csak egy maroknyi elvakult nyugdíjas próbálja védeni a renomédat.

Szar lehet szembesülni azzal, hogy ezek a fiatalok ott, a Fidesz-székház kerítése mögött nagyon nem szeretnek téged. Pedig nem is olyan régen még bálvány voltál. Huszonnégy évvel ezelőtt még egy egész generáció bálványa.

Szép jövőről meséltél folyton,
Meg hogy a sok munka meg siker,
Eljátszottál mindent, ami fontos,
Időd lejárt, nem ismered fel.

Hazugságok árnyékában élni,
Neked ez már fárasztó teher,
Próbáld meg elfogadni tőlünk,
Időd lejárt, nem ismered fel.

De hagyjuk, már nincs türelmünk hozzád,
A mi jelszavunk rég megváltozott.

Én mondom el, amire vágyunk,
Én mondom el, amire mindig vágytunk,
Én mondom el, tűnj el, tűnj el,
Már eleget láttunk.

(Edda művek: Főnök voltál, 1989)
https://www.youtube.com/watch?v=DS-jOtd2cbc

És három éve még tízezrek skandálták a neved, tízezrek itták a szavaidat és voltak vevők a dakota poénjaidra. Néhány éve még úgymond kétmillióan mentek a kedvedért a Kossuth térre. Most meg a fiatalok igazával szemben csak egy maroknyi elvakult, mérges nyugdíjas próbál paprikavörös fejjel megvédeni téged. Olyan emberek, akiknek az elvakultsága - te is érzed - nagyon nevetséges és nagyon kínos. Olyan emberek állnak már csak ki melletted, akiknek ha a lábára lépnél, megköszönnék, vagy ha az orruk elé szarnál, arról áradoznának, hogy az mennyire illatos, csak mert az tőled van.

Nem hiszem, hogy ilyen támogatókról álmodoztál, Viktor.

Szar lehet szembesülni azzal, Viktor, hogy azok a fiatalok ott, a Fidesz-székház erkélyén, meg a főváros hídjain és terein, meg az egyetemek elfoglalt tantermeiben látványosan nem szeretnek téged. Pedig te a fiatal generáció embere voltál. Most pedig szar lehet szembesülni azzal, hogy az az áporodott úrhatnámság, az a dafke, pökhendi politizálás, amit itt csinálsz, az nagyon, nagyon nem trendi.

Szar lehet szembesülni azzal, hogy ezek a fiatalok nem a győztes hadvezért látják benned, de még csak nem is a jófej, laza fickót. Ezek a fiatalok ott, a Fidesz-székház erkélyén csak egy kellemetlen, dühös kis fickónak, egy unszimpatikus, hisztis paprikajancsinak, egy utálatos és hataloméhes akarnoknak látnak. És tudják, hogy hazudsz, hogy egyvégtében hazudtok, hogy hazug és álszent az egész avittas rendszeretek.

Szar lehet szembesülni azzal, Viktor, hogy ma már a szocialisták viccelődnek azon, hogy lovasszobrot kellene állítani neked Sopronban. És tudod, a legszarabb az egészben az, hogy már egyáltalán nem a szocialisták viccelődése a kínos, hanem az, hogy tulajdonképpen akár már lehetne is lovasszobrod, ha a Kerényi-féle majmokon múlna a dolog.

A Kerényin, aki képes a fáraókhoz hasonlítani téged, Viktor!

Valami itt nagyon félrement, Viktor. Addig éljeneztetted magad, addig próbáltál az Egyedül Üdvözítő Nagy Nemzetmentő ajnározott szerepében tündökölni, és addig hagytad, hogy épüljön köréd a tévedhetetlenség nedéges máza, hogy végül egyre többen látták és látják meg azt, hogy a király valójában meztelen. És mindehhez még puhány is, és nevetségesen potrohos.

És mára itt maradtak neked istenítőnek a Kerényi-féle majmok. Mert a fiataloknak már nem te vagy az isten.

Sic transit gloria mundi.

De mém például még lehet belőled.

Én megmondtam jó előre, hogy baj lesz ebből a sok visszamenőleges hatályú jogalkotásból - és lám, igazam lett. Már maga a miniszterelnök úr is belekeveredik az igeidőkbe. Varsóban például most éppen azt mondta, hogy Magyarország sikertörténetté válhat.

Hat. Jól tetszettek érteni: válhat.

Hümm...

Pedig január 30-án még azt mondta a Magasságos Miniszterelnök Úr, hogy Magyarország sikertörténet. Pont. Nem lehet, nem majd talán egyszer az lesz, hanem már az. Így, határozott kijelentő módban és jelen időben.

Meg különben is, mást se hallottunk az elmúlt hetekben, hónapokban, mint hogy egy nagy sikertörténet a mi közös, nemzeti életünk itt, a Kárpátok ölén. Én eddig úgy tudtam, hogy sikertörténet a nemzetpolitika. Hogy sikertörténet a diákhitel. A Széchenyi-kártya. Meg hogy sikertörténet az iskolák állami átvétele, a magyar gazdaság megújítása, az államadósság úgynevezett csökkentése, a nyugdíjak úgynevezett megmentése, az egykulcsos adó és persze sikertörténet Matolcsy György komplett két és fél éves ámokfutása is. Nem én mondtam, ezt mind-mind ők mondták.

Erre most itt van ez a lehet... Még csak nem is egyszerű jövő idő, hanem feltételes! Zavart érzek tehát az erőben.

Most vagy arról van szó, hogy amit eddig mondtak, az mind hazugság volt, de legalábbis erős túlzás, merthogy az a bizonyos magyar nemzeti sikertörténet - a Magasságos Miniszterelnök Úr szavai szerint - egyelőre még csak kialakulóban van. Valahol a feltételes jövő időben. Ez esetben Orbán Viktor elegánsan meghazudtolta a komplett kormányzatot, beleértve persze saját magát is. Ha így lenne, nem először tette volna meg ezt az övéivel.

Lehet persze, hogy arról van szó, hogy 2013. január 30-án még valóban sikertörténet volt Magyarország, most viszont megint csak a sikertörténet lehet feltételes jövő idejű állapotában van. Valami történhetett tehát az elmúlt hat hétben szegény magyar sikertörténettel, amivel a Magasságos Miniszterelnök Úr nyilván tisztában van, de nem akar megosztani velünk, bizonyára azért, hogy nehogy pánikot keltsen. Hogy a magyar nemzeti sikertörténetnek a jelen idő kijelentő módból a feltételes jövő időbe történő visszasorolása Matolcsy György jegybankelnöki kinevezésével van-e összefüggésben - nos, e tekintetben mi is csak egy óvatos lehet-et engedhetünk meg magunknak.

A harmadik lehetőség a Kádár-rendszert idézi - mint oly' sokak szerint oly' sok minden az Orbán-kormány tevékenységében. Nevezetesen azt, hogy már megint és még mindig ugyanazokat az ördögi köröket futjuk, mint az elmúlt hatvan évben folyamatosan. Ez a feltételes jövő idejű kijelentés tehát egy óvatos bejelentése annak, hogy még mindig csak egy kicsit kell kibírni, és egy kicsit kell húzni a nadrágszíjon, de már látni, hogy mindjárt milyen nagyon jó lesz itt mindenkinek minden.

A negyedik lehetőség pedig már-már a sci-fi világába vezet. Mert nem kizárt, hogy a miniszterelnök a visszamenőleges hatályú jogalkotás keltette kozmikus időviharban elveszítette a realitás- és időérzékét, és már maga sem tudja, hogy melyik párhuzamos nemzeti valóságban és melyik esztendőben tartózkodik éppen...

A helyes megfejtők között "Orbán-ígéretek" márkájú kozmetikai ajándékcsomagokat sorsolunk ki.

Aztán ki-ki kenheti a hajára. De akár ki is törölheti vele...

Majdnem félrenyeltem a reggeli kávémat, amikor Vincenték ma reggeli idézetét olvastam a nagyszerű Rogán Antaltól. A rendkívül sokoldalú frakcióvezető egy alkotmánybírósági döntés kapcsán úgy fogalmazott: "Alaposan tanulmányozni fogjuk az Alkotmánybíróság döntését, amit lehet, azt tiszteletben is tartunk belőle."

Hát, volt már itt személyre szabott jogalkotás, láttunk már egészen hajmeresztő, visszamenőleges hatályú törvényalkotást, elképedve néztük végig a fékek és ellensúlyok rendszerének módszeres felszámolását - és akkor most tényleg csak a jogalkotás oldaláról beszéltem, nem említve a nyugdíjeinstandot, a szabadságharcot és az unortodoxiát -, de azt hiszem, ez most mindennek az alja.

Tóni, bakker, ez nem így működik! Ne legyél már megint egy hülye kis pöcs! Mert ez olyan szinten arcpirító, nyegle és pofátlan megnyilatkozás, hogy aki ilyet mond, az nemcsak a demokráciából, de még magából a Nemzeti Együttműködés Magasságos Rendszeréből is kiíratkozik.

Merthogy mindenféle nemzeti együttműködés alapja a közmegegyezés, vagyis az, hogy magunkra nézve kötelezőnek fogadunk el bizonyos elveket és szabályokat. Például azt, hogy a közlekedési lámpa piros jelzése azt jelenti: állj. Vagy hogy a hentesnél forinttal fizethetünk. Vagy hogy Kölcsey Himnusza a nemzeti himnuszunk, és ha az szól, akkor illik csendben vigyázzban állni. Meg hogy a papagájt pontos jével írjuk, a műjégpályát meg úgy, ahogy. És ilyen az is, hogy a bíróság jogerős döntését magunkra és persze másokra nézve is elfogadjuk. Úgy össztársadalmilag. Ja, és az Alkotmánybíróságét is.

