Nem is értem, hogy Orbán Viktor most miért nem kiabál. Hogy miért nem sulykolja rekedt hangon, hogy micsoda aljas trükközés folyik Brüsszelben, meg hogy meghamisítják az adatokat és félrevezetik az Európai Uniót... Ja, mert hogy ezt most nem a Gyurcsány csinálja, hanem a Fidesz-féle Pinokkió-kormány? Juj, de kínos!

Sunyi alakok. Ráadásul nem először.

Emlékezzünk rá: nem is olyan régen meglehetősen foghíjasan készült el a médiatörvény fordítása - lett is belőle botrány meg nagyon kínos magyarázkodás. De nem tanultak belőle. Nem értik, hogy ez a kommunikációs tér már teljesen más, mint a tíz évvel ezelőtti. Az ma már nem megy, hogy valaki mond valamit külföldön, itthon meg állítja az ellenkezőjét. És persze nem megy ennek a fordítottja sem.

És lám, megint megkapták. Ezúttal az új alkotmány tervezetének fordításából hagytak ki lényeges elemeket, a magyarázatot pedig tételesen telehazudták - ahogyan azt a TASZ nagyszerűen sorraveszi.

Nem is tudom, hogy a médiatörvény körüli cirkusz után hogyan hihették, hogy ezt a stiklit nem veszi észre senki. Kínos.

Fideszék Pinokkió-kormánya most játsszák el a maradék hitelességét is.

Már persze ha maradt még egyáltalán.

Te jó isten, hogy Lázár János mennyire nincs képben! Állítólag úgy érvelt a vármegye elnevezés visszahozatala ellen, hogy annak feudális, elnyomást idéző jelentései a jobbágyság és a cselédség leszármazottaiban rossz emlékeket keltenek... Basszus, az anyai dédnagyanyám testvére - született úgy százhúsz éve Fiuméban, csak hogy a nagymagyar-vonulat is meglegyen - cselédlány volt a Somsics gróféknál, de mégsem ez a bajom az egész alkotmányosdival.

Istenem, ha Mikszáth Kálmán és Ady Endre élne... Az általuk ezerszer megírt urambátyám-világ nem adott okot annyi jó publicisztikára, annyi maró glosszára, mint az Orbán Viktor-féle úrhatnám polgári világ! Bár gyanítom, hogy Lázár János - és Kósa Lajos, meg a többi - nem olvassa Ady Endre publicisztikai írásait. Elvégre nem is lenne rá idejük ennyi fontos funkció mellett. Pedig igény, az mutatkozna rá. Bár félek, ha olvasnák, se ismernének magukra...

Furcsa egy cirkusz ez: az Orbán-cirkusz, világszám! Nemzetgazdasági miniszterünk és jeles európai parlamenti képviselőnk például hangoztatja is úton-útfélen a produkció világraszóló voltát. A porondon a félig bolond - vagy tán egészen az - vásári kikiáltó szerepében Szijjártó Pétert láthatjuk, a kétbalkezes bűvészt, a pancser mentalistát Matolcsy György alakítja nagyszerűen. Kósa Lajos az Orbán-cirkusz önjáró, egzotikus törpeelefántja a keleti végekről, aki azért tör-zúz, ha a porcelánbolt-törékenységű pénzpiacokra téved, a manézs sármőr (ló)erőművészének szerepében pedig maga Lázár János tündököl. Az önfeledt szórakozásról nap mint nap a mindenki bohóca Schmitt Pál gondoskodik - persze valamennyien a nagybajszú és szigorú tekintetű porondmester, Kövér László és a harcias kedvű direktor, Orbán Viktor irányítása alatt.

Micsoda szereposztás! Micsoda figurák! Mindegyikőjük önmaga karikatúrája is egyben. Alakításuk pedig vitriolos publicisztikáért kiált. Igen, ha Ady és Mikszáth élnének, már megírták volna a maguk publicisztikáját vagy kisregényét az Orbán-cirkusz különös alakjairól.

Pedig mindez, amit itt látunk, ez a világraszóló produkció, ez csak a szórakoztató része a dolognak. A vármegyézés - oké, legalább az végül mégsem mégis mégsem mégis lesz -, a szentkoronázás, a kúriázás, a Himnusz kottájának(!) alkotmányba emelése, a kínosan erőlködő archaizálás egyszerűen nevetséges. Csak röhögni lehet, de tényleg, ennyi erőltetett marhaságon. Gyanítom, hogy a polgártársak nem csak Adyt és Mikszáthot nem olvasnak, de Kölcseyt sem (utóbbit egynémelyek írni sem tudnak), pedig a költő is megírta volt: "Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?"

De mondom, mindez leginkább csak kínos és nevetséges - ráadásul az ilyesmibe egyszer már belebukott a Fidesz. A gond nem itt van. A gond ott kezdődik, hogy április elsejétől a nemzeti fejlesztési miniszter ellenőrzi a költségvetési szervezetek, a többségi állami tulajdonú vállalatok és a kormány közalapítványainak közbeszerzéseit, valamint ezeknek a szervezeteknek és alapítványoknak nem közbeszerzéssel kötött nettó 50 millió forint feletti szerződéseit. Nevezetesen a közbeszerzési eljárások eredményhirdetése előtt az érintett szervezeteknek meg kell küldeniük a miniszternek az eljárás eredményéről szóló összegzést, és csak a miniszter jóváhagyásával, a miniszter állásfoglalásának figyelembevételével lehet kihirdetni az eljárás eredményét.

Fellegi Tamás bizonyára tisztességes ember, semmi okom feltételezni ennek az ellenkezőjét. De ez az egész azért, valljuk be, nagyon hülyén veszi ki magát. A közbeszerzéseket eddig is körüllengte a korrupció, megbundázott eljárásokról, tíz, húsz meg harminc százalékos "visszaosztásokról" megy a szóbeszéd. És most még beépítenek a rendszerbe egy olyan döntési pontot, ami ha tetszik, ha nem, lehetőséget teremt a mutyira, a politikai bele- és lenyúlásra, és a közbeszerzési eljárások eredményének - hogy is mondjam finoman - alakítására... Hát...

Egyesek szerint török mondás, mások szerint Kósáné Kovács Magda elhíresült mondata volt a Tocsik-ügy kapcsán, de nagyon igaz: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani!

Meglehetősen sokan kiakadtak Lázár János legutóbbi kinyilatkoztatásán, amelyben - hogy is mondjam - furcsa és nem éppen erős szociális érzékenységről tanúskodó véleményt fogalmazott meg a szegényekkel kapcsolatban. Pedig nem ez volt a legmegdöbbentőbb kijelentés a Fidesz frakcióvezetőjének szájából...

Nem ez az első eset, hogy Lázár polgártárs meglehetősen érzéketlennek mutatkozik a segítségre szorulók helyzetét illetően: tavaly nyáron például azzal borzolta a kedélyeket Hódmezővásárhelyen, hogy kitetette az önkormányzat honlapjára azoknak a névsorát akik - úgymond - visszaéltek a szociális segéllyel. Például úgy, hogy aljas módon nem ették meg az igényelt ingyenebédet. De ez már egy régi történet.

Lehetne most még luxusautózni is egy kört - és hozzáteszem: e kontextusban és a legfrissebb lázári nyilatkozat fényében még csak nem is lenne nagyon demagóg és populista az okfejtés. Csak egy kicsit, de azt meg úgyis megteszi a politika. Inkább csak azt jelezném, hogy a nyilvánosságra került felvétel második fele szerintem sokkal kínosabb, mint a frakcióvezető úrtól már-már megszokott, érzéketlen megnyilatkozások.

Lázár János ugyanis azt ecsetelte, hogy akik az elmúlt időszak árfolyam-ingadozásai közepette ügyesen manővereztek, azok igencsak jól jártak. Az Index cikke szerint a frakcióvezető elejtette azt az infót is, hogy gyermekének is van "svájci betétje", és ha kamat és a forint-euró árfolyam jól alakul a következő években, néhány év múlva jó parti lesz az ifjabbik Lázár a dél-alföldi városban.

Khmmm... Akkor gondoljuk ezt most végig. Lázár polgártárs esetében tehát az a kitétel, hogy "a kamat és a forint-euró árfolyam jól alakul a következő években", az nem jelent mást, mint hogy a frakcióvezető úr reményei szerint a banki kamatok emelkednek, a forint pedig számottevően gyengül az euróval szemben. Ekkor jár ugyanis jól az, akinek euró- vagy svájcifrank-megtakarítása van.

A devizahitelesek meg szívnak keményen.

És akkor ezek után higgyem el azt, hogy Lázár frakcióvezető úr komolyan gondolja, amikor a deviztahitelesek megsegítésének fontosságáról nyilatkozik?

És ezek után higgyem el azt, hogy az elmúlt hónapok kommunikációs bénázásnak vélt, forintrengető fideszes politikusi nyilatkozatai hátterében nem egy-egy szolid shortolás állt? Higgyem el, hogy nem azért mondták azt, amit, mert közülük jó néhanyan néhány nap alatt igen komolyan kerestek a devizamegtararításaikon?

Lázár János szerint akinek nincsen semmije, az annyit is ér.

Szerintem meg aki úgy viselkedik, mint egy Janus-arcú, kettősbeszédű és érzéketlen paraszt, az meg annyit.
 

Mától nincs hatályos alkotmánya Magyarországnak - legalábbis Orbán Viktor szavai szerint. A miniszterelnök a Nemzeti Múzeum lépcsőjén jelentette ki, hogy "Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét."

És akkor ezt itt most hogy?! Akkor ezek szerint 2012. január elsejéig - vagyis az új alkotmány hatályba lépéséig - egyáltalán nincs alkotmánya az országnak? Mondjuk nem mintha nagyon tisztelte volna a Fidesz az alkotmányt az elmúlt hónapok jogalkotása során, na de azért mégis...

Mert álljunk meg itt egy percre, és gondoljuk végig ezt: a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egészen egyszerűen nem ismeri el érvényesnek a hatályos magyar alkotmányt. Hát basszus, bele se merek gondolni, hogy mégis hová vezet ez, vagy hogy melyik a rosszabb: az, ha a miniszterelnök diktátor, vagy az, ha anarchista.

Akkor a miniszterelnök szavai szerint (lásd: "nem ismerjük el történelmi alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését"), meg a visszamenőleges hatályú kormányzati gondolkodás alapján tulajdonképpen eddig sem volt alkotmányunk, így tehát semmisnek minősül az 1949. évi alaptörvény és annak valamennyi módosítása, meg persze az az alapján meghozott törvények is? És akkor tulajdonképpen Magyarország még mindig a király nélküli királyság államformájában leledzik, tekintetes Orbán Viktor kormányzósága alatt, és máig érvényes a pallosjog meg az első éjszaka joga, csak eddig nem tudtunk róla?

És ha elfogadjuk a miniszterelnök szavait, mely szerint nem érvényes a jelenlegi alkotmány, akkor nem érvényesek az országgyűlési választások szabályai sem, és akkor Orbán Viktor most nem miniszterelnök?

És csak úgy eszembe jutott, hogy mit csinál ilyenkor az Alkotmányvédelmi Hivatal? Egyrészt - nomen est omen - nem védi meg a hatályos alkotmányt? Vagy ha nincs hatályos alkotmány, akkor nincs alkotmányos rend, de akkor meg mit véd? Vagy én már nem is tudom...

Március tizenötödike ide vagy oda, lassan nevetségessé kezd válni ez a bolond forradalmiság meg a szabadságharcos hév. Merthogy a miniszterelnök ma megint hadat üzent mindenkinek, az IMF-től az Európai Unión és a nagytőkén át a "tőzsdecápákig". Hogy mindehhez mit szól Michael Douglas, azt nem tudom. De azt igen, hogy nem arra kapott kétharmados felhatalmazást Orbán Viktor és kormánya, hogy folyamatosan összerúgja a port a világgal.

De forradalmi időket élünk, még ha nem is vettük volna észre, lassan egy éve halljuk már. Meg azt, hogy a felemelkedés jön. És lám, a miniszterelnök a minap kitüntetett Hobót is idézte az ünnepi megemlékezésen: "Oly sokáig voltunk lenn, nem is tudjuk, milyen fenn."

Halkan megjegyzem, hogy a dal így folytatódik: "Igyunk az új Istenekre, / Mosolyuk egyre nagyobb, / Nem tettem ellenünk semmit, / Azt hiszik, nem is vagyok..."

Azt hiszem, éppen ideje lenne, hogy az Új Istenek végre visszavegyenek egy kicsit a kétharmados, önelégült mosolyukból...
 

Ha minden jól alakul, érdekes alkotmányunk lesz! Nem, most nem a tervezet központozási hibáiról beszélnék - van benne eltévedt vessző bőven -, hanem arról, hogy lesz benne például konkrétan még egy igazi kotta is. Sőt, ha jól értem, talán még pallosjog is, és olykor boszorkányt is égethetünk!

Az új magyar alkotmány tervezete például meglehetős határozottsággal leszögezi, hogy nem ismerjük el a történelmi alkotmányunk idegen megszállások miatti felfüggesztését. Tekintettel arra, hogy a magyar történelmi alkotmány a magyar szokásjognak és az ezt kiegészítő királyi és országgyűlési törvénykezésnek az összessége, így ez most nyilván nem jelenthet mást, mint hogy 2012. január elsején az új Alkotmánnyal együtt ismét hatályba lépnek Szent István törvényei, meg hozzá végre hatályosul Werbőczy hármaskönyve, és - összhangban a közbiztonság javítását célzó kormányzati intézkedésekkel - a lopásért megint kézlevágás jár, sőt, a nagyobb városok főterein még akár az is előfordulhat, hogy szép középkori hagyományainkhoz híven megint boszorkányokat égetünk majd.

És nem csak ez olyan patetikus, meg történelmi! A Legfelsőbb Bíróságot például megint Kúriának hívják majd. És ha minden az előterjesztők szándéka szerint alakul, akkor 2012. január elsejétől "Magyarszág területe vármegyékre (..) tagozódik". Az mondjuk nem derül ki, hogy tulajdonképpen marad-e a 19 megye, csak például majd a keleti véget Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyének hívják eztán, vagy hogy ténylegesen visszaforgatják-e az idő kerekét, és a történeti hűség kedvéért ebből az egyből lesz három vármegye, és a vármegyék száma így összességében mintegy negyvenkettőre rúg majd... Hogy ez adott esetben mintegy negyvenkettő vármegyei kormányhivatalt jelent-e majd, és hogy a vármegyerendszer miként illeszkedik az Európai Unió NUTS-rendszerébe, abba most inkább nem mennék bele.

Lehet persze élcelődni ezen az eszement historizáción (már persze ha van egyáltalán ilyen kifejezés), hanem azért vannak ám még érdekes és esetenként rázós passzusok. Az új alkotmány tervezete például - szemben a jelenlegivel - nem mondja ki kerek-perec, hogy Magyarország piacgazdaság. Mondjuk ezt megértem, az elmúlt időszak tapasztalatai alapján. Apropó, gazdaság: közpénz például csak átlátható tulajdonosi szerkezetű vállalkozásoknak lesz adható vagy kifizethető, aminél értem én persze a burkolt offshore-ozást, és ezért csak bátortalanul kérdezem, hogy egy nyílt részvénytársaság tulajdonosi struktúrája, ami a tőzsdén ugyebár napról napra változik, szóval hogy az vajon mennyire áttekinthető és egyértelmű?

Érdekes pontok vannak az állam működése kapcsán is. Mint kiderült: a jövőben nem lehet népszavazást tartani az Alkotmány módosítására irányuló kérdésről (eleddig csak a népszavazásnak és a népi kezdeményezésnek az Alkotmányban foglalt szabályairól nem lehetett). Kérdem én: akkor miről, milyen fontos kérdésben lehet a jövőben egyáltalán? Hiszen még adott esetben - őrült egy ötlet - az Európai Unióból való kilépésünk, sőt: az államforma megváltoztatása is alkotmánymódosítást igényelne...

Apróságnak tűnik, de azért a miniszterelnöki poszt számottevő erősödését jelezheti, hogy míg a kormány tagja eddig az országgyűlésnek és a kormánynak voltak felelősek, eztán az országgyűlésnek és a miniszterelnöknek lesznek azok. Abba a mondatba meg belegondolni is alig mertem, hogy mit is érthettek az alatt, hogy a miniszterelnök (és vele a kormány) megbizatása megszűnik, ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn... Mondjuk a kormányzati ciklus félidejében, a közvélemény-kutatások alapján bukhat a kormány, ha időközben csökkent a népszerűség?

Aztán érdekes cikk az is (mármint konkrétan a 40.), amely szerint közteherviselésről (magyarul az adó- és járulékfizetésről) sarkalatos (magyarán kétharmados) törvény rendelkezik. Eszerint minden adótörvényt kétharmados többséggel lehet csak eztán elfogadni vagy módosítani?

Sok még a kérdés ebben az anyagban - és félek, hogy értelmes, érdemi vita nem lesz róla. Sem a kormány, sem az ellenzék nem tűnik partnernek ehhez. Az előterjesztők majd vitatkoznak egy jót arról, hogy egyetértenek-e önmagukkal. A kétharmaddal pedig majd megszavazzák, oszt' jónapot.

És ha már a központozás bizonytalanságait nem is vettem sorra - bevallom: az anyag első mondatában, a mondaton belül a két kettőspontot látva nem is volt túl nagy kedvem hozzá -, azt azért óvatosan megjegyezném, hogy a felkiáltójelek rendre hiányoznak az olyan fontos felszólító mondatok végéről, mint amilyen az, hogy "Legyen béke, szabadság és egyetértés", vagy hogy "Isten, áldd meg a magyart".

Becsületükre legyen mondva: ez utóbbiban az áldd szót legalább végre két d-vel írták...
 

Én csak azt kérem, hogy ne tessenek azt kommunikálni, hogy a tömegközlekedési támogatások megvágásával tulajdonképpen nemzeti sétaprogram indul az egészséges életmód jegyében!

Állítólag ma végre felszáll a füst, és állítólag ma végre az ügyetlen bűvésztrükkök és a mentalista parasztvakítás helyett elkezd gazdaságpolitikát csinálni a Fidesz.

Az egy dolog, hogy nem lenne szimpatikus, ha valóban nem Orbán Viktor jelentené be az intézkedéseket. Politikailag, a politikusi imázs szempontjából persze racionális lépés lenne ugyan, de nem tudnám másnak vélni, mint gyávaságnak. De legyen ez az ő bajuk. Nem is erről szeretnék most írni - egyrészt erről már írtam is, másrészt pedig ezt egy churchilli párhuzammal nagyszerűen megtette ma a Véleményvezér.

Én inkább csak annyit szeretnék kérni, hogy tessenek most egy kicsit, legalább néhány hétre leállítani Szijjártó Pétert! Tessenek hátrébbvonni őt egy kicsit a politikai kommunikáció frontvonalából! És legfőképpen ne tessenek elkezdeni most mellébeszélni!

Igen, ne tessenek most elkezdeni bőszen gyurcsányozni, mert ő csak részben hibás. Nem jobban, mint amennyiben e helyzetért az ellenzéki Fidesz és maga Orbán Viktor okolható. Mert ezt az elmúlt húsz évben alapvetően együtt kúrtuk el. Így, tízmilliónyain - adócsalók, adókerülők és adóoptimalizálók, az állami svédasztalnál kétpofára zabálók, az örökké az állam segítő kezeire várók, így, együtt, mi valamennyien.

És ne tessenek most jönni a mindenki jobban jár hadovával!

Ne tessék gyógyszerellátás-mentésnek hívni a gyógyszerkassza megnyírását!

Ne tessenek a felsőoktatás megmentésének hívni az egyetemi elvonásokat!

És legfőképpen ne tessenek azt mondani, hogy a tömegközlekedési támogatások meg a kedvezményes jegyek rendszerének megvágásával tulajdonképpen egészséges életmódot segítő, nemzeti sétaprogram indul...

Ezek világos és egyértelmű intézkedések. Éppen ezért ezekhez világos és egyértelmű beszéd dukál.

Tessenek inkább szépen lassan elkezdeni megmagyarázni, hogy hogyan működik a gazdaság meg az állam, és hogy mit jelent és miért kell a közteherviselés.

Tessenek végre nemzeti konzultációt - de igazit, ne ilyen PR-bohóckodást, díszfütyikkel - indítani arról, hogy milyen legyen mondjuk tíz meg húsz év múlva ez az ország, hogy milyen adóterhelés mellett meddig érjen az állam védő karja, és hogy hol kezdődjön az egyén felelőssége a saját sorsáért. Az úgynevezett öngondoskodás.

Azt hiszem, most tényleg meg lehet változtatni az országot, és ha valamire, hát erre van az a nyomurult kétharmad.

De jó lenne most az egyszer végre nem csalódni!

*  *  *

Ápdéjt! Navracsics és Matolcsy miniszterek beszéde sajnálatos módon egy orbitális parasztvakítás volt. A nagy bejelentések ugyanis ma is elmaradtak. Nekem ez az egész bohóckodás - a Széll Kálmán-terv bejelentése - egészen úgy hangzott, mintha a konkrét reformok bejelentését gyakorlatilag eltolná a kormány a második félévre. Mert a miniszter urak másról sem beszéltek, mint hogy majd megalkotják a jogszabályokat, majd átalakítják a rendszert, majd csökkentik a vállalkozások terheit, majd felülvizsgálják a rokkanttá nyilvánítási rendszert, majd lesz új közmunkarendszer és új felsőoktatási törvény... Majd, majd, majd... És persze, hogy mindenért a szocialisták a hibásak.

Magyar átok ez, azt hiszem. Soha sem megyünk semmire.

Azt hiszem, kedden sok minden kiderül. Leginkább az, hogy tényleg egy rakás töketlen balfék próbálja-e kormányozni az országot, vagy olyan kormányunk van, amelyik az elmúlt hónapok elképesztő gazdaságpolitikai bénázása ellenére végre tudja, hogy mit akar, és képes is azt végigvinni. Én tényleg nagyon bízom ez utóbbiban...

Azt hiszem, hogy tovább már nem lehet húzni az időt, a sárgalapos figyelmeztetést már megkapta a hitelminősítőktől a magyar kormány. A következő időhúzásért pedig a piacok - attól tartok - piros lappal büntetnének. Kedden tehát már nem lehet mellébeszélni. Kedden mondani kell valamit. Végre valami kézzelfoghatót.

Nem lesz elég annyit mondani, hogy majd csökkentjük az adót és hogy majd növekszik - mit növekszik: egyenesen szárnyal - a gazdaság, meg hogy valamitől igenis megteremtődik az egymillió új munkahely. A "gasztasák mukoggy!" varázsigéjét ugyanis ma már nem veszi be senki. Valami olyasmivel kell kedden előállni, ami garantálja, hogy hosszú távon is fenntarthatóan tudjon működni az állam. Ami garantálja, hogy a jövőben nem költünk többet annál, mint amit megtermelünk. Ami garantálja, hogy nem nyújtózkodunk túl annál, mint ameddig a takarónk ér.

Persze nyilván lesz az egésznek egy enyhe őszöd-fílingje - talán nem véletlen, hogy kedden a hírek szerint nem a miniszterelnök, hanem a Matolcsy-Navracsics kettős teszi meg a bejelentéseket. A Főnök imidzsét nyilván nem szeretnék rossz hírekkel rombolni.

Mert hogy rossz hírek lesznek, amiket bejelentenek, abban biztos vagyok - már amennyiben rossz hír az, ha alaposan megvágják az utazási kedvezmények rendszerét, ha szigorítják a rokkantnyugdíjazást, ha racionalizálják a felsőoktatást vagy az egészségügyet. Akitől elveszik a kedvezményeket, annak nyilván egyértelműen rossz lesz ez. Aki meg egy kicsit is józanul látja az ország helyzetét, annak pedig csak szükségszerű rossz. Mert ha tetszik, ha nem, a zemberekkel fizettetik meg. Ugyanis nincs kivel mással. A Matolcsy-varázslat sajnos nem működik.

De mondok én valamit: bánja a fene, ha kedden ők is beismerik, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este. Elvégre kevés kivétellel egyvégtében hazudott itt a politika az elmúlt két évtizedben. És bánná a fene, ha mindenki számára nyilvánvalóvá válna, hogy ők is hazugsággal, nyilvánvalóan hamis ígéretekkel kerültek hatalomra.

Csak végre cselekedjék meg, amit megkövetel a haza!
 

"Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény". Valamiért József Attila e két sora jár a fejemben néhány napja. Egy ideje gondolkodok már azon, hogy valamiért nagyon nem érzem itt jól magam. Nem valamiféle tudatosult félelem ez persze, és furcsa is ezt így mondani, de azt érzem, hogy az elmúlt hónapokban elvették a komfortérzetemet.

Egy ideje gondolkodok már azon, hogy kezd egy kissé ijesztővé válni ez a kormányzati szintű "militarizálódás". Mert egy ideig bohóckodásnak tűnt ez a nagy fülkeforradalmasdi, a NENYI-kifüggesztősdi, de a visszamenőleges hatályú jogalkotáson, az állami einstandoláson, az örökös elszámoltatással fenyegetésen és a nemzetközi tőke ellen vívott szabadságharcon már valahogy nem tudok nevetni. Mostanság meg adóügyi akciócsoportokat és államadósság-kommandót állít fel a kormány... Lassan ott tartunk, hogy valaki vagy valami ellen állandó harcban állnak és Winnetou-t meg Old Shatterhandot játszanak a fiúk.

És mindehhez hozzájön az is, hogy listákat vezetnek a megbízhatókról és a nem megbízhatókról, hogy a közszolgákra titokban dolgozó ellenőröket állítanak, akik kisebb bűncselekményeket is elkövethetnek. És hozzájön az is, hogy titkosszolgálati eszközökkel gyűjthetnek adatokat a köztisztviselőkről, akik ha nem járulnak hozzá, hogy megfigyeljék őket, akkor automatikusan elvesztik az állásukat. És bizony láthatóan működik a közszolgálati sajtó bekebelezése, és ami még szörnyűbb: politikai okokból működni kezd az önkontroll a médiában... Egyre inkább azt érzem, hogy oda a komfortérzetem. Hogy elvettek tőlem valamit, a biztonságérzetem egy szeletét. Hogy ez egy egyre kevésbé élhető Magyarország.

Lehet, hogy erős lesz, amit most írok, de a szörnyű az, hogy Márai Sándor mindezt, ennek az egésznek a hangulatát valami félelmetes pontosssággal és megdöbbentően érzékletesen megírta a Jelvény és jelentés című regényében. Tökéletes tünetleírást és kórképet adott a közhangulatról. Persze Márai nem volt Verne, és nem előre látta a dolgokat. Amit ugyanis leírt, az a '30-as évek Németországának a hangulatáról szól, és - hadd idézzek egy tanulmányból, tessenek figyelni a mondat hihetetlen aktualitását - bámulatos plaszticitású portrét fest a hatásvadászat mesteréről, a karizmatikus kóklerről, kinek mágikus szuggesztivitását legalább annyira szüli a tömeg fölfűtött várakozása, Messiás-igénye, mint tulajdon, nem mindennapi színészi és szónoki adottsága, s kinek ellenállni azért is oly nehéz, mert '...sok igazat is hazudott'.

Ott, akkor, a '30-as évek első felének Németországában az indiánosdiból a politikai ellenfelek megsemmisítése, a hosszú kések éjszakája következett. És bár ilyesmit a világért sem feltételeznék, meg még véletlenül sem szeretnék a szó szoros értelmében párhuzamot vonni, de ha a politikai ellenfelek megsemmisítése alatt a bebörtönzésüket értjük... Hát, olyasmiről azért nálunk is hallani az elmúlt hónapokban.

És hogy mi még az érdekes? 1934. július 3-án Hitler egy egyetlen mondatos törvényt hozott, amely így szólt: "Azok az intézkedések, melyek az 1934. június 30-án, július 1-jén és 2-án végrehajtott felség- és hazaáruló támadás leverése szolgáltak, mint az állami önvédelem intézkedései jogszerűek."

És ezt éppen így, ahogy ez nálunk is megy mostanság: az egyszemélyi vezető véleménye törvényben ölt testet, méghozzá visszamenőleges hatállyal...

Azt érzem, hogy valami nagyon nem jól megy itt, kérem szépen.

(József Attila fentebb idézett verséből ezúton üzenem a Szalai Annamária & Co.-nak: "Költő vagyok - szólj ügyészedre, ki ne tépje a tollamat!")

Már látom a menetrendet: lesz majd egy akciócsoport, amelynek célja megvizsgálni, hogy kinek és miért drágult a távhő, mert a kormány elkötelezte magát, hogy nem drágulhat és hogy senki sem járhat rosszabbul. Éppen úgy, mint az egykulcsos személyi jövedelemadó esetében...

Miről is van szó? A megújuló vagy kapcsolt villamosenergiát termelőktől - legyen szó akár napelemeket használó háztartásokról, szélerőműveket üzemeltető vállalkozásokról vagy távhőt előállító hőerőművekről - az úgynevezett "kötelező átvételi rendszer" keretében törvényben meghatározott áron vásárolja meg a termelt áramot a villamosenergia-rendszer. Ezt a meghatározott árat szeretné most drasztikusan csökkenteni Lázár János, amivel egyrészt értelemszerűen nem éppen kedvez annak, hogy a hazai energiatermelésben tovább emelkedjen a megújuló energiahordozók aránya. Másrészt pedig vannak ugye olyan távhőerőművek, amelyek a távhőszolgáltatáshoz szükséges melegvíz előállítása során keletkező hőt villamosenergia-termelésre is használják, s ebből számottevő bevételük származik. Ha ezt jelentősen csökkenti most a Fidesz-frakció vezetője kezdeményezésére a Parlament, akkor a távhőerőművek értelemszerűen a távhődíjak emelésével kompenzálnák a kieső bevételt.

Lázár János persze most azt mondta: a kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a távhő díja nem emelkedhet. Egyrészt kérdezem: van még valaki széles e hazában, aki az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése vagy a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások úgynevezett megvédése óta elhiszi ezt az ócska dumát? Másrészt meg aztán könnyű is erre hivatkozni, hiszen maga a kormány hivatalosan nem is támogatja a Lázár-féle javaslatot, olyannyira, hogy arról az Orbán-kormány illetékes szakállamtitkára írta le a saját Facebook-oldalán, hogy az ebben a formájában marhaság.

Mindenesetre ha a Lázár-féle módosító kapcsán mégiscsak emelkedik a távhő ára, akkor majd a kormány széttárhatja országépítő, hatalmas karjait, mondván, hogy mi ugyan kötelezettséget vállaltunk, de hát ez ugye a Lázár ötlete volt...

Meg különben is: ugyan mibe tellene egyszer azt mondani, hogy bocs, tévedtem, ez így elsietett ötlet volt? Mibe tellene egyszer az életben az eszetlen makacskodás és a nagyarcú, kurucos keménykedés helyett visszavonulót fújni?

Majd úgy lesz ez is, mint ahogyan azt az egykulcsos személyi jövedelemadó és a mindenki jobban jár meséjénél láttuk. Döntenek, és közben megígérik, hogy istibizi nem drágul. Aztán meg kiderül, hogy sokaknak mégis drágult, ezért felállítanak néhány kormányzati akciócsoportot, hogy kiderítsék, hogy akkor valójában kinek és miért drágult, mert a kormány ugyebár megígérte, hogy nem hagyja, hogy dráguljon...

Tök jó. Költői a kérdés, tudom, de nem lenne egyszerűbb és politikailag kifizetődőbb előzetesen legalább egy kockás papíron kiszámolni a dolgokat?

Azt hiszem, a termékelhelyezésben rejlő reklámlehetőségeket tekintve csak kullog a politika után a kereskedelmi televíziózás!

Olvasom, hogy hamarosan változhat a Barátok közt, miután az új médiatörvény lehetővé teszi a termékelhelyezést a tévés produkciókban. És mint látható, Stohl Buciék már ennek a jegyében szürcsölik a kólát a Való Világ reklámszüneteiben. Pedig ugyanezért Rékasi Károlynak például nemrég még repülnie kellett...

Na de hogy a kereskedelmi televíziózás ennyire le legyen maradva a magyar politikától, az azért elképesztő!

Mindeddig úgy képzeltem, hogy a politika olyan, mint egy valóságshow és egy szappanopera keveréke: olykor nem egészen normális és teljességgel exhibicionista, ráadásul gátlástalanul taktikázó alakok keverednek végeláthatatlan és esetenként durva hangvételű vitákba és folytatnak szüntelen ármánykodást egymással. A szappanopera-hasonlatot látszott például alátámasztani V. György angol király őszinte vallomása is - lásd a Kuminszerint.blog.hu kiváló bejegyzésében -, mely szerint az angol királyi család már a múlt század '30-as éveinek közepére "lesüllyedt a leghitványabb lények szintjére: színészek lettünk".

Egyre inkábbb rá kell jöjjek azonban, hogy Magyarországon valahogy ez is fordítva működik. Nálunk a valóságshow-k és a szappanoperák próbálják ármánykodásban, taktikában, olykor vérprofi, máskor meg ripacskodó színészi játékban lekövetni a politikát - ráadásul inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Most például a termékelhelyezés lehetőségét tekintve kullog a politika után a kereskedelmi televíziózás!

Hol van már az az idő, amikor a politikusaink vagy a hozzájuk közel állók gondosan kerülni igyekeztek a termékmegjelenítést, és felirat nélküli, kisebb vagy nagyobb fehér borítékokat használtak a kulcsjelenetek kellékeiként!

Gondoljuk végig: a Nokiának például néhány százmilliót biztosan el kellett volna költenie reklámra a hazai piacon, ha olyan hatékonysággal szerette volna népszerűsíteni a telefonosdobozait, mint ahogyan az Hagyó Miklósnak sikerült! A nokiásdoboz például idehaza mára egyenesen fogalommá vált. Azt hiszem, minden marketinges álma, hogy a szlogen vagy a kulcsszó, amit kitalál, ilyen végérvényesen rögzüljön a felnőtt lakosság fejében... Az elmúlt napokban pedig a whiskey-s doboz halad a legjobb úton ahhoz, hogy a politikai szappanopera (vagy krimi? - előbb-utóbb ez is kiderül) kellékéből közismert fogalommá váljon.

Kedves marketingesek! Ha komolyan tetszenek venni a termékmegjelenítésben rejlő reklámlehetőségeket, és profin, meg persze hatékonyan szeretnék művelni a marketing e különleges ágát, javaslom, hogy mielőbb tessenek beiratkozni egy politikai gyorstalpalóra!

E téren ugyanis a legprofibbaktól ott tanulhatnak.
 

Még egy nyamvadt informális EU-csúcs sem jut a magyar elnökségnek, a hivatalos indoklás szerint "logisztikai okokból". Hát persze, már megint azok a fránya nemzetközi körülmények...

Az unió keleti partnerségi csúcstalálkozóját nem májusban tartják Gödöllőn, hanem az év második felében Lengyelországban, már a lengyel EU-elnökség ideje alatt - jelentette be csütörtökön a magyar soros elnökség szóvivője. A magyar uniós elnökség ideje alatt ez lett volna az egyetlen állam- és kormányfői szintű találkozó Magyarországon. Hát most már ez se lesz.

Az uniós tagországok még 2009-ben döntöttek arról, hogy 2011-ben csúcstalálkozóra hívják össze az uniós állam-, illetve kormányfőket, valamint az érintett hat ország első számú vezetőit. A keleti partnerségi csúcs időpontját ezután május végére tűzték ki - a soros elnökség honlapjának tanúsága szerint - szemben a ma emlegetett május 27-dikével - konkrétan május 24-25-dikére, bár a rendezvény aloldalán délutánra már a "You are not authorized to access this page" felirat fogadta a látogatót. Persze lehet, hogy valamit én értek félre, de a ma emlegetett május 27-dikével szemben a május 24-25-dikét látszik alátámasztani a sajtónak szánt eseménynaptár is. Mindenesetre ha tényleg a május 24-25-dike volt a kitűzött dátum, úgy az szerintem szemmel láthatóan nem ütközött volna a május 26-27-dikei G8-as csúcstalálkozóval...

Tulajdonképpen el is hiszem azt, hogy sűrű a májusi nemzetközi program, meg hogy elfoglaltak az uniós állam- és kormányfők, na de a gödöllői EU-csúcs mégiscsak fontos témával, a keleti partnerségi politikával, vagyis az EU és például Fehéroroszország, Ukrajna, Azerbajdzsán és Grúzia kapcsolatának alakulásával foglalkozott volna. A magyar uniós elnökségnek pedig ráadásul az egyik prioritása a bővítési folyamat továbbvitele és az EU szomszédságpolitikája keleti dimenziójának megerősítése. Vagyis a célkitűzéseket és a tartalmat tekintve a legjobb időben (a magyar elnökség félévében) és a legjobb helyen (Magyarországon) lett volna az informális EU-csúcs... (Zárójelben jegyzem meg, hogy az euró megmentéséről külön csúcstalálkozót tartanak majd az eurózóna állam- és kormányfői, persze nélkülünk - pedig ez is a magyar EU-elnökség prioritása.)

Az oké, hogy az EU-alapszerződés értelmében az uniós állam- és kormányfők hivatalos csúcstalálkozói az utóbbi években már Brüsszelben vannak, de azért nem nagyon tudnék olyan országot mondani, amelyik soros elnökként ne kapott volna egy informális csúcsot. Pláne akkor, ha a találkozó témája az adott ország elnökségi programjának prioritása volt...

Nem szeretnék összeesküvés-elméleteket gyártani vagy többet belelátni a dologba, mint ami benne van, de ezt csak én látom nagyon cikinek? Csak nekem jut eszembe a médiatörvény kapcsán az az uniós porondon több helyütt - például a német kormány részéről hivatalosan(!), az Európai Parlamentben pedig az emlékezetes vita hevében többek részéről - megfogalmazott vélemény, miszerint Magyarország meglehetősen hiteltelenül képviselhetné a sajtószabadság és az európai demokratikus értékek védelmét Fehéroroszországgal vagy Ukrajával szemben?

Ne feledjük el: ahhoz, hogy egy ország csatlakozási kérelmet nyújtson be az Európai Unióhoz, az úgynevezett koppenhágai kritériumoknak kell eleget tennie. Azok pedig leginkább a demokrácia és az emberi jogok maradéktalan érvényesülését írják elő a klubba belépni szándékozóknak. Vagyis ha ezek egy országban teljesülnek, csak akkor tud az EU érdemben tárgyalni a bővítésről.

Nos, a jelek szerint ezekről a kritériumokról nem lesz, nem lehet szó Fehéroroszország és Ukrajna vonatkozásában idén májusban Gödöllőn, mert - ahogyan mondják - logisztikai okokból Magyarország helyett inkább a soron következő lengyel elnökségre bízná a témát az Európai Unió.

Milyen kár.

Támadás érte Magyarországot - csapott bele a közepébe a minap a miniszterelnök, keményen, mint a vídia, gyakorlatilag megismételve emlékezetes strassbourgi performanszának központi gondolatait. Röhögtem is egy jót, amikor egy pillanatra bevillant, hogy még jó, hogy nem rögtön az Észak-atlanti Szerződés ötödik cikkelyére hivatkozik...

Mélyen Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! - hazudta Orbán Viktor. Mert igen, bevallom, többször egymás után is eszembe jutott Uj Péter klasszikusa, miközben figyelmesen próbáltam olvasni a miniszterelnöki nagybeszéd leiratát. Persze nem volt olyan könnyű figyelmesen olvasni, mert unalmas volt, mert az elmúlt hetekben ezerszer hallott, féligazságokon nyugvó panelekből építkezett...

A beszéd előtt azon merengtem - lévén, hogy minden hónap tizenötödikén vonják az aktuális havi lakáshitel-törlesztőmet, persze svájcifrank-alapon -, hogy mi a jobb nekem: ha végre tényleg mond valamit Orbán Viktor, vagy az, ha nem. És bevallom, így utólag, színtisztán csak árfolyam-alapon kivételesen nem bánom a semmitmondást. Végre egy fideszes beszéd, ami kivételesen nem volt nekem nettó ráfizetés...

Hanem azért volt egy érdekes eleme ennek a beszédnek, szolid Őszöd-fílinggel, olyan ki nem mondott, de a sorok közt csendesen bár, de azért tisztán hallható-olvasható "elkúrtuk" üzenettel, mégpedig a személyi jövedelemadó változása kapcsán. Mert ugye ha mindenki jobban járt - hányszor, de hányszor hallottuk ezt az unalomig mantrázni a Nagy Anna-Szijjártó Péter kettőstől -, akkor most mi a csudának kell "a helyzetet pontosan felmérő akciócsoportokat" felállítani annak kiderítésére, hogy vajon miért és hogyan jártak rosszul sokan az új adórendszerrel. Mert ha akciócsoportok kellenek, ráadásul kormányzati szinten, akkor nyilván nem csak elszigetelt jelenség egyeseknél a nettó fizetés csökkenése a mindenki jobban jár hurráoptimista rendszerében.

Nem is tudom, mi a kínosabb. A beismerés, hogy hát akkor bizony akárhogyan is szajkózta Szijjártó Péter, mégsem járt mindenki jobban, sőt: bizony sokan rosszabbul is jártak, vagy annak a beismerése, hogy utólag kell megvizsgálni az adóváltozások valós hatásait, mert nem volt egy értelmes ember Matolcsy vagy Orbán Viktor mellett, aki kockás papíron előre kiszámolta volna, hogy akkor mégis, csak úgy hozzávetőlegesen ki és hogyan járhat a változtatásokkal. Mondhatnánk azt is - és sajnos, e paradoxon nem is oly idegen az elmúlt hónapok kormányzati gyakorlatától -, hogy most hatástanulmányt csináltat utólag a kormány...

Mindennek lehet ezt nevezni, barátaim, csak magas szakmai színvonalú, megfontolt és jó kormányzásnak nem. Ez ugyanis valami különös oknál fogva lassan tíz hónappal a választások után sem látszik kialakulni...

Persze lehet, hogy kormányozni kellene végre, és nem Don Quijote módjára állandóan háborúzni - a semmi ellen.
 

*   *   *

Ápdéjt! Alább látható a Don Quijote-motívum, egy kiváló videóposzt formájában is - köszönet a szerzőnek! 

Olvasom, hogy emléklapot kapnak ezután a polgári házasságot kötő párok az anyakönyvezetőtől, és az emléklapon - amely kifejezi, hogy a nemzet közössége számára fontos érték a házasságkötés - többek között Márai Sándortól vannak idézetek.

No, akkor most álljunk meg egy szóra! Függetlenül attól, hogy a gesztussal magával nincs bajom, de Márai Sándort nem adom!

Mert meggyőződésem, hogy Márai Sándor nagyon szégyellné magát a magát polgárinak nevező kormány miatt.

Még akkor is szégyellné magát, ha egyetlen közös pont tényleg van Márai Sándor és a Fidesz-kormány világnézetében: Márai sem bírta a kommunistákat. Csak egyet ne feledjünk el: Márai éppen csak azt nem szerette a kommunistákban, ami a Fidesz-kormányt jellemzi az elmúlt hónapokban.

Mert Orbán Viktor kormányával szemben Márai polgári volt, hazafi, európai és demokrata.

Ezzel szemben a fidesz polgárisága csak kispolgárság, nyárspolgárság és úrhatnám polgárság, méghozzá mindegyik a legrosszabb fajtából. Vajon a minden gesztusában reménytelenül kispolgári Orbán Viktor, az úrhatnám Kósa Lajos, esetleg a nyárspolgár Semjén Zsolt lenne a polgárnak a Márai-féle mintapéldánya? Vajon a traffipax-blokkolós, költségtérítéses Lázár János lenne az a tisztességes, a köz érdekét szem előtt tartó, országépítő polgár, ahogyan azt Márai elképzelte? Kötve hiszem.

Ráadásul a tisztes polgári lét alapja az öngondoskodás, a magántulajdon tisztelete és a tisztességesen szerzett vagyon becsülete. Ha e három ismérvet nézzük, a polgári Fidesz-kormány legalább annyira polgárság-ellenes, amennyire 1989 előtt a kommunisták voltak azok. Igen, a Márai által semmibe nézett kommunisták.

És a hazafiság... Márai tudta, írta, hogy nem a nemzetiszín háttértől lesz valaki hazafi és komoly politikus. Egyszerű politikai kufár az, aki a nemzeti lobogóból álló díszlettel próbálja bizonygatni hazafiságát. Hamis dolog, operettbe való műhazafiság melldöngetve amolyan bazári csiricsáré díszletté alacsonyítani a piros-fehér-zöld zászlót. Hogyan is írta Márai, gyönyörű és zenélő szavakkal? "A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is." Azt hiszem, ez a mély hazafiság, és nem a Bayer Zsolt-féle gusztustalan mélymagyar és kirekesztő nacionalizmus.

És vajon milyen a Fidesz európaisága? Hát nem a Márai-értelemben vett európaiság, az már bizonyos! A Fidesz-féle hetyke nacionalizmus, a piros-fehér-zöld pántlikás magyarkodás, a kurucos hőbörgés nagyon nem fér össze Márai európai, kozmopolita polgárságával.

És hát a demokrata elkötelezettség ugye... Attól még nem demokrata valaki, hogy bőszen hangoztatja, hogy mekkora demokrata. A demokrata elkötelezettség ugyanis sosem a szavak szintjén, hanem a mindennapi gesztusokban jelenik meg. Vagy nem. És az utóbbi hónapokban leginkább nem. A cinizmus, a populizmus, a mellébeszélés, a választók szembeköpése, a hazudozás - mifelénk ez megy mostanság. A NENYI-kifüggesztősdi, a demokratikus szabályokat semmibe vevő jogalkotási gyakorlat, a magán-nyugdíjpénztári tagok megzsarolása, a Himnusz kötelező elénekeltetése a parlamenti ülések előtt, legutóbb pedig a kormánytisztviselőknek "viselésre ajánlott" kitűző ügye (merthogy a kormány ugye senkit nem akar megakadályozni hazafias érzései kifejezésében - milyen ordas cinizmus ez is!) - ezek azok, amiket Márai nem hagyna szó nélkül. Amit pedig írna, azt a polgári kormány nem tenné emléklapokra.

"A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha - férfiasan, kidüllesztett mellel - megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered."

A Fidesz minden prominensének csak egyet tudok javasolni: tessenek e sorokat figyelmesen végigolvasni, többször egymás után. És tessenek inkább békén hagyni Márait!

Selmeczi Gabriella ismételten parádés jelét adta híres-hírhedt hozzá nem értésének, amikor vasárnap arról beszélt, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatallal világíttatják át hamarosan a magánnyugdíjpénztárak vagyonát.

Ízlelgessük egy kicsit az alábbi passzust, amely részben a tömény és irgalmatlan butaság, részben pedig a Fidesz szokásos csúsztatásos kommunikációjának iskolapéldája. Mindenesetre tessenek leülni, de legalábbis megkapaszkodni...

A törvénymódosítást azért nyújtják be, mert közpénzekről van szó - mondta Selmeczi Gabriella. - Annak idején, amikor a magánpénztári rendszer felállt, az állami pénzeket csak kezelésbe kapták a magánnyugdíjpénztárak, ezek a milliárdok nem a magánnyugdíjpénztárak menedzsmentjének tulajdonát, vagyonát képezik, hanem a pénztártagok tulajdonát és vagyonát - mondta.

Ómájgád! Tetszenek érteni: közpénzről van szó, ami a pénztártagok tulajdona. Kezelésbe kapott állami pénzről, ami a pénztártagok vagyona. Mindez egyetlen gondolatmeneten belül. Hogy kissé zavaros volt? Hát akkor fussunk neki még egyszer!

A törvénymódosítást azért nyújtják be, mert közpénzekről van szó - mondta Selmeczi Gabriella. - Annak idején, amikor a magánpénztári rendszer felállt, az állami pénzeket csak kezelésbe kapták a magánnyugdíjpénztárak, ezek a milliárdok nem a magánnyugdíjpénztárak menedzsmentjének tulajdonát, vagyonát képezik, hanem a pénztártagok tulajdonát és vagyonát - mondta.

Hogy másodikra már röhögni tetszik? Pedig szerintem egyáltalán nem vicces. Bele sem merek gondolni, hogy hová vezet az, ha egy országgyűlési képviselő, egy jogalkotó (!) ennyire keveri a magántulajdon és a közpénz fogalmát. Félelmetes.

Az egyik irányban - amikor közpénznek gondolja és kezeli valaki a magántulajdont - államosításnak hívják ezt, kollektivizálásnak, vagy egészen egyszerűen lenyúlásnak. Ezt sajnos már láttuk.

A másik irányban viszont, amikor a közpénzt gondolja magántulajdonnak az illető... Nos, az bizony már kőkeményen büntetőjogi kategória.

Magyarország megújul. Ezzel a címmel mondja el hagyományos országértékelő beszédét hétfő délután a fővárosi Millenárison Orbán Viktor kormányfő - közölte Szijjártó Péter.

Nekem egy kicsit már elegem van ebből a permanens megújulásból.

Bő húsz év után végre egyszer érnénk meg már azt, hogy az aktuális új kormány nem felszántani akarja, meg persze sóval beszórni az elődje nyomait...

Egyszer élnénk meg már azt, hogy egy hivatalba lépő, új kormány ne úgy kezdené a munkát, hogy tulajdonképpen mindegy, mit csinál, csak az homlokegyenest más legyen, mint amit az elődje csinált...

Egyszer élnénk meg már azt, hogy az aktuális új kormány ne akarna mindent egyből visszacsinálni, amiről még az elődje döntött...

Egyszer élnénk meg már azt, hogy a leköszönő és a hivatalba lépő miniszterelnök kezet tud fogni egymással, és az átadás-átvétel részeként képes egy sör mellett végigbeszélni az ország dolgait...

Egyszer élnénk meg már azt, hogy ne kellene négyévente mindig, mindent legelőről kezdeni, hogy ne kellene négyévente mindig új irányba elindulni...

Egyszer élnénk meg már azt, hogy olykor lehetne folytatni, továbbvinni is dolgokat, legalább a jókat, hogy lehetne kormányokon át, négy éven túl is építkezni, és egy-egy ciklus ne csak az előző lerombolásáról meg a megújulásról szóljon...

Mert ezzel az örökös megújulással nagyon nem jutunk semmire. Csak állunk egyhelyben és szédülünk, mint akire rászakadt a pofonfa: az ördög jobb és bal keze.
 

Hát ilyet még nem pipáltam! A végkielégítésekre kivetett 98 százalékos különadóról szóló adóbevallási űrlap (az úgynevezett 1053K-as nyomtatvány) 4. oldala nem más, mint "Nyilatkozat arról, hogy az önellenőrzés indoka alkotmányellenes vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütköző jogszabály".

Igen, tényleg ez van ráírva, szép, nyomtatott betűkkel. Tetszenek érteni? Hivatalos adóbevalláson nyilatkozhatok arról, hogy szerintem a jogszabály, ami alapján adóztatnak, alkotmányellenes vagy az uniós jogba ütközik...

Én ezt most nem pontosan értem. Eszerint még az adóhivatal szerint is lehetséges, hogy alkotmányt vagy uniós jogot sért a 98 százalékos különadóról szóló jogszabály? És miért kell erről nekem nyilatkoznom? Hogy biztosítsam őket afelől, hogy szerintem is? Vagy aki nyilatkozik, annak majd mégsem kell megfizetnie a különadót?

Egyébként nem lepődnék meg, ha a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál dolgozó jogászok - és nyilván ott ők vannak többségben - úgy gondolnák, hogy azért erősen sántít az, amikor öt évre visszamenőleg, utólag akar az állam megadóztatni a hatályos jogszabályok alapján, törvényesen kifizetett jövedelmeket - és itt most kimondottan nem a százmilliós végkielégítésekre gondolok, bár megjegyzem: ha a hatályos jogszabályok szerint törvényes volt a kifizetésük, akkor jogállami keretek közt utólag ott sincs miről beszélni. Legfeljebb arról, hogy ha rossz a törvény, meg kell változtatni. De ez egy másik történet.

Visszatérve a jogi kérdésekhez: az 1987. évi XI. törvény - vagyis a 2010. december 31-ig hatályos jogalkotási törvény - 12. §-ának (2) bekezdése kimondta a következőket: "A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé." (Csak úgy mellékesen, a 2011. január elsejétől hatályos, Navracsics Tiborék által készített új jogalkotási törvény sem mond mást, a 2. § (2) bekezdése ugyanis a következőképpen szól: "Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé." Persze ez utóbbi az ügy szempontjából jogilag lényegtelen, mivel a különadóról még a tavaly hatályos jogalkotási törvény szerint döntött az Országgyűlés. Mindenesetre jelzi, hogy az alapvető jogelvekről egyébként Navracsics Tiborék sem gondolkoznak másként, mint a világ normálisabb felének jogászai.)

Namármost a Parlament először is módosította az Alkotmányt, amibe beletette a visszamenőleges hatályú adókivetést lehetővé tévő passzust. Itt ugyan futottak még egy kört az Alkotmánybírósággal, de akkor ugyebár nem a kormány húzta a rövidebbet. Aztán pedig hoztak egy külön törvényt a 98 százalékos, öt évre visszamenőleges hatályú különadóról.

Kérdem én: lehet-e hatályos az a jogszabály (törvény) Magyarországon, amelyet a Jogalkotási törvénybe ütköző módon fogadtak el, lett légyen az akár magának az Alkotmánynak a módosítása? Ki mondhatja ki ennek a kapcsán, hogy a jogszabály semmis? És hol lehet azt megtámadni? Mert itt most nem a jogszabály alkotmányossága a kérdés - azt is lehet vizsgálni persze, és az Alkotmánybíróság talán vizsgálja is, vagy legalább azt vizsgálja, hogy vizsgálhatja-e -, hanem az, hogy a két törvény elfogadása a Jogalkotási törvénybe ütközött. Az Európai Bizottság jogérvényesüléssel és alapvető jogokkal foglalkozó alelnökének hivatala azzal dobja vissza a megkeresést - hiába hivatkozik az ember jogbiztonságra meg az általános európai jogi normákra -, hogy az adózási kérdések tagállami hatáskörbe tartoznak, az EU jogsegélyszolgálata, a SOLVIT pedig (ráadásul esetünkben momentán a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumában, hol máshol) csak olyan ügyeket vizsgál, amelyek legalább két uniós tagállamot érintenek. Ha pedig netán egy európai parlamenti képviselőt keresne meg az ember, aki jó esetben fel is szólal az ügyben Strassbourgban, abból idehaza úgyis csak a szocialisták nemzetrontó, internacionalista, gyurcsányista, galád összeesküvésének ás ármánykodásának a képe sejlene fel...

Adva van tehát két jogszabály - egy alkotmánymódosítás meg egy különadóról szóló törvény -, amelyet nyilvánvalóan törvénytelenül fogadott el a Parlament, viszont ilyeténképpen nincs hol megtámadni.

A szíváson kívül mégis mi van ilyenkor?

A legfrissebb hírek szerint a 18 magánnyugdíjpénztárnál nyilvántartott egyéni számlákon az összvagyon a 2009-es 2379 milliárd forintról tavaly 3036 milliárdra emelkedett – ez összesen 25,6 százalékos vagyonnövekedést jelent. Tehát tavaly a kasszák vagyona a tagok befizetéseinek és a hozamoknak köszönhetően 657 milliárd forinttal nőtt. Csak a befektetett - az úgymond eltőzsdézett - magán-nyugdíjpénztári megtakarítások hozama több 100 milliárd forintot tett ki 2010-ben.

Hát basszus. Vagy hogy kicsit profánabb legyek: asztakurva...

Méghogy eltőzsdézték?!

Méghogy vagyonvesztés?!

Remélem, Selmeczi szenátor asszony, Szijjártó Péter, Matolcsy György, Kósa Lajos és maga Orbán Viktor is elbújtak egy sötét sarokba és nagyon, de nagyon szégyellik magukat, amiért az elmúlt hetekben, kriminális módon hárommillió embernek arcátlanul hazudtak. Reggel, éjjel meg este.

Vajon ki veszi a bátorságot ahhoz, hogy feljelentse őket csalás bűncselekményének alapos gyanúja miatt?

Kíváncsi vagyok, hányan esnek majd pofára, hányan döbbennek rá, hogy az államkassza Orbán Viktor kezei alatt sem egy végtelenített kolbásztöltő berendezés, és hogy mégsem jut minden ház köré elég kolbász a kerítéshez...

Erőteljes várakozó állásponton vagyok, mert finoman szólva is izgalmasnak ígérkezik a február. Állítólag egy bő év után - már ha a választási kampányt is beleszámítjuk, márpedig miért ne számítanánk - végre fény derül arra, hogy a Fidesz-vezette kormány milyen konkrét és kézzelfogható intézkedéseket tervez a gazdaság beindítására és az államháztartás hosszú távon is fenntarthatóvá tételére. És persze választ kapunk arra is, hogy az Alkotmánybíróság miként dönt, már ha egyáltalán, a magán- nyugdíjpénztári megtakarítások úgymond államosítása ügyében.

Lehet itt most felemlegetni az orbáni 29 pontot, az úgynevezett "azonnali és nagyarányú adócsökkentést" vagy éppen az Új Széchenyi Terv meghirdetését, összességében az új kormány hivatalba lépése óta egyes szimbolikus intézkedéseken túl igazán érdemi, strukturális változásról nem döntött - olyanról legalábbis, ami hosszú távon is fenntarthatóvá tenné az állam gazdálkodását vagy a gazdaság növekedését. Sőt. Ami viszont eddig történt, az a politikai zsákmányszerzésen túl többnyire kommunikációs bűvészkedés volt csak. Játék a szavakkal. Mentalista trükk. Mondjuk annak legalább kétségkívül profi.

Az elmúlt napokban viszont már hallani egy úgynevezett "étlapról", amelyből Matolcsy mester szemezget majd, s a hírek szerint ő válogatja össze a kormány leendő gazdaságpolitikai intézkedéseit. Kár. Az étlapon ugyanis ma még vannak értelmes javaslatok is...

Mindenesetre kíváncsi vagyok, hányan esnek majd pofára, hányan döbbennek rá, hogy az államkassza Orbán Viktor kezei alatt sem egy végtelenített kolbásztöltő berendezés, és hogy mégsem jut minden ház köré elég kolbász a kerítéshez. A gyógyszerkassza reformja, a rokkantságinyugdíj-jogosultságok felülvizsgálata (értsd: a rokkantnyugdíjasok széles csoportjának munkanélkülivé átsorolása), az utazási támogatások megfaragása (értsd: bérlet- és jegyáremelés), esetleg bizonyos vasúti szárnyvonalak bezárása (lásd: Új Széchenyi Terv), vagy a bevételi oldalon a Bajnaiék által megszüntetett tételes egészségügyi hozzájárulás meg hozzá néhány új (zöld)adó bevezetése (értsd: adóemelés) igen sokakat érint majd kellemetlenül - mint ahogyan a tegnaptól sunyin hatályos áramdíj-emelés. Lesz azért az egésznek némi őszödi fílingje, az bizonyos, bár Szijjártó Péter magasröptű értekezése kíséretében nyilván ezt is megpróbálják megmagyarázni majd...

És aztán bizony, ott van még az Alkotmánybíróság, amely kapcsán kérdés, hogy lesz-e vér a pucájukban - vagy lesznek-e a szó Dugovics Titusz-i értelmében kellően önfeláldózóak ahhoz, hogy érdemben foglalkozzanak a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások einstandolásával. Mert ugye mi van akkor, ha az Alkotmánybíróság nem is az egész jogszabályt, csak mondjuk azt a passzust semmisíti meg - és a szakértők ezt mondják valamelyest valószínűnek -, ami a magán-nyugdíjpénztári rendszerben maradó 102 ezer embertől elveszi a 75 százalékos állami nyugdíjjogogosultságot? Abban az esetben még vagy kétmillióan mondhatják azt teljes joggal és bizonyára méretes felháborodással, hogy ja kérem, ha ez a helyzet, akkor én is maradtam volna... Ha őket netán "visszaengedik" magán-nyugdíjpénztári rendszerbe - korrigálandó ezt az ex-lexnek tűnő állapotot -, akkor a költségvetés és a kormány minden terve borul. Ha viszont nem, akkor az elégedetlenség miatt szerintem a kormány borul.

A legfrissebb hírek szerint Orbán Viktor délután rendkívüli sajtótájékoztatót tart a nyugdíjpénztárak ügyében. Ha nem győzelmi jelentést szeretne tenni - hiszen azt már megtette a szenátor asszony -, akkor vajon mit jelent be? Hogy csak egy rossz tréfa volt az egész nyilatkozatosdi? Vagy hogy átfogó vagyonosodási vizsgálatra számíthatnak a magán-nyugdíjpénztári rendszerben maradók, mert nekik bizonyára van vagyonuk, ha ezt a lépést meg merték kockáztatni? Nagyon kíváncsi leszek erre. Erre is.
 

*   *   *

Ápdéjt. A miniszterelnök gyakorlatilag nem mondott semmit. Pontosabban semmitmondott. Hadovált valami münchausenit az államba vetett bizalom visszatéréséről, de ezt szerintem ő maga sem hiszi el. Ha meg elhiszi, akkor itt tényleg nagy a baj.

Állítom: nem a magánnyugdíjpénztárak kényszerítették szerencsejátékra az elmúlt években az embereket, hanem a kormány kényszeríti most. Méghogy eltőzsdézték, meg kockára tették... Ugyan már! Ez addig sem volt igaz, amíg Szijjártó Péter kigondolta!

Találóan írta valaki, hogy ebben a magán-nyugdíjpénztári kérdésben mindössze két dolgot nem lehet előre látni: nevezetesen hogy meddig él az ember és hogy hogyan változnak a jövőben a jogszabályok. Innentől kezdve pedig a döntés a magán-nyugdíjpénztári tagságról nem több, mint egyszerű sportfogadás. Totó. Vagy bejön, vagy nem. De többnyire nem. Szerencsejáték - amit a Fidesz-kormány jóvoltából úgy hárommillióan kénytelenek most nagyon nagy tétben játszani. Ráadásul a legtöbben ezen is csak veszíthetnek. Vagy így, vagy úgy.

Apropó, szerencsejáték! Ha a magán-nyugdíjpénztári rendszert a kormány szerencsejátéknak tartja - hiszen döbörög benne a szijjártói értelemben vett nyugdíjtőzsde -, akkor az állami nyugdíjrendszer legalább annyira az.

Tessenek csak belegondolni: az állami nyugdíjrendszer egy akkora nagy pilótajáték, amihez foghatót még a Tribuszerné sem talált fénykorában!

Az egy dolog, hogy hamis és megtévesztő befektetési ígérettel, már-már kriminális módszerekkel csalta, csalja ki a kormány a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat - de ez eddig még jóindulattal is csak egyszerű, üzletszerűen elkövetett csalás lenne, nem más. A pilótajáték minősített esete ugyanis ott kezdődik, hogy aki most vesz ki a pénzt a rendszerből - vagyis aki nyugdíjasként most részesedik a rendszerbe befizetők pénzéből -, annak még jut vastagon. Az viszont erősen kétséges, aki most még csak befizet, annak később mennyi jut majd az akkori aktív befizetőktől...

Az állami nyugdíjrendszer a jelenlegi konstrukciójában pontosan olyan tehát, mint a pilótajáték: az idő előrehaladtával minél többen válnak kifizetésre jogosultakká, vagyis minél inkább romlik a befizetők és a kifizetők aránya, annál fenntarthatatlanabb lesz a rendszer. És a demográfiai folyamatok bizony erre mutatnak.

Az meg már morális kérdés, hogy mi a tisztességesebb: a pilótajáték, vagy a tőzsde. A kormány a jelek szerint nem csinál morális ügyet ebből.

Sem.

Azt hiszem, meglehetősen ízléstelen dolog lenne most azon viccelődni, hogy lám: Mubarak egyiptomi elnök egyre valószínűbbnek tűnő bukásához csak annyi kellett, hogy Orbán Viktorral fotózkodjon. Mint ahogy már-már szijjártói szinten lenne populista olyanokat írni, hogy Egyiptomban Orbán Viktor után a vízözön, vagy hogy lám: az arab országba is elvitte a magyar miniszterelnök a forradalom lángját... Nem is teszem ezt.

Néhány dolog mindenesetre elgondolkodtató a magyar miniszterelnök egyiptomi látogatását illetően.

Egyrészt nem szabad elfelejteni, hogy a magyar miniszterelnök ebben a félévben bárhová is utazik a világban, nem csak Magyarországot, hanem az Európai Uniót is képviseli. Franciaországot, Németországot, az olaszokat, az észteket - mind a 27 tagországot. Ha Mubarak tényleg bukik, úgy a látogatás időzítése több mint szerencsétlen volt az EU egészére nézve. És bár a kormány láthatóan vérprofi abban, hogy bizonyos kijelentéseivel kapcsolatban utóbb szemérmetlenül képes úgy tenni, mintha azok el sem hangzottak volna, azért igencsak nehéz lesz meg nem történtté tenni az olyan megnyilatkozásokat, mint amikor a Mubarakkal folytatott megbeszélésről Orbán Viktor úgy fogalmazott: 'a jövőről tárgyaltunk, az elnök optimista'.

Elképesztően rossz volt tehát az időzítés - és szinte hihetetlen, hogy sem a magyar hírszerzés, sem már EU-tagállamok hírszerzései nem tudták előre jelezni az egyiptomi történéseket. Szinte hihetetlen, hogy nem volt az Európai Unióban egyetlen titkosszolgálat sem, amelyik nem figyelmeztetett volna előre, amelyik ne jelezte volna előre, hogy talán annyira nem aktuális most a látogatás. És szinte hihetetlen, hogy az Európai Uniónak vasárnap estig - legalábbis a hivatalos EU-honlap friss hírei közt - nincs mondanivalója az egyiptomi történésekről, túl azon, hogy az egyes országok külügyminisztériumai momentán nem javasolják a turistáknak az egyiptomi nyaralást. Bizonyára a hétfői Orbán-Mubarak-találkozó - hiszen ne feledjük el: nem a magyar miniszterelnökről, hanem a soros EU-elnök Orbán Viktorról van szó - szívélyes hangulata után azért most nehéz lehet hivatalosan megszólalni...

Mindenesetre érdekes azt is figyelni, ami idehaza történik az ügyben. Hivatalosan nyilván semmi különös, túl azon, hogy akinek nem muszáj, most ne utazzon inkább Egyiptomba. A közösségi oldalakon viszont már gőzerővel megindult a legendagyártással egybekötött magyarázkodás.

Én például momentán megérteni nem tudom, hogy vajon mi a jóistenért kellett Orbán Viktornak ott, Kairóban, hivatalos sajtótájékoztatón felemlegetnie azt a réges-régi, terroristázó gyurcsányi elszólást, meg hogy szerintem a belpolitikai ellentétek ilyetén exportálása rá nézve most éppen kínosabb volt, mint a volt miniszterelnökre. Egyre több helyütt olvasni viszont a kommentekben, hogy Orbán Viktornak természetesen csak azért kellett most Egyiptomba utaznia, hogy canossát járjon az arab világban Gyurcsány Ferenc hat év előtti szerencstélen kijelentése miatt. Hát persze, mint minden rosszról, még arról is a Fletó tehet, hogy szegény Viktorunknak most oda kellett utaznia...

És az egészben a legsiralmasabb az, hogy akik ezt a legendát gyártják és terjesztik, előbb-utóbb el is hiszik maguknak...

Kósa Lajosnál a jelek szerint elakadt a lemez. Miközben a kormánya már rég ott tart, hogy az Európai Bizottság kérésére természetesen vállalja a médiatörvény módosítását, a Fidesz debreceni fenegyereke még mindig azt hajtogatja, hogy a szocialisták járatják le Magyarországot.

Pedig.

Pedig ha másból nem, hát a forradalminak nevezett választási eredményből legalábbis észrevehette volna a Fidesz alelnöke, hogy a szocialista párt momentán önmagába roskadva, a saját romjain vagy méginkább a saját romjai alatt a túlélésért küzd. Már ha egyáltalán. Mert ugye látjuk, miféle küzdelem ez...

Meg különben is: ha a a szocialista párt csak feleekkora nemzetközi tiltakozást lenne vagy lett volna képes megszervezni, és ha a német kormány Merkellel az élen, a francia külügy meg a luxemburgi kormány, és hozzá jóformán a teljes nyugat-európai sajtó is úgy táncolna, ahogyan Mesterházy Attila vagy Lendvai Ildikó, netán Gyurcsány Ferenc fütyül, akkor a Fidesznek most nemhogy kétharmada nem lenne, de még csak nem is kormányozhatna. És ha Kósa Lajos ahelyett, hogy rendre hülyeségeket beszél, csak egy kicsit körülnézne, láthatná, hogy az MSZP momentán még egy tisztességes belföldi tiltakozást sem képes összehozni - pedig igény az mutatkozna rá...

A fenének nem értik már meg, vagy a fenének nem akarják már megérteni Kósáék, hogy ami az európai porondon történik, az nem Magyarország lejáratása - már persze ha és amennyiben lejáratás egyátalán. Ami ott történik, az nem Magyarország számára kellemetlen, hanem csak és kizárólag Magyarország fafejű, csökönyös, akaratos (a jelzők sora tetszés szerint bővíthető) kormányára nézve kínos.

És a jelek szerint még mindig nem érti a Fidesz egyetlen politikusa sem, hogy aki nincs velük, az nem feltétlenül ellenük van. A fenének nem értik meg, hogy aki nem ért velük egyet, az attól még nem hazaáruló, az nem a nép ellensége. Aki nem ért velük egyet, az nem ért velük egyet, és kész.

Persze a tábort összefogni és egyben tartani mindig könnyebb valami ellen, mint valamiért - és a Fidesz az elmúlt években bizony nem egy polgári vagy ki tudja milyen Magyarországért, hanem kimondottan a szocialisták és Gyurcsány Ferenc ellen tudott tábort építeni magának. Csak ez a szocialistaellenes duma erős kétharmad mellett, a baloldal jelenlegi állapotát látva nem csak hiteltelen, de nevetséges is.

De ahogyan a mondás tartja: bolond lyukból bolond szél fúj.

Azt meg, hogy Kósa Lajos esetében - a korábbi forintrengető megnyilatkozásaival is összevetve - konkrétan milyen lyukból milyen szél, ezúttal inkább ne firtassuk.

Legutóbb Hruscsov elvtársat láttam ennyire bepöccenve felszólalni, mint szerdán a mi szeretett miniszterelnökünket az Európai Parlamentben. Hruscsov akkor, 1960. október 12-én az ENSZ-ben a legendáriumok szerint miután egy vitában bírálni merték, magából kikelve állítólag cipősarokkal verte a pulpitust, hogy nyomatékot adjon az érveinek. Valahogy az volt az érzésem, hogy Orbán Viktor sem állt messze ettől az Európai Parlament plenáris ülésén Strassbourgban.

Orbán Viktornak nem volt igaza. Mert aki ilyen stílusban vitázik, aki ilyen arrogánsan, a dühtől rekedt hangon kioszt mindenki mást, annak sosem lehet igaza. Még akkor sem, ha esetleg véletlenül mégis. De egyébként most még véletlenül sem. Meg azt is mondják ugye, hogy a stílus maga az ember...

Szóval, az az érzésem, hogy nem sikerült jól a magyar miniszterelnök európai debütálása. Mert ami itthon, a kommunikációban működik, amit idehaza csont nélkül bevesznek a választók, az az európai porondon láthatóan rendre megbukik. Mert míg ugyanez a performansz idehaza akár az erős kezű, tökös vezető határozott fellépésének tűnhetett volna, addig ugyanez az Európai Parlamentben csak egy arrogáns és pökhendi alak hisztérikus kirohanásának hatott.

És amíg itthon működnek a jól bejáratott csúsztatások és egybemosások, addig azokra a régi demokráciák vitáiban edződött politikusok nem voltak vevők. Nem véletlenül utasították vissza a médiatörvényt bírálók azt az orbáni érvelést, hogy itt kérem a magyar nép demokratikus elköteleződését (sic!) kérdőjelezik meg. Nem. Itt Orbán Viktor és kormánya demokratikus értékek iránti elkötelezettségéről volt szó - vagy jobbára még arról sem, csak a tényről, hogy a médiatörvénnyel gondok vannak. Orbán Viktor és kormánya pedig még véletlenül sem azonos a magyar néppel - kínos, hogy ezt éppen Strassbourgban, a legszélesebb európai nyilvánosság mellett kellett a miniszterelnök orra alá dörgölni.

Orbán Viktor azt mondta az Európai Parlamentben, hogy megdöbbentették őt a médiatörvényt ért bírálatok. Az pedig, ahogyan mindezt előadta, érezhetően az európai parlamenti képviselőüket döbbentette meg. Szerintem maximum Kadhafitól várhattak volna hasonló hangnemet és arroganciát. Meg is kapta a zöldek frakcióvezetőjétől a kegyelemdöfést: Daniel Cohn-Bendit ugyanis azzal zárta a mondandóját, hogy bár Orbán Viktor meghívta őt ma ebédre, de ez a produkció elvette az étvágyát.

Mindent egybevetve az az érzésem, hogy a magyar miniszterelnök nem szövetségeseket és csodálókat szerzett ma magának, hanem inkább olyanokat, akik ezzel a kioktató és arrogáns stílussal nem tudnak mit kezdeni Európában.

Kár érte.

"Kitűnő thriller. Nagyszabású, ám hihető történet, amely eszeveszett tempóban, meggyőző díszletek között bontakozik ki, a megfelelő arányban kevert szeretetreméltó és gyűlöletes résztvevők szerepeltetésével. Akció és ármány finoman megmunkált ötvözete."

Félreértés ne essék: minden ellenkező híreszteléssel szemben ez még véletlenül sem az Orbán-kormány kommunikációjáról írt rövid, ám találó jellemzés. Pedig ha jól belegondolunk, tulajdonképpen akár az is lehetne. Azonban ez a rövid idézet Dan Brown e poszt címét adó regényének fülszövegéből való.

A megtévesztés foka. Ha egyszer majd valaki könyvet ír a Fidesz és az Orbán-kormány kommunikációjáról, a címe akár ez is lehetne - már persze ha Dan Brown nem lőtte volna le a poént néhány éve. De hogy még véletlenül se lehessen belekötni, javaslom, hogy legyen a Orbán-Szijjártó-Lázár-Kósa tengely verbális mutatványait elemző könyv címe A megtévesztés (mester)foka.

Mert bizony mondom néktek: mesterfokra emelte a megtévesztést a kormányzat. Mondjuk az is igaz, hogy nem nehéz megtéveszteni a választókat azokon a területeken, amikhez még véleltenül sem ért az átlagos magyar polgár. Ezért működik olyan kiválóan a Fidesz-féle kettősbeszéd és a duplagondol is. Ezért érvényesülhetnek olyan remekül a politikai kommunikátorok Szijjártó-féle típusai. És ezért nem esett még a bányászbéka feneke alá a kormány támogatottsága. Mert a többség többnyire nem is érti, hogy miről beszélnek Viktorék, de azt legalább tökösen mondják, és baromi jól hangzik, következésképpen biztos igaz is.

Kezdődött az egész a csontvázazással a költségvetésben. Mutasson nekem valaki olyan átlag magyar választópolgárt, akinek lenne egyáltalán fogalma arról, hogy mégis szerkezetében úgy nagyjából hogyan néz ki az ország költségvetése, vagy hogy hogyan szokott teljesülni egyébként, időarányosan az éves hiány. Lehetett aztán mutogatni, hogy bezzeg a szocik már 2010 májusára kipucolták a padlást, meg talicskával tolták ki a pénzt, mert öt hónap alatt az éves terv 82 százaléka volt a hiány! Most őszintén: a közgazdászokon kívül értette egyáltalán akkor valaki, hogy miről beszél - esetenként egy kissé félre - Varga Mihály? (Mondjuk a közgazdászok esetenként éppen azért nem értették, mert értették - de ez egy másik történet.)

Aztán jött minden néphülyítő populizmus netovábbja: a nyugdíjtőzsde fogalmának bevezetése. Mármint annak a mantrázása, hogy a magánnyugdíjpénztárak eltőzsdézték az emberek nyugdíját. Most komolyan: a választásra jogosult 7,8 millió emberből vajon hánynak van legalább egy kicsi fogalma arról, hogy milyen jogszabályok alapján és hogyan működnek a nyugdíjpénztárak? Vagy arról, hogy mégis mi az a fene az a tőzsde és mire való? Abban az országban, ahol a kormány nyugdíjügyi különmegbízottjának a saját bevallása szerint sincs fogalma minderről, lazán meg lehet etetni a választókkal, hogy valami sötét nyugdíjpénztári szocialisták holmi tőzsde nevű ruletten a saját szórakozásukra eljátszották az emberek nehéz munkával összekuporgatott megtakarításait. Azt pedig, hogy egy ma aktív politikus a jelenlegi demográfiai folyamatok mellett képes személyesen garantálni a 30 év múlva esedékes nyugdíjakat, és hogy mindezt a többség készséggel el is hiszi neki... Hát, hadd ne minősítsem. Ez tényleg a megtévesztés (magas)foka.

És ha már a szocialisták szóba kerültek: milyen baromi jól hangzik, micsoda hazafias, kurucosan tökös cselekedet csípőből leszocialistázni a luxemburgi külügyminisztert! Vajon a majdnem nyolcmillió választásra jogosult állampolgár közül hányan tudják, hogy Európában a "szocialista" egyáltalán nem olyan szitokszó, mint nálunk, és hogy egyébként egyáltalán nem a gyurcsányista, a liberálbolsevik, a tolvaj, a korrupt, a népnyúzó és a gazember szinonimája? Vajon hányan tudják, hogy momentán szocialisták - vagy esetenként egyenesen munkáspártiak - kormányoznak Ausztriában, Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban, Szlovéniában, valamint koalciós partnerként kormányon vannak Luxemburgban is? Hát Szijjártó Pétertől biztosan nem tudják meg...

Apropó, Európa... Vajon az átlag magyar polgárnak mennyi fogalma van arról, hogy hogyan működik az európai uniós pályázati rendszer? Vajon hányan láttak már közelről uniós pályázatot? Na ugye! De azt azért simán be lehet nekik dumálni, hogy az uniós pályázati rendszer Magyarországon nem más, mint egy korrupt disznóól. Ismeretek híján pedig mindezt készséggel el is hiszik a Főnöknek. Csak mert hú, de tökösen megmondta!

És vajon a nyolcmillió választásra jogosult polgár közül hányan tudnak eligazodni az adóbevalláson? Vajon hányan tudnák kapásból megmondani, hogy mi a különbség az adóalap-csökkentő és az adócsökkentő tételek között? Mert ugye milyen baromi jól hangzik a Fidesz-kormány családbarát intézkedése, milyen baromi nagy összeg a havi 62 ezer 500 forint kedvezmény gyermekenként... Hja kérem, hogy ez csak az úgynevezett összevont adóalapot csökkenti, és hogy ebből a valós, kézzelfogható adókedvezmény éppen 16 százalék, vagyis pontosan 10 ezer forint? Félreértés ne essék: nem a családi adókedvezménnyel van bajom. Csak elgondolkodtatónak tartom, hogy a kormányzati kommunikációban még véletlenül sem a 10 ezer forintos összeg hangzik el, csak mert a 62 ezer 500 mennyivel jobban kommunikálható. Mert az akkor is több, még ha nem is. Ilyen alapon pedig bizony ez is a megtévesztés egy foka. Nem lennék meglepve, ha egy kósza Wikileaks-dokumentumból egyszer majd kiderülne, hogy pusztán kommunikációs szempontból döntöttek volna úgy, hogy az adócsökkentő helyett az adóalap-csökkentő kedvezmény formáját választja a kormány...

Néha egészen az az érzésem, hogy a magyar választópolgár nem hallgat az észérvekre, vagy - a klasszikus bonmot-val élve - egyszerűen nem hagyja, hogy befolyásolják a tények. Mert a tényeket értelmezni gyakran nehéz, a politikai lózung, a populista maszlag viszont könnyen emészthető - függetlenül attól, melyik oldal mondja.

Már persze csak annak, akinek még beveszi a gyomra.

Hanem a mi Szeretett Miniszterelnökünk aztán tud nagyokat mondani! Mármint nem úgy értem, dehogyis, nem nagyot mondani tud, mert ő olyat ugye nem csinál, hanem hangzatosat. Verbalitásban viszont egyszerűen utánozhatatlan. Most például egészen egyszerűen "ledisznóólozta" az uniós pályázati rendszert. Mármint az eddigit. Mert most majd ő a két erős, országépítő karjával kihányja onnan a ganyét.

Szögezzük le már az elején: minden korábbi, egyszerűsítést és gyorsítást célzó változtatás ellenére sem volt, messze nem volt tökéletes az uniós pályázati rendszer. Többnyire lassú volt a pályázatok elbírálása, többnyire lassú volt a szerződéskötés, és többnyire lassan mentek a kifizetések is. Ennek ellenére is túlságosan erősnek érzem Orbán Viktor szavait, aki szerint az eddigi rendszer "egy disznóól volt, átgondolatlan, korrupt, az embereket megalázó, a pályázókat kiszolgáltatott helyzetbe hozó disznóól volt."

Abba most nem mennék bele, hogy hány embert sértett vérig a miniszterelnök - olyanokat, akik az elmúlt években a pályázati intézményrendszer valamelyik szintjén dolgoztak, vagy netán dolgoznak még ma is - ők tehát Orbán Viktor értelmezésében a korrupt disznóól lakói. És nem mennék bele abba sem, hogy a beharangozott uniós forrás-átcsoportosításokból valójában mi valósult meg - túl sok gyaníthatóan nem, mert akkor azt külön kiemelte volna az átcsoportosításokat annak idején, a 29-ből 13. pontként (Az uniós források radikális átrendezése a kkv-k számára) megígérő miniszterelnök.

Két aspektusból viszont mindenképpen elgondolkodtatóak Orbán Viktor szavai.

Egyrészt meglehetősen furcsán hangzik mindez annak a fényében, hogy az Európai Bizottság regionális politikájáért felelôs főigazgatója, Dirk Ahner azt írta nem egészen egy éve (aki nem hiszi, járjon utána: a Fellegi Tamás felügyelte Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján, a dokumentum 59. oldalán megtalálható), hogy „Az Európai Bizottság különösen elégedett azzal, hogy a programok teljesítése 2009 folyamán felgyorsult, és egy rendkívül kielégítô abszorpciót eredményezett 2009 végére." Sőt, az brüsszeli fődirektor egészen odáig merészkedik, hogy kijelenti: "Az Európai Bizottság ezidáig különösen elégedett ezen irányítási szerkezet hatékonyságával és teljesítményével. Biztatjuk Magyarországot, hogy haladjon tovább ezeken a jól kitaposott ösvényeken a jelen tervezési periódus végéig.”

Mindezek fényében Dirk Ahner nyilván csak egy szijjártói értelemben vett nemzetközi gyurcsányista szocialista lehet - akárcsak elvtársa, a luxemburgi külügyminiszter. A miniszterelnök szóvivőjének közismerten könyörtelen logikája szerint ugyanis jó érzésű polgár eleve nem mond, nem mondhat ilyet a szocialisták által kialakított rendszerről. Továbbá mindezek fényében a miniszterelnök szemében nyilvánvalóan Brüsszel maga is egy átgondolatlan, korrupt disznóól lehet, ha már egyszer a magyar pályázati rendszert képes volt jónak találni. Van most rá fél éve, kiganyézhatja azt is a Főnök...

Másrészt pedig az is megérne még egy apró továbbgondolást, hogy vajon ebben a korrupt disznóólban - ha elfogadjuk az orbáni állítást - az elmúlt években hogyan tudtak olyan kiválóan érvényesülni és az uniós forrásokból igencsak jól kaszálni az olyan klasszikusan fideszes városok, mint Debrecen, Balatonfüred, Kaposvár vagy éppen Mórahalom.

Miniszterelnök úr, ugye nem?