Most már türelmetlen vagyok. És a svájci frank árfolyamát látva egyre türelmetlenebb. Ezt persze önmagában ki nem szarja le... Viszont a jelek és az árfolyamok szerint a nemzetközi pénz- és tőkepiacok szereplői is egyre türelmetlenebbek Orbán Viktor kormányával szemben.

A forintárfolyam alakulása persze külső, tőlünk független tényezőktől - például a román válságkezeléstől vagy a svájci jegybank árfolyampolitikájától - is függ, de azért jórészt a türelmetlenség fokmérője. Nem az én türelmetlenségemé, hanem az ország működését finanszírozó nemzetközi pénzpiaci szereplők türelmetlenségéé. És lehet persze ideig-óráig ujjal mutogatni a külső tényezőkre, de az ország csődkockázati felárárának megugrását nehéz másra kenni. Most már türelmetlenül, sürgősen és határozottan határozottságot várnak a kormánytól a piacok.

A határozottság persze részint megvan, olykor mintha túl is tengene a kormányzó erőkben, legalábbis amikor a pozíciószerzésről és a személycserékről van szó. Pillanatok alatt váltanak le APEH-elnököt, PSZÁF-elnököt, szokatlanul rövid idő alatt választanak köztársasági elnököt, és - mondhatni - zökkentőmentesen és ipari mértékben mennek a személycserék az állami cégek élén meg a nagyköveti posztokon.

Ugyanakkor a kormányzás, az igazi kormányzás határozottsága mégis mintha hiányozna ebből a kormányból. Egyre jobban érezni azt, hogy túl azon, hogy a szocikat és a szocik embereit kipenderítették, amint és ahonnan lehetett, az égvilágon semmi nem lett jobb. És úgy tűnik, nem is történik semmi, amitől jobb lehetne.

Nagy árat fizettünk érted, Szabadság!
Drágább lett a lánc...
A forradalom rajtunk nem segít, vége már.
Elmaradt a nagy ünnep...
(Beatrice)

Jó, tudom én, hogy nyár van meg focivébé, de mégiscsak három teljes hét telt el a 29 pont bejelentése óta. És bár a 29 pontot alapvetően kedvezően fogadták a piacok, meg a hazai és a külföldi elemzők - tegyük hozzá: leginkább azért, mert az azt megelőző hetek parttalan ötletelése és hajmeresztő nyilatkozatai után végre érdemi kormányzásra utaló jeleket lehetett felfedezni benne -, de már akkor is jelezték, hogy az irány alapvetően jó, csak hiányoznak a részletek.

Azok a fránya részletek.

És az a baj, hogy az elmúlt napokban ráadásul másról se hallani, mint hogy a tervezett kormányzati intézkedések közül több is az uniós jogba ütközik, tehát az adott formában kivitelezhetetlen. Mindeközben arról is hallani, hogy miközben a bejelentések szerint szigorú bértömeggazdálkodásra és megszorításokra készül a kormány a közszférában - vért, verítéket és könnyeket ígér a köztisztviselőknek -, addig egy másik intézkedéssel feloldotta az előző kormány által elrendelt létszámstoppot. Arról már nem is szólva, hogy bort iszik a vizet prédikál a kabinet, amikor a hírek szerint finom költségvetési trükközéssel bővítené a mozgásterét és csökkentené a büdzsé átláthatóságát. Az ilyesmit pedig nagyon nem szívlelik a pénz- és tőkepiacok szereplői.

Nagyon nem kedvez a nemzetközi pénzpiaci hangulat és környezet a kormánynak - ezt készséggel aláírom. De éppen ezért kellene gyors és határozott lépéseket tenni. Nem csak bejelenteni, hanem tenni is. Mindkettő szitokszó a Fidesz-kánonban, de kimondom akkor is: igen, reformokat és megszorításokat. Nem elég, egyre inkább nem elég azt mondani, hogy majd megteremtjük a törvényi feltételeit a majdan megtenni szándékozott lépéseknek. Most már magukra a konkrét és kézzelfogható lépésekre van szükség.

Olyan miniszterelnökünk volt már, aki nap mint nap újabb és újabb intézkedéseket, sőt: intézkedéscsomagokat jelentett be, dübörgött benne a reformhevület, aztán lám, mire mentünk vele. És bizony igaza volt a Fidesznek, amikor ezt a píárkormányzást kritizálta. Néhány hete idéztem egy részletet a Yes, Prime Ministerből - akkor éppen a gyurcsányi érára vonatkoztatva. Most megteszem megint. Mert megint egyre aktuálisabbnak hat.

- Meglehetősen különös. Azt írják az újságok, hogy a kormányzásom csak üres locsogás, csak dumálunk, miközben valójában nem történik semmi. De ez egyszerűen nem igaz! Hiszen másról sem beszélek, mint hogy számos reform van készülőben, hogy megígértük, hogy nagyszabású irányváltást hajtunk végre, meg óriási terveken dolgozunk, teljesen új kormányzati filozófiát fejlesztünk ki, és hogy alapvető változásokat tervezünk a társadalom összetételében és országunk geopolitikai viszonyaiban.
Bernard együttérzően bólogatott. Teljes mértékben egyetértett velem. - Szóval akkor most mi is történik valójában? - kérdezte.
- Nyilvánvalóan semmi! Legalábbis egyelőre! - Az igazat megvallva magam is türelmetlen voltam. De végül is ezekhez a dolgokhoz idő kell. Rómát sem egy nap alatt építették fel.
(Yes, Prime Minister)

A forintárfolyammal és az országkockázati felár megugrásával most már a piacok is nagyon komolyan jeleznek: ideje lenne elkezdeni érdemben, komolyan és felelősen kormányozni. Határozott intézkedéseket hozni - és nem csak bejelenteni - az ország hitelessége és többek között a devizahitelesek érdekében. Mert fogy a pénz- és tőkepiaci szereplők türelme, és ilyen árfolyamok mellett fogy a devizahiteles választóké is.

Uniós jogba ütközhet a devizahitelek korlátozása. Is. Nem is értem, hogy miért nem lepődök meg ezen... Az orbáni 29 pontban lassan alig van olyan tervezett intézkedés, amely ne menne szembe az európai uniós joggal - s éppen ezért ami úgy, ahogyan kinyilatkoztatott, konkrétan megvalósíthatatlan.

A minap posztoltam egyet erről Szándékos kezezés címmel - így most nem részletezném, hogy milyen elképesztő mértékben van eltévedve a kormány a gazdaságpolitikai mozgástere méretét illetően. Lehet persze nemzeti hevülettől dagadó, büszke magyar szívvel szidni az Európai Uniót, meg a fafejű, kockafejű, sőt: fakockafejű brüsszeli bürokratákat - de nem érdemes. Tagjai vagyunk egy klubnak, amelynek a szabályai így ránk is vonatkoznak. A megoldás pedig nem az, hogy semmibe vesszük a szabályokat, hanem hogy értelmes javaslatokat teszünk azok megváltoztatására. De erről már írtam volt.

Nem mennék bele ezúttal abba sem, hogy a devizahitelezés korlátozása milyen módon sérti a "négy szabadság" egyikét, konkrétan a tőke szabad áramlását. Egy olyan uniós alapjogot, amelyben sem Brüsszel, sem az Európai Bíróság nem ismer pardont. Még a Fidesz parádés kétharmada, háromharmada és Pali bácsi négyharmada kedvéért sem.

Szólnék viszont magáról a tervezett intézkedés értelméről, pontosabban értelmetlenségéről.

Vitán felül áll, hogy a devizahitelek állománya komoly kockázatot - nem csak pénzügyi és bankrendszerbeli, de szociális kockázatot is - jelent a magyar gazdaságban. Sokezer család adósodott el főleg svájci frankban az elmúlt években, hitelből költve lakásra, autóra. Az árfolyam alakulása pedig - nem, most csak azért sem kezdek el kósázni meg szijjártózni - sokezer család számára növelte meg számottevően, már a megélhetést veszélyeztetve a törlesztőrészleteket. Az esetlegesen tömegesen bedőlő hitelek pedig e családok otthonait és hozzá a bankrendszer egészének stabilitását veszélyeztetik.

Nagyon nem jól van ez úgy, ahogy van.

Lehet keresni a felelősöket, offshore-lovagozással fűszerezve mutogatni a Magyar Nemzeti Bankra vagy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére, hogy miért nem tetszettek hangosabban kiabálni a devizahitelezés kockázatairól. Lehet gyurcsányozni is egy egészségeset, mondván, hogy az előző kormány és az előző parlament a hibás, amiért nem szabott gátat a devizahitelezés eszméletlen felfutásának. De lehet szidni a bankokat meg az ingatlanforgalmazó cégek hitelügyintézőit, hiteltanácsadóit, amiért még csak fel sem ajánlották választási lehetőségként a svájci frankos helyett a forintalapú hiteleket. De lehet szidni az egész konzumerizmust, a fogyasztás szentségére épülő társadalmat, az összmagyar felelőtlenséget, az egyszer élünk és a "pénzemet én máma mind elmulatom" kivagyiságát. A magyarok tömege gondolkodott úgy, hogy közben megfogadta Mark Twain klasszikus mondását: "jövőre nem akarok többet költeni, mint a jövedelmem, még ha ehhez kölcsön is kell kérnem."

Az egymásra mutogatás viszont - hogy úgy mondjam - szart se ér. Senkin és semmit nem segít.

Mint ahogyan semmit sem ér és semmit sem segít Orbán Viktor 26. pontja, amely szerint a jövőben csak forintban lehetne jelzáloghitelt felvenni Magyarországon.

A pénzügyi-gazdasági válság és a Bajnai-kormány már megtette ebben az ügyben, amit lehetett. Nem tudom, mit akar korlátozni még Orbán Viktor, amikor amúgy is sorra állnak le a deviztahitelezéssel a magyar bankok, és az előző kormány által meghozott szigorítások miatt úgyis csak azok vehetnek már fel hiteleket, akiknek kellő erejük is van azokat törleszteni. Lassan igaz lesz Bob Hope amerikai komikus szállóigéje Magyarországon: "A bank egy olyan hely, ahol pénzt adnak neked kölcsön, amennyiben bebizonyítod, hogy nincs rá szükséged."

Nem a jövőbeni devizahitelezést kellene korlátozni: azt korlátozza magától a piac, meg az elmúlt hónapok történései bizonyára némi önmérsékletre is megtanították a magyarokat - a kockázatokat látva ma már mindenki kétszer meggondolja, hogy vegyen-e fel hiteleket.

Kellene viszont valamit kezdeni a meglévő devitahitelekkel és a meglévő kockázatokkal. Nem forintosítani, hanem a szociális szempontokat is figyelembe véve kezelni ezeket a kockázatokat. Segíteni a bajba jutott családoknak. Erről viszont - Matolcsy György hajmeresztő handabandázása óta - mostanáig gyakorlatilag nem lehetett hallani semmi érdemlegeset. Mondjuk addig se.

Pedig enélkül Orbán Viktor 26. pontja csak duma. Nem csupán üres, de tartalmatlan ígéret is. Meg eső után köpönyeg. Píárintézkedés. Profánabbul: csak pofon a szarnak.

*   *   *

Ápdéjt! Hír van a bajba jutott devizahitelesek megsegítéséről. Az Index információi szerint az IMF-hitel fel nem használt keretéből és banki alapokból jönne össze ehhez a szükséges pénz. Mindenesetre kíváncsian várjuk a részleteket!

"Ez az igazság, ami ellen
minden erőmmel küzdeni szándékozom!"
Jim Hacker miniszterelnök a feleségének

Vicces és meglepően őszinte, elképesztő és olykor dermesztően zavaros elszólások tarkították az elmúlt napokban a köztársasági elnök megválasztását megelőző színes, szélesvásznú politikai vígjátékot. Hogy melyik elszólás nemesül utóbb örökérvényű szállóigévé, azt az idő és a történelem megítéli majd. De szórakozni mindenesetre már most is jól lehet mindezen. Elvégre sírva vigad a magyar...

A köztársasági elnök a „törvények fölött megalkuvás nélkül uralkodik" - kezdte a Fidesz-frakció előtti bemutatkozását mindenki Pali bácsija. És ez a félmondat két szempontból is szöget üthet a figyelmes olvasó fejébe. Egyrészt a "törvények fölött" szókapcsolaton az országgyűlési képviselők és úgy a teljes magyar politikum tevékenysége kapcsán már meg se lepődnénk, de egy leendő köztársasági elnöktől, a törvényesség és az alkotmányosság leendő őrétől ez mégiscsak meghökkentő. Másodsorban az "uralkodik" ige használata azért egy kicsit furcsa. Persze tudjuk jól, hogy Schmitt Pali bácsinak személyes jóbarátja a spanyol király, és ugye királyok így, egymás közt... De azért szólhatott volna valaki Pali bácsinak, hogy momentán nem alkotmányos monarchia vagyunk, és hogy őtet kedden nem koronázzák meg, sőt még csak pajzsra sem emelik.

"Az embereknek érezniük kell, hogy az első számú ember őértük van" - mondta Pali bácsi, csak hogy kétségünk se maradjon őkiválósága felől. Kiváló a kiválók és első az elsők közt, él és uralkodik, mindörökkön örökké. Jajj.

Megtudtuk azt is, hogy Pali bácsi nem a gátja, hanem a motorja lesz a törvényalkotásnak. Nos, hogy a motor e szövegösszefüggésben mit jelenthet, azt nem tudom, talán a Harley-ja járhatott a fejében, mert az Alkotmány szerint ugyan a köztársasági elnök nyújthat be törvényjavaslatokat a Parlamentnek, de erre azért eleddig nem nagyon volt példa. De még az is lehet, hogy majd most lesz: első intézkedésként nyilván törvénybe iktattatja kötelező jelleggel a tévétornát...

Pali bácsi érdekesen pozícionálta magát az elkövetkező évekre. Mint mondta: ő lesz a „legfőbb hadúr és a legfőbb nagykövet". Höhöhö. Az oké, hogy az Alkotmány szerint a köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka, na de hogy legfőbb hadúr? Kíváncsi vagyok, hogy a pallosjoggal vagy még inkább az első éjszaka jogával mikor kíván élni... Ha már egyszer uralkodik...

"A fiatalok sms-eznek, tévéznek, interneteznek, zajos helyekre járnak, nem olvasnak, és így elvesznek a szép szavak" - mondta Pali bácsi, már-már dévényi tibori magasságokba emelve önnönmagát. Mondjuk legalább annyira vicces figura tud lenni, elég az hozzá. És láthatóan halvány fogalma sincs az internet gazdagságáról a köztársaság leendő elnökének. Kíváncsi vagyok, mikor indul a Facebookon civil kezdeményezés Dévényi For President címmel...

Apropó, civil kezdeményezés... "Mi is egy nagy civil szervezet vagyunk" - mondta úgy kollektíve a parlamentre az elnökjelölt, akinek a jelek szerint a civil szféra mibenlétéről sincs halvány fogalma. Meg úgy egyáltalán arról sem, hogy hogyan működik az állam.

Azért a pontot az i-re vagy a méginkább habot a tortára a Fidesz frakcióvezetője, Lázár János tette fel az Estében, két olyan kiválóan összerakott mondatával, hogy csak na. És a vicces az egészben az, hogy Lázár János őszinte és önkritikus helyzetértékelésével, mondhatni: beismerő vallomásával messzemenőkig egyet is lehet érteni.

"Fontos dolognak tartom, hogy az embereknek adjunk valamiféle reményt, hogy létezik egy olyan közéleti szereplő, aki a munkáját és az elkötelezettségét nekik rendeli alá" - mondta a frakcióvezető, nem sokkal később hozzátéve, hogy "nagyon sok ember vágyik arra, hogy végre a sok hazug politikus között legyen egyvalaki, egy közjogi méltóság, aki az ő oldalukra áll (...) és valahogy az ő érdekeiket próbálja képviselni."

Azt tudtuk ugyan, hiszen hallottuk a Szijjártó-Kósa-Orbán csatársortól ezerszer, hogy a szocialisták között ilyen politikus nem volt. Lázár Jánostól pedig most már azt is tudjuk, hogy a Fidesz soraiban sem.

Nem is tudom, melyik a szomorúbb: ha nem érti, vagy ha nem akarja érteni az Európai Unió játékszabályait a Fidesz-vezette kormány. Pedig egyszerű ez, mint a foci: kézzel nem szabad a labdához érni...

Kezdődött az egész az össznépi csontvázazással, meg a hiánycél emelésére tett kontár kísérlettel - aztán végül mégiscsak az lett, amit az Európai Unió akart. A magyar kormánynak pedig, ha belegebed is, tartania kell a 3,8 százalékot. A radikális és azonnali adócsökkentés ígéretének pedig lőttek.

Aztán jött a fennhangon és nagy nyilvánosság előtt elkövetett offshore-lovagozás és a Simor András jegybankelnök fizetésének csökkentésére irányuló kormányzati szándék. Függetlenül attól, hogy sokalljuk-e a jegybankelnök fizetését, ez utóbbit az Európai Központi Bank értékelheti könnyedén - és tegyük hozzá: talán nem is alaptalanul - úgy, hogy a magyar jegybank függetlenségét sértő intézkedés lenne. Arra pedig Frankfurtban és Brüsszelben is nagyon érzékenyek, éppen ezért kétséges, hogy hozzájárulnak-e mindehhez.

Az elmúlt napokban nem tapsikolt az új magyar médiaszabályozásnak az Európa 30 országában több mint 250 ezer újságírót képviselő Európai Újságírók Szövetsége. A brüsszeli szervezet szerint a a tervezet "nem felel meg a pluralizmus és a sokféleség európai normáinak", és "az órát azokba az időkbe állítaná vissza, amikor Magyarország kommunista uralom alatt és a média állami ellenőrzésének árnyékában élt". Bizonyára nem véletlenül módosítja immár a módosító indítvány módosításának a módosítását is a Cser-Palkovics és Rogán alkotta narancsmezes csatárduó.

De kiderült az is, hogy bizonyos uniós szabályok miatt a pálinkafőzés liberalizációja és alkotmányosan alapvető állampolgári joggá tétele sem pontosan úgy lesz, ahogyan az bejelentetett. Sőt: még a bérfőzés jövedéki adója sem feltétlenül szüntethető meg úgy, ahogyan a Fidesz szeretné. Meg ahogyan ígérte. 

És azon már meg se lepődik a zember, hogy uniós szabályokba ütközik az Európa élelmiszer-hulladéka beáramlásának megakadályozását célzó kormányzati szándék is...

Arról már nem is szólva, hogy az uniós források azonnali és radikális átcsoportosítása sem megy brüsszeli jóváhagyás nélkül - az Európai Bizottság pedig korántsem biztos, hogy örömtáncot lejt egy ilyen kezdeményezésnek.

Mindemellett pedig az uniós szabályok szempontjából - ha nem is a törvény betűjét, de a törvény szellemét tekintve - meglehetősen neccesnek tűnik a köztisztviselők indoklás nélküli elbocsátását lehetővé tévő törvénymódosítás is.

Mint ahogyan nem éppen tűnik harmonikusnak az EU-szabályozással a minap bejelentett, új sporttámogatási rendszer sem...

És lassan nem is tudom, hogy marad-e olyan kormányzati ötlet, ami nem ütközik itt-ott uniós szabályokba.

Pedig nem olyan bonyolult ez. Igazából egyszerű, mint a foci.

Itt is vannak bizonyos szabályok, amelyeket be kell tartani, és e szabályok között lehet látványosan, de nagyképűsködve focizni, lehet egészpályás letámadásokkal operálni, lehet kreatívan és ötletesen építgetni a támadásokat, és lehet védekezésre beállva kibrusztolni is az ellenfelek rohamait.

És ugyan Maradona vagy legutóbb Henry óta tudjuk, hogy még ha szabálytalan is, olykor kézzel is lehet eredményesen játszani ezt a játékot. Csak nem biztos, hogy érdemes. Mert előbb-utóbb kiutálják a rendszeresen és szándékosan kezező játékosokat a pályáról.

Akkor meg aztán se eredmény, se játék. Csak duzzoghatunk magunknak a partvonalon túl.

Azért ismerjük el, hogy Pali bácsi biztosan jobb lesz a fegyveres erők főparancsnokának, legalábbis megjelenésében: volt sportolóként, egykori olimpikonként legalább katonás tartással végig tud majd menni a díszsorfal előtt. Úgy, ahogyan ez eddig egyetlen köztársasági elnökünknek sem sikerült igazán.

Másra végülis úgyse lesz jó.

Sokáig azt gondoltam: a magyar köztársasági elnök legyen gyenge elnök. Merthogy ilyen a politikai berendezkedésünk. Legyen egy mosolygós bácsi, esetleg néni, aki kedvesen integet az erkélyről, vagy szükség esetén kedélyesen trécsel egy fél órát az angol királynővel, meg kellő hazafisággal átitatott, de feltétlenül pozitív hangvételű ünnepi beszédek kíséretében átad olykor néhány felújított főteret szerte az országban.

Hát Sólyom László egyáltalán nem ilyen volt. Sólyom Lászlónak véleménye volt. El is mondta. Meg is lett az eredménye.

"Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd."
(Arany János: A walesi bárdok)

Pali bácsi viszont ilyen lesz. Gyenge elnök. Protokolméltóság. Pontosabban a jóisten mentse meg az országot attól, hogy más legyen, hogy ennél többet akarjon. Aligha menne neki.

- A (...) jogai nyilvánvalóak és széleskörűek. Például saját hivatali gépkocsija van sofőrrel, egy szép háza London belvárosában, óriási sajtója és mindehhez az élete végéig zsíros nyugdíja. Ugyan mi egyebet akarhat még - kérdeztem Bernardot.
- Azt hiszem, Nagy-Britanniát szeretné kormányozni - felelte.
- Azonnal le kell állítani! Ahhoz nem ért!
(Igenis, miniszter úr)

Pedig ha valamikor, akkor most kellene, pontosabban most kellett volna egy tökös... Bocsánat: erős köztársasági elnök. Egy alkotmányos őr. Egy ellensúly. Ha már az Alkotmánybíróság nem lesz az. Ha már az Állami Számvevőszék sem lesz az. Ha már a sajtó sem lesz az. Ha már senki nem lesz az.

Mert közben látjuk nap mint nap, hogy a győztes mindent visz.

Tarol és arat. Halomba, mint kereszt.

Pali bácsiból viszont tutira nem lesz velszi bárd.

Épül már a szép, új világ, a jobboldali kultúrpolitika jobboldali művekkel, díjakkal, ünnepekkel, lesz hozzá nemzeti sajtó is új médiaszabályozással, habnak a tortán! De szép is lesz, amikor Szalai Annamária és polgári... akarom mondani: baráti köre határozza meg a köztévé és a közrádió műsorstruktúráját! Naná, hogy száműznek onnan minden nyugati mételyt, az Isaura-fanoknak egyedül a Narancsvidék című brazil szappanopera marad meg. Főműsoridőben  a ViktorTV emlékezetes perceit ismétlik, Önök kérték! címmel az elmúlt évek Fidesz-nagygyűléseiből adnak válogatást, könnyűzenének pedig a vasárnapi istentisztelet - és benne Bölcskei püspök úr kedves, szívmelengető szavai - közvetítése után az újkori, sámános Edda lesz műsoron, olykor csipetnyi Ákossal fűszerezve.

És milyen szép is lesz, amikor személyes érintettség címén Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő ellenvezércikket ír majd a 168 Órába, többször is aláhúzva, hogy márpedig ő akkorsenem hülyegyerek. Bayer Zsoca meg hasonló oknál fogva a Népszava rendszeres kolumnistája lesz. Gyurcsány Ferenc ezzel szemben a Magyar Nemzetben és a Magyar Hírlapban publikálja majd egész oldalas ellenvízióit, az ATV Újságíróklubja pedig személyes érintettség címén szerdán esténként fix időpontban az Echo TV-n fejti majd ki értelmiségi párbeszédnek álcázva balos ellenvéleményét a hétfőn ugyanott elhangzott jobbos véleményekre válaszul.

És milyen szépek lesznek majd a hazai blogok! Amikor a Fideszfigyelőn és a Piroslapon a tegnapi poszttal azonos terjedelemben egy hatalmas OMG-t jelentet meg az aranyszájúnak is titulált Kovács Zoltán államtikár úr, megcsillagozva persze, azzal az apró megjegyzéssel, hogy nem arany az, hanem minimálisan is platina. Kósa Lajos pedig - úgyszintén személyes érintettség címén - hosszas és szokásosan zavaros ellenfejtegetésbe kezd Holdrablóéknál meg a Basahalmon, amolyan rendszeres vendégposztolóként arról, hogy Gogol igenis görög volt. Azért előre röhögök a kommenteken, amiket kap majd egy-egy vendégposztjáért a drága!

De nézzünk messzebbre a szép, új világba! Szinte látom magam előtt, amikor a meteorológiai szolgálat narancs riasztást ad ki az ország legnagyobb részére, amelyre válaszul a Fidesz sajtóosztálya valamennyi hazai meteorológiai honlapon öles betűkkel teszi közzé, hogy márpedig szerintük a vörös riasztás lenne a helyénvaló.

Vagy amikor az egyik gasztronómiai magazin étteremkritikáján felháborodva a Vakegér tulajdonosa öles betűkkel jelenteti meg a jövő hónapban, szigorúan ugyanott és azonos terjedelemben, hogy márpedig náluk igenis ehető a kelkáposzta-főzelék.

Szép lesz ez az új média és szép lesz ez az új közélet! Eddig is olyan volt, mint az óvódai homokozó, eztán meg ráadásul hülyegyerekekkel lesz tele. És reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió, a tévé, a nyomtatott meg az on-line média is mind azt kiabálja, hogy hülye, aki mondja!

Hát, ez sem úgy lesz, ahogyan bejelentették. De már meg se lepődik a zember, hiszen lassan hozzászokhatunk, hogy a Fidesz ígéreteinek csak a töredéke teljesül. Már ha egyáltalán. Most például a szabad pálinkafőzéshez való jogról bizonyosodott be, hogy azért egészen pontosan úgy nem fog menni, ahogyan az kész tényként bejelentetett. Vagy hogy úgy mondjam: kinyilatkoztatott.

"Kilencedik intézkedésként javasoljuk, hogy adjuk vissza az embereknek a szabad gyümölcspárlat-készítéshez való jogot" - jelentette ki a Parlamentben nem kis tapsot aratva a miniszterelnök. Ez ám a népszerű intézkedés! Ezt aztán kajálják a választók!

De Orbán Viktor - nem először - ezúttal is megfeledkezett arról az aprócska zavaró körülményről, amit Európai Uniónak hívnak. Ez pedig az EU soros elnöki tisztét fél év múlva betöltő tagállam miniszterelnökeként egyre kínosabb.

Mivel a szesz az Európai Unióban a legszigorúbban szabályozott jövedéki termékek közé tartozik, a házi pálinkalepárlás teljes liberalizációja gyakorlatilag elképzelhetetlen.

A Népszabadság információi szerint a miniszterelnöki bejelentésen alapuló, új szabályozás - egyébként nagyon helyesen - arról szól majd, hogy pálinkát a gyümölcsösgazda - és közülük is csak az igazoltan termőhellyel rendelkező termelő - kizárólag akkor állíthat elő  házilag a jövőben, ha rendelkezik ilyen irányú, elismert végzettséggel, vagy elvégez valamilyen szaktanfolyamot; ha lepárlóberendezését a megfelelő hivatalokban - várhatóan a vám- és pénzügyőrségnél, illetve az élelmiszer-ellenőrző hatóságnál - bejelenti, illetve engedélyezteti; a lepárlásról folyamatos nyilvántartást vezet, valamint a lefőzött mennyiséget az év végén bejelenti.

Khmmm... Azért ez messze nem ugyanaz, mint a miniszterelnök által már-már alkotmányos és alapvető állampolgári jogként aposztrofált, szabad gyümölcspárlat-készítéshez való jog. Pálinkafőzdét bizonyára eddig is alapíthatott az, aki a fentieknek megfelel...

A piac pedig a teljesítések arányában lassan beárazza a miniszterelnök ígéreteit.
 
 

A miniszterelnök italfogyasztási szokásait nem ismerem, de jó magyar emberként bizonyára ő is a pálinkát szereti, a mindenféle édes likőröket pedig nem sokba nézheti. Pedig legalább a franciák feketeribizli-likőrjét illene ismernie.

Az egyébként kiváló, Cassis de Dijon nevű krémlikőr ugyanis nem csak a francia gasztronómiában fontos. Meghatározó szerepe van az Európai Unió egészének működésében - és Orbán Viktor 27. pontjának megvalósthatatlanságában is.

Orbán Viktor huszonhetedik intézkedésként azt javasolta, hogy "vezessük be a másodlagos élelmiszer-vizsgálatot annak érdekében, hogy ezentúl ne áramolhasson be Európa élelmiszer-hulladéka akadálytalanul Magyarországra."

E pont tarthatatlansága már akkor szöget ütött a fejembe, de az elmúlt napokban sok más ügy kapott nagyobb figyelmet. Az Index most szentelt egy összeállítást a témának, úgyhogy nézzük meg, mi a gond a miniszterelnök gazdaságforradalmi vagy milyen programja 27. pontjával.

Az Európai Unió egységes belső piaca működésének egyik lényeges eleme az, hogy ha egy terméket - adott esetben egy élelmiszert - az egyik tagországban jogszerűen, az ottani élelmiszer-biztonsági, élelmiszer-egészségügyi szabályoknak megfelelően forgalomba hoznak, akkor az onnantól kezdve korlátozások nélkül, szabadon importálható más uniós tagországokba is.

Ez különösen így van az Európai Bíróság 1979-es döntése, az úgynevezett Cassis de Dijon-ügy óta - így jön a franciák kiváló likőrje a magyar miniszterelnök szavaihoz. Az ügy lényege az volt, hogy a nyugatnémet alkoholgyártók szerették volna betiltatni e francia likőr németországi importját arra hivatkozva, hogy annak alkoholtartalma nem érte el a német likőrökre vonatkozó német törvény által előírt minimumértéket. Az Európai Bíróság azonban nem fogadta el ezt az érvelést, és általános szabályként megállapította, hogy az egyik piacon jogszerűen forgalmazott termékek más EU-országokban is jogszerűen forgalmazhatók. Azóta nagyjából így működik az Európai Unió piaca.

Tehát amíg Magyarország uniós tagállam - mert azért legyünk realisták: mégsincs élet az EU-n kívül -, addig ha Orbán Viktor belegebed, akkor sem akadályozhatja meg Európa élelmiszer-szemetének behozatalát, már amennyire valóban szemétről van szó, és nem csupán a hazai termelők érdekeiről. Az például egy külön posztot megérne, hogy most akkor össz-társadalmi szinten jó-e nekünk, ha 110 forintért szlovák tejet is kaphatunk a bevásárlóközpontban, és nem csak 210-ért magyart...

De ha egyszer azt a szlovák tejet Szlovákiában már jogszerűen és a szlovák hatósági előírásoknak megfelelve piacra dobták, vagy ugyanezt tették Bulgáriában a csokoládával, Franciaországban a pástétomokkal, a lengyel sörrel és a spanyol naranccsal, akkor nincs az az Orbán Viktor, aki e termékeknek megálljt parancsolna Hegyeshalomnál. Az már más dolog, hogy nyilván szigorítani kellene az élelmiszerbiztonsági ellenőrzéseket - de ennek nem más uniós országok termékeire, hanem egészen egyszerűen a lejárt szavatosságú termékek átcimkézésére kellene koncentrálnia - függetlenül attól, hogy eredendően román, szlovák, német vagy magyar az áru.

Az mindenesetre elgondolkodtató, ha a miniszterelnök és a Fidesz think-tank-je valóban ennyire nincs tisztában az Európai Unió működésének alapelveivel, alig fél évvel az uniós soros elnökség előtt... Persze lehet, hogy ez a pont is csak amolyan "belföldnek szóló" és "hazai fogyasztásra szánt" bejelentés volt, ami valójában nem is komolyanveendő?

Mindenesetre érdemes lenne lehűteni e téren - is - a várakozásokat.

A Cassis de Dijon-t ugyanis jégkockákra töltve szervírozzák.

Non omne, quod licet, honestum est - vagyis nem minden tisztességes, ami szabad. Ez a latin bölcsesség (köszönet T.-nek) tökéletesen jellemzi a Fidesz tetteit. Mert kétség se férjen hozzá: semmi törvénytelenség nincs például abban, ahogyan köztársasági elnököt választ a kormányzó párt, vagy hogy egy fideszes országgyűlési képviselőt és megyei pártelnököt neveznek ki legfőbb számvevőnek.

De még ha törvénytelen lenne is - legfeljebb egy hétig lenne csak az.

A Fidesz ugyanis nem szolgája, hanem ura a törvényeknek. Nem a szándákait és a tetteit alakítja a törvényekhez, hanem a törvényeket alakítja a szándékaihoz. Természetesen a jogállamiság keretein belül, és a kétharmados felhatalmazással élve kétségkívül jogszerűen, ugyanakkor arrogánsan, erőből és feltétlenül erkölcstelenül.

Pedig ahogyan a latin mondás tartja: Legum idcirco servi sumus ut liberi esse possimus - vagyis a törvényeknek azért vagyunk a szolgái, hogy szabadok lehessünk. De mi lesz, mi van a szabadsággal akkor, ha a törvényeknek nem szolgái, hanem urai azok, akik kormányoznak?

Summum ius, summa iniuria - vagyis a legnagyobb jog a legnagyobb jogtalanság. Márpedig a Fidesz a lehető legnagyobb jogot kapta meg a parlamenti kétharmaddal. Ilyenkor kellene élnie a Moderata durant bölcsességével - az ugyanis nem jelent mást, mint hogy az önmérséklet megedzi az embert. De mint tapasztalhattuk: nyolc évnyi ellenzékiség után nem könnyű önmérsékletet tanúsítani. Ráadásul igaznak látszik bizonyulni egy újabb latin mondás is: Honores mutant mores, raro in meliores - vagyis a tisztségek megváltoztatják az erkölcsöket, de ritkán teszik jobbá.

Szinte látom magam előtt a Fidesz kemény magját, ahogyan latinul ötletelnek a színfalak mögött, és valamelyik főkommunikátor közbeszól: Mundus vult decipi, ergo decipiatur -  vagyis a világ azt akarja, hogy rászedjék, tehát szedjük rá! És sorra születnek az ígéreteknek, a szokásjognak, a politikai tisztességnek (ha ugyan létezik olyan) ellentmondó kormányzati döntések. Nemzeti együttműködés és nemzeti konzultáció nélkül, a többi parlamenti pártot és a társadalmi partnereket kihagyva. De nobis, sine nobis - vagyis rólunk, de nélkülünk.

És mindeközben cinikusan csak annyit mondanak: higgyék el kérem, hogy a Fidesz egy demokratikus párt.

Én viszont Szent Tamás szolgája vagyok.

Hiszem, ha látom.

"Mert aki hazudik, az csal,
Aki hazudik, az lop,
Hazudni, csalni csúnya dolog!"
(Beatrice: A 2000. év felé)

Igaza van Orbán Viktornak. Új rendszert kellene itt felépíteni, mert a régi a hazugságra épült. A baj csak az, hogy az ő rendszerének is a hazugság az alapja. Mint ahogy kisebb-nagyobb hazugságok és kényszer szülte rutincsalások szövetére épül az egész magyar társadalom.

Talán az az eredendő oka ennek, hogy máig nem sikerüt kibeszélni az átkos negyven év hazugságra épülő rendszerét.

Mert így szépen lassan, húsz év alatt egy újabb, hazugságra épülő rendszer épült fel. Mutyiország, csak hogy mást nem mondjak. Jobb ez persze, mint az előző negyven év, kétség sem férhet hozzá. Mint ahogy ahhoz sem, hogy legalább annyira hazug.

Mert hazudik itt mindenki. Kicsiben és nagyban. Ki háztáji szinten, ki ipari volumenben, de hazudik.

Hazudunk az adóhivatalnak a feketemunkával, a minimálbéres bejelentésekkel és csalunk a zsebből zsebbe csúsztatott feketepénzekkel. És hazudunk és csalunk az egészségügyben a paraszolvencia rendszerével, az orvosi köpeny zsebébe csúsztatott borítékokkal. És hazudunk és csalunk a regisztrációs adóval, a Nagy-Magyarország-matricás terepjárókon a szlovák rendszámmal. És hazudunk és csalunk a rokkantigazolvánnyal, meg a jogosítványba csúsztatott bankjegyekkel az okmányirodában és a közúti ellenőrzésnél. És hazudunk a gázszolgáltatónak és az áramszolgáltatónak a mérőórák megbuherálásával. És nyilvánvalóan hazudunk és csalunk reggel, éjjel meg este a közbeszerzésekben is...

Lehet ezeket persze leleménynek hívni vagy lehet arra hivatkozni, hogy valamiből, valahogyan élni kell. De ez ettől még nem lesz jobb, csak egyel több lesz a hazugság. És minderre persze mindannyian összekacsintunk.

Téved Orbán Viktor, amikor a társadalmi szerződés hiányát okolja a bajainkért. Létezett itt eddig is társadalmi szerződés, úgy hívják: NÖSSZMUHAR. A Nemzeti Összekacsintós Mutyizás Hazug Rendszere. És ennek a társadalmi szerződésnek a Fidesz is az egyik főszereplője volt.

"Mért kell engem folyton hülyének nézni?
A kétezredik év felé.
Mért kell engem folyton az orromnál vezetni?"
(Beatrice: A 2000. év felé)

Merthogy illúzióink ne legyenek: a mi példás és nagyszerű politikai elitünk is végighazudta legalább az elmúlt évtizedet. Például pártállástól függetlenül végighazudta ás végigmutyizta a pártfinanszírozást.

És ott volt Medgyessy Péter, aki teljesítette ugyan, amit a kampányban ígért - ennek a terhét nyőgi ma is az ország -, de hazudott abban, hogy a száznapos program terheit elbírja az ország. Ki ne emlékezne Uj Péter 2002. júliusi publicisztikájának örökbecsű soraira: "Jó napot kívánok! - hazudta Kovács László, alighogy belépett..."

És Gyurcsány Ferenc máig át nem látható intrikával jutott hatalomra, majd ezt a hatalmat - Őszöd óta tudjuk - 2006-ban csak hazugsággal volt képes megtartani.

És a Fidesz ellenzékben nyilvánvalóan végighazudta az elmúlt nyolc évet. Hazudott arról, hogy rosszabbul élünk, mint négy, majd nyolc éve, hazudott arról, hogy lehet egy harmadik út, hazudott arról, hogy az állam mindenható és mindent adó, és hazudott arról is, hogy itt kétharmaddal kolbászból lehet a kerítés. És persze mint kiderült, szinte semmi sem úgy lett, ahogyan ígérték, tehát ha úgy vesszük, Orbán Viktor - éppen az előző, hazug rendszer lebontásában főszereplő Orbán Viktor - is hazugsággal került hatalomra. Hát hová jutottunk, ha már ő is?!
 

"Nyomasztó az új rend, pedig már oly régi,
csak az a baj, hogy nem látom a végét.
Az elfecsérelt éveket ki venné számba,
A szarnak és a kárnak nincs gazdája!"
(Beatrice: A 2000. év felé)

És bizony belekezdett az új kormány is. Pontosabban szólva csak folytatta az elmúlt évek rutinjait. Hazudtak az elmúlt hetekben csontvázakról, hétszázalékos hiányról, és hazudtak kontárságból vagy készakarva államcsődközeli helyzetről, széles társadalmi bázison alapuló nemzeti együttműködésről, a kétharmaddal való vissza nem élésről vagy éppen hiányzó nyomtatókról is... És mindez csak az elmúlt két-három hét termése! Mi jöhet még ezután?

És máris mindannyian, háromharmadnyian összekacsinthatunk: hiszen eddig is így ment ez, akkor miért most lenne más.

Pedig nem jól van ez így. Tényleg kellene egyfajta rendszerváltás - nem politikai, hanem annál nagyobb és átfogóbb. Társadalmi szintű. De a Nemzeti Elkendőzés Rendszerével ez nem fog menni, azzal, így nem jutunk ötről a hatra. Legfeljebb a következő kampányban behazudjuk majd, és még az újság is megírja, hogy mennyivel jobb lett itt minden.

És megint olyan átkozottul időszerű lesz a klasszikus szovjet vicc csattanója: nem sétálni elvtársak, hanem olvasni!

Olvasom a tegnapi hírekben (L. Z.-nek köszönet a forrásért), hogy szép csöndben hatályon kívül helyezte a minisztériumi létszámstopról szóló határozatot a kormány, ezzel együtt a betöltetlen álláshelyek után eddig felhalmozott megtakarításokat felhasználhatják a tárcák. Legalábbis ez derül ki a Magyar Közlöny csütörtöki számából. A létszámstopot még a Bajnai-kormány vezette be tavaly nyáron, havi szinten egymilliárdos megtakarítását remélve az intézkedéstől. Az új kormány a létszámstop megszüntetése mellett most lehetővé tette a minisztériumoknak a felhalmozott pénz felhasználását a rendszeres és nem rendszeres személyi juttatásra, valamint azok járulékaira azzal a kiegészítéssel, hogy az összegről és a betöltetlen álláshelyek számáról beszámolót kell írniuk a közigazgatási és igazságügyi miniszternek.

Szörnyű ez a déjà vu.

Nem szeretnék összeesküvés-elméleteket gyártani - bár ha úgy nézzük, a mindennapi magyar politika vadabbnál vadabb összeesküvés-elméletek permanens láncolata -, de van egy olyan tippem, hogy ezeket az álláshelyeket most nem fogják betölteni - egyébként nagyon helyesen -, viszont a megtakarított összeget se használják majd fel álláshelyekre.

Amilyen csöndes volt a létszámstop megszüntetése, annál hangosabban lesz viszont az utóbbinak a kommunikációja - és nem arról fog szólni, hogy folytatjuk a Bajnai-kormány által megkezdett, takarékos létszámgazdálkodást. A most felszabadított, de továbbra is be nem töltendő álláshelyeket az Orbán-kormány a saját nettó megtakarításaként és a hatékony és takarékos létszámgazdálkodás első eredményeként lobogtatja majd meg. És az orbáni 29 pontban bejelentett köztisztviselői bérkeret-megtakarítás egy jó része kipipálva...

És hogy miért is déjà vu?

Hadd álljon itt egy rövid részlet az Igenis, miniszter úr című, örökbecsű klasszikusból.

Sir Humphrey szólalt meg: – Miniszter úr, ha befejeznénk a takarékossági kampányt és bezárnánk a Bürokráciaelhárító osztályt, nyomban kiadhatnánk egy sajtóközleményt, hogy nyolcszáz munkakört megszüntetett.

Nyilván jó előre gondosan kifundálta ezt az egészet mert e pillanatban előhúzott egy vékony dossziét a hóna alól. – Ha úgy gondolja, hogy egyetért ezzel a tervezettel...

Nem akartam elhinni, hogy létezik ilyen fokú pimaszság. Megszüntetünk nyolcszáz munkakört?

– De hiszen ezeket a munkaköröket senki sem töltötte be! – hebegtem. – Még senkit sem neveztünk ki ide!

– Annál nagyobb méretű a takarékosság! – válaszolt azonnal. – Megspóroltunk nyolcszáz fölösleges bérkifizetést is.

– De hát... – magyaráztam –, hiszen ez nem tiszta. Nem tisztességes, ez zsonglőrködés a számokkal, porhintés.

– Végül is a kormány sajtóközleményéről van szó! – jegyezte meg Humphrey.

Pályafutásom során volt már néhány cinikus politikussal dolgom, de az államtitkárnak ez a megjegyzése végképp felnyitotta a szemem. Elgyengülve bólintottam. Nem kétséges, ha el akarom kerülni a botrányt, amit a takarékosságot ellenőrző négyszáz ember alkalmazása okozna, le kell mondanom kedvenc Bürokráciaelhárító osztályom négyszáz emberéről is. (...)

Azonban egy igen fontos kérdés, az a kérdés, amely az egész földcsuszamlást elindította, teljes mértékben válasz nélkül maradt.

– Mégis, Humphrey – fordultam hozzá –, tulajdonképpen hogyan fogjuk karcsúsítani az apparátust?

Egy ideig csönd volt. Aztán megszólalt: – Nos... Azt hiszem, talán egykét kávéfőzőnőt nélkülözni tudnánk, miniszter úr.
 

Bizony mondom néktek: nincs új a Nap alatt.

Hanem azért ez a kétharmad, ez bizony könnyen elbizakodottá tehet. Fölényessé, hogy úgy mondjam. És akkor még finoman fogalmaztam.

Mert egyrészről az rendben van, ha a kétharmados parlamenti támogatottságú kormány határozottságot, tettrekészséget és cselekvőképességet mutat. Végül is egészen hülyén nézne ki, ha ilyen parlamenti többség mellett béna kacsaként viselkedne, vagy nemes egyszerűséggel tökölne és töketlenkedne is egyszerre a kormány.

De a határozottságnak is van határa, a tettrekészség pedig egy ponton túl erőszakosságnak és akarnokságnak hat. Vagy úgy is mondhatnánk: kontraproduktív.

Nem beszélnék ezúttal az összesen egyharmadnál is kisebb ellenzékkel szemben gyakorolható vagy gyakorlandó gesztusokról - ez utóbbit jog nem, legfeljebb a szokásjog írja elő, s erről részletes elemzést adott Török Gábor is. A politikai ellenfelek agyagba döngölését meg - lám, milyen a magyar közélet - el is várja a tábor. És a tábor szempontjából milyen hihetetlenül igaz a latin mondás: Vae Victis, Vivat Victor - azaz Jaj a legyőzötteknek, éljen Viktor... Akarom mondani: éljen a győztes.

Szólni kell viszont arról, hogy a parlamenten kívüli partnereket veszi semmibe a kormány.

Mert elég hülyén néz ki, hogy a miniszterelnök kész tényként bejelenti a 15 százalékos közalkalmazotti és köztisztviseli bér- vagy bértömeg vagy micsoda-csökkentést, miközben a szakszervezetek csak levegő után kapkodnak a meglepettségtől. És lehet persze utálni a bankokat, de elég hülyén hat az is, hogy a hírekből kelljen értesülniük a 200 milliárdos bankadó ötletéről.

Van az érdekegyeztetésnek egy többé-kevésbé működő, de legalábbis bejáratott rendszere. Ezt kétharmados parlamenti többséggel persze minden további nélkül figyelmen kívül lehet hagyni. Csak nem biztos, hogy érdemes. Mert így a kormány gyors döntései az erőből történő ötletelés minősített esetének tűnnek. Kétharmaddal, erőből persze ez is megtehető.

Az viszont a kormányt, a kormányprogramot és a miniszterelnököt is hiteltelenné teszi, ha minden második mondatában nemzeti együttműködésről beszélve valójában kész tények elé állítja a partnereit, és nyilvánvalóan ívben tesz az együttműködésre.

"A viták lényege nem a győzelem, hanem az előrehaladás" - mondta volt Joseph Joubert francia moralista, író. A vitákat éppen ezért nem kellene megspórolni. Mert a vitákban nem csak győzni, de meggyőzni is lehet. Partnereket szerezni és közös célokat találni. Erőből politizálás helyett erről kellene hogy szóljon a nemzeti együttműködés rendszere.

Azt kell mondjam: egy kicsit örülök is Tarlós István bejelentésének, miszerint az önkormányzati rendszer reformja leginkább 2014-ben lesz esedékes, ugyanis némileg hosszabb, megfontoltabb és komolyabb előkészítést igényel.

Így bár ez ügyben sem "azonnali nagy arányú" a változás, de így a végén talán még valami jó is kisülhet belőle - persze, ha nem tolják el, mint az egyszeri székely a mestergerenda faragását.

Mert azért ne legyenek illúzióink: a képviselőtestületek létszámának csökkentése fontos lépés ugyan, de a feladat egészét tekintve nem több, mint szimbolikus intézkedés, amely ráadásul egyes vélekedések szerint a Fidesz önkormányzati pozícióinak a bebetonozását szolgálja csak.

Nem az önkormányzati képviselők számát, hanem az önkormányzatok - vagyis a képviselő-testületek és a polgármesteri hivatalok - számát kellene csökkenteni ugyanis.

Mindez persze messzire vezet - érinti például az intézményfenntartás kérdéseit is. Nevezetesen azt, hogy például mi legyen a falusi kisiskolákkal. Hogy meg kell-e védeni őket. Hogy vajon az szolgálja-e az egyenlő életesélyeket, ha a kisdiák egy lepusztult állapotú, korszerűtlen felszereltségű iskolában tanulhat, igaz, mindezt helyben, vagy ha nap mint nap egy kistérségi iskolabusz viszi és hozza a kistérségi központ korszerű iskolájába, ahol nyelvi labor, informatikaterem és netán még tornaterem és uszoda is van...

És ugyanez igaz az önkormányzati - hivatali - feladatokra is. Az okmányirodai ügyeket már ma is a kistérségi központokban kell intézni, így talán a hatósági eljárási ügyeket is át lehetne emelni erre a szintre. És mennyivel hatékonyabb lenne, ha például a közintézmények fenntartásával járó adminisztratív - költségvetési, könyvelési, pályázati, létszámgazdálkodási, segélyezési és ki tudja még, milyen feladatokat - a kistérségi központokban, korszerűen felszerelt hivatalokban, megfelelő informatikai eszközökkel és kellően korszerű szakmai tudással felvértezett hivatalnokok végeznék. Persze önmagában ez sem ilyen pofonegyszerű, hiszen nagyon sok kistelepülésen ma az önkormányzat az egyetlen munkaadó. Mi lenne akkor, ha az is bezárna...

Ki kellene találni és nagyon komolyan megvitatni, hogy kell-e nekünk majdnem 3200 önkormányzat. Franciaországban lélekszám-arányosan ennél jóval több is működik - persze akinek futja rá... Nekünk a jelek szerint mostanság egyre kevésbé.

Ki kellene találni és közmegegyezére kellene jutni egyfajta vízió szintjén, hogy mégis ilyen országban akarunk élni. És ennek természetesen része az is, hogy milyen legyen az önkormányzati rendszer. És igen, ez lehetne egyfajta új társadalmi szerződés, nem a választási eredmény.

Erre például nagyon jó lenne a kurtán-furcsán abbamaradt Nemzeti Konzultáció, vagy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett valami, amiről igazából máig nem derült ki, hogy pontosan micsoda és hogy hogyan is működik. De hogy valamiféle szakmai, netán társadalmi párbeszéd kellene róla, azt jelzi, hogy például a megyei önkormányzatok szerepéről még a Fideszen belül sincs egyetértés. Ez utóbbi - vagyis a megyék kontra régiók vita - például megérne egy külön posztot.

Ki kellene nyitni tehát ezt a vitát ismét - merthogy volt már erről egészen komoly szakmai egyeztetés -, felülemelkedve a "mentsük meg a kistepelüléseket" demagógiáján, túllépve a politikai populizmuson és a kétharmados erőfitogtatáson, értelmes és tartalmas társadalmi párbeszédet kezdeményezve az ügyben.

Hogy úgy mondjam: ezt a párbeszédet kívánja az ország érdeke.

Azt hiszem, az elmúlt napok bénázása és az elmúlt hetek parttalan és fedezetlen ötletelése után összességében egészen vállalható akciótervvel állt elő a miniszterelnök. A 29 pontból álló program kétségtelen pozitívuma, hogy a jelek szerint végre elkezd kormányozni is a Fidesz.

Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére - tartja a De Gaulle egykori francia köztársasági elnöknek tulajdonított mondás. És valahogy így lehetett ezzel Orbán Viktor is. Nyilván az IMF és az Európai Unió illetékeseivel egyeztetve, meg persze a piacok reakcióit figyelve felmérte, hogy egy bizonyos szélerősség után már nem érdemes abba az irányba pössenteni, amerről a szél fúj. Ennek megfelelően a kormány 29 pontos akcióterve összességében végre figyelembe veszi a realitásokat, és bár több ponton érezni benne bizonytalanságot - hogy a tervezett bankadónak az ügyfelekre átterhelendő vonzatait vagy az uniós források radikális átrendezését említsem, amihez azért az Európai Bizottság nem egykönnyen megszerezhető hozzájárulása is szükségeltetik -, mégis tarthatónak és végrehajthatónak tűnik.

Persze azért tegyük azt hozzá, hogy Groucho Marx amerikai komikus klasszikussá érett mondása is eszembe jutott: "Ezek az elveim. Ha nem felelnek meg, vannak még másikak is."

Ez az akcióterv összességében ugyanis köszönőviszonyban sincs a Fidesz eddigi - választási - retorikájával, és sok tekintetben a kormányprogrammal sem. De sebaj, vegyük úgy, hogy ez a kormányprogram. És mint ilyen, sok tekintetben legalább ésszerű és elfogadható is. És bár stratégia továbbra sincs mögötte, valami homályos vízió legalább felsejleni látszik. Ez pedig egyfajta visszatérés a Fidesz 1998 és 2002 közötti konzervatív gazdaságpolitikai elképzeléseihez, a vállalkozó közép- és felső-középosztály megerősítéséhez. Ez utóbbi középpontba helyezését lehet ugyan vitatni - ahogyan tette azt a maga erősen szocialista-szociáldemokrata retorikájval eddig a Fidesz is -, de legalább határozottan kijelöl egy irányt.

A pálinkafőzés felszabadításán túl is sok mindenre választ adott a ma nyilvánosságra hozott akcióterv. Kiderült belőle például, hogy megszorításokra valóban szükség van - viszont leginkább nem holmi csontvázak okán, hanem a tervezett adócsökkentések finanszírozása érdekében. Merthogy valamit valamiért, vagy másként mondva: no pain, no gain. És az sem feltétlenül rossz elgondolás, hogy a megszorítást önmagán és a központi közigazgatáson kezdi a kormány.

Markánsan szó van benne az adórendszer átalakításáról és legfőképpen egyszerűsítéséről - ez utóbbi különösképpen üdvözlendő, és még adócsökkentés nélkül is feltétlenül pozitív kezdeményezés.

Azt persze nem tudom, hogy a személyi jövedelemadó egykulcsossá tétele és csökkentése, vagy éppen a családi adózás bevezetése mennyiben segíti elő a foglalkoztatást. A munkáltatókat terhelő járulékok átalakításáról vagy csökkentéséről ugyanis egy árva szót sem szólt a miniszterelnök. Pedig az szja csökkentés helyett a foglalkoztatást terhelő járulékok csökkentése segítené a foglalkoztatást. Hja kérem, ahhoz persze megszorítások kellenének az egészségügyben... Bizonyára ezért nem esett szó erről sem.

Mert nem tudom, kinek tűnt fel, de egy árva szó sincs benne a társadalombiztosításról és az egészségügyről (megmentjük?), a nyugdíjasokról és a nyugdíjrendszerről (megvédjük őket?), a szociális ellátásokról és a családtámogatásokról (őket is megvédjük?), vagy éppen az oktatásról (a falusi kisikolákat is megvédjük?)... De ne legyünk kicsinyesek, elvégre ha minden igaz, ezek csak az első lépések.

Szóval végre határozott lépések ezek. És bár több elgondolás erősen kidolgozatlan még, mások hatásait pedig lehet vitatni, de legalább határozottságot és kormányzóképességet mutat a mai bejelentés.

A mai naptól fogva kormányzó párt a Fidesz. Lassan pedig a frakciójuk is felnőhetne a feladathoz.

Szijjártó Péter nem először ostoba. Viszont egyre jobban. Kontár szóvivő - ahogyan a Financial Times mondaná.

Merthogy bölcsességre, megfontoltságra és szakértelemre egy cseppet sem vall, ha a magyar minisztereknök szóvivője, ráadásul kormánybiztos ilyen ingatag pénzügyi helyzetben egészen egyszerűen a szavainak a meghamisításával és inkorrekt tudósítással vádolja a világ egyik legjelentősebb pénzügyi-gazdasági hírügynökségét, a Bloomberget. Nem kicsit függ attól az ország finanszírozhatósága, hogy a Bloomberghez hasonló hírügynökségek mit írnak rólunk. Merthogy itt most nem a Népszaváról vagy a 168 óráról van szó, nem az ellenség... akarom mondani: az ellenzék sajtójáról, akinek csak úgy be lehet olvasni. Megjegyzem: egy megfontolt szóvivő még őket sem bátorkodna nagy nyilvánosság előtt ferdítéssel vádolni. Nemhogy a Bloomberget!

Szijjártó Péter alkalmatlan szóvivőnek. Monnyon le.

Értem én, hogy állítólag félremagyarázták. De akárhogy olvasom a magyar tudósításokat, akárhogy hallgatom újra és újra a nyilatkozatról készült videófelvételt, továbbra is azt érzem, hogy Szijjártó Péter - akármit mond és akárhogyan magyarázza a bizonyítványt - igenis ráerősített Kósa Lajos nyilatkozatára.

A HírTV honlapján például a következő szerepel: "Szijjártó Péter nem kívánta kommentálni Kósa Lajos, Fidesz-alelnök csütörtöki beszédét, amelyben közvetlenül fenyegető államcsődről és „bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok” felfüggesztéséről beszélt, ám az államcsődről tett kijelentéseket nem tartotta túlzónak. Hozzátette: a kormány készen áll arra, hogy elkerülje Görögország sorsát."

A Magyar Nemzet on-line kiadásában ez áll: "A politikus elmondta, hogy nem tartja túlzónak a Fidesz ügyvezető alelnökének csütörtöki kijelentéseit az államcsőddel összefüggésben."

Hovatovább, a Fidesz honlapján az MTI tudósítása szerepel, mégpedig a következőképpen: "A politikus elmondta, hogy nem tartja túlzónak a Fidesz ügyvezető alelnökének csütörtöki kijelentéseit az államcsőddel összefüggésben. Kósa Lajos a Napi Gazdaság debreceni konferenciáján azt mondta, hogy a cél most a közvetlen államcsőd elkerülése. Hozzátette: "szűk esélyünk van arra, hogy elkerüljük Görögország helyzetét". Szijjártó Péter emlékeztetett arra, hogy az államcsődről Gyurcsány Ferenc volt kormányfő beszélt mintegy két évvel ezelőtt. "Sőt mi több, döngette a mellkasát, és büszke volt rá" - tette hozzá. Büszke volt arra, hogy az államcsődtől csak úgy tudta megmenteni az országot, hogy felvette az IMF-hitelt - mondta, majd hozzáfűzte: "ebből a szempontból én közel sem gondolom ezt túlzónak".

Ezek szerint tehát nem csak a Bloomberg és az MTI értette félre a szóvivő szavait, hanem az udvari sajtó, sőt még a Fidesz-honlap is helytelenül és inkorrekt módon tudósított? Ejnyebejnye. Vagy mégsem a tudósításokkal van a baj, csak Szijjártó Péter próbálja magyarázni a megmagyarázhatatlant?

Csak tudnám, hogy mi a fenéért nem lehet azt mondani, hogy bocsánat, hibáztam, legközelebb majd körültekintőbb leszek és körültekintőbben fogalmazok... Egy ilyen beismerés kisebb arcvesztéssel járt volna, mint a nyilvánvaló mellébeszélés és a felelősség totális elkenése.

És ezek után vajon milyen hitelesen tud majd hazugsággal vádolni akár egyetlen szocialistát is Szijjártó Péter? Pedig ebben volt erős, olyan hitelesen és olyan vádlón tudta volt mondani, hogy "hazudott". És vajon hogyan képviseli eztán hitelesen A Zembert, Aki Viszont Sosem Hazudott?

Szijjártó Péter tehát alkalmatlan szóvivőnek. Monnyon le.

Ellenekző esetben nap mint nap visszakapja, hogy bagoly mondja papagájnak... vagyis verébnek, hogy nagyfejű.

Elszámoltatás helyett számoljon el inkább háromig a Fidesz frakcióvezetője. Vegye már észre, hogy a gyurcsányozás most már nem fog működni. Meg hülyén is veszi ki magát, ha egy kétharmados parlamenti többséggel rendelkező párt frakcióvezetője frusztrált ellenzéki törpepárti illetékes módjára ordibál és követeli az elszámoltatást.

Nem követelni kell, hanem feljelentést tenni, ha van miért, aztán hagyni a hatóságokat, hogy tegyék a dolgukat. Közben pedig el kellene kezdeni végre kormányozni is.

Hosszú volt ez a nyolc év, na. Minden egyes fideszes megnyilatkozásból az derül ki, hogy még mindig nem értik, mit jelent kormányon lenni. Mintha fel se fogták volna, hogy győztek, hogy kormányt alakíthattak, méghozzá nem is akármekkora többséggel. Pedig le kellene végre állni az ellenzéki kampányüzemmóddal, és a kapcsolót a kormányzás funkcióba kellene állítani, mielőtt nagyobb baj nem lesz belőle.

Hogy mennyire nem érzik a kormányzás felelősségét, azt jól példázza Kósa Lajos hétfői nyilatkozata. Arra a kérdésre, hogy miért használta egy múlt heti debreceni konferencián a magyar gazdaság helyzetének leírására az "államcsődközeli helyzetet", a Fidesz alelnöke azt válaszolta: az államcsőd fogalmat Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök találta ki, és azt számtalanszor használták többen is a választási kampányban, és akkor nem "robbant fel piac".

Kósa Lajossal ellentétben a magam részéről Gyurcsány Ferenc közgazdasági elméleti munkásságát messze nem értékelném olyan magasra, hogy az államcsőd fogalmának megalkotását konkrétan és személy szerint neki tulajdonítsam. Kósa Lajos elméleti közgazdasági munkásságát pedig az államcsőd fogalmának definiálására tett mai próbálkozása után inkább nem is kommentálnám. De hogy Kósa Lajosnak egészen mostanáig nem esett le, hogy menet közben megnyerték a választást és már kormányon vannak, az bizonyos. Kósa Lajos, Lázár János, Szijjártó Péter, Cséfalvay Zoltán és a többiek még mindig ellenzékből kommunikálnak. És mint láttuk: ez kormányon életveszélyes. Mert ellenzékben lehet vég nélkül hülyeségeket pofázni, baj nem lehet belőle. Kormányon viszont ebbe bele is lehet bukni.

Hogy klasszikust idézzek: ébresztő!

Azért bármilyen meglepő, ha a Főnök rápirít, Kósa Lajos tud komoly dolgokat is mondani. Azt is mondta például, hogy "nincs az a gyógymód, ami kellemes, az emberek vágynak rá és hasznos is, mindenkinek tetszik, olcsó, rövid".

Kicsit Kósa-módra kaotikus és képzavaros a megfogalmazás, ezért lefordítom. "A kilábalás bizony kellemetlen megszorításokkal jár majd, aminek a zemberek nagyon nem fognak örülni, és bizonyára komoly ellenkezést vált majd ki a társadalomban, sokaknak sokba kerül majd és ráadásul még el is húzódik".

Azért valljuk be: van ennek egy szolid őszödi fílingje.

Mindenesetre kíváncsian várjuk Orbán Viktor holnapi comingoutját!

Hanem ez az ötletelés azért nagyon ijesztő. Ijesztő volt persze már a Matolcsy-féle is a devizahitelek átváltásáról. A mostani viszont az elmúlt napok történéseinek fényében, és pláne hogy itt van a CNBC is, csak hogy élőben közvetíthesse az esetleges magyar összeomlást, egyenesen horrorisztikus. Szijjártó néhány csontváza kutyafasza ehhez képest.

Nehogy már a Fideszt kelljen tanitani  kormányzati kommunikációra?! Vagy mégis? Mert ami az elmúlt napokban történik, az nem a legjobb módja a piacok tesztelésének. Ilyenkor nyugtatás kellene, és határozottság.

De megintcsak az ötletelés megy - mintha halvány fogalmuk sem lenne, hogy érdemben és a szimbólumokon túl mihez is kezdjenek a fiúk a kétharmaddal. És ha így folytatják, akkor hamarosan b@szhatják is a kétharmadukat.

Hogy vészforgatókönyv kell? Meg új stratégia? Akkor pofa sutba, tessenek elvonulni három napra, és nem kifelé üzengetni a hajmeresztő ötleteket, hanem meghirdetni hétfőn este hatra egy nemzetközi sajtótájékoztatót, és akkor határozottan, tőmondatokban bejelenteni.

Hogy mit is? Semmiképpen sem a nyugdíjpénztári rendszer kvázi visszaállamosítását. Értem én, hogy kell most a bevétel a büdzsének, de a kvázi visszaállamosítással - nagy szavak - tényleg a jövőnket éljük fel. Hogy 2030-ban majd nem lesz miből nyugdíjat fizetni és összeomlik a nyugdíjrendszer? Ki nem szarja le! Hol lesz már akkor Viktor és hol lesz a jelenlegi politikai elit?!

Másrészt képzeljük el, milyen üzenet ez az amúgy is ideges külföldi befektetőknek! Hozd a pénzed Magyarországra, fektesd be nyugodtan, az állam egy véletlenszerű döntéssel kihúzza a lábad alól a talajt: nem csak a nyereséged felét veheti el, nem csak a piaci lehetőségeidet korlátozza holmi kamatplafonnal, hanem még az ügyfeleket is elveszi tőled. Basszus, polgártársak, az ilyesféle ötletelés nem nyugtatja, hanem hergeli a piacokat!

Hogy akkor mit is kellene bejelenteni? Valami olyasmit, hogy az adócsökkentés mégiscsak elmarad, a kormány pedig szigorú és kiszámítható költségvetési politikával igyekszik tartani az előző kormány által kitűzött, 3,8 százalékos hiánycélt, bízva abban, hogy a felelős gazdálkodás eredményeként csökkenő kamatok megteremtik a gazdasági növekedés mielőbbi feltételeit.

A jelenlegi forgatókönyvek szerint azonban úgy tűnik, hogy adócsökkentés márpedig lesz, ha beledöglünk is. És lehet, hogy bele is döglünk. A kormány látszólag úgy akarja eladni az adócsökkentés ötletét, mint a viccbeli ember a vásárban a lovát. A vevő felül rá, megsarkantyúzza, mire a ló nekiugrik a falnak. "De uram, hiszen ez a ló vak!" - mondja a vevő. Mire az eladó: "Nem vak ez kérem, csak vakmerő..."

*     *     *

Ápdéjt! Matolcsy György a CNBC-n: "Egyértelmű, hogy nincs szükség megszorító csomagra Magyarországon." Namármost ha megszorítások nélkül is tartható a 3,8%-os hiány, akkor kérdem én: hol vannak a szijjártói csontvázak? Vagy azok csak csontvázacskák? És különben is: vannak-e egyáltalán?

2010. június 7., hétfő. Végre munkába áll az új kormány. Félreértés ne essék, nem de jure, hanem de facto. Közjogi értelemben természetesen már egy bő hete hivatalban vannak, de felelős kormányként talán végre abbahagyják a kampányt és elkezdenek dolgozni is.

Mozgalmas egy hét volt az új kormány első hete, az már bizonyos. Volt idő szombaton egy kis ünneplésre, az új vezetők kinevezésére, gyors átadás-étvételre, a kormányszóvivő emlékezetes antréjára, a kormányzati honlapok OMG-sítésére, meg egy sor szimbolikus döntésre. Az első hét forgatagában viszont valakik elfelejtettek szólni Kósa Lajosnak és Szijjártó Péternek, hogy a kampány véget ért, úgyhogy ők a szokott lendülettel és ellenzéki hévvel hozták a szokott formájukat.

...s nyögte Orbán bús hadát a Wall Street büszke vára.

Mindenesetre mostanra bizonyára hozzájuk is eljutott a hír, hogy már kormányon vannak, és hogy ehhez azért némi felelősség is dukál. Varga Mihály, a CNN, a Financial Times, az Európai Unió, a nemzetközi pénzpiacok, és még az is lehet, hogy talán maga a Főnök is szólt nekik, hogy kormányon már nem lehet következmények nélkül hülyeségeket pofázni.

Mindenesetre a Csontvázfeltáró Bizottság jelentésére azért nagyon kíváncsi lennék. Merthogy a számokat egyelőre nem ismerni. A baj annyira nagy mindenesetre nem lehet, ha a 3,8 százalékos hiány Varga Mihály szerint is tartható, még úgy is, hogy Szijjártó Péter - ha ugyan még hinni lehet neki - továbbra is adócsökkentést és egykulcsos adórendszert emleget. A magyar helyzet súlyosságát vizsgálva ne feledjük el, hogy Németországban mostanság 6 százalékos, Franciaországban 8,2 százalékos, Angliában pedig 11,6 (!) százalékos hiányról beszélnek.

Szóval június 7-dikén, hétfőn - ha minden igaz - végre talán tényleg munkába áll az új kormány. Befejezve a kampányolást és a szocialisták lejáratását - hiszen minek is, lejáratták és lejáratják ők saját magukat - nekiáll értelmes és felelős döntéseket hozni.

A háromharmad érdeke az, hogy úgy legyen. Ámen.

Az alábbiakban a csontfeltáró... Akarom mondani, a tényfeltáró bizottság sajtótájékoztajának két lehetséges, ámbátor feltétlenül fiktív forgatókönyvét vázolnám.

1. forgatókönyv:

Ezúton kérünk elnézést a magyarországi devizahiteles választóinktól, amiért az elmúlt napok szerencsétlen történései és felelőtlen megnyilatkozásai miatt családonként néhány ezer forinttal magasabb törlesztőrészletet kellett fizetniük. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy felelős gazdálkodással és világos elképzeléseinkkel megnyugtassuk a piacokat, erősítsük a forintot, s ezáltal levegyük a vállukról az elmúlt hónapok - valljuk be - felelőtlen, kampánycélú csontvázazása miatt megnövekedett terheket.

Ezúton kérünk elnézést a nemzetközi befektetőktől, a pénz- és tőkepiac szereplőitől, hogy felesleges ijedelmet okoztunk a körükben, illetve amiért néhányan komoly veszteségeket voltak kénytelenek kollégáink ostobasága miatt elkönyvelni. Ígérjük, hogy felelős költségvetési gazdálkodással és kiszámítható gazdaságpolitikával korrigáljuk tévedésünket.

Ezúton kérünk elnézést a francia, a belga, a német és az osztrák kormányoktól, valamint ezen országok adófizető állampolgáraitól, amiért kollégáink felelőtlen kijelentései eredményeként néhány százmillió euróval megnövekedett ezen államok államkötvényeinek kockázati felára, vagyis ennyivel többet kell törleszteniük a nemzetközi pénzpiacokon.

Ugyanezen oknál fogva elnézést kérünk a magyar adófizető választóktól is, és belátjuk, hogy az adócsökkentés nem az előző kormány öröksége, hanem kollágáink ökörsége miatt marad el.

Az elmúlt két napban kollégáink erősen túllőttek a célon, azt gondolván, hogy még mindig a kampányban vannak. A miniszterelnök úrral egyeztetve természetesen mindketten nyomban kivonulnak a politikából, lemondanak minden tisztségükről.

Most pedig felsorolnám a kollégáink ostobasága miatt a vártnál szigorúbb megszorító intézkedéseink menetét...

2. forgatókönyv:

Csontvázak márpedig vannak. Éppen ezért ezúton azonnali lemondásra szólítjuk fel a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Számvevőszék teljes stábját, amiért szakmai rövidlátásukkal nem voltak képesek megkülönböztetni egy lágyan ringatózó gondolát az államcsőd viharán hánykolódó, csontvázakkal teli hajóroncstól.

Továbbá ugyanezért lemondásra szólítjuk fel a fontosabb hazai elemző cégek vezetőit és össze-vissza hülyeségeket beszélő, elemző munkatársait.

Lemondásra szólítjuk fel továbbá a londoni elemző házak komplett és komplett idióta vezetését, valamint az Európai Unió, az eurózóna és az IMF valamennyi illetékesét és vezető munkatársát, amiért nem ismerték fel, hogy az elődeink mind hazudnak. Bízunk benne, hogy az IMF és az EU illetékesei is a posztjuk átadás-átvételét egyeztetni jönnek Budapestre.

Mindemellett ezúton követeljük, hogy Kósa Lajost az IMF vezérigazgatói székébe, Szijjártó Pétert pedig az Európai Központi Bank kormányzói székébe helyezzék. Én magam az amerikai jegybank, a FED vezetői székét néztem ki, de ahhoz előbb még be kell döntenünk a dollárt és a Wall Streetet.

Hogy? Igen. Természetesen csontvázak és államcsőd. A hétfői tőzsdenyitás miatt? Nem, nem aggódunk. Az elmúlt napokban dollárra váltottuk... Igen. Mindet. Az utolsó fillérig. Hogy a választók? Kétharmad van, kérem, nekünk erre felhatalmazásunk van.
 

*     *     *

Ápdéjt! Azt hiszem, szerencsére az első forgatókönyvhöz közeli verzió látszik megvalósulni. Ennyire őszinte beismerést persze nem tettek a fiúk, és nem is mondták meg, hogy mégis mennyivel nagyobb a hiány a tervezettnél (3,8 helyett 4,5-ről már nagyjából az MNB jelentéséből is tudni lehetett, de az ugye azért messze nem nagyságrendi különbség), de elismerték, hogy a Fidesz vezetőitől elhangzott kijelentések nem voltak szerencsések, és messze nincs finanszírozási probléma vagy csődközeli helyzet. A kormány pedig kizárólag azzal foglalkozik, hogy a még a Bajnai-kormány által kitűzött, a GDP 3,8%-ában rögzített államháztartási hiánycélt tartsák.

Azt hiszem, ez most a lehető legjobb forgatókönyv. A kormányzás pedig végre elkezdődhet.

A Büntető Törvénykönyv 270. paragrafusa szerint "aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt – vagy való tényt oly módon elferdítve – állít vagy híresztel, amely alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Namármost vegyük akkor sorra.

1., "Közveszély helyszínén..."
Ha a magyar gazdaság egy csontvázakkal teli, süllyedő hajó, akkor az kétségkívül közveszély helyszíne. Komolyra fordítva a szót: a lakáshitelek esetleges tömeges bedőlése sokak vagyonát, megélhetését veszélyezteti. (A közveszélyt egyébként a következőképpen definiálják: "olyan helyzet, amikor nem meghatározott személyt vagy anyagi javakat fenyeget a sérelem bekövetkezésének reális lehetősége".)

2., "...nagy nyilvánosság előtt..."
Egy szakmai konferencia talán ömgagában még nem lenne az, de a sajtótájékoztató vagy a televízió reggeli műsora már mindenképpen megfelel ennek. A Bloomberg tudósítása meg aztán pláne.

3., "...valótlan tényt vagy való tényt olymódon elferdítve állít vagy híresztel..."
Hát, az MNB legutóbbi jelentése és Navracsics Tibor hétfői bejelentése szerint az elferdítve közlés minimum megáll.

4., "...amely alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére..."
Ha csak a devizahitelesek népes és az árfolyam miatt aggódó táborát vesszük alapul, az nagyobb csoport és egyre nyugtalanabb.

5., "...bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Nos, ezzel már van egy apró bökkenő.

Úgy hívják: mentelmi jog.
 

*   *   *

Mindezt persze nem jogászkodásnak szántam. Csak úgy eszembe jutott.

- Halló, Zolikám. Itt Kamarássy beszél.

- Jelentkezem, képviselő úr!

- Zolikám, akkor ahogy megbeszéltük, megvan az euró?

- Természetesen, képviselő úr. Átváltottuk.

- Mennyin, Zolikám?

- Kettőszázhetvenhármon, képviselő úr.

- Jól van, rendben. Mert egy óra múlva bejelentem.

- Értem, képviselő úr.

- Zolikám, és az a határidős dolog vagy hogy is hívják, ugye az is rendben lesz?

- Természetesen, képviselő úr. Holnapi déli eladásra kötöttük, hatezer ötszázon.

- Rendben. És Zolikám, te jobban értesz ehhez... Ha azt mondom egy óra múlva, hogy csontváz, az mennyit hozhat?

- Képviselő úr, az eurón maximum négy forintot, a részvény darabján meg jó esetben is csak egy százast kereshetünk. Az elmúlt hetekben nagyon... Khmmm... A kollégái elinflálták egy csontváz piaci értékét.

- Az nem túl vastag. Ha azt mondom, hogy öt csontváz? Vagy hogy csontvázhegyek?

- Az talán egy kicsivel többet hozhat, képviselő úr. De az sem sokkal. Ez a csontvázazás már nem hatja meg a piacokat. Valami új kellene.

- Értem, Zolikám. És ha elsütöm azt, hogy vészhelyzet? Vagy hogy süllyedő hajó?

- Az már jobb, képviselő úr! Sőt, ha megemlíti, hogy államcsőd, az már egészen jó lehet. Akkor akár huszonöt forintot is nyerhