Egyáltalán nem nyílegyenes politikai irány az, amihez a kormány ragaszkodik. Az egész kormányzás ugyanis nem tűnik másnak, mint egy rögeszmés, makacs ragaszkodásnak ahhoz, hogy csak ne a gyurcsányi úton. De hogy mégis merre, azt még mindig nem tudni.

Csak részben tudok egyetérteni Török Gáborral, aki azt írja, hogy "az, ami a napi politikai csatákban gyakran kapkodásnak, útkeresésnek látszott, valójában éppen egy nyílegyenes politikai irányhoz való ragaszkodásból következett. A Fidesz tavaly kijelölt egy utat, s akkor sem tért le róla, amikor azt sem tudhatta, hogy a térképen van-e még".

Szerintem a gond az, hogy éppen az irány nem látszik. Egyszer már megírtam, hogy hibás az orbáni iránytű: nem azt mutatja, hogy merre menjünk, hanem azt, hogy honnan el. Éppen ezért az egész kormányzás lassan nem tűnik másnak, mint egy rögeszmés, makacs ragaszkodásnak ahhoz, hogy csak ne a gyurcsányi úton, csak ne a megszorítások gazdaságpolitikáját folytatva haladni. De ez ettől még nem feltétlenül nyílegyenes út. Sőt!

Ráadásul a realitások szintjén még csak ez sem igaz, legfeljebb a verbalitás szürreális, szijjártói világában. Mert túl a "mindenki jól jár" illúzióján a válságadók kivetése, az alacsonyabb jövedelműek esetében az adójóváírás megszüntetése bizony megszorítás - tessenek majd megnézni a február eleji bérszámfejtő lapokat. Tudom, Szijjártó mester szerint nyilvánvalóan hazudik, aki azt állítja, hogy nem jár jól, de nekem speciel a radikális és nagyarányú adócsökkentés eredményeként nagyjából ötezerrel csökken januártól a nettóm - de kicsire nem adunk. Egyébként ha már a meg nem szorításoknál tartunk: bizony egyfajta láthatatlan megszorítás volt a nyugdíjjárulékok fél százalékpontos emelése, megszorítás a magán-nyugdíjpénztári befizetések 14 hónapos "eltérítése", és ha tetszik, ha nem: a majdani nyugdíjunk terhére egy időben eltolt megszorítás a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítása is, még ha olyat egyébként egy konzervatív kormány nem is csinál.

Az alapvető bajom egyébként az, hogy maga a cél nem világos. Továbbra sem látni, hogy a Fidesz tíz, tizenöt vagy húszéves távlatban mégis milyen államban és milyen társadalomban gondolkodik. Miközben forradalomról zeng az ének és megújulásról, még mindig csak a régi rendszer lebontásáról beszélünk, és továbbra sem tudni, hogy mégis mi épül a helyén. Hogy az állam emlőin élő, és mindent az államtól váró, de a demográfiai folyamatok miatt egyre szegényedő társadalom, vagy az öngondoskodásban hinni tudó és a saját jövőjéért felelősséget vállaló közösség. A kormány eddigi kommunikációja és eddigi tettei sajnos leginkább az előbbit mutatják.

Matolcsy György az öngondoskodás jóformán egyetlen magyarországi formájának, a magán-nyugdíjpénztári rendszernek a felszámolása kapcsán egyébként furcsa módon éppen az öngondoskodás fontosságáról beszélt. De attól tartok, hogy ebből csak akkor lesz öngondoskodás, ha a kormány bejelenti, hogy húsz meg harminc év múlva mégsem tud majd tisztességes nyugdíjat fizetni, hiába adták vissza ebben a hitben hárommillióan a megtarakított millióikat. És majd még indok is lesz rá: a Gyurcsány-kormány által örökül hagyott cechet kellett kifizetni belőle... És majd azt halljuk, hogy ugyanúgy Gyurcsány tehet arról, hogy harminc év múlva nem futja tisztességes állami nyugdíjra, mint ahogyan nyilvánvalóan Gyurcsány és a szocialisták tehetnek a benzinárak mostani alakulásáról is...

Hogy egy filmes példával éljek: a repülőgép erőteljesen rázkódik, mert nagy a nemzetközi turbulencia, az irányjelző műszerek pedig megbolondultak a magaslégköri viharban. Joggal adódik ilyenkor az Airplane! című filmklasszikus alapkérdése: mi a vektor, Viktor?

Nyilvános konzultációt hirdetett a Magyar Nemzeti Bank a 2012-es emlékérme-kibocsátási programról: január végéig mondhatjuk el a véleményünket, milyen emlékérméket látnánk szívesen jövőre. Az MNB javaslatai mellett lenne nekem is néhány ötletem...

Először is Schmitt Pali bácsit kellene rátenni, az emlékezetes két vaníliás karikával. Köriratnak javaslom a Dr. Schmitt Pál Köztársaság Elnökének Emlékérme feliratot. Az ilyesmi egyszer már bevált.

Egyébként ha már Pali bá' szóba került, akkor lehetne a Himnusz első két sora is az emlékérmén, természetesen szigorúan a schmitti helyesírás szerint, az "Isten, áld meg a magyart! Jó kedvel, bőséggel!" formulával.

Vagy lehetne rajta egy kéz is - naná, hogy Pali bácsié -, egy méretes lúdtollal, kalamárissal, A Nemzet Tolla körirattal. Némi variációval pedig, a jól működő munkamegosztás jegyében lehetne az érme fej oldalán Orbán Viktor, az írás oldalon pedig Schmitt Pál portréja.

De szerepelhetne a 2012-es emlékérmén Matolcsy mester portréja is, varázslósüveggel és talárral. Többen mostanság úgyis arra fogadnának, hogy addigra a mágus miniszteri tevékenysége már csak emlék lesz.

Érdemes lenne az emlékérmén feltüntetni a NENYI szövegét, méghozzá az első betűtől az utolsóig. Mondjuk ennek megtervezése jelentős kihívást jelentene a grafikusok számára, mert ilyen fontos szavakat ilyen kis helyre ugye... Bár ha a vonatkozó kormányrendelet előírásait is figyelembe veszik az MNB szakemberei, akkor ez lesz a világ legnagyobb pénzérméje. Legalább 50-szer 70 centiméteres.

Szerepelhetne a 2012-es emlékérmén Marty McFly DeLorean-ja, vagy helyette a fluxuskondenzátor vázlatos rajza, alatta a 2011-es (!) évszámmal, a visszamenőleges hatályú, forradalmi jogalkotásnak emléket állítva.

És ha már a sci-fi világát érintettük: szerepelhetne az emlékérmén a (narancs)mátrix ellenállóit üldöző Smith ügynök portréja is, alatta a Szalai Annamária felirattal.

Vagy például lehetne az emlékérmén egy rakás csontváz is, köriratként a Varga Mihály munkássága felirattal. Vagy Szijjártó Péter portréja a "Mindenki jobban jár. Az is, aki nem." körirattal. Így, nem pusztán kijelentő, de egyszerűen leszögező módban.

Tekintettel arra, hogy emelkedő grafikonnal előszeretettel illusztrálják a politikusok a jövőbe tekintő üzeneteiket, javaslom az érmén megjeleníteni a forint-svájci frank-árfolyam alakulását, a háttérben Szijjártó Péter és Kósa Lajos mosolygó portréjával.

Apropó, portré... Felettébb jól mutatna egy emlékérme hátoldalán Kósa Lajos emlékezetes mellszobra is, amolyan retrószocialista stílusban. Papírbankón például már próbálták...

És ha már portré: szerepeljen inkább Orbán Viktor portréja - de ne csak az emlékérmén, hanem a teljes, új, forradalmi magyar érmesor fejoldalán. És lehetőleg az íráson is. A magyar fizetőeszköz neve pedig - mit nekünk euró! - legyen 2012-től az új alkotmányban rögzített módon a viktoros. Egyviktoros, kétviktoros, ötviktoros...

Onnantól pedig az MNB is megnyugodhat az árstabilitás kapcsán: az új magyar viktoros értékét még a pénzpiacokon rettegett Szijjártó-Kósa kettős sem meri majd elinflálni...

Tulajdonképpen egyet kell értsek a miniszterelnökkel: a versenyképesség javítása érdekében rugalmasabb munkaerőpiacra van szükség Európában és nyilván Magyarországon is. Csak azt nem tudom, hogy hogyan jön össze mindez a "megmentjük a munkahelyeket" ígéretével - bármelyik oldalról hangozzék is el az...

Most lehetne tenni persze egy pikírt megjegyzést arra, hogy a Fidesz végre nem csak a száját jártatja, hanem kétségkívül sokat is tett a munkaerőpiac rugalmasságáért, hiszen a közigazgatásból ma már bárkit indoklás és tulajdonképpen minden teketória nélkül kirúghatnak, meg hogy az államigazgatásban az elmúlt hónapokban tapasztalt személycserék bizony meglepő, sőt: azonnali és radikális rugalmasságról tanúskodnak - de nem teszem. Ennél összetettebb ugyanis a probléma.

A rugalmas munkaerőpiac mindenekelőtt a munkavállalók oldalárólkövetel rugalmasságot - vagy ahogyan nevezik: alkalmazkodóképességet. Ez pedig folyamatos, vagy divatos szóval élve élethosszig tartó tanulást igényel, meg persze egy bizonyos fokú felelősséget és öngondoskodást is. Mindez pedig azt feltételezi, hogy végre le kell számolni a gondoskodó államnak azzal a fajta illúziójával, amit a késői kádári rendszer akolmelege jelentett.

Mert az egy illúzió csupán, hogy az állam mindent megold, meg hogy az államra hosszú távon lehet számítani. Még akkor is csak egy rossz illúzió, ha egyenesen Orbán Viktor személye a garancia arra. Sőt.

Azt gondolom, hogy az elmúlt húsz év közszereplőinek a közös bűne az, hogy ez az illúzió nem csupán fennmaradt, de talán még erősebben él az emberekben, mint valaha. A társadalom legnagyobb hányadában ugyanis  a legapróbb szikrája is hiányzik a saját sorsáért viselt felelősségnek. Mert persze minden emberi közösség - így egy társadalom is - akkor jó, ha segít a rászorultakon, ha összefog a bajban. De egy-egy katasztrófahelyzet kapcsán azért legalább azt az egyszerű kérdést - csak okulásképpen - igenis fel lehetne, fel kellene tenni, hogy és tessék mondani, biztosítása volt?