Tóni, bakker, ez a nyelge mondat, a törvényenkívüliségnek és a törvényekfelettiségnek ez a pökhendi megnyilatkozása nem való sem ebbe a rendszerbe, sem semmilyen tisztességes társadalomba!

Úgy elképzelem, ahogyan a bíróság ítéletet hirdet egy tetszőleges perben, az elítélt meg lazán megjegyzi, hogy a T. Bíróság döntését majd alaposan áttanulmányozza, és amit lehet, azt tiszteletben tart belőle. Ha a bíróság például nyolc évet adott, az elítélt majd azt mondja, hogy Tisztelt Bíróság, én alaposan áttanulmányoztam az önök döntését, és ebből csak másfél évet tartok tiszteletben, egyebekben meg teszek rá, hogy önök itt mennyit is gondoltak...

Elvégre ha azok ezt lazán megtehetik, akik a jogszabályokat alkotják, akkor mostantól kezdve miért ne tehetné meg ezt Magyarországon bárki?

*   *   *

Ápdéjt! A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság máris egészen pontosan követi a nagyszerű Rogán Antal szavait! Bár a bíróság már nem először mondta ki, hogy a médiahatósággal szemben a Klubrádiónak van igaza, a hatóság az ítéletből ezt a szakaszt az istennek sem hajlandó tiszteletben tartani. Rogán Antal szavaival élve nyilván vannak a bírósági ítéletnek olyan részei is, amit alapos tanulmányozás után Szalay Annamáriáék részéről messzemenőkig tiszteletben lehet tartani (mondjuk a felperes meg az alperes kiléte, esetleg a dátum és a pecsét helye, talán még a fejléc is), csak sajnos az a passzus, amely szerint itt a Klubrádiónak van igaza, az a tiszteletben nem tartható részbe tartozik... Ez az úgynevezett jogállam Magyarországon, 2013-ban...

Matolcsy Györgyöt egyvalami kétségkívül alkalmassá teszi a jegybank vezetésére: a fideszes parlamenti többség. Merthogy a jegybanktörvény előírásai és a Mester kvalitásai finoman szólva köszönőviszonyban sincsenek egymással...

A hatályos jegybanktörvény 46. § (5) bekezdése szerint "A Monetáris Tanács tagjává az a magyar állampolgár nevezhető ki, illetve választható, aki monetáris, pénzügyi, vagy a hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben kiemelkedő elméleti és gyakorlati szakmai ismeretekkel rendelkezik." A 47. § (3) bekezdése szerint pedig mindezt "az MNB elnöke tekintetében is alkalmazni kell."

Hümm.

A jegybanktörvény tekintetében némiképpen téved tehét a miniszterelnök - esetleg egyáltalán nincs tisztában a jegybanktörvény előírásaival -, amikor aról beszél, hogy mindenképpen kormányzati tapasztalatokkal rendelkező szakembert keresett a jegybankelnöki posztra. Nem költségvetési és közigazgatási ismereteket követel meg ugyanis a jogszabály, hanem monetáris, pénzügyi vagy hitelintézeti ismereteket. Következésképpen sokkal inkább nemzeti banki vagy kereskedelmi banki tapasztalatokat kíván meg ez a poszt, mintsem egy gazdasági miniszteri előéletet. Megjegyzem: azt sem értem egészen, hogy Balog Ádám milyen alapon lesz MNB-alelnök, mert volt adóügyi helyettes államtitként az adóügyekhez nyilván kiválóan ért, de azzal az MNB-ben például még véletlenül sem kell foglalkoznia... Matolcsy kiemelkedő elméleti ismereteivel egyébként hétről hétre szembesülhettünk a Heti Válasz hasábjain (hogy holmi piros pöttyökről, hadihajókról és gyorsnaszádokról, láthatatlan sikerekről, tündérmeséről és agysebészetről inkább most ne is beszéljünk), gyakorlati ismereteit pedig igazán jól érzékelteti a magyar gazdaság kiemelkedő teljesítménye.

Egy szó, mint száz, a jegybank elnökének és alelnökének a kinevezésénél nyilván a jegybanktörvény az utolsó, amit illik figyelembe vennie a kormányfőnek és a parlament érintett szakbizottságainak. Nyilván nem is a jegybanktörvény előírásai alapján vizsgálták a képviselők a jelölt alkalmasságát. Merthogy nyilván vannak ennél magasabb szempontok is. Meg különben is: ha kell, hétfőn reggel benyújtja, délutánra meg el is fogadja a jegybanktörvény módosítását a fideszes kétharmad, és onnantól kezdve jogszabályilag csak olyan György keresztnevű, 1955. július 18-án Budapesten született, szemüveges magyar állampolgárt nevezhetnek ki az MNB elnökének, akinek a vezetékneve M betűvel kezdődik, és atolcsyval végződik. A személyre szabott jogalkotásban úgyis gazdag tapasztalata van a parlamenti többségnek...

De ez a gyorsnaszád, akarom mondani: hajó nyilván már elment, érdemes lenne azon gondolkodni, hogy hogyan lehet menteni a még menthetőt a két további MNB-alelnök kinevezésével, ha lejár Karvalits Ferenc és Király Júlia mandátuma is. A jegybank vezetőinek szakmai tudását erősítendő, feltétlenül javaslom MNB-alelnöknek Matolcsynét! Az már bebizonyosodott, hogy magán-nyugdíjpénztári kérdésekben ő az ész a családban.

Nem kizárt, hogy odahaza a banki ügyeket is ő szokta intézni...

Azt hittem, rosszul látok, amikor az e-mail-fiókomban landolt Bajnai Gordonék legújabb sajtóközleménye, amely szerint "a remény gazdaságpolitikájának adórendszere a középosztályt támogatja".

Tetszenek érteni? A remény gazdaságpolitikája! Ezt még Orbán Viktor, sőt: hovatovább még maga Selmeczi Gabriella sem mondhatta volna szebben! Szinte hallom a lelki füleimmel, ahogyan a szenátor asszony búgó hangján, teljes átéléssel adja elő, bele az óvatlan tévénéző orcájába, hogy az elmúltnyócév után ez végre a remény gazdaságpolitikája! Még jó, hogy nem A Remény Gazdaságpolitikája, így, csupa nagy kezdőbetűvel. Még éppen csak az hiányozna! (Bár attól tartok, intonáció tekintetében ezt már valahogy így gondolhatták az Együtt 2014-nél, de szerencsére odáig még nem süllyedtek, hogy így is írják le.)

Hát egy lófaszt, mama!

A magam részéről igazán drukkolok Bajnaiéknak - merthogy nagyon sok tekintetben szimpatikusak az elképzeléseik és alapjaiban tetszik a hozzáállásuk. De nem ez az első félresikerült húzás tőlük. Máig nem értem például, hogy annó decibel a mélyszegénységről miért éppen egy sokcsillagos budapesti szállodában kellett konferenciát tartaniuk egy éve ilyentájt, és miért nem mondjuk a komlói vagy az ózdi művelődési házban. És akkor még jófej vagyok, hogy nem kezdem el felhánytorgatni a lazacos és kaviáros szendvicseket, amelyek egy-egy ilyen rendezvény ebédszünetében általában várják a mélyszegénységről éppen eszmét cserélő, korgó hasú résztvevőket. Azt hiszem, valami ilyesmiről szólhat az, amikor "jóllakott és divatos költők az éhségről szavalnak..."

Most meg itt van ez a marhaság a remény gazdaságpolitikájával!

Bajnaitól én még véletlenül sem a remény gazdaságpolitikáját várom! Nem a csalfa, vak reményét. Merthogy momentán Matolcsy mestertől sem kapunk mást. A Matolcsy-féle robosztus gazdasági növekedés, az egymillió új munkahely és az unortodoxia úgynevezett páratlan sikere sem más, mint "Főldiekkel játszó / Égi tűnemény..."

Bajnaitól és Oszkótól, a két technokratától - mert kitől, ha nem tőlük - én végre a kiszámíthatóság gazdaságpolitikáját várom. Meg a kiszámítottságét.

Forintra, fillérre. Reálisan.

Az ócsai lakópark az Orbán-kormány hatékonyságának állatorvosi lova. Már amennyiben egy lakópark vagy a hatékonyság mint olyan, fogalmilag ugyebár ló lehet.

Mindenesetre az ócsai eset tipikus példája annak, hogy mit és hogyan lehet a legbonyolultabban, a legdrágábban és gyakorlatilag nulla hatékonysággal megcsinálni. Vagy hogy hogyan lehet egy alapvetően támogatandó elképzelésből mérhetetlen fafejűséggel és csökönyösséggel valami egészen groteszk eredményt produkálni. Hál' istennek, a legfrissebb hírek szerint fel is hagy a félresikerült próbálkozással a kabinet.

Nem kissebbítve persze az erejükön felül deviza alapú lakáshitelt felvevők egyéni felelősségét, vitathatatlan, hogy valamit kezdeni kell a bedőlő lakáshitelek okozta társadalmi problémákkal. Csak az egészen radikálliberál, szívtelen vadkapitalista mondhatja azt, hogy menjen a családjával a híd alá az, akit kilakoltatnak, mert nem tudja fizetni a hitelét. Egy civilizált és minimálisan szolidáris társadalom egyszerűen nem engedheti meg, hogy családok tízezrei kerüljenek utcára.

Amit azonban "a bajba jutott devizahitelesek megmentése" címén a kormány művel, az valami elképesztő. Az totális hozzá nem értésről és mérhetetlen fafejűségről árulkodik.

Kezdődött az egész a rögzített árfolyamú végtörlesztéssel - ami kétségkívül sokaknak segített. Csakhogy kevés kivétellel még véletlenül sem azoknak, akik segítségre szorultak. A bankszektor kontójára az állam megajándékozta néhány százmilliárd forinttal azokat, akik egyébként kényelmesen tudták volna fizetni továbbra is a lakáshitelüket, és hozzá volt annyi megtakarításuk, hogy kicsengessék a tartozásukat. És az eredmény? Az egyik oldalon ajándék milliárdok a jómódúaknak, a másikon pedig romló banki hitelállomány, dráguló finanszírozás, gyengülő forintárfolyam és emiatt dráguló havi törlesztőrészletek, visszafogott vállalati hitelezés, elmaradó fejlesztések, csökkenő GDP, elbocsátások... Folytassam? A végtörlesztés zseniális kivitelezésével tehát éppen azokat szívatta meg többszörösen is a kormány, akiken a leginkább segíteni kellett volna.

Aztán jött az oly' nagyszerű árfolyamgát, ami valami oknál fogva csak nem akar olyan fene nagy népszerűségnek örvendeni a devizahitelesek körében. Pedig rendre kiszámolják okos internetes oldalakon, hogy mennyit lehet ezen kaszálni, hogy mennyivel jobban jár, aki az alacsonyabb havi törlesztővel megspórolt pénzét például berakja egy lakás-takarékpénztárba! Na ja... A baj az, hogy megint nem annak kellene a segítség, aki az árfolyamgáttal most megspórolt havi 20-30 ezret egy laza mozdulattal félre tudja tenni, hanem annak, aki ha most megspórol 20-30 ezret, az legalább a villanyszámláját meg a fűtést be tudja fizetni belőle. Értelemszerűen egy öt év múlva törlesztendő adósság fejében. Vagy fordítva: az árfolyamgáttal megint nem az jár a legjobban, aki rászorul, hanem az, akinek egyáltalán nem létkérdés az árfolyamgáttal megspórolható havi 20-30 ezer forint. És ezen a végtörlesztés meg az egykulcsos adó bevezetése után tulajdonképpen már nem is tudok csodálkozni.

És akkor az a bizonyos állatorvosi ló: az ócsai Szent Orbán Lakópark... Pedig a Nemzeti Eszközkezelőt lehetne ésszel is működtetni. Józan paraszti ésszel. Csakhogy a józan paraszti ész kormányzati körökben egy jó ideje hiánycikk. Momentán hamarosan 80 családot kiköltöztetnek az isten háta mögé - ámde a Máltai Szeretetszolgálat isteni gondviselése alá -, ahol se bolt, se óvoda, se munka, se közlekedés, se semmi. Viszonyt mindezt olyan drágán teszik, amiből több száz család problémája simán megoldható lett volna. Mondom: józan paraszti ésszel. Mert mégiscsak abszurd, hogy számítások szerint 26 millióba kerül az ócsai telepen egy 50 négyzetméteres ház, miközben ennyiből három ugyanekkora, felújított panellakásra is futotta volna valahol Budapesten. Ózdon vagy bármelyik egykori ipari fellegvárban meg mondjuk akár még ötre is... Nyilván valaki baromi jól keres ezen a lakóparkon, a politikusok baromi jól villoghatnak majd az átadóünnepségen, a Fókusz pedig szívhezszóló riportokat készíthet a kormány szívjóságából megmentett, új ócsai polgárokkal - de azért az egész rendszer hatékonysága mégiscsak, hogy is mondjam finoman, megkérdőjelezhető.

Pedig a kiinduló ötlet, a Nemzeti Eszközkezelő még önmagában nem lett volna rossz. Csak aztán valahogyan félrement ez is. Mint annyi minden, amibe ez a kormány fogott. Éppen mint a minapi dollárkötvény-kibocsátás: lehet végül is így is finanszírozni az országot, meg lehet villogni, hogy milyen fasza szabadságharcos gyerekek vagyunk, meg hogy nálunk bezzeg sorban állnak az államkötvényekért. Aztán hogy mindez hány százmilliárddal kerül többe nekünk, mint a gyűlölt és annyit átkozott IMF-hitel, arról persze nem szól a fáma. Nagyjából ez a konklúziója Ócsának is: elképesztően drága lett, és amennyibe végül az egész került, annyiból sokkal, de sokkal többeknek lehetett volna kézzelfogható segítséget nyújtani. Legalábbis józan paraszti ésszel.

A plakátokon persze nyilván úgyis azt látjuk és a miniszterelnöki interjúkban azt halljuk majd, hogy micsoda nagyszerű sikertörténet volt ez is.

Na ja. Éppen mint a többi.

A miniszterelnök a jelek szerint valami egészen más realitásban él - mondjuk úgy: Viktor Csodaországban -, vagy pedig tudatosan és gátlástalanul hazudik. És hogy őszinte legyek, nem is tudom, melyik a rosszabb. De attól tartok, hogy momentán a legrosszabb forgatókönyvet látjuk megvalósulni. Nevezetesen azt, hogy Orbán Viktor hazudik, és közben már fogalma sincsen a valóságról.

"Toto, I've a feeling we're not in Kansas anymore."

Nézzük csak a Kossuth Rádiónak adott legfrissebb interjúját - vannak benne érdekes, vagy még inkább hajmeresztő megállapítások. Nyilvánvaló hazugságok és persze totális képben nem levések - hogy ilyen ékes magyarsággal fogalmazzak.

Nézzünk mindjárt egy nyilvánvaló hazugságot - a jelek szerint ugyanis a brüsszeli EU-csúccsal kapcsolatban még mindig nem hagyott fel a csúsztatásokkal a miniszterelnök. Orbán Viktor a rádióinterjúban kijelentette, hogy "ezúttal sikerült elérni, hogy a magyar gazdák ugyanannyi támogatást kapjanak, mint a nyugat-európaiak is, ezért nem kerülnek emiatt versenyhátrányba." Váóóó, Orbán vezér nyugat-európai kalandozásainak legújabb fényes sikere! A dolog egyetlen szépséghibája, hogy ha én tárgyalok ott, vagy mondjuk Selmeczi Gabriella - nála tehetségtelenebb és inkompetensebb figura hirtelen nem jutott eszembe -, mostantól a magyar gazdák akkor is ugyanannyi területalapú támogatást kaptak volna, mint francia, holland vagy dán kollégáik. Az uniós csatlakozási szerződés szerint ugyanis egészen véletlenül éppen mostanra, 2013-ra járt le az az átmeneti időszak, ami alatt fokozatosan a régi tagállamok támogatási szintjére emelkedtek a magyar gazdáknak járó, területalapú agrártámogatások. Ez tehát még véletlenül sem Orbán Viktor érdeme, hanem a Medgyessy Péter és Kovács László által 2003-ban aláírt csatlakozási szerződésben foglalt automatizmus. De persze a nagyszerű Orbán vezérnek mostanra sikerült elérnie ezt is...

De az agrártámogatásokon kívül is mond még cifrákat a miniszterelnök! A rekordközeli szintet elérő államadóssággal kapcsolatban kijelentette például, hogy "az hullámzik, azt nem érdemes nézni", és szerinte az éves adatok számítanak. Nna persze, amikor véletlenül egy százalékpontot csökken, akkor azonnal nézni kell a mutatót, de amikor nő, akkor nem számít... Korrekt és egyenes dolog ez! De ennél még viccesebb, amikor azt mondja, hogy "a magyar gazdaságban öt mutató - államadósság, hiány, külkereskedelmi mérleg, folyó fizetési mérleg, foglalkoztatás - rendben van, csak egy nincs, és ez a növekedés".

Az a megállapítás, hogy az államadósság rendben lenne, jóformán szóra sem érdemes. Egy vicc. Mondjuk abból viszont meglehetősen morbid. Január végére ugyanis a valaha volt második legnagyobb értékére nőtt az államadósság: a központi költségvetés adóssága január végén 21 187,8 milliárd forint volt, ami hatalmas mértékű, 467,7 milliárdos növekedést jelent a tavaly januárihoz képest. És mindezt nem a galád befektetők meg az aljadék hitelminősítők mondják, hanem az Államadósság Kezelő Központ Zrt. (off: egyszer látnánk már olyat, hogy egy állami szerv nevét sikerül helyesen leírniuk, adott esetben Államadósság-kezelő Központnak...). Vagyis az az állami szervezet, amelyik konkrétan nyilvántartja az államadósságot. A legszebb pedig az egészben az, hogy miközben Orbán szerint "nem adósságból kell finanszírozni a növekedést", addig a jelek szerint nekik még adósságból is csak a buktát sikerül finanszírozniuk...

Azt is mondja a miniszterelnök, hogy Magyarországon rendben van a foglalkoztatás. Mondom én, hogy Viktor Csodaországban... A klasszikus viccel szólva: lassan ötvenéves, de még hisz a tündérmesékben?! Vajon járt mostanában Borsodban? Vagy mondjuk Békés megyében? Vagy végiggondolta már, hogy még úgy is 10,7 százalékos a munkanélküliségi ráta, hogy félmillió kitántorgott honfitársunk már nem a hazai munkaügyi ellátórendszert duzzasztja, hogy a munkanélküli ellátásra jogosultság ideje jelentősen lecsökkent, a bázis meg, amihez viszonyítják a regisztrált munkanélküliek számát, a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata miatt nőtt? Belegondolt-e már a miniszterelnök, hogy a közmunkaprogrammal együtt is mindössze 3,9 millió a foglalkoztatottak száma, ráadásul a közszférán kívül konkrétan csökkent is a foglalkoztatás? Vagy a miniszterelnökök ugyanúgy nem zavarják a számok, mint a jobbkezét...

Azt is mondja a miniszterelnök, hogy rendben van a külkereskedelmi és a fizetési mérlegünk. Nahát! Be ne szarjak a gyönyörűségtől! Óvatosan megjegyezném, hogy ez megintcsak nem siker és eredmény, hanem szomorú következmény. Az elszegényedés miatt csökkenő belföldi fogyasztás eredményeként csökkenő import és a gyenge forintárfolyam következménye.

Bár ha úgy nézzük, mindez - mármint az elszegényedés, a csökkenő belföldi fogyasztás és a szar forintárfolyam - tényleg Orbán Viktornak és az ő tanult kollégáinak az érdeme.

Hát, ha csak úgy nem...

A pofám leszakad! Röviden és tömören ennyi jutott eszembe Lázár János legutóbbi interjúja kapcsán, amelyben többek között azt fejtette ki, hogy Sólyom Lászlónak súlyos felelőssége van a rendszerváltás csődjében, Simor András jegybankelnök pedig nem tisztességes ember.

Szerintem meg Lázár János egy morális vákuum.

Az a Lázár János beszél Sólyom László súlyos felelősségéről és a rendszerváltás csődjéről, aki a párttársaival együtt módszeresen rombolja le a rendszerváltás minden demokratikus vívmányát? Az a Lázár János beszél az Alkotmánybíróság és a köztársaság volt elnökének felelősségéről, akinek még mint frakcióvezetőnek a vezérletével mind a köztársaságot, mind az Alkotmánybíróságot, mind pedig a fékek és ellensúlyok működő rendszerét leépítette a kétharmados többség? Az a Lázár János beszél Sólyom László felelősségéről, akinek a vezetésével a kétharmados többség felszámolta a jogbiztonságot és bevezette a visszamenőleges hatályú és a személyre szabott jogalkotás gyakorlatát Magyarországon? Az a Lázár János veszi a szájára Sólyom László nevét, akinek  az irányításával a fideszes kétharmad egyszerű gumiszabálynak használta az Alkotmányt és használja az Alaptörvényt, és akinek a vezetésével, aljas és alantas jogi trükkökkel, az Alaptörvénybe emeléssel igyekszik kikerülni az orbáni akarat alkotmányos kontrollját a kormánytöbbség?

És az a Lázár János mondja Simor Andrásól, hogy nem tisztességes ember, aki sunyi módon, lézerblokkoló fedezékében lépi át - nyilván nem kicsit, hanem nagyon - a kreszben megengedett sebességhatárokat, és követ el közlekedési szabálysértést? Az a Lázár János nevez bárkit is tisztességtelennek, aki a fiának Svájcban nyit bankszámlát, és ügyes spekulánsként egy-egy forintdöntögető nyilatkozattal növeli az ott fialtatott megtakarítás forintosított értékét? Az a Lázár János nevezi a jegybankelnököt tisztességtelennek, aki a fiának Svájcban nyit bankszámlát, majd valami elképesztő pofátlansággal szabályos vadászatot hirdet mindazok után, akik éppen Svájcban rendelkeznek megtakarítással? Az a Lázár János nevezi tisztességtelennek Simor Andrást, akinek a kettős mércéje szerint vannak jó nemzeti vállalkozók és aljas, adócsaló offshore-lovagok, értelemszerűen csupán attól függően, hogy Fidesz-közeliek-e az illetők? Az a Lázár János nevez bárkit is tisztességtelennek, aki a bűntársaival együtt, hárommillió magyar állampolgár nyugdíjmegtakarítását zsarolta ki néhány nyilvánvalóan aljas hazugsággal? Az a Lázár János beszél tisztességről, aki a lehető legbunkóbb, kisstílű politikai gengszterizmussal zsarolja és fenyegeti a településének hitelező bankot és az országnak hitelező Valutaalapot? Az a Lázár János beszél itt tisztességről, aki szerint akinek semmije sincs, az annyit is ér, és akinek eközben például járt a 18 millió forintos költségtérítés? Soroljam még?

Tetszenek még emlékezni Sir Humphrey-ra? Ő a pályájának a csúcsán - minő véletlen egybeesés - a Miniszterelnökséget vezető államtitkár volt. És saját magáról megállapította, hogy nem más, mint egy morális vákuum.

Azt hiszem, ezúttal Lázár Jánoson a sor.

Nézem az Index címlapjának tetején a baljós, sőt egyenesen vészjósló bannert, amelyik azt hirdeti, hogy a két főgonosz - hát persze, hogy Gyurcsány és Bajnai - megint a nemzetre tör, és csökkenteni akarja a minimálbért, el akarja venni a családi adókedvezményt és már megint a nyugdíjasokon akar spórolni.

Nézem a banner baljós árnyait, és tudom, hogy mindez egyáltalán nem előzmények nélküli. A metróaluljárókban - persze a másik oldal megrendelésére - Matolcsy miniszter és Hoffmann Rózsa sárga tónusú, meglehetősen nyomasztó és ijesztő arcképe vicsorog néhány hete az utazóra.

És persze, hogy ez sem előzmények nélküli! Alig néhány hónapja a Békemenetet szervező Civil Összefogás Fórum riogatott a Gyurcsány-Bajnai-párossal - ki tudja, milyen pénzből - a budapesti buszok hátoldalán meg abban az újságnak álcázott mindenpostaládás kiadványban, aminek a címlapján lassan többet szerepel a démonizált Gyurcsány, mint Rogán Antal a Blikkben. Mindeközben pedig a Jobbik a két nagy párton röhögve indította el a saját lejárató kampányát - naná, hogy egyazon hirdetésben, egyszerre a Fidesz és az MSZP ellen.

Mert ugye az úgy kezdődött, hogy ő visszaütött...

Tisztára mint az óvodában! Meg tisztára mintha éppen választások előtt lennénk egy hónappal. És közben a kormány az IMF-et ekézi egy teljesen hazug és felesleges kampánnyal, potom 200 millióért, Orbán Viktor pedig rendre beköszön a postaládánkba egy-egy erősen kampányszagú DM-levél formájában, olyan kérdőívvel, aminek a szakmaiságától egy első évfolyamos szociológus hallgató is röhögőgörcsöt kap. És mennek el a tíz- és százmilliók fizetett politikai hirdetésekre szerte az országban.

A hatályos - tehát már a forradalmi kétharmad által elfogadott - médiatörvény 32. paragrafusának (3) bekezdése szerint "választási kampányidőszakon kívül politikai hirdetés kizárólag már elrendelt népszavazással összefüggésben közölhető." Értem én, hogy ez a passzus nem vonatkozik sem a közterületi médiára, sem a nyomtatott sajtóra. Az on-line hírportálok esetében ebben már nem vagyok ennyire biztos, de tény, hogy ez a tiltás a buszok oldalán, az óriásplakátokon és a nyomtatott sajtóban megjelenő politikai hirdetésekre nem vonatkozik. Vagyis azokra kampányidőszakon kívül igazából semmilyen konkrét szabályozás nem vonatkozik, a választási eljárásokról szóló törvény ugyanis csak a választásokat megelőző kampányidőszakra szabályozza a közterületi és a nyomtatott politikai hirdetéseket.

Van tehát egy - mondjuk úgy - törvényi hézag, amelynek eredményét láthatjuk most a közterületeken, pártpolitikai adok-kapok formájában.

Nyilván lehet jogászkodni, hogy ha valamit tételesen nem tilt a törvény, akkor azt szabad. De hát a törvény betűje mellett van ugye a törvénynek egy szelleme, meg van a jogalkotónak egy szándéka, amit legalábbis szokás olyankor tiszteletben tartani, ha a törvény betűje éppen nem fogalmaz pontosan, vagy nem fogalmaz sehogy.

Hogy abban mi logika van, hogy miközben kampányidőszakon kívül tilos rádióban és tévében politikai hirdetéseket közzétenni, óriásplakáton, nyomtatott sajtóban és a busz oldalán viszont szabad, azt a magam részéről nem egészen értem. Ha a jogalkotó szándéka az volt, hogy két választás között a pártok ne terheljék az embereket politikai hirdetésekkel, mert ezt a pofozkodást éppen elég négyévente egyszer elviselni, akkor ennek a szellemében most közterületen sem kellene Gyurcsányékat vagy éppen Hoffmann Rózsát nem éppen rózsás színben feltüntető hirdetésekkel találkoznunk.

Ehhez persze nyilván három dolog szükségeltetne.

Először is a politikai pártok részéről mértéktartás. Ami ugye, mint olyan, nem létezik. E téren sem. Meg különben is: látjuk, hogy mindig a másik kezdte...

Másodszor a nyomtatott sajtó és a közterületi hirdetési felületek tulajdonosaitól kellene némi önmérséklet, és a képesség azt mondani: elnézést, politikai hirdetéssel tessenek majd visszajönni 2014 tavaszán. Csak hát van az a pénz ugye, amitől korpásodik a haj.

Harmadsorban pedig nyilván egyértelműen rendezni kellene ezt a jogszabályi hézagot. Csak amíg a közterületi hirdetési felületek jelentős része úgynevezett Fidesz-közeli vállalkozók kezében van, és a hirdetési bevétel náluk jelentkezik, a politikai pártok meg nem képesek önmérsékletet tanúsítani, addig egészen egyszerűen kizárt, hogy bezárják ezt a törvényi kiskaput.

Maradnak tehát a választástól választásig tartó, permanens lejárató kampányok, és velük az egyre romló közérzet Magyarországon.

A munkáltatók többsége már rég túlvan a januári bérszámfejtésen, mire a Nemzetgazdasági Minisztérium hajlandó volt közölni, hogy szerintük mégis hogyan kell értelmezni a szabadságon töltött napok után járó bérek kiszámítására vonatkozó törvényi passzust. Elvégre jogállamban élünk, kiszámítható, jól tervezhető és stabil jogi környezettel ugyebár.

A bérszámításokkal most nem untatnám a Nyájas Olvasót, ezt megtették már például itt. Mármint természetesen nem az untatást, hanem a példaszámításokat. A lényeg az, hogy az adminisztráció egyszerűsítését célzó kormányzati szándék jegyében úgy megbonyolították a szabadságok után járó munkabérek kiszámítását, hogy most már arra is figyelni kell, hogy ki melyik hónapban megy szabadságra. Kevés munkanapból álló, rövid hónapok esetén több ezer forinttal lehet kevesebb a nettó bér, hosszú hónapoknál pedig ezresekkel több is maradhat nettóban a munkavállalónál, ha néhány nap szabadságot vesz ki. Magyarán március elején, a fizetések utalásakor igencsak kellemetlen meglepetés érheti azt, aki februárban szabadságra megy. (Vajon mindezt majd hogyan értékelik a márciusi fizetésük kézhez vételekor azok a gyulai békemenetesek, akik szabadságot vettek ki arra a napra, csak hogy személyesen kiálljanak az értük mindig kiálló Orbán Viktor mellett? Nyilván akkor sem a kormány lesz a hibás, hanem a bankok, az IMF, a nemzetközi karvalytőke, esetleg Bajnai vagy Gyurcsány...)

Jön persze a minisztérium A munka törvénykönyvének általános szabályával, amely szerint a törvényi előírástól a dolgozó javára el lehet térni. Vagyis a hosszú hónapokban kivett szabadságok miatt magasabb bérből ugyan visszavenni nem lehet, a rövid hónapokban a szabadságolások miatt jóval alacsonyabb bért azonban kipótolhatja a munkáltató.

Na persze, már megint más faszával a csalánt...

Nem lennék meglepve, ha Rogán Antal vezetésével gyorsan felállítanának egy szabadságkommandót, amelyik ellenőrizné, hogy rövid hónapokban - adott esetben mindjárt februárban - a munkáltatók kipótolják-e a szabadságolások miatt kevesebb béreket a munkaszerződésben rögzített szintre. Merthogy ne a zemberekkel fizettessék meg, meg mindenki jobban jár, de rosszabbul legalábbis nem járhat senki. Ha pedig a munkáltató mégsem hajlandó ezt kipótolni, akkor egyrészt ugye ő a szemét, nem pedig a kormány, amelyik minden szinten szinte mindent megtesz azért, hogy senki se járjon rosszabbul. Másrészt meg az illető munkáltató ez esetben halálnak halálával hal, de legalábbis adórevízióra, közbeszerzésből való kizárásra és más rettentő büntetésre számíthat.

Azt érnénk már meg egyszer, hogy egy jogszabálykommandót alakít a kormány, amelyik azt vizsgálja statáriális jelleggel, hogy ki és miért alkot rendre ilyen elbaszott, végig nem gondolt és előre senkivel le nem egyeztetett jogszabályokat ebben az országban...

A héten a kötvényvásárolók éppen nem kölcsönadnak nekünk, hanem a győztes szabadságharcunk eredményeként, 5,5 százalékos hozamra hadisarcot fizetnek majd...

Magyarország kétmilliárd dollár értékben bocsáthat ki dollárkötvényt a hét második felében, azt követően, hogy kedden befejeződnek a magyar hatóságok és a befektetők közötti találkozók - írta meg a Privátbankár, hozzátéve, hogy várhatóan 10 éves futamidejű dollárkötvényt bocsát ki az állam, minimálisan 5,25 és 5,5 százalék közötti hozamszint mellett.

Értelmezzük csak a hírt! Tehát a magyar állam várhatóan kétmilliárd dollár értékben bocsát ki államkötvényt, 10 éves futamidőre. Kétmilliárd dollár az barátok közt is - jegybanki középárfolyammal számolva - cirka 430 milliárd forint. Egyrészt ennyivel növeli a kormány az ország adósságát. Tudom, erre nyilván majd kitalálnak valami frappáns fordulatot, például hogy a kötvényvásárolók éppen nem kölcsönadnak nekünk, hanem a nyertes szabadságharcunk eredményeként hadisarcot fizetnek, vagy szofisztikáltabban, esetleg kevésbé pofátlanul azt, hogy azért vesznek államkötvényt, mert ők is részesülni szeretnének a magyar gazdaság példátlanul példás sikereiből. Lehet fogadni, hogy az államadósság tényszerű növelését milyen csomagolásban próbálja majd megetetni velünk a kormányzat. Mindenesetre azért a magunk részéről a racionalitás talaján állva szögezzük le gyorsan: a kötvény - értelemszerűen az államkötvény is - hitelviszonyt megtestesítő értékpapír.

De nézzük csak tovább. Kötvénykibocsátás tízéves futamidőre, vagyis 2023-as lejárattal. Vagyis ezt a kölcsönt - mert azért nevezzük csak annak - nem a következő kormánynak, de még csak nem az az azt követőnek, hanem az azutáninak kell visszafizetie. Ráadásul rögvest a hivatalba lépését követő évben! Ha most az a gond, hogy a Gyurcsány-Bajnai összeesküvőcsoport által felvett IMF-hitel törlesztése ennek a kormánynak a mozgásterét szűkíti, következésképpen milyen aljas és alattomos húzás volt ez tőlük, hogy már jóelőre betettek a nemzeti kormánynak, akkor mit mondjon majd a következő utáni utáni kormány? Ha ennél populistább szeretnék lenni, csak amolyan Fidesz-módra, azt is mondhatnám, hogy 2023-ra a fiam 21 éves lesz, így akkorra már unokám is lehet, tehát Orbán Viktorék a jövővel nem törődve éppen az unokáinkat adósítják el ezzel a kötvénykibocsátással...

És akkor matekozzunk is egy kicsit! Számoljunk a minimálisan szükséges 5,25 százalékos kamattal. Kamatos kamattal számolva ez 10 éves távlatban 75,57 százalékos hozamot jelent, ami 430 milliárd forintos kölcsön esetén 325 milliárd forint kamatkiadást jelent. Ennyibe kerül nekünk ez a hitel. Namármost ha ezt az összeget 3,5 százalékos IMF-hitel keretében vennénk fel, az 10 éves távlatban 46 százalékos kamatkiadást jelentene, vagyis ez a 430 milliárd forint IMF-hitel formájában, 10 éves távlatban nem egészen 198 milliárd forintba kerülne. A különbség mindösszesen 127 milliárd forint - ha az esetleges árfolyamveszteséggel nem számolunk. Mondhatni, egyetlen kötvénykibocsátás esetén ennyi a szabadságharc ára. És akkor most lehetne ezt hasonlítgatni az évente felsőoktatásra vagy egészségügyre fordított támogatások nagyságához...

És lehet persze offhore-lovagozni is, meg anyázni, hogy ez a külföldi befektetők kapzsisága miatt van, meg hogy a pénz- és tőkepiacok szerencselovagjai így zsákmányolják ki a szegényebb sorsú országokat és az ott élő zemberek zsebéből húzzák ki a pénzt, és hogy a kamatot szedni meg nyereséget realizálni különben is erkölcstelen valami. Egykori jó ministránsként tisztában vagyok vele, hogy Lukács evangéliuma szerint „Annak okáért szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és kölcsön adjatok, semmit abból nem várván: és a ti jutalmatok sok lészen, és ama Magasságos Istennek fiai lésztek: mert ő jól-tevő a háládatlanokkal és gonoszokkal.” Sőt, egykori jó ministránsként azt is tudom, hogy Aquinói Szent Tamás szerint „Kamatot szedni magában véve igazságtalan, mert itt olyasmi kerül áruba, ami nincs. Ha valaki külön akarja eladni a bort és még külön annak használatát, ugyanazt a dolgot kétszer adná el, vagy ami egyre megy: eladna olyat, ami nincs. Ez pedig nyilván igazságtalanság.” De ezzel együtt azért remélem, hogy a kormány legalább a pénzpiaci szabályozást nem bízza a kereszténydemokratákra.

Arról persze lehet vitatkozni, hogy a magyar államkötvényekért fizetett kamat - maradjunk egyházi példánál: Luther fogalmaival élve - méltányos-e. De bármit mond is a miniszterelnök, a kamat meg a nyereség nem ördögtől való. Ha egy befektetőnek van pénze, értelemszerűen fialtatni szeretné, mert ha csak a párnacihában tartja, akkor az veszít az értékéből. Tetszenek tudni: az infláció miatt. A befektető ezért például vállalkozik, azaz mondjuk gyárat vesz vagy épít, és abból szeretné viszontlátni a pénzét és annak a hozamát. Vagy éppen államkötvényt vesz. Ha pedig államkötvényt vesz, nyilván azon is ugyanúgy szeretne nyereséget ralizálni, mintha egy gyárba fektetne. És persze mint minden befektetésnek, az államkötvénynek is van kockázata. Ez pedig nem más, mint az államcsőd esélye. Annak, hogy most minimálisan 5,25 százalékos kamatra tudunk dollárkötvényt kibocsátani (és hogy nemrég még 9 százalékot is meg kellett adnunk a befektetőknek), egyéltalán nem a külföldi befektetők kapzsisága és pénzéhsége az oka. Ők vesznek ugyanis államkötvényt egy vagy másfél százalékos kamatra is. Igaz, jellemzően nem tőlünk, hanem olyan államoktól, ahol kevésbé dúl az unortodoxia, ahol a pénzügyi kormányzat nem tesz rendszeresen  meghökkentő lépéseket, és ahol a gazdaságpolitika sikereit nem a gazdasági visszaesés vagy az infláció nagyságában mérik. Mi viszont momentán nem ilyen ország vagyunk.

Mert félreértés ne essék: önmagában azzal nincs bajom, hogy kölcsönt vesz fel az állam. Ez ugyanis így működik, és a magyar állam pedig - mint szinte a világ minden más állama - rászorul erre. Talán csak Észak-Korea nem, de a magam részéről nem is igen szeretnék olyan államban élni, mint Észak-Korea. Vannak lejáró adósságaink, amit - úgy mondják - refinanszíroznunk kell, magyarán meg kell újítanunk. Vagyis rendszeresen, igen, akár havonta-kéthavonta hitelt kell felvennünk ahhoz, hogy a lejáró hiteleinket törleszteni tudjuk. Jó esetben pedig az új hitelek kamata alacsonyabb, mint a kiváltandó hiteleké, és így csökkenhet az állam által fizetendő kamatteher. És ha nő a bizalom, mert a kormány jól és kiszámíthatóan végzi a dolgát, akkor ez a kamatteher idővel csökken is.

De hogy a pénzügyekért felelős miniszter azon örvendezzék, hogy egy kedvező kamatozású IMF-hitelt idő előtt sikerült kiváltanunk egy másik, drágább hitellel - ez azért, valljuk meg, a pénzügyi racionalitás egy meglehetősen unortodox formája...

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Viktor! Tudom, nem vagyunk mostanában túlságosan jóban, vagyis nem éppen felhőtlen a viszonyunk. Talán neheztelsz is rám, mert néhányszor pinokkiónak neveztelek, olykor pedig egyenesen le is hazugoztalak, és szolidan utaltam is talán diktatúrákat idéző tetteidre. Most mégis egy személyzeti jellegű kéréssel zavarnálak országépítő, nagy munkádban.

Olvasom mostanság az újságokban, hogy a Matolcsy miniszter urat szeretnéd megtenni jegybankelnöknek.

Kérlek a legnagyobb tisztelettel - és most tényleg nagyon igyekszem magamban összekaparni az irányodban és a mindenkori miniszterelnökkel szemben még nyomokban megmaradt tisztelet morzsáit -, hogy ne tedd!

Én készséggel aláírom, hogy a Matolcsy miniszter úr olykor egészen szórakoztató személyiség tud lenni. Showman, mondhatni. Elismerem, hogy hétről hétre a Heti Válaszban publikált elmélkedései a hazai közgazdasági szakirodalom vidám sziporkái, vagy még inkább a közgazdaságtan Szeszélyes Évszakjai. A Matolcsy miniszter úr megnyilatkozásai és a magyar gazdaságpolitika nagyszerű sikereiről alkotott, már-már metaforikus, sőt: allegóriába hajló szóképei páratlanok és utánozhatatlanok a maguk nemében. Hogy az angolul tett megszólalásait már ne is említsük, you know... És ki tudná Nálad jobban, Viktor, hogy Torgyán József óta nem volt olyan szórakoztató személyisége a magyar kormányzatnak, mint a Matolcsy miniszter úr?

Csak jegybankelnöknek ne őt!

Én azt is megértem, hogy még egyszer úgynevezett offshore-lovagokat nem akarsz látni a Magyar Nemzeti Bank környékén. Nem mintha a Fidesz környékén ne lennének úgynevezett offshore-lovagok, de értem én, hogy jól hangzik ez, és megmértétek, hogy ezt az offshore-ozást, mivel nem érti, kajálja a nép. De hidd el, Viktor, nem a Matolcsy miniszter úr színes egyéniségének való a jegybankelnöki poszt!

Egy jegybankelnök inkább legyen sótlan, és a végletekig unalmas alak. Ritkán beszéljen, és akkor is leginkább halkan és keveset. Tudod, legyen olyan nagyon reménytelenül hivatalnok bankár, a jobb szemén csiptetővel, zakója mindkét ujján könyökvédővel, meg legyen neki a zakója ujja végén olyan kis előke is, ami az ingujját védi a tintapacáktól. Ugye érted, mire próbálok kilyukadni?

Legyen a jegybankelnök mindenestől egy jellegtelen, unalmas alak. Olyan régi, könyvelő típus, aki szemmel láthatóan jól elvan a számok közt és tökéletesen elboldogul a mérlegfőkönyvek bonyolult világában is, de aki azon kívül igazán nem sok vizet zavar... A legjobb az lenne, ha még a neve sem jutna eszünkbe és az arcát sem tudnánk felidézni, ha véletlenül szóba kerülne - bár a legjobb persze az lenne, ha egyáltalán szóba se kerülne - egy sör mellett a nemzeti bank!

Viktor, figyelj, velem igazán lehet alkudni! Tudod mit? Én még azt sem bánom, ha a Matolcsy miniszter úr egészen a ciklus végéig gazdasági miniszter marad. De nekem svájci frankos hitelem van... Csak jegybankelnöknek ne őt!

Közgazdasági tény, hogy a nemzethalál szélén állunk - hangzott el a sommás megállapítás egy hétfői, élményszámba menő fórumon Unortodoxiában. Persze e mondat tragikusan zavaros és képzavaros volta azonnal érthetővé válik, ha hozzáteszem, hogy az előadók között a hazai mainstreem unortodox ezoterikus közgazdasági gondolkodás olyan kiváló koponyái kaptak szót, mint Bogár László, Hossó Andrea, Lentner Csaba vagy éppen Varga István. Nem, nem a volt gazdasági miniszter. Őt leginkább sajnáltam - merthogy a hallgatóság soraiban ült ő is. Persze az is lehet, hogy jól szórakozott. Végülis ha valaki szereti az abszurd és fekete humort...

Mondhatnám azt is, hogy alant egy rövid tudósítás következik a sárga házból.

Hogy hogyan lehet közgazdasági tény a nemzethalál szélén történő állás, hovatovább hogyan lehet úgy konkrétan a nemzethalálnak mint olyannak a szélén állni, arra nem kaptunk kimerítő választ. Nekem speciel a "S a sírt, hol nemzet sűlyed el" sor jutott eszembe. Mindenesetre néhány fontos, úgynevezett közgazdasági tényre azért rávilágítottak az előadók.

Annak az úgynevezett közgazdasági ténynek az elemzésébe most nem mennék bele, hogy Bogár tanár úr szerint 1978 és 1990 között is liberálisok - konkrétan a globalo-szdsz-csoportosulás - kormányozták az országot... Kádár és köre, mint preliberális globalista szabaddemokrata csoportosulás. Nyilván a '87-ben  megfigyelt és a rendőrök által elvitt Orbán Viktor szerint is kimondottan vidám, liberális évek voltak azok. Bogár meg nyilván pontosan tudja, hogyan is volt, elvégre 1978-tól - micsoda egybeesés - a rendszerváltásig ő maga is az MSzMP tagja volt.

Nem vitatkoznék azzal az elhangzott, úgynevezett közgazdasági ténnyel sem, hogy a Magyar Nemzeti Banknak már a '70-es évek eleje óta az infláció leszorítása a célja. Nyilván a Szabadság térről áttelefonáltak a Fehér Házba, az MSzMP KB titkárságára, megüzenvén Kádár elvtársnak, hogy az MNB stábja egyenesen ragaszkodik ahhoz, hogya kenyér árát rendeletileg továbbra se emeljék három forint hatvanról, merthogy ugye az a fránya infláció, ami itten a rendszerben van...

A bankok kapcsán szó esett arról is - egészen pontosan Varga úr magából kikelve adott hangot a felháborodásának -, hogy az Európai Unió a bankunió kapcsán a tudományos szocializmus eszközeivel manipulálja - de hogy pontosan mit is, azt már nem egészen tudtam követni. Azt viszont megtudtam, hogy a napi pénzforgalom Varga úr szerint nem banki tevékenység, ezért azt ki kell venni a banki műveletek közül. Vesszenek a bankok, és nyilván fizessünk a jövőben bankkártya helyett inkább kagylóval vagy mondjuk kavicsokkal! Szép, kerek kavicsokból például a Duna és a Tisza még évszázadokig kellő és folyamatos beáramlást biztosít, megteremtve ezzel hazánk pénzügyi függetlenségét a napi pénzforgalom tekintetében...

Érdekesebb volt az a megállapítás, hogy a magyar gazdaság növekedése - a válság éveiben pedig az, hogy nem volt még nagyobb a visszaesés - belföldi fogyasztás és beruházások hiányában gyakorlatilag teljes egészében az exportnak köszönhető. Ezzel idáig a magam liberálbolsevik lelkülete sem vitatkozna. Viszont kiderült, hogy ez az export, ez bizony nem jó! Merthogy ezt az exportot itt a külföldi cégek és azok külföldi beszállítói csinálják, a hasznot pedig kiviszik az országból. Bevallom, itt egy ponton nem tudtam eldönteni, hogy akkor most örüljünk-e vagy sem a magyar export sikereinek - de az előadókat nyilván az olyan apróságok, mint a hazai kis- és közepes vállalkozások termelékenysége, verseny- és exportképessége, pontosabban verseny- és exportképtelensége a legkevésbé sem zavarja.

Apropó, külföldi cégek! Mint kiderült, az elmúlt húsz év egyik legnagyobb rákfenéje az a közgazdasági tény, hogy az, hogy megfeleljünk a külföldi működő tőke elvárásainak, többe kerül, mint amennyi bért meg adót a külföldi tőke fizet Magyarországon. Következésképpen nyilván kész ráfizetés a külföldi működödőtőkét idevonzani! És a külföldi tőke különben is rossz, mert kizsákmányol és kiviszi a hasznot, és bár igaz, hogy teremtett itt hatszázezer munkahelyet, de közben megszüntetett kétmilliót! Pfúj!

Vagy én lehetek csekély értelmű medvebocs, vagy egészen egyszerűen a globalo-ávó (copyright by Bogár) liberális ügynökei már a spájzban vannak, de nekem valahogy ezzel nem jön össze az, hogy a Magyar Nemzet mindeközben azon örömködik, hogy már tízmilliárd eurónál jár a hazánkba áramló francia tőke, meg hogy a Grundfos éppen 350 munkahelyet hoz létre Székesfehérváron. Persze igaza lehet Bogár tanár úrnak, vigyázni kell a globalo-ávó ügynökeivel, mert ezek képesek megtéveszteni és behálózni még magát Orbán Viktort is! A miniszterelnök nyilván a globalo-ávó által megtévesztve örül a Mercedes meg a Suzuki fejlesztéseinek, meg keres stratégiai partnerséget az Opellel és az Audival. Miközben a fenti, úgynevezett közgazdasági tények alapján nyilván ők tehetnek arról, hogy a Csepel Művek nem gyárt már autókat Magyarországon...

És persze nyilván a globalo-ávó liberális ügynökei keverhettek valami hallucinogén anyagot a terem levegőjébe, mert nyilvánvalóan csak érzéki csalódás lehetett, nem pedig közgazdasági tény, hogy Bogár László a lábán Adidas-cipővel, a hátán pedig Reebook-hátizsákkal távozott az unortodox rendezvényről. De mondom: nyilván ezt is bizonyára csak az ellene irányuló, liberális globalo-lejárató kampány részeként láttam a két szememmel.

Apropó, hallucinogén szerek... Az egészet még megkorozázta egy ősz hajú bácsi hozzászólása, aki komoly ábrázattal figyelmeztette a résztvevőket arra, hogy senki ne igyon vizet. A vízműcégek ugyanis azért vannak külföldi kézben, hogy olyan anyagot keverjenek az ivóvízbe, mint amilyet annak idején a koncentrációs táborokban kevertek volt, amitől az emberek belenyugvóak lesznek és nem lázadnak.

Na, ezek után mire gondoljak, ha majd arról olvasok, hogy Orbánék a gáztározók után visszavennék állami kézbe a vízműcégeket is?

Előbb-utóbb Matolcsy mester emelt díjas telefonhívásért a képernyőn keresztül küldi majd a hatszázalékos gazdasági növekedést, az egymillió új munkahelyet és a növekvő reálbéreket...

Az Alaptörvénynek lassan nem asztal kell, hanem gyalupad, annyit faragja a kétharmados többség. De nem csak a jogállamiság szempontjából csinálnak marhaságot. Amit tesznek, az a Fidesz politikai érdekeinek is keresztbe tesz. Mert legalább az Alaptörvény köré felépített - nekem speciel émelyítően magyarkodó, de sokak számára valóban befogadható - pátoszra vigyáztak volna, hogy maradjon még e kormánnyal kapcsolatban valami patetikus. De most már ezt is leamortizálják. Innentől pedig a bolond is láthatja (Bayer Zsoltról nem is beszélve), hogy Orbánék nem az alkotmányos érdekek védelmére használják a hatalmat, hanem a hatalmi érdekek védelmére az alkotmányt.

Hogyan is írta Márai a Rómában történt valami című regényében? "A diktátor másképpen gondolkodott. (...) Azt mondotta, jó államférfi az, akinek nincs erkölcse, sem meggyőződése. (...) Jó államférfi az, akinek csak politikája van. És a politika úgy változik, ahogy a szél fúj."

Akkor meg mit csodálkozunk?!

Azt mondjuk nem tudom, hogy mi lesz eztán a ki tudja, hány tízmillióért legyártott, bőrkötéses, díszkiadású Alaptörvényekkel... Bezúzzák őket? Vagy féláron, akciósan kiárusítják? Esetleg Kerényi-dizájnnal pótlapokat nyomtatnak a pótlapok pótlapjaihoz is?

De nem is erről akartam írni, sokat megírták már a témában a véleményüket. Meg különben is: lassan minden lépésük borítékolható. Napi rutinná lett, hogy ha valami az Alaptörvénybe ütköző, akkor beleteszik az Alaptörvénybe, mondván, hogy önmagába már mégsem ütközhet valami. Pedig de. De érdekesebb az, ami az elmúlt napokban a köszszolgálati médiában történt.

Elképzelem, hogy mennyire elképedhettek december 22-én reggel 6-kor a miskolci, debreceni, szegedi, győri meg pécsi rádióhallagtók, amikor a jól megszokott körzeti időjárás-jelentés helyett Honthy Hannától tudhatták meg, hogy a barométer esőre áll... De operettországnak ez kell, vagy legalábbis az aktuális kultúrpolitika megmondja, hogy márpedig operettországnak ez kell. A körzeti stúdiók műsorai helyett Dankó Rádió, helyi hírek helyett magyarnóta- és operettválogatás.

Persze emögött is nyilvánvaló a kormányzati szándék: amiről nem beszélünk, az ugye nincs is. És miután a központi, állami médiában példás sikerekről, nyertes szabadságharcról meg elrugaszkodásról szólnak a hírek, hát helyben, a végeken se lehessen esetleg nyomorról meg szegénységről, meg így általában emberi sorsokról hallani. Mostantól jó ebédhez szól a nóta Borsodban és Szabolcsban, meg Békés megye és Baranya legszegényebb szegleteiben. De arról, hogy nem hogy jóra, de lassan ebédre sem futja, arról nem szólnak, nem szólhatnak a hírek.

"S a nép, az istenadta nép / Oly boldog rajta, Sire! / Kunyhói mind hallgatva, mint / Megannyi puszta sir."

Szerintem a következő lépés az lesz - ha már a kormány meg a versenyhivatal olyan tehetetlen az emeltdíjas televíziós jósokkal és gyógyítókkal szemben -, hogy az állam indít egy telejósdát, a képernyőn Matolcsy mágussal. Elvégre a felmérések szerint a magyarok 40 százaléka hisz abban, hogy léteznek született gyógyítók, 31 százalékuknak meggyőződése, hogy vannak olyanok, akik előre meg tudják mondani a jövőt, és elég sokan hisznek még mindig a Fidesz-kormány sikereiben... Gyuri Geller pedig emelt díjas telefonhívásért cserében - mondom, hogy tartható lesz a 3 százalékos hiány - a képernyőn keresztül küldi a hatszázalékos gazdasági növekedést, az egymillió új munkahelyet és a növekvő reálbéreket.

Elvégre az is annyira hihető, mint a százezerszeres gyógyító energia...

*   *   *

Kívánnék én most boldog új évet, de úgy járnék, mint Sajó a klasszikus viccben... Tetszenek ismerni? Nem?!
- Boldog új évet, Hacsek úr!
- Sajókám, maga csak ne kívánjon nekem semmit. A tavalyit is maga kívánta...

Szóval egyszerűen csak jobb évet kívánok e sorok minden olvasójának, köszönve a figyelmet, a lájkokat és persze különösen a hozzászólásokat - a velem egyet nem értőket is.

Legyen jobb évünk, mint az idei volt!

"Küldjön Behajtókat Karácsonyra nem fizető partnereinek! Krampuszaink segítenek megtömni az Ön Télapójának puttonyát..."

Nem, kérem szépen, minden hasonlóság ellenére ez nem egy poén vagy nevezzük nevén: humorbomba és sziporka a szilveszteri Gálvölgyi Show vicces reklámblokkjából. Ez a magyar valóság, amely egy szórólap formájában került a kezembe ma reggel a postaládából. Pedig először egy jóízűt nevettem, mert arra gondoltam, hogy ennél agyamentebb és morbidabb hirdetést csak egyszer láttam, amikor szép kék, hópelyhes háttéren, arany csillagokkal övezve, év végi akcióban halotthűtőket kínáltak megvételre, egy- és kétszemélyes, meg persze üvegtetős kivitelben. De az egy másik történet.

Aztán még nagyobbat röhögtem, mert bevillant a kép, ahogyan két gardróbszekrény méretű, tetovált, kopasz fickó - igen, az, amelyiknek a tarkóján hurkákban áll az izom vagy a zsír - fekete cicanadrágban és szűk garbóban, a homlokán pirosan villogó ördögszarvakkal, arcán széles vigyorral szenteste rátöri az ajtót egy 165 centis, vékony, szemüveges, szerencsétlen kis emberkére meg a családjára, hogy helló, boldog karácsonyt, lehet, hogy ma bejglije van, de mákja nincs, mert mi azt a másfélmilliót vinnénk, meg esetleg még hozzá a hifitornyot...

Aztán a jókedvem hamar elszállt. Mert ez a szomorú magyar valóság. Az, hogy az év első 11 hónapjában 16 ezer 513 céggel szemben indult felszámolási eljárás, év végére pedig a bedőlt cégek száma várhatóan meghaladja a 17 és félezret. Mindeközben az új cégekből hónapról hónapra egyre kevesebben és egyre kevesebbet alapítanak. A vállalati és a lakossági hitelezés gyakorlatilag leállt, nincsenek vásárolók, és a forgóeszközök meg a folyó beruházások finanszírozása is általánosan nehézkes. És akkor ehhez jönnek még az olyan sikerprojektek, mint amilyen például a debreceni villamosberuházás ügye... Az körbetartozások meg egyre csak nőnek, és ördögi kört alkotnak.

Pedig a Fidesz már 2006-ban, A Cselekvő Nemzet Programjában is megígérte, hogy felszámolja a körbetartozásokat. A dokumentum szerint "különösen igazságtalan ez a helyzet, ha a tartozási lánc élén késedelmes fizetéssel az állam áll." Ugye? De nem kell ilyen messzire visszamenni: a Széll Kálmán-terv is megfogalmazza, hogy "a magyar vállalkozások jelentős részét pénzügyileg lényegében ellehetetleníti a körbetartozások elviselhetetlenül magas állománya."

De mint mindig, ezúttal is a fejétől bűzlik a hal...

Mert minderről, vagyis a rekordszámú csődeljárásról, felszámolásról és végelszámolásról nem csak a pénzügyi-gazdasági válság tehet! A hitelezés szinte teljes leállásáért például sokkal inkább az unortodox gazdaságpolitikai megoldások, a totális kiszámíthatatlanság, meg persze a bankszférát terhelő különadók a felelősek. A tartozások láncolatáért meg persze vastagon maga az állam is.

A Magyar Államkincstár adatai szerint ugyanis a kincstári költségvetéssel rendelkező, központi költségvetési szervek és a TB alapok együttes tartozásállománya október végén 68,8 milliárd forintot tett ki, vagyis egy hónap alatt további 4,7 milliárd forinttal növekedett az adósság. Tavaly októberben a tartozásállomány még 40 milliárd forintnál állt, vagyis egy év alatt 70 százalékos növekedés következett be. Hónapról hónapra nő tehát a lejárt határidejű tartozás, és a legnagyobb adós maga az állam: a minisztériumok, a háttérintézmények, az ökormányzati és az önkormányzatoktól átvett intézmények nem, vagy csak késve fizetnek a beszállítóiknak.

A körbetartozások egy jelentős része innen indul - ha az állam nem fizet időben a beszállítónak, nyilván a beszállító sem tud időben fizetni az alvállalkozójának...

Idézzük fel még egyszer, hogy hogyan írta a programjában a Fidesz? "Különösen igazságtalan ez a helyzet, ha a tartozási lánc élén késedelmes fizetéssel az állam áll."

Az bizony. És ma már az állam sem jó adós.

A diákság széles köreivel folytatott, alapos konzultációt követően mélyreható szakmai vitát folytatott az Országgyűlés Fidesz-frakciója is a felsőoktatás tervezett átalakításáról. Az alábbiakban egy részletet közlünk az ülés jegyzőkönyvéből.

-...és kedves képviselőtársaim, a jövőben intézményenként és szakonként határozzák meg a bekerüléshez szükséges pontszámhatárt.
- De hiszen ez eddig is így volt...
- Nem, eddig egészen másként volt. Az elmúlt nyolc évben intézményenként és szakonként határozták meg a bekerüléshez szükséges pontszámhatárt. Mostantól ez nem így lesz. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében eztán intézményenként és szakonként határozzák meg a bekerüléshez szükséges pontszámhatárt.
- De hiszen...
- A Miniszterelnök Úr elég világosan megmondta, hogy eztán minden másként lesz.
- Hát persze, hogy minden másként lesz. Hiszen világos, és ezt mondom én is!
- Folytathatjuk? És ezzel a módszerrel is el lehet érni azt, hogy keretszámok nélkül a központilag óhajtott létszám kerüljön be az állami képzésekre.
- De hát ha van egy központilag óhajtott létszám az állami képzéseknél, az tulajdonképpen ugyanolyan keretszám... Izé, az majdnem olyan, mint eddig...
- Nem, ez egészen más. A szociálliberális Gyurcsány-Bajnai-érában központilag határozták meg, hogy hányan kerülhetnek be a felsőoktatásba, és ehhez igazították a pontszámokat.
- De hiszen most is erről van szó, nem?
- Már hogy lenne erről szó?! Ez egészen más filozófia! Ez a Nemzeti Együttműködés filozófiája! Ebben a rendszerben, amit a Fidesz és személyesen Orbán Viktor Miniszterelnök Úr dolgozott ki a hallgatók legszélesebb körével konzultálva, keretszámok nélkül, a felvételi ponthatárok meghatározásával el lehet érni, hogy a központilag óhajtott létszám kerüljön be az állami képzésekre.
- De hát...
- Nincs dehát! És keretszám nincs és nem is lesz! Ezt megígérte a Miniszterelnök Úr, és a Miniszterelnök Úr mindig következetesen megtartja a választóknak tett ígéretét.
- De hiszen...
- Kedves Képviselőtársam, ha nem vagy képes megérteni, hogy nincs megszorítás, hogy nincs nyugdíjeinstand és hogy nincsenek keretszámok, el lehet fáradni a Gyurcsányék frakciójába! Ott szívesen látják az akadékoskodó hülyéket - és ezt most ne vegyed személyeskedésnek, kérlek!

Giró-Szász András kormányszóvivő
Parragh László elnök, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
Liszkay Gábor főszerkesztő, Magyar Nemzet
L. Simon László kulturális államtitkár
Kubatov Gábor (neki meg biztos, ami biztos...)

B u d a p e s t

Tisztelt Kormányszóvivő Úr!
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Tisztelt Államtitkár Úr!
Tisztelt Képviselő Úr!

Vastagbőrös kollégáim coming out-jához csatlakozva ezúton szeretném közölni Önökkel, hogy a magam részéről 1994 és 1999 között voltam a Kossuth Lajos Tudományegyetem nappali tagozatos, tehát mondhatni főállású hallgatója. Egyetemi diplomámat 10 félév alatt szereztem meg.

A képzésem ideje alatt - a Bokros-csomag eredményeként - egy darabig havi 2.000,- forintos tandíjat fizettem, amely fizetési kötelezettséggel egyébiránt egyetértettem. Kollégiumi ellátást, lakhatási támogatást, tankönyvtámogatást soha nem kaptam.

Egyetemi éveim alatt újságíróként dolgoztam, a kapott honoráriumom után mindannyiszor tisztességesen befizettem a személyi jövedelemadót és a járulékokat.

A diplomamunkámat a magam erejéből, saját kutatásaim alapján készítettem, a felhasznált forrásokat pontosan idéztem, szó szerinti átvételeket suttyomban nem alkalmaztam.

A fentiek nyilvánosságra hozatalához a magam részéről messzemenőkig hozzájárulok, remélve, hogy megspórolom Önöknek a listázásomra fordított időt és energiát.

Üdvözlettel:

Michael Knight

Az iskolavárosi múltjára oly büszke Debrecen 15 iskolájának a működtetéséről mondott le önként: 15 iskoláját adta át teljesen állami kezelésbe - nyilván mert nem tudta fizetni a rezsit ezekben az intézményekben. Halkan kérdezem meg: az új stadion üzemeltetésére akkor miből futja majd?

"Mivel 2013. január 1-jével az állam, pontosabban a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK) átveszi a legtöbb általános- és középiskola fenntartói és működtetési jogát, így elsőként ezzel kapcsolatban szavaztak több ügyben is a városatyák" - számol be a minapi testületi ülésről a Debreceni Önkormányzat honlapja.

Hát, ez azért nem egészen így van. Vagyis egészen nem így van. Pontosítsunk is gyorsan! Az állam minden önkormányzati iskolában fenntartóként magára vállalta 2013. január elsejétől a pedagógusok bérkifizetését, valamint a szakmai irányítás feladatait és költségeit. A háromezer főnél kisebb települések esetében a működtetés - vagyis a karbantartás és a rezsi fizetése - is automatikusan átkerül az államhoz, a háromezer főnél nagyobb települések esetében azonban ez alapesetben marad önkormányzati feladat. Hoffmann Rózsa államtitkárságának honlapja szerint a nagyobb települések számára az önkormányzatok eladósodottságának ismeretében a kormány lehetővé tette, hogy iskoláik működtetéséről lemondhassanak. Ugyanitt, más megfogalmazásban: az állam bizonyos esetekben, az önkormányzatok külön kérésére átvállalja a működtetést is.

Tehát Debrecen esetében ez nem törvényi kényszer volt. Nem úgy történt, ahogyan azt a város honlapja sugallja. Az iskolavárosi hagyományaira oly büszke Debreceni Önkormányzat ugyanis maga dönthetett és döntött úgy, szabad akaratából, hogy kéri az államtól, hogy az érintett intézmények működtetését is vegye át, mert... Na igen. De miért is? Nyilván nyomós indoka van ennek. Nyilván megalapozott kérésnek kell lennie, ha az állam átvállalja tokkal-vonóval, karbantartóval és villany- meg távhőszámlával együtt a 15 iskolát.

Csak nem a város eladósodottsága az indok? Meg az adósságszolgálat terhei? Hoffmann Rózsáék honlapja szerint ez például alapos indok lenne. Csak ezt a város iskolavárosi hagyományaira állítólag oly' büszke debreceni polgármester nem hajlandó belátni. Vagy netán az az alapos indok, hogy a cívis város - amelyik még véletlenül sem a hátrányos helyzetű települések egyike - nem képes fizetni az oktatási intézményeinek a működtetését? Mert a jégcsarnok, a KodályKölcsey-központ és a Főnix-csarnok üzemeltetése elviszi a rezsire fordítható kereteket? Hadd legyek kicsit populista: a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnökének városában jégcsarnokra természetesen futja, de iskolaüzemeltetésre nem telik a magyar közoktatás egyik fellegvárában, Debrecenben? Vajon ezt is számba vette az állami átvételről döntő tárcaközi bizottság?

És óvatosan kérdezem csak: ha most 15 iskola működtetésére nem telik Debrecenben, miből futja majd az új stadion üzemeltetésére?