És ugyanez a helyzet a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokkal is: a körülöttük kialakult vita tökéletes kórképét adja a társadalomnak. Mert egyrészről az igaz ugyan, hogy semmi garancia sincs arra, hogy a magán-nyugdíjpénztári megtakartásokból marad valami húsz, harminc vagy negyven év múlva, vagy hogy nem dől be addig a tőzsde és nem úszik el az összes megtakarítás - bár a világ civilizáltabb felének sok évtizedes piacgazdasági tapasztalata azért nem ezt valószínűsíti. Azt viszont a demográfiai folyamatok ismeretében garantálni lehet, hogy húsz-harminc év múlva tisztes megélhetést biztosító állami nyugdíj nem lesz. Mert egyszerűen nem futja majd rá. És hiába garantálja személyesen mindezt a miniszterelnök, egyszerű matematika csupán belátni, hogy az orbáni ígéret sem más, mint illúzió. Kicsit leegyszerűsítve bár, de könnyen belátható: kétszer ennyi nyugdíjast fele ennyi aktív kereső nem lesz képes eltartani húsz-harminc év múlva a felosztó-kiróvó rendszerben.

Nincs ebben semmi ördöngősség. A jólétet állami szinten ugyanis két forrásból lehet finanszírozni. Adókból vagy hitelből. Hitelekből megpróbálta Kádár, és megpróbálta a Medgyessy-Gyurcsány kettős - láttuk, hová vezetett. Nem működik. Adókból - vagyis magasabb adókból - pedig megint csak nem lehet, mert egyszerűen megfojtja a gazdaságot. Akkor viszont nem növelhető, sőt: nem tartható fent a jólét. Ez ilyen pofonegyszerű.

És nem kell ehhez nagy felismerés, inkább csak józan belátás. És mindenekelőtt az, hogy a kampányidőszakok ne a felelőtlen és fedezetlen politikai ígéretekről szóljanak.

Az kell, hogy jöjjön végre egy olyan politikus generáció, aki nem halat, hanem hálót ígér a választóknak, és amelyik a mindent megoldó állam illúziójával leszámolva, a "mindegy, mit csinálsz, az állam úgyis megsegít" fals szlogenje helyett programként végre azt hirdeti meg, hogy segíts magadon, az állam is megsegít.

Nagyon sokan példát vehetnének a HírTV-ről önfeláldozásból, hazaszeretetből és a nemzet iránti elkötelezettségből!

Meggyőződésem ugyanis, hogy a HírTV szerkesztői pontosan tudták, tökéletesen tisztában voltak vele, hogy a világ egyik legtekintélyesebb és legkomolyabb folyóirata, a The Economist még véletlenül sem manipulált Orbán Viktor fotójával. Orbán Viktor ábrázata akkor és ott sajnálatos módon valóban úgy volt csúnya és ijesztő, ahogy.

Annak, hogy a HírTV mégis azt állította, hogy a The Economist a szakma legalapvetőbb szabályait áthágva manipulált a felvétellel, egyáltalán nem az volt az oka, hogy a szakma legalapvetőbb szabályait áthágva csúsztassanak és félretájékoztassák a széles közvéleményt. Mert a HírTV még véletlenül sem olyan. Sőt!

A HírTV ezúttal önfeláldozásból jelesre vizsgázott - mondjuk meg is kapta érte a maga nemzetközi lófaszát a The Economist főszerkesztőjétől.

Mostantól viszont - a HírTV-nek a haza érdekében végzett, önfeláldozó akciójának köszönhetően - Szijjártó Péter és maga Orbán Viktor is könnyedén érvelhet azzal, hogy lám, Magyarországon milyen gyerekcipőben jár még az újságírószakma, és hogy lám, a HírTV vs. The Economist ügy is mutatja, hogy a korrektség, a szakmaiság és a tisztesség erőteljesen hiányzik bizonyos hazai sajtóorgánumok napi gyakorlatából.

És mindezek okán tökéletesen indokolt, hogy a magyar médiatörvény talán kicsit a szokásosnál erős eszközökkel bár, de megregulázza és a szakma alapvető szabályainak - a kiegyensúlyozott és hiteles tájékoztatásnak, a tisztességnek és a korrektségnek - a betartására ösztökélje a magyarországi médiumokat.

Ez ellen pedig mindezek után még a The Economistnak sem lehet kifogása.
 

Ma az elméleti fizikáról beszélgetünk, Kedves Olvasó. Egészen pontosan a világegyetem talán legrejtélyesebb objektumairól, a fekete lyukakról lesz szó. Ezek az objektumok látszólag teljesen ellentmondanak a fizika és a józan ész szabályainak - éppen ezért hogy érthető legyen a működésük, egy kézzelfogható és gyakorlati példán keresztül próbálom szemlélteni azt.

Nos, kezdjük mindjárt azzal, hogy a fekete lyuk tulajdonképpen pontosan olyan, mint az Orbán Viktor körül kialakult centrális erőtér. Rendkívül falánk, és a környezetében - mondjuk úgy: a közéleti-politikai térben - egészen egyszerűen mindent magába szippant és bekebelez. A fekete lyuk rendkívüli gravitációja olyan gyorsasággal és erőszakossággal kebelezi be a környező csillagokat és galaxisokat, mint a Fidesz az Alkotmánybíróságot, az Állami Számvevőszéket, a közszolgálati médiát vagy a látszólag egyébként erősen független köztársasági elnöki posztot. Sőt: bizonyos objektumokat nem egyszerűen magába szippant a fekete lyuk gravitációs ereje, hanem egyenesen megsemmisít és atomjaira szed - éppen úgy, ahogyan Orbán Viktor centrális erőtere tette azt a Költségvetési Tanáccsal. Egyszerűen nem maradhat olyan entitás, amely meg tudná őrizni önállóságát és függetlenségét a fekete lyuk rettentő gravitációja közelében.

A fekete lyuk gravitációjának erejét egyébként mi sem jellemzi jobban, mint hogy a vonzásából nem enged ki semmit - még a fényt sem. Ezt úgy kell elképzelni, mint például azt, hogy a Fidesz valós gazdaságpolitikai elképzeléseivel kapcsolatban sem látjuk igazán a fényt vagy a kiutat. A fekete lyuk - e rettentő centrális erőtér - még az információt is magában tartja, így csak feltételezni lehet, hogy valójában mi és hogyan működik az úgynevezett eseményhorizonton túl.

A fekete lyuk közelében a gravitáció erősségéből - hogy úgy mondjam: a fekete lyuk falánkságából - kifolyólag ráadásul görbül a téridő szövete.  Vagyis elméleti fizikusok szerint ott még az időutazás sem elképzelhetetlen. Hogy érthető legyen: tulajdonképpen olyan ez, mint az orbáni centális erőtér közelében és vonzásában a visszamenőleges hatályú jogalkotás. Az ugyanis csak az időhorizonton innen, a laikus megfigyelő szemszögéből tűnik ellentétesnek a józan ész szabályaival. A fekete lyukból, vagyis a Fidesz centrális erőteréből nézve viszont teljesen természetes dolog - az időhorizont peremén, a centrális erőtér vonzásában fel sem tűnik a rendellenes ugrálás az időben. A fekete lyukban meg aztán pláne.

Egyébként a téridőgörbület és az abból eredő téridőugrások plasztikus magyarázatát adja az úgynevezett Szijjártó-effektus - amely minden bizonnyal előbb-utóbb a modern és elméleti asztrofizika egyik új, divatos fogalmává válik. A fekete lyuk peremén az időutazás különös hatása olyan, mint a Szijjártó-effektus, amely szerint a kormányzati prominensek olykor látszólag az ellenkezőjét mondják annak, mint amit t idővel - egy órával, egy nappal, egy héttel stb. - ezelőtt állítottak. Valójában azonban Szijjártó Péterék a centrális erőtér rendkívüli vonzásában újra és újra visszamennek az időben, így amit mondanak, annak az ő realitásukban valójában egyáltalán nincs előzménye. Mintha meg sem történt volna. Így természetesen számukra nincs is, amivel ellentmondásba keveredne az állításuk. Az csak kívülről, az eseményhorizonton túlról, nekünk tűnik úgy, mintha...

Az elméleti fizikusok egyelőre keresik a megoldást arra, hogy a fekete lyuk létezése hová vezet. Bekebelezi-e magát az univerzumot is - magyarán hogy például a soros elnökség végére a Nemzeti Együttműködés Rendszerének részévé válik-e Németország, Franciaország és a három Benelux-állam -, vagy elkezd lassan szivárogni, csökken a tömege és csökken a gravitációja, és egy idő után megszűnik fekete lyuknak lenni. Az orbáni centrális erőtér viselkedésének empírikus vizsgálata 2014-re, de legkésőbb 2018-ra bizonyára alkalmazható modellt ad az elméleti fizikusok kezébe e kérdés megválaszolásához is.

Szerintem mindenkinek egyszerűbb lenne, és a felesleges és kínos vitákat is el lehetne kerülni, ha az NMHH végre közzétenné a tiltott, a tűrt és a támogatott zeneszámok listáját. (Az MSZP-kampánydalok esetleges lejátszása külön kategória, amely kettőtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Percenként.)

A támogatott - vagyis a rádiók számára ajánlottan naponta legalább két alkalommal lejátszandó - dalok között lenne a Himnusz és a Koltay Gergely-féle Honfoglalásból a Kell még egy szó, valamint ide tartoznának a korábbi Fidesz-kampánydalok is, Demjén Rózsi tolmácsolásában. Lejátszásra ajánlott továbbá Ákos, Sasvári Sándor és Varga Miklós életműve, illetve az újkori Edda lemezei, különösen az Isten az úton című klasszikus. Pataky Attila régebbi munkái (na jó, a Vörös tigris bizonyos okok miatt mégsem, de ezekről a bizonyos okokról kicsit később) csak az elmúlt években a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiéptésében végzett áldozatos munkájának köszönhetően kerülhetett a tiltottból a tűrt kategóriába.

A tűrt kategóriába tartozik egyébként minden, amiért Szalai Annamáriáék bizonyosan nem büntethetnek. Sajnos ilyen most nem jut eszembe több.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által a tiltott kategóriába sorolt dalok közé tartozzék ugyanakkor valamennyi, a fiatalok szellemi, testi és lelki, erkölcsi fejlődésére káros zenei produktum. A rapzene például - mivel nehezen fordítható - biztos ami biztos alapon már eleve műfajilag legyen tiltandó.

Ugyanakkor feltétlenül a tiltólistára javaslom Joe Cocker You Can Leave Your Hat On című perverz és erősen szexuális töltetű művét, a Rolling Stones I Can Get No (Satisfaction) című, hasonlóan alantas utalásokat tartalmazó alkotását, valamint a Led Zeppelin The Lemon Song című szerzeményét, amelyben az énekes undorítóan kéjes sikongatásokkal perverz dolgokat énekel, és amelyben arra szólítja fel a vele egy társaságban lévő nőszemélyt, hogy az csavarja ki az énekes citromját, amíg a citromjának a leve végig nem csorog a lábán. Mármint az énekesén. Elvégre ha ilyet hallanak az ifjak, sosem tanulják meg, hogy az étel nem játék...

Ugyancsak tiltandó még - több másik mellett - a Beatles Please Please Me című, szintén a jó erkölcsbe ütköző, alig rejtett szexuális utalásokat tartalmazó dala, a Doors Light My Fire című erkölcstelen szerzeménye, az Iron Maiden egy prostituáltról szóló, Charlotte The Harlot című, minősíthetetlen zeneszáma, valamint a korai szexuális aktivitás visszaszorítása érdekében Madonnától a Like A Virgin. Is.

A kábítószer-fogyasztási szokások terjedésének megakadályozása érdekében tiltandónak javaslom továbbá a Black Sabbath Snowblind című klasszikusát, a Beatlestől a Lucy in the Sky with Diamonds című opuszt, a Rolling Stones Sister Morphine című szerzeményét, a Doors Velvet Underground Heroin című dalát, valamint Eric Claptontól a Cocaine-t is.

Eric Claptontól és Bob Marley-től természetesen legyen szigorúan tiltott az I Shot The Sheriff című klasszikus szerzemény, valamint Jimi Hendrixtől (és persze Hobótól) a Hey Joe is - mindkettőben a tiltott fegyverviselés erőszakossága rontja a nyiladozó értelmű ifjúság erkölcseit. Utóbbi ráadásul még a családon belüli erőszak népszerűsítésére is alkalmas. Az erőszakos akasztásos kivégzések érzékletes bemutatása miatt tiltandónak javaslom a Led Zeppelin Gallows Pole című dalát, valamint az Iron Maidentől a Hallowed Be Thy Name című, rendkívül hatásvadász szerzeményt is.

Mindemellett pedig a fiatalok erkölcsi és szellemi fejlődése érdekében ezúton javaslom betiltani a Doors együttes teljes életművét. Az első hangtól az utolsóig.

Istenem, milyen izgalmas lesz netcafék sötét zugaiban a szabadeuropa.com-on hallgatni - persze csak amíg kínai módra nem kezdi el zavarni az NMHH az internetet - a nyugati métellyel fertőző tiltott dalokat!

A Köztársasági Elnöki Hivatal a honlapján, közleményben ismerte el, hogy Schmitt Pál újévi köszöntőjében valóban előfordultak félregépelések és helyesírási hibák. A valami fatális véletlen folytán több helyesírási hibát is tartalmazó közlemény szerint a hivatalban mindent elkövetnek, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő...

Bizonytalan vagyok, hogy ez most komoly-e. Mármint hogy tényleg megint igazi hibák vannak-e a szövegben. A Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Hivatalának vezetője ugyanis a köz(?)tévé reggeli műsorában a következőket mondta: "nagyon örülök, hogy végre elkezdtek foglalkozni itthon a magyar nyelvvel, pontosan el volt a célunk..." Ez alapján pedig akár még az is lehetséges, hogy ezúttal (is?) készakarva helyezték el a többnyire központozási hibák apró aknáit a közleményben. Csak hogy teszteljék, mennyire figyel a blogszféra. Elnök Úrnak a legnagyobb tisztelet hangján jelentem: figyel.

Mindenesetre nagyon remélem, hogy ez utóbbiról van csak szó. A Fidesz hozzáállását ismerve még egy ilyen baki - elvégre három a magyar igazság -, és Orbán Viktor megunja, hogy kedvenc köztársasági elnökével packáznak holmi arctalan és arcátlan bloggerek.

Márpedig neki aztán igazán egy szavába kerül csak, és hozzáigazítják a magyar helyesírás szabályait a Köztársasági Elnöki Hivatal elképzeléseihez.

Az egészről az a sajtótörténeti klasszikus jutott eszembe, amikor a megyei párttitkár vezércikket írt november hetedike alkalmából, és saját maga vitte be a megyei pártlap szerkesztőségébe. A főszerkesztő átfutotta, apró korrektúrát tett benne, de a javítást nem nagyok akarta megmutatni a párttitkárnak. Ő persze csak még kíváncsibb lett, hogy vajon mi volt az a javítás.
- Egészen apróság csak, mondhatni semmiség, párttitkár elvtárs - mondta zavarában a főszerkesztő. - Az állam szót véletlenül egy l-lel és két m-mel tetszett írni, ezt bátorkodtam pontosítani.
- No jól van, végülis ez nem olyan nagy baj - mondta összeráncolt homlokkal és leereszkedő hangsúllyal a párttitkár. - Ha már kijavította, akkor így is jó lesz...

Szóval óvatosan a Köztársasági Elnöki Hivatal helyesírási gyakorlatával! Még egy ilyen precedens, és a schmitti toldalékolás onnantól kezdve már úgy is jó lesz...

Még alig kezdtük el a 2011-es esztendőt, máris ilyen nyomorult és nemzetiegyüttmködés-ellenes álhíreket lehet olvasni a honi sajtóban, hogy a magyarok háromnegyede szerint 2010 rossz év volt, meg hogy még a fideszesek fele is búsong.

Kérem szépen, ez nyilvánvalóan nem igaz! Ez szocialista torzítás, ez a tények gyurcsányista jellegű elferdítése. Mert már azt is nehezen hiszem el, hogy az MSZP híveinek 97 százaléka szerint rossz év volt a tavalyi, hiszen rájuk is másként süt a Nap. Na de hogy a Fidesz támogatóinak több mint ötven százaléka ugyancsak rossznak érezte 2010-et - ez azért szemenszedett hazugság! Ez nem más, mint aljas indokból elkövetett félretájékoztatás.

Javaslom Szalai Annamáriáéknak, hogy - élve az új médiatörvény adta nagyszerű lehetőségekkel - nyomban és tételesen vizsgáltassák ki, hogy ki is volt az az ezer ember, akit megkérdeztek a galád közvélemény-kutatók, és hogy közülük ki nyilatkozott úgy, hogy rossz év volt a tavalyi!

Javaslom azért az enyhe elbírálást. Igen, legyenek elnézőek - elvégre Pali bácsi is kegyelmekben gazdag új esztendőt kívánt a honlapján -, hiszen a megkérdezett szoci szimpatizánsok úgyis menthetetlenek, mert akármit mond a Fidesz, nekik az úgysem lesz jó. Számukra a büntetést javaslom kényszer-gyógykezelés formájában kiszabni, hátha néhányukat meg lehet még menteni a Nemzeti Együttműködés számára.

Azokkal a Fidesz-szavazókkal szemben, akik azt nyilatkozták, hogy rossz volt a tavalyi évük, ugyancsak mérsékelt büntetést, esetükben enyhe, néhány tízezer forintos pénzbírságot javaslok. Mégiscsak első egy egyszeri megingás lehetett ez, és persze azt is méltányolni kell velük szemben, hogy nyilván csak bedőltek a galád közvélemény-kutatók körmönfontan megfogalmazott kérdéseinek, amelyekkel csak összezavarták őket a kérdezőbiztosok. A bírság ugyanakkor valahol mégiscsak indokolt, mert a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Öntudatos Polgára - újbeszélül és újmagyarul egyaránt neröp - egyszerűen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy meginogjon, és hogy rosszul érezze magát a Nemzeti Együttműködés Boldog Rendszerében.

Az pedig, hogy a Szonda-Ipsos közvélemény-kutatása esetleg mégiscsak a valós közhangulatot tükrözi - nos, ez a feltételezés még kimondatlanul is gondolatbűn. Vagyis kimondatlanul gondolatbűn, kimondva, pláne leírva pedig egyenesen hazaárulás!

Én pedig meg ilyenre még álmomban sem vetemednék a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

Szankciókat követel a magyar kormány ellen az Európai Bizottságnál tizenhárom jelentős európai nagyvállalat elsőszámú vezetője a különadók és a külföldi vállalatokra vonatkozó egyéb intézkedések miatt. Kíváncsi vagyok, hogy Szijjártó, Kósa, Matolcsy vagy maga Orbán Viktor szól be nekik előbb, hogy "el lehet menni Magyarországról..."

Valahol nagyon meg tudom érteni a német Allianz, az E.ON, az RWE, a Telekom, az EnBW, a Rewe, az osztrák Spar, az OMV és a Baumax, a cseh CEZ, a francia Axa, valamint a holland ING és Aegon vezetőit. Elkészítik, meg a válság ellenére úgy-ahogy hozzák is a tervet, leadózzák vastagon, amit kell, egynémelyik talán még némi nyereséget is produkál - ahogyan azt a részvényeseik elvárják -, majd jön a feketeleves, miszerint még néhány százmillióval ugyan tessenek már hozzájárulni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének sikeréhez. Igen, jól tetszettek érteni: visszamenőleges hatállyal.

A nagy nemzetközi cégek vezetői valószínűleg persze még azt is elfogadták volna, hogy válság van, hogy szarban a haza, és hogy válság idején illik olykor erőn felül is hozzájárulni a közöshöz. Amit nyilván nem vett be a gyormuk, az a Fidesz pofátlansága volt. Mert ízlelgessük egy kicsit a történteket: a válságra tekintettel például 61 milliárd forint rendkívüli különadót vetett ki a kormány a távközlési cégekre, mondván, hogy ennélkül nem lesz tartható a 2011-es költségvetési hiánycél. Majd pedig úgy döntött a Fidesz, hogy a kormány még decemberben elköltheti ezt a pénzt, mert amúgy is bőven teljesül a 2011-es hiánycél. A kérdés adja magát: vajon indokolt volt-e akkor a válságra hivatkozva különadót kivetni...

A Fidesz kormányzati prominensei szokásos retorikájának ismeretében már tényleg csak arra vagyok kíváncsi, hogy vajon Szijjártó Péter, Kósa Lajos, Matolcsy mágus vagy maga a miniszterelnök szól be nekik előbb, hogy "el lehet menni Magyarországról..."

Elképzelem Kósa Lajost a maga olykor bumfordi, ámde közvetlen stílusában, ahogyan megüzeni egy debreceni konferenciáról, hogy bár kétségkívül bűzlik valami a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon, mégsem a Deutche Telekom és nem az ING elnöke fingotta a passzátszelet.

És elképzelem, ahogyan Szijjártó mester egy szokásosan szuggesszív performanszában, az E.ON székháza előtt rögtönzött sajtótájékoztató keretében kioktatja az energiaszolgáltató cégek gyurcsányista vezetőit - természetszerűleg mint egy nemzetiegyüttműködés-ellenes nemzetközi szocialista összesküvés résztvevőit -, hogy jobb lenne, ha csöndben lennének, és hogy a kormány kormánybiztost nevez ki annak felderítésére, hogy vajon ki adott engedélyt az energiaszolgáltató cégeknek arra, hogy Magyarországon pénzt kérjenek az áramért a zemberektől. Merthogy a zemberek kétharmada áprilisban kinyilvántotta, hogy nem szeretne rezsit fizetni, és a zemberek kétharmadának akarata szent. És különben is: az emberek áramdíját beszedték, lenyúlták és eltőzsdézték a német meg francia szocialista kisrészvényesek, az így keletkezett tisztességtelen haszon után minimálisan is elvárható a 98 százalékos büntetőadó. Mármint persze az áfával növelt bevétel után.

Matolcsy mágus nyilván nemzetközi sajtótájékoztatóján bejelenti majd, hogy a Brüsszelhez panasszal forduló cégek vezetői nem komoly emberek, és ő nem is reggelizett együtt velük, és különben is: ők ezzel kiírták magukat a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből. Éppen ezért ha eztán mégis munkahelyet teremtenek Magyarországon, az nem számít majd bele a kormány által célul kitűzött egymillióba.

Ha viszont ő sem, akkor maga a Főnök... Elvégre Orbán Viktor már tett is egy kurucos oldalvágást, amikor a minap megjegyezte, hogy "kár ide szaladgálni Brüsszelbe..." Végülis ez már majdnem olyan, mint az "el lehet menni" gyurcsányi klasszikusa.

Modorában legalábbis.

Kutatók meglepetten tapasztalták, hogy 2010-ben a Föld egy parányival gyorsabban forgott a megjósoltnál, így az újév első napjára virradóra nem kellett beiktatni a tervezett plusz egy másodpercet. Szerintem nincs ebben semmi meglepő. Nyilvánvalóan Orbán Viktor személyes lendülete lendített egyet a Föld forgásán is. Ez a plusz egy másodperc az első határozott lépés ahhoz, hogy a kormány ledolgozza azokat a tetemes hátrányokat, amit a szocialisták a nyolcévnyi országlásuk után hagytak örökül. Lám: nem csupán a nap süt másként, de a Föld is gyorsabban forog április 26-dika óta!

Nem gondoltam volna, hogy Orbán Viktornak ilyen rövid idő alatt sikerül. Mármint feledtetnie Nyugat-Európában, hogy a Gyurcsány-Veress kettős - a Fidesz szerint legalábbis - hamis adatokkal éveken át az orránál fogva vezette az Európai Uniót. És lám: a nyugdíjak államosítása meg az új médiatörvény ismeretében ugyan ki beszél ma már Európában Magyarország kapcsán Gyurcsányról... Mondjuk a hitelesség egyelőre még egy szemernyit hibádzik, de feledtetni mára kétségkívül sikerült a Gyurcsány-kormány teljesítményét.

Apropó, Európai Unió. Hát ez is elkezdődött. Mától fél éven át Magyarország az EU soros elnöke. Mielőtt továbbmennénk, ízlelgessük még egy kicsit ennek a jelentését: a tagországok gazdasági és pénzügyminisztereinek tanácsa konkrétan Matolcsy mágus vezetésével kell hogy megmentse a következő hónapokban az eurót, az állam- és kormányfők alkotta Tanácsban pedig Orbán Viktornak kell példás rugalmassággal tető alá hozni komoly kompromisszumokat... Izgalmas félév lesz, az már bizonyos!

Mindenesetre a Fidesz-kormány önbizalma és határozottsága több mint lehengerlő - nem csoda, hogy a Föld is gyorsabban forog velük és általuk. A rettenthetetlen Lázár János például a minap bejelentette, hogy "jövőre olyan területeken várhatók átalakítások, mint az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátórendszer, az önkormányzatok és emellett napirenden lesz az EU-elnökség és az alkotmánymódosítás is".

Figyelem! Megint ízlelgessük egy kicsit a megfogalmazás finom árnyalatait: "emellett napirenden lesz az EU-elnökség (...) is". Vagyis minden egyéb mellett, úgy egészen mellékesen, Orbán Viktor és nemzeti kormánya fél kézzel levezényli még az eurózóna és a komplett Európai Unió megmentését is. Mondhatni: bátor elképzelés ez. Persze a szó Sir Humphrey-i értelmében.

Mert az azért nem véletlen, hogy az uniós tagállamok az elnökségük idején rendszerint nem vállalnak odahaza nagyobb reformokat. Egyszerűen az uniós elnökséggel járó feladatokkal egyidőben nem jutna rá elég idő, energia és figyelem. De ugye Magyarország nem egy szokványos tagállam, meg itt ugyebár kétharmad van. Kérharmaddal pedig még ez sem lehetetlen. Legfeljebb majd az alkotmányozás idejére, március 15. és április 25. között nem csak a hazai törvényhozás tesz félre minden egyebet, de várakozó üzemmódba kapcsol arra a másfél hónapra az Európai Unió is. Persze az is lehet, hogy még erre sem lesz szükség. A magyar kormány tagjai ugyanis - már rájöhettünk - egyszerűen univerzálisak. Kétharmaddal megoldják ezt is könnyedén.

Az EU-elnökségi, alkotmányozó, nyugdíj-, oktatási és egészségügyi reformer forradalmi lendülettől pedig 2011 első felében a Föld is úgy felpörög, hogy hamarosan ki kell írnom az oldal tetejére a klasszikus graffitit: Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!

Olvasom Pali bá' újévi köszöntőjének a végén: "Isten, áld meg a magyart! Jó kedvel, bőséggel!" Hááááát... Oké, hogy olykor baj van a helyesírással, na de hogy éppen a Himnusz két sorát ne tudják rendesen leírni?!

Először arra gondoltam, hogy annyira hülyék azért már csak nem lehetnek ott, a Magyar Köztársaság Elnökének Magasságos Hivatalában, hogy véletlenül - vagy mondhatni: pocsék helyesírás okán - írták volna az áldd szót egy d-vel, a kedvvel-t pedig egy v-vel. Vagy mégis?

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a Magyar Nemzeti Jelképek hivatalosnak tűnő (by Kopint-Datorg) oldalán természetesen a mai helyesírás szerint szerepel a Himnusz, és ugyanígy olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán is.

Nyilván archaizálni szeretett volna valaki a Magasságos Hivatalban - ám legyen. Elvégre konzervatív kormányunk és konzervatív elnökünk van, vagy mifene. De ez így akkor sem jó. Az eredeti, Kölcsey-féle írásmód szerint ugyanis így lenne leírva: "Isten áld meg a' Magyart Jó kedvvel, bőséggel" - tehát a kedvvel még Kölcsey szerint is két v-vel lenne. Ráadásul éppen a v betűt elrontani... Vajon mit szól majd ehhez a Viktor? Mindemellett az már csak apróságnak tűnhet, hogy Kölcsey eredetijében a Magyar nagy M-mel írandó, a névelő után kellene még egy aposztróf, felkiáltójelnek pedig nyoma sincs...

Egyszóval mégiscsak ennyire hülyék lehetnek ott, Pali bácsiéknál - és nem először.

Mindenesetre egyvalamiben igaza lehet az öregnek: mégiscsak alkotmányos szinten kellene védeni a magyar nyelvet - ha már a Sándor-palotában is csak ennyit tudnak...

*   *   *

Ápdájt! Nem sokkal dél előtt javították a Köztársasági Elnök Hivatalának honlapján a Himnusz vonatkozó két sorát. Ezek szerint ilyen magas helyen is megtisztelnek azzal, hogy olvasnak... Jean-Francoisnak hála itt: http://img547.imageshack.us/i/ezmiez1.jpg meg itt: http://img691.imageshack.us/i/ezmiez2.jpg és itt: http://img811.imageshack.us/i/ezmiez3.jpg megnézhető az eredeti. A magam részéről az első kiscserkész-jócselekedet megvolt erre az évre a magyar nyelv védelme érdekében :-D

Hiába no, talán Kósa Lajos rendkívüli karizmája az oka, hogy Debrecenben mindig történik valami érdekes. Most például újévi köszöntőjében - konkrétan december 31-én a reggeli órákban közzétéve - mondta azt a város polgármestere, a Fidesz alelnöke, hogy 2011 még az erőfeszítés, a kitartás, a szorgalom éve kell, hogy legyen.

Mindez több szempontból is érdekes. Egyrészt ugye ilyet hallottunk már, de hányszor. Hogy még egy kis áldozat kell, most még egy kicsit meg kell húzni a nadrágszíjat, de aztán már tényleg jobb lesz. Eltelt így nagyjából negyven év. Meg még húsz. És különösen pikáns ez annak a fényében, hogy április 26. óta tudjuk, hogy még a nap is másként süt. Április óta Debrecenben már kolbászból kellene lennie a kerítésnek. Sőt, az ígéretek szerint jövőre már a pusztai Luxembourgnak kellene lenni - vagy mégsem?

Persze nem csak ez az érdekes Kósa Lajos köszöntőjében. Tetőterasz Blogom tette fel a filozofikus - ugyanakkor tegyük hozzá gyorsan: enyhén nemzetiegyüttműködés-ellenes - kérdést, hogy egy újévi köszöntőt vajon miért december 31-én reggel kell közzétenni.

Persze a blogger kolléga időérzékét biztosan csak a visszamenőleges hatály zavarta össze. Hiszen tulajdonképpen már január másodika van a Mátrixban, csak ezt visszamenőleges hatállyal egyelőre december 31-nek érzékeljük. Erre a legjobb bizonyíték Szalai Annamáriáék tényékedése. Hiszen látszólag még hatályba sem lépett a médiatörvény, de ők már kötekednek, szabályoznak, beleszólnak, helyreigazíttatnak. Vagyis nyilván tegnap hatályba lépett már a törvény, csak ez a fránya visszamenőleges hatály miatt az én időérzékemmel is baj van...

Mindenesetre a magam részéről, látszólag december 31-én, valójában azonban megkésve és utólag, ámde visszamenőleges hatállyal kívánok mindenkinek békés új esztendőt!

Schmitt Pál tehát aláírta. Mondjuk meglepődtem volna, ha nem. De illúzióink nem igazán lehettek: a médiatörvény alá nem írása sem arról szólt volna, hogy esetleg megszólalt a Köztársaság Elnökének Honfiúi Szívében - Csupa Nagybetűvel - A Lelkiismeret, vagy netán a benne oly mélyen elrejtőzött demokrata. Azt meg aztán pláne nem jelezte volna mindez, hogy az Elnök Úr egyébként minden bizonnyal oly kifinomult jogérzéke berzenkedett volna a médiatörvény aláírása okán.

Schmitt Pál tehát aláírta. Ha nem írta volna alá, az ugyanúgy azt jelezte volna, hogy szolgamódra parancsot teljesít, csak a Fidesz próbál ilyen körmönfont módon visszakozni egy kicsikét, talán a józan ész nevében. De erre az esély éppen olyan kevés volt, mint Schmitt Pálban a jogérzék. Vagy mint Orbán Viktorban a kompromisszumkészség.

Van, aki most abban próbál kapaszkodót keresni, hogy az Alkotmánybíróság arra hivatkozva meszeli majd el az új törvényt, hogy a december 31-dikei kihirdetés és a január elsejei hatályba lépés miatt nem maradt kellő idő a felkészülésre... Merthogy volt már erre precedens. Hát kérem, aki ezzel érvel, az jókorát téved.

Szerintem ugyanis akire ez a törvény vonatkozik, az már egytől-egyig felkészült. Mármint a legrosszabbra...

Schmitt Pál Köztársaság Elnök Úrnak mindenesetre küldöm a legnagyobb tisztelet hangján és az őszinte lelkesedés hullámhosszán - és hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere teljes legyen: ráadásképpen Kudlik Júlia konferálásával - a KFT örökbecsű slágerét...

Időről időre megfogadom, hogy Szijjártó Péterről nem írok - van a kapitális baromságoknak egy fokozata, amely fölött valójában már szóra sem érdemes az egész. Komoly ember hülyeségről nem nyit vitát. Amiért viszont mégis szólnom kell, az a cinimzmus és demagógia. A polgárok ipari volumenű hülyítését ugyanis nem tudom szó nélkül hagyni.

A mai hírek szerint a 2002 és 2010 közötti államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottság létrehozását kezdeményezi Szijjártó Péter. A testületnek a javaslat szerint a 2002 és 2010 közötti, az államadósság 53 százalékról 80 százalék közelébe történt növekedéséhez kapcsolódó gazdasági és politikai döntéseket, ezek okait és az esetleges felelősséget kellene megállapítania.

Értelmes és érdemi kormányzás helyett különös pótcselekvés az, hogy valamiért állandóan a felelősöket kell keresnie a Fidesznek, méghozzá az előző nyolc év vonatkozásában. Kommunikációs oldalról persze érthető mindez: egyrészt baromi jól hangzik - a gyurcsányolás egy kisebb magot például még mindig megmozgat a béközépben -, másrészt meg el is lehet terelni a figyelmet arról, hogy például mekkora büdös nagy pofont kapott a minap Orbán Viktor és kormánya úgy nagyjából egész Európától.

Pedig amit Szijjártó Péter akar, az is egy nagy pofon. Pofon a szarnak.

Mert tény, hogy az államadósság eleresztése kapitális hiba volt. Elkúrás. Böszmeség. Ismerős szavak? Hát persze! Szijjártó Péternek ezúton üzenném, hogy ez ügyben részint nem kell keresni a felelőst, mert beismerte ő maga Őszödön. Merthogy az a bizonyos böszmeség éppen az volt: a jóléti kiadások növelése az államadósság eleresztése árán. Mert miről is van szó? A pedagógusok, az egészségügyi dolgozók és más közalkalmazottak 50 százalékos fizetésemeléséről, a 13. havi nyugdíj bevezetéséről, a tévéelőfizetési díj eltölréséről, a főiskolai és egyetemi ösztöndíjak megemeléséről, a minimálbér adómentessé tételéről, a családi pótlék emeléséről, az iskolakezdéshez kapcsolódó plusz kéthavi családi pótlékról... Folytassam?

Egyébként ha már a felelősség kérdésénél és a felelősök keresésénél tartunk: nem tudom, vajon emlékszik-e Szijjártó Péter, hogy miként szavazott akkor, 2002. július 16-án a Fidesz mindezekről...

Merthogy az, hogy igennel szavazott mindezekre például Kósa Lajos, az az ő közgazdasági ismereteinek a fényében akár még bocsánatos tévedés is lehetne. De megszavazta mindezeket Orbán Viktor, Lázár János és Rogán Antal is, sőt: a jegyzőkönyvek szerint volt pénzügyminiszterként Varga Mihálynak se volt több esze náluk. És persze minderre igennel szavazott az állami gazdálkodás éber őre, az Állami Számvevőszék jelenlegi elnöke, az akkor még fideszes képviselő Domokos László is. Ja, és persze, hogy megszavazta a Medgyessy-féle ész nélküli osztogatást maga Szijjártó Péter is... A Parlament 16 MDF-es és egyetlen fideszes képőviselő tartózkodásával, ellenszavazat nélkül, 339 igennel - tehát a Fidesz-frakció  hathatós asszisztálásával - fogadta el az úgynevezett jóléti rendszerváltás száznapos programját.

De továbbmegyek: vajon amikor az a piszkos és népnyúzó Gyurcsány és bandája rájött, hogy ez az egész így fenntarthatatlan és a csőd felé visz, és amikor kicsit visszábbléptek volna a szocik a jóléti osztogatásokból, vajon kinek volt a legnagyobb a pofája, hogy ne a zemberekkel fizettessék meg, meg hogy a kormány megnyomorítja a nyugdíjasokat? Ki lehetetlenített el destruktív ellenzéki politizálással, a mindenre csakazértis nemet mondással minden egyes, a hiányt végre csökkenteni szándékozó kormányzati kezdeményezést? Hát nem én voltam, az biztos...

Mindenesetre ezúton szeretném Máté evangélistát idézni Szijjártó Péternek: "Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?"

Vagy méginkább a VI. századi keresztény filozófussal, Boethiusszal szólva: "Si tacuisses, philosophus mansisses" - vagyis ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna...

A kormány tavaszi munkaterve alapján nem lesz itt sem nyugdíjreform, sem közoktatási reform. Sőt, igazából semmilyen olyan átfogó reform nem várható, ami egyébként várható és elvárható lenne egy forradalmi kétharmadtól...

Ízlelgessük egy kicsit a hírt és próbáljuk meg végiggondolni, hogy mit is jelenthet mindez. Egy biztos: jót semmiképpen.

Alapvetően kétféle lehetséges értelmezését látom mindennek - még akkor is, ha az elmúlt hónapok kormányzati kommunikációban olykor semmi sem az, aminek látszik, illetve egy-egy kormányzati nyilatozat alapján minden lehetséges, meg mindennek az ellenkezője is. Egyszóval néha bizony jól jönne egy újbeszél szótár a kormány kommunikációjának pontos megértéséhez.

Visszatérve az alapproblémára: két lehetőség adódik. Vagy tényleg nem lesznek átfogó reformok, vagy lesznek, de azokat majd a kormány helyett benyújtja a Stróman Tóni.

Hirtelen nem is tudom, hogy melyik a rosszabb forgatókönyv. Pontosabban egyik rosszabb, mint a másik. És persze fordítva.

Nézzük azt a verziót, mely szerint hinni lehet a kormány munkatervének, és tényleg nem lesznek reformok. Azt hiszem, ennél rosszabb üzenetet aligha kaphatnának a befektetők. Mert valljuk be: van azért némi Petőfi-utánérzés mindebben...

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

Szóval képzeljük el, mit gondolnak a tőkepiacok szereplői - akiket le lehet persze köpködni meg lehet utálni forradalmi hévvel, de nem érdemes megfeledkezni arról, hogy momentán az ország finanszírozása tőlük függ -, akiket egynémely kormányzati intézkedés, például a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások einstandolása már kellően idegessé tett. Ők sok döntést nem értettek - mert egészen egyszerűen a józan ésszel ellentétesnek vélték -, és sok intézkedéssel nem értettek egyet, de bíztak abban, hogy ezek az intézkedések talán megalapozhatják azokat az átfogó reformokat, amelyek a közgazdaságtan és a fizika törvényei alapján is fenntarthatóvá és finanszírozhatóvá teszik Magyarországot. Ezt a pató páli hozzáállást látva viszont előbb-utóbb végképp letesznek rólunk. Nem hiteleznek nekünk többet - értsd: inkább nem vesznek magyar államkötvényt -, akkor pedig nemhogy nyugdíjemelés, de nyugdíj sem lesz... Az euró és a svájci frank várható árfolyamába pedig jobb, ha bele sem gondolunk.

Talán nem ennyire apokaliptikus forgatókönyv az, ha reformok mégis lesznek, csak jó szokás szerint nem a kormány és nem a minisztériumok szakapparátusa készíti elő azokat, hanem a sokoldalú trió: Rogán Tóni, Kósa Lajos vagy Lázár János képviselői önálló indítványként izzadja ki magából. Láttunk már ilyet. Mondjuk vicces - na jó: meglehetősen morbid vicces - lenne az oktatási rendszer átfogó reformja Rogán Antal előterjesztésében, vagy a nyugdíjrendszer gyökeres átalakítása Kósa Lajos szakértő tolmácsolásában...

Értem én, hogy így gördülékenyebb a dolog, nem kell holmi szakmai egyeztetéssel fáradozni meg húzni az időt, egyszerűen benyújtják hétfőn, megszavazzák kedden, és már kész is. Vitának helye nincs. Az ilyesféle demokratikus és forradalmi jogalkotásban viszont már eddig is egy rakás egymásnak és önmagának is ellentmondó tövény született. A jogalkotás minősége pedig egészen egyszerűen úgy szar, ahogy van.

Szóval ígért és várt, de meg sem születő reformok, vagy teljességgel előkészítetlen és végiggondolatlan változtatások... Hogy őszinte legyek: nem túl jó kilátások ezek 2011-re.

*   *   *

Ápdéjt! A mai Magyar Hírlapban Lázár János a következőket nyilatkozta:

"Lázár hangsúlyozta, a kormánypárt mostani belső vitái 2011 gyöngébb előjátékának minősíthetők. "Olyan volumenű változásokat tervezünk, amelyeket még jelentősebb szakmai viták fognak követni" - mondta Lázár, utalva arra, hogy jövőre olyan területeken várhatók átalakítások, mint az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátórendszer, az önkormányzatok és emellett napirenden lesz az EU elnökség és az alkotmánymódosítás is."

Eszerint Lázár Jánosnak vagy fogalma sincs a kormány jövő évi munkatervéről, vagy mégiscsak a Rogán-Kósa-Lázár féle jogalkotás lesz jövőre is a megoldás...

Erősen gondolkoztam azon, hogy írjak egy pikírt posztot Orbán Viktor csütörtöki kijelentésére. A miniszterelnök ugyanis a következőket mondta a HírTV-nek: "Mi még Kínával is versenyképesek leszünk, ha végig tudjuk, ha végig tudom csinálni azt a gazdaságpolitikát, amit elindítottam."

Gondoltam, hogy megírom, hogy Kína gazdasági növekedési üteme kétségkívül impozáns, és bár a népessége éppen 133-szorosa Magyarországénak, de mi azért merjünk csak nagyot álmodni. Meg azon is gondolkodtam, hogy lamentálni kellene azon, hogy mit is érthetett azon a miniszterelnök, hogy Kínával is versenyképesek leszünk - vajon a bérszínvonalra vagy a szociális ellátórendszer versenyképességi összefüggéseire gondolt-e, vagy arra, hogy egy-két évtized múlva a magyar nyugdíjak vásárlóereje is eléri majd a kínai szintet... Vagy hogy vajon arra gondolt-e, hogy Magyarország lesz az az ország, amelyik megalázóan alacsony összegekért, éhbérmunkában az alacsony hozzáadott értékű termékeket előállítja majd Európában. És mindehhez még meg lehetett volna jegyezni azt is, hogy Orbán Viktor esetleg az általános életszínvonalra gondolt-e, amiben hamarosan versenyre kelünk Kínával - mindenesetre a demokratikus berendezkedésünkben tapasztalt változásokkal és a médiatörvényünkkel az első, ám határozott lépéseket kétségkívül megtettük a kínai úton...

De tudod mit, Nyájas Olvasó? Hagyjuk most két-három napra a fenébe a politikát! Fárasztó hónapok után vagyunk, ideje megpihenni egy kicsit. Szenteste még a fronton is hallgatnak a fegyverek. Pihenjünk és gyűjtsünk erőt az ünnepek utánra, mert ahogyan az ország dolgai állnak, attól tartok, lesz miről vitáznunk és lesz mi ellen felemelnünk a szavunkat az újévben is.

Köszönöm mindenkinek, aki olvasta e posztokat, és külön köszönöm azoknak is, akik pro vagy kontra, de vették a fáradtságot és hozzá is szóltak a témákhoz.

Az alábbi dallal kívánok békés ünnepeket mindenkinek.

Énnekem minden bizodalmam Orbán Viktor miniszterelnök úrban van, áldassék a neve és a jóisten tartsa meg őt ezen a magas poszton, amíg jónak látja. És bár kétségem sincs afelől - hiszen Szalai Annamária óvó tekintete és gondos figyelme mellett hogyan is mernék én abban szemernyit is kételkedni -, hogy a magyar nemzet együttműködő akarata meg a jóisten szándéka hosszú évtizedekre megtartani óhajtja őt ezen a magas poszton, de hát azért harminc év az csak harminc év, és a harminc, az ugye még gombócból is sok. És legfeljebb a jóisten tudja, hogy mi lesz itt harminc év múlva, amikorra én nyugdíjba megyek, már ha megérem, meg ha egyáltalán.

Végeztem ezért egy óvatos számítást, van is miatta némi lelkiismeret-furdalásom. Mert ugyan maga Orbán Viktor helyezi biztonságba és garantálja személyesen, a szocialista tőkések meg csak eltőzsdéznék, de hát ugye mégiscsak kíváncsi az ember. A kíváncsiság pedig tudom jól, hogy bűn, ezért gyónom is azt ezúton a mindenható Szalai Annamáriának, én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. De hát ugye mégiscsak kíváncsi voltam, így utánaszámoltam, és azt az eredményt kaptam, hogy mire nyugdíjba megyek, az egyébként kis fizetésem után a magán-nyugdíjpénztári befizetéseimből hozammal növelten 43 millió 326 ezer 483 forint jönne össze, ami egyébként havonta 94 ezer forint magánnyugdíjat jelentene, persze az állami 75 százalékon felül.

Namármost hiszek én, már hogy ne hinnék, vagyis mernék csak ne hinni Orbán Viktor miniszterelnök úr igaz szavának, mondom: áldassék a neve és a jóisten tartsa meg őt ezen a magas poszton, amíg jónak látja. Mert ha ő személyesen garantálja, akkor nincs az az isten, hogy személyesen jót ne álljon érte, mert ő még sosem hazudott. Ugye. De azért harminc év mégiscsak nagy idő. És én kérem, hogy a Szalai Annamária ezt most ne vegye holmi bizonytalankodásnak vagy megingásnak, pláne ne értékelje mindezt az Orbán Viktor miniszterelnök úrral szembeni bizalmatlanság jeleként, de azért én mégiscsak örülnék neki, ha nekem erről a 43 millió 326 ezer 483 forintomról jelzálogjogot jegyeznének be Orbán Viktor miniszterelnök úr felcsúti házára.

Mert tudom én pontosan, hogy lesz nyugdíjam - lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér -, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök úr megígérte és személyesen garantálja, sőt: személyesen jót is áll az én majdani szerény nyugdíjamért. Csak hát ugye 30 év mégiscsak nagy idő, és addig még akár kétszer is jöhetnek az ádáz, imperialista szocialisták - persze csak nagyon elméleti szinten, mert a magyar nemzet kétharmados együttműködő akarata nyilván még véletlenül sem ezt akarja. Szóval ha már Orbán Viktor miniszterelnök úr volt szíves ilyen határozottsággal megígérni meg személyesen is garantálni a majdani nyugdíjamat, csak hogy nyugodtan tudjak aludni, én mégiscsak igényt tartanék arra a jelzálogjog-bejegyzésre a felcsúti házon. Persze a legnagyobb polgártársi tisztelettel.

Biztos, ami biztos alapon.

Nem vicc: Szalai Annamária üldözött álmomban - konkrétan Smith ügynökként.

Úgy rémlik, először egy plazában ücsörögtem egy szökőkút peremén, ölemben netbook, mobilinternet, ahogyan kell, éppen egy posztot próbáltam élesíteni, amikor hirtelen megjelent két smasszerrel, fekete öltönyben, a napszemüvege fölött szúrós szemmel nézett rám. A két smasszer aztán elkobozta a netbookot, Szalai Smithügynök Annamária pedig mintegy ítéletet hirdetve a Nemzeti Együttműködés Rendszere ellenségének nevezett, és a kezembe nyomott egy 20 millió forintos bírságcédulát, hozzátéve, hogy legközelebb természetesen nem lesz ennyire elnéző.

Nem sokkal később telefonon próbáltam konzultálni egy blogger kollégával, de a hívást a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ügynökei bemérték, sőt, a nemzetiegyüttműködés-ellenes szervezkedés vádjára okot adó beszélgetést le is hallgatták. Szalai Smithügynök a smasszereivel így rögtön feltűnt a Blaha Lujza téri aluljáróból, nekem pedig menekülnöm kellett, rohantam a Keleti irányába, mert tudtam, hogy ha elkapnak, a börtönben rohadok meg.

Lehet, hogy van abban valami furcsa perverzió, ha az embert álmában Szalai Annamária üldözi Smith ügynökként, de ez a kis magyar valóság lassan tényleg kezd a Mátrixra hasonlítani. Mintha a kormány egy párhuzamos világot építene fel, a maga visszamenőleges hatályú abszurditásával egyfajta virtuális valóságot, amelyben jövőre mindenki jobban jár majd, amelyben mindössze 20 százaléknyi a bűnügyi hír, és a hírek különbenis csak arról szólnak, amit a Narancsmátrix szigorú és cinikus kétharmados urai akarnak és megengednek - jobb esetben tűrnek vagy támogatnak -, és amelyben a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Smith ügynökei hallgatásra próbálják kényszeríteni mindazokat, akik egy reális, de legalábbis a Narancsmátrixhoz képest alternatív valóságértelmezést próbálnak megfogalmazni a virtuális világban - amely persze egyre inkább a valóság lesz. Vagyis a virtuális világ és a valóság lassan helyet cserél, és a valóság a cybertéren keresztül lesz csak megismerhető. A bloggerek pedig szép lassan a rendszer ellenségeivé válnak, és a virtuális térben lesznek kénytelenek szerverről szerverre menekülve beszélni, írni, szamizdatolni a valóságról.

Igazából nem is tudom, hová akartam mindezzel kilyukadni. És talán még nem ennyire rossz a helyzet. Csak van egy olyan szörnyű érzésem, hogy valami torz tréfaként, határozott és könyörtelenül cinikus lépésekkel épül fel körülöttünk a Narancsmátrix.

A jelek szerint a kormány minden hangzatos ígérete ellenére természetesen mégiscsak az emberekkel fizetteti meg - méghozzá a lehető legsunyibb módon. Mert másként hogyan is lenne értelmezhető az, hogy a kormány jövőre némileg fel szeretné pörgetni az inflációt. Ennél még egy adóemelés is becsületesebb lenne, azt hiszem. Bár az nem lenne kellően cinikus.

A magasabb inflációs cél hangoztatása kormányzati részről a bort iszik és vizet prédikál minősített esete, mondhatni üzletszerűen és bűnszövetkezetben elkövetve. Ráadásul meglehetősen rövid távú személetről árulkodik. Igaz, nem ez az egyetlen kormányzati intézkedés, amelyet minden ezzel ellentétes kormányzati megnyilatkozás ellenére kifejezetten a rövid távú szemlélet határoz meg. A jövő felélése, úgymond.

Mert értem én, hogy a költségvetés számára a legegyszerűbb az infláción keresztül extrabevételeket teremteni - hiszen az összefüggés egyszerű: ha összességében magasabbak az árak, akkor magasabbak az áfabevételek is. Így pedig minimális pluszinflációval is számottevő és elvileg szabadon elkölthető többlet keletkezhet a bevételi oldalon. 2011-re például csaknem 2500 milliárd forint a tervezett áfabevétel. Ha csak egy százalékkal jobban emelkednek az árak a tervezettnél, az 25 milliárd forint pluszt jelent a kormányzatnak. Az meg tekintélyes summa, kijön belőle például két új debreceni stadion, tokkal-vonóval. Az ilyesféle többletbevétel lehetősége pedig egyáltalán nem újkeletű dolog a Fidesz köreiben.

Persze mindez nem ilyen egyértelmű, hiszen a kiadási oldalon a magasabb árak okozta többletköltségekkel is számolnia kell állambácsinak, meg az infláció felpörgetésének vannak egyéb kedvezőtlen hatásai is - ezeket ezúttal inkább nem részletezném, meglehetős alapossággal megtette a minap a Portfolio.hu vezető elemzője, Madár István.

Inkább csak arra az apróságra hívnám fel a figyelmet, hogy tulajdonképpen az emberek bujtatott megadóztatásának a legegyszerűbb módja az infláció felpörgetése. Az mondjuk böcsületesebb meg egyenesebb dolog lenne, nem ilyen sunyi és áttételes adóztatás, ha azt mondanák, hogy mostantól 1-2 százalékkal magasabb az áfa. Csak az ennél magasabb az uniós szabályok miatt nem lehet, meg ha ezt így meghirdetnék, akkor a többletbevétel nem szabadon elkölthető pluszként jelenne meg a büdzsében, hanem tervezett bevételként. Az meg nem adna szabad kezet a kormánynak...

Egyszóval, polgártársak, akárki akármit mond, akármit és akárhogyan is mantrázik Szijjártó Péter, már megint és még mindig az emberekkel fizettetik meg - ki mással. Méghozzá vastagon. Egyre vastagabban.

A legmesszebbmenőkig igazat kell adnom Orbán Viktornak, aki ezúttal is az igazat, a színtiszta igazat mondva állította azt, hogy a magyar médiatörvénynek nincs egy főbb paragrafusa sem, amely ne szerepelne más európai szabályozásokban. Azoknak is van például első, második meg harmadik paragrafusuk, és így tovább.

Sőt: Orbán Viktornál is tovább megyek: a magyar médiatörvénynek egyetlen betűje sincs, amely ne szerepelne más országok médiatörvényeinek a szövegében. Azok is ugyanezeket a karaktereket tartalmazzák, igaz, más sorrendben. E tekintetben tehát a hazai és az európai médiaszabályozás kétségkívül egy és ugyanaz, aki pedig ezt megkérdőjelezi, azt a fentiek fényében bizony teljes joggal kötelezi helyreigazításra a Szalai Annamária.

Hanem érdekes dolgokat mondott ez a Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója. Azt találta mondani, hogy a közszolgálati újságíró nem lehet a kormány ellensége, és nem kérdőjelezheti meg a szabadon választott kabinet hatalmát. És mindehhez még hozzátette azt is, hogy egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz és tisztességes az ellenzékhez.

Mondjuk nem egészen értem, hogy miért vannak ezen olyan sokan felháborodva. Végülis csak a Debrecenben már jól bevált bevált modellt terjesztik ki országos szintre. Merthogy a cívis városban hasonló módon viszonyult és viszonyul a helyi önkormányzati média a bizonyos körökben csak a debreceni Berlusconinak nevezett Kósa Lajoshoz - amely összehasonlítás persze megintcsak egy érthetetlen és ordas nagy csúsztatás, mert Berlusconi például már plasztikáztatta az arcát, Kósa Lajos pedig még nem.

Szóval mire is gondolhat Belénessy? Például a debreceni modell alapján arra a praktikus gyakorlatra, hogy ha az ellenzék tart sajtótájékoztatót, akkor arról úgy kell beszámolni - már persze ha egyáltalán -, hogy rögtön egy cinikus viszontválaszra fel is kérjük a kormány képviselőit. Az így tisztességes. Meg úgy, hogy ha a kormány képviselője nyilatkozik, akkor azt egy az egyben közzétesszük, merthogy az a lojalitás szempontjait figyelembe véve ugyebár eleve igaz, tehát további ellenzéki kommentárt nem igényel.

Vagy Belénessy szerint ha a kormányzati prominens mondjuk komplett hülyeséget beszél - ami, lássuk be, Szijjártó Péter munkásságának fényében azért nem egészen elképzelhetetlen -, akkor a jövőben egyszerűen nem lehet majd visszakérdezni, hogy és akkor ezt így most hogy. Vagy egyáltalán: nem lehet a jövőben kérdezni, mert ha kérdeznek, az olyan kényelmetlen dolog, és mert csak úgy kérdezni már öngamában is tiszteletlenség. Lojális közszolgálati sajtómunkásként a jövőben nyilván meg kell várni majd a kinyilatkoztatást.

Jó, mondjuk nem mintha a kiegyensúlyozottság és a valós kérdések jellemezték volna eddig a közszolgálati médiát, hogy a kereskedelmi tévék híradóiról már ne is beszéljek, mert ott meg többnyire a butaságból és a felkészületlenségből eredő pontatlanság süt a hírekből. Tisztelet persze a kivételnek, de a magyar sajtóban elvétve találni kérdezni tudó és akaró újságírót. És aki még kérdezni mer és kérdezni tud, az ebben a mai médiában bizony meglehetősen tiszteletlennek tűnik.

Mindenesetre készüljünk fel a legrosszabbra: a csapból is egy gyönyörű, boldog, nemzetiszín pántlikás, rózsaszín vagy még inkább narancssárga Orbán-Barbie-világ hírei folynak eztán. A sorok között, meg a szavak közti csendben pedig ott üvölt majd, hogy a mélyben rohad ez az egész.

És a szavak közti csend félelmesebb lesz és sokkal, de sokkal erősebb, mert azt nem tudja majd megregulázni a Szalai Annamária sem.

Nem most volt, hanem már három évtizede is annak, de nagyon jól emlékszem, hogy mennyire utáltuk azt, aki az óvodaudvaron vagy a játszótéren hisztizve mindig úgy akarta alakítani a játékszabályokat, hogy márpedig akkor is és csakazértis ő jöjjön ki belőle győztesen.

Hülye kis pöcsnek tartottuk az ilyet.

A Lex Borkaival, a Lex Járaival, a Lex Szásszal, a visszamenőleges hatállyal, az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésével meg most a Költségvetési Tanács munkatársainak a kirúgása kapcsán A munka törvénykönyvének a módosításával a kormány és a komplett Fidesz-frakció is az.

Hülye kis pöcsök gyülekezete.

Hülye kis pöcsöké, akikkel nem érdemes demokráciát játszani.

Az ilyen kis hülye pöcsöket viszont a következő választásokig úgyis kiutálják a játszótérről.

Orbán Viktor - már persze ha van mersze - ne a nyugdíjasoknak írjon levelet a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítása kapcsán. Ha van elég vér a pucájában, írjon inkább levelet az aktívan dolgozó és járulékfizető magán-nyugdíjpénztári tagoknak, és az ő véleményüket kérje ki az intézkedésekről. Azt hiszem, a válaszokat nem tenné közzé a következő gyűjteményes kötetében...

De Orbán Viktor a jelek szerint egyszerűen nem szeretne tudomást venni az övével ellentétes véleményekről. Mert például így kényelmesebb. Sokkal inkább a Nemzeti Együttműködés jegyében, a már unalomig ismételgetett csúsztatásokkal szeretne finom ellentétet gerjeszteni a járulékfizetők és a nyugdíjasok között. Pedig ez az egész államosítás, ez bizony alapvetően nem a mai nyugdíjasok nyugdíjának a biztonságáról szól, hanem arról, hogy a mostani dolgozó járulékfizetőknek vajon húsz vagy harminc év múlva lesz-e tisztességes nyugdíjuk. Erről persze nem ír a miniszterelnök. Cinikus, na.

Apropó, cinizmus. Ez az, ami engem az elmúlt hónapokban a leginkább zavar. Egyszerűen bántja a fülemet, annyira fals az egész. Orbán Viktor, Lázár János, Szijjártó Péter, a kormányszóvivő asszony és a többiek ipari volumenű cinizmusa egyszerűen felháborító. Mert ez nem az a fajta cinizmus, mint ami például Sir Humphrey Appleby-t jellemezte, aki minden cinizmusával együtt, a maga kellő öniróniájával végtelenül bölcs is volt.

A Fidesz-féle cinizmusban ugyanis nincsen semmi bölcs és nincsen semmi szimpatikus. Ez a cinizmus arcátlan és arcpirító is egyben. Ez a cinizmus nem öniróniával, hanem valami elképesztő kivagyisággal párosul, és nem szól másról, mint hogy mindenki más le van ejtve. Elvégre a Nemzeti Együttműködés jegyében ki nem szarja le, hogy mások mit gondolnak, ha éppen mást gondolnak, mint amit a kormány szeretne?! Erről szól most ez a nyugdíjaslevél is.

És a legnagyobb baj az, hogy ez az elképesztő cinizmus ma már nem csak a kormányzati kommunikációt jellezmi. Ez folyik a kereskedelmi tévékből is. Mert pontosan ugyanilyen arcátlan cinizmus volt, amikor a visszatérő Stohl András a "Rossz vagyok, de használható" refrénnel nyitott a Való világban. És ugyanilyen arcpirító cinizmus az is, hogy a Megasztár műsorvezetője, Liptai Claudia a szombati műsorban tragikus arckifejezéssel, élő, egyenes adásban bejelenti, hogy ugye a vörösiszap-katasztrófában egy csomó ház összedőlt Kolontáron, emberek haltak meg vagy maradtak fedél nélkül, ezért a Megasztár stábja örökbefogadott egy kolontári kiskutyát... Hát basszus. Persze az is lehet, hogy ez utóbbi nem egyszerűen csak cinizmus, hanem mindehhez még kapitális bunkóság is.

Attól tartok, hogy nagyon nem vezet az jóra, ha ez a cinizmus általánossá válik, ha ez lesz a követendő minta. Mert ahol cinizmus van, ott cinizmus van. És ahol cinizmus van, ott nincs szolidaritás, ott nincs egészséges társadalom, ott nincs se nemzeti, se másmilyen együttműködés.

És a cinikus Magyarország nem egy élhető Magyarország.

Ötödjére sem sikerült érvényes és eredményes közbeszerzési eljárást lebonyolítania a Debreceni Önkormányzatnak a város új villamosainak beszerzésére. Szerintem Kósa Lajos sürgősséggel adjon be egy képviselői indítványt a Közbeszerzési Döntőbizottság megszüntetésére, és akkor végre biztosan menni fog a dolog...

Napról napra erősödik bennem az az egészen kellemetlen érzés, hogy tulajdonképpen egy irgalmatlanul nagy svindli elszenvedői vagyunk. A Fidesz nevű hatalomtechnikai képződmény - nemrég hallottam, találó definíció - ugyanis a hatalomért, a poén kedvéért vagy ki tudja miért, de szemérmetlen módon úgy és annyiszor ver át itt mindenkit, ahogyan és ahányszor csak akar.

Vagy legalábbis azt hiszi. Merthogy itt ténylegesen szervezett butítás folyik, ipari volumenben. De hülye azért nem vagyok.

Vegyünk most két konkrét példát. Csak úgy megkérdezném, hogy most akkor hogy is van az, hogy a magánnyugdíj-vagyonok államosítása kapcsán konkrétan azon megy a vita bő két hete, hogy kelljen-e adót fizetni a reálhozam után vagy sem, amikor az egész államosítás - tudom, Matolcsyné férje szerint egy konzervatív párt olyat nem is csinál, ám mivel ez akkor is az, tehát ha jól értem, akkor a Fidesz nem konzervatív párt, bár már ebben az értelmezésben sem vagyok biztos, meg persze az ellenkezőjében sem -, szóval az egész abból indult ki, hogy itten súlyos vagyonvesztés történt, súlyos buktában van az egyszeri pénztártag és meg kell védeni őtetet. Mindehhez pedig vettek egy buta szőkét (félreértés ne essék, a szőkékkel alapvetően semmi bajom: Mrs. Knight is szőke, és ő speciel okos is meg gyönyörű is), akinek halvány lövése sincs az egészről, éppen ezért mindenféle belső kételyek nélkül képes nyomni sületlen mantrát.

Szóval visszakanyarodva a lényeghez, lassan mondom, hogy mindenki megértse: a magán-nyugdíjpénztári megtakarításoknál súlyos vagyonvesztés történt, ezért meg kell védeni a nyugdíjakat, az állami rendszerbe való áttérés kapcsán pedig - a dolgok legrissebb állása szerint - nem kell adózni a reálhozamok, vagyis a keletkezett nyereség után... Tetszenek érteni: súlyos veszteség és nyereség egyszerre! És mindezt még ünnepélyes keretek közt politikai nyilatkozatban is rögzítik! Elakad a lélegzetem. Még aztán megadták a módját!

Na meg elképzelem a telekommunikácós cégek pénzügyi igazgatóinak - meg persze a tulajdonosainak - az ábrázatát, amikor azt olvassák a hírekben, hogy a kormány már az idén elosztogatja a telekommunikációs cégek különadójából befolyó milliárdokat, mert mindez lazán belefér a jövő évi hiánycélba.

Ezt is lassan mondom, hogy tessenek érteni: a válságra tekintettel 61 milliárd forint rendkívüli különadót vetett ki a kormány a távközlési cégekre, mondván, hogy ennélkül nem lesz tartható a jövő évi költségvetési hiánycél. Most pedig egy laza és pofátlan döntéssel elköltheti a kormány ezt a pénzt, mert enéklül is bőven teljesül a jövő évi hiánycél. Vagyis indokolatlan volt a válságadó kivetése és a távközlési cégek megsarcolása. Basszus. Vajon mit gondolnak a nemzetközi befektetők a magyar kormányról? Sok jót nem, attól tartok.

Apropó, nemzetközi befektetők... Szerintem jobb lenne, Kósa Lajos pénzpiaci ügyekben inkább hallgatna, mert ha megszólal, az általában több ezer forintjába fáj a svájci frankos hiteleket törlesztő családoknak, és néhány milliárdjába az ugyancsak külföldi hiteleket törlesztő költségvetésnek. Mondjuk azt nem értem, hogy ezek a marha hitelminősítők, meg ez a tökfej Európai Bizottság és az a barom IMF miért nem képesek megérteni a Matolcsyné férje-féle gazdaságpolitika forradalmi leglényegét és egyetlen üdvözítő voltát. Lassan ott tartunk, hogy az egész világ megőrült, az angol költségvetési tanács elnökétől az Európai Unión és az IMF-en át a hitelminősítőkig, csak Matolcsyné férje meg a Főnök a normális. Bár ugye azt mondják, hogy széllel szemben pössenteni nem éppen kifizetődő. Csak a baj az, hogy a szél nem Viktorékra, hanem ránk hordja vissza az egészet.

Azért arra kíváncsi leszek majd és már előre röhögök, hogy az Európai Bizottság apparátusa - merthogy édes a bosszú - a minapi beszólásáért hogyan fingatja majd meg a jövő év első felében az uniós pénzügyminiszterek tanácsát elnöklő magyar minisztert. Azt hiszem, fog izzadni szegény Matolcsyné férje, merthogy egyébként rá lesz utalva rendesen a bizottság "hiteltelen" apparátusára...

De azt mondom: úgy kell neki. Amilyen böszme, megérdelmi.

Feltételezem, hogy ha egy kicsit is utánaszámoltak, a civil szervezetek nem igazán tapsoltak a 2011-es adóváltozásoknak. Mindenesetre nem lennék meglepve, ha a Nemzeti Együttműködés jegyében a kormány megszüntetné az egyszázalékosdit...

A személyi jövedelemadóból néhány éve már kétszer egy százalékot ajánlhatnak fel az adózók, az első egy százalékot civil szervezeteknek, a második egy százalékot pedig az egyházaknak ajánlhatják fel, vagy e második egy százalékot olyan fontos célokra is juttathatják, mint a tehetséggondozás vagy éppen a parlagfű elleni küzdelem. Aki nem tesz ilyen felajánlást, annak a kétszer egy százaléka az államkasszát gyarapítja.

Én most az első egy százalékról, vagyis a civil szervezetek támogatásáról szeretnék szólni.

Nem kis összegről van szó, az APEH adatai szerint idén több mint 30 ezer civil szervezet vagy alapítvány összesen 9,8 milliárd forinton osztozhatott (az egyházaknak egyébként összesen 5,2 milliárd forint jutott). Ami különösen jó ebben a forrásban, hogy működésre, rezsire költhető, ilyesmire ugyanis a különböző pályázatokon meglehetősen nehezen juthatnak forráshoz a civil szervezetek. Talán csak a Nemzeti Civil Alap működési pályázata van erre, de ahogyan a dakota közmondás tartja: sok az eszkimó és kevés a fóka...

Szóval a magyarországi civil szervezetek működésében - nagyságrendjét és felhasználhatóságát tekintve egyaránt - jelentős forrás a személyi jövedelemadó egy százalékából származó bevétel.

Namármost jövőre számottevően csökken a költségvetésben a személyi jövedelemadóból származó bevétel. A költségvetési törvényjavaslat indoklásában a következő szerepel: "A költségvetés számára 2011-ben is a második legnagyobb bevételi forrás a személyi jövedelemadóból származó 1359 milliárd forint, amely a GDP 4,8%-át teszi ki. A tervezett adóbevétel 522,1 milliárd forinttal, 27,8%-kal alacsonyabb az előző évi költségvetési törvény által előirányzott összegnél, melyből az adóváltozások bevételcsökkentő hatása 314,2 milliárd forintot jelent." (Ebből egyébként a két legjelentősebb tétel az összevont adóalapnál alkalmazott adómérték 16%-ra állítása - de facto a magasabb jövedelműek felső adókulcsának megszünetése, s így a jól keresők személyi jövedelemadójának a számottevő csökkentése -, ami 147 milliárd mínuszt jelent, valamint a családi adókedvezmény átalakítása, ami 145 milliárd forintos szja-bevételi csökkenést okoz.)

A személyi jövedelemadó csökkenésével párhuzamosan - egyszerű matematika - értelemszerűen csökken a civil szférának felajánlható egy százalék teljes összege is. Vagyis bizonyára jóval kisebb lesz a civil torta jövőre.

Egyébként meg látva, hogy a kormány milyen rendkívül komolyan veszi a civil szférát a jogalkotási folyamatban egyébként kötelező társadalmi egyeztetésben, mind pedig például a különböző hatósági eljárások során, a magam részéről egyáltalán nem lennék meglepve, ha a Nemzeti Együttműködés jegyében hamarosan döntés születne arról, hogy megszüntetik ezt az egész egyszázalékos felajánlósdit. Ennek természetszerűleg mindjárt három indoka is lenne.

Egyrészt nehogy már a Nemzeti Együttműködés Kormánya szerint arra méltatlan civil szervezetek is részesüljenek az emberek adójából.

Másrészt mivel a kormány az embereket képviseli, így tökéletesen el tudja dönteni, hogy  melyek azok a civil szervezetek, amelyeknek az emberek pénzt adnának, így a jövőben inkább el is dönti majd helyettük, hogy kik az arra érdemesek.

Harmadsorban pedig az egy százalékos felajánlás sajnos már nem fér rá a söralátétre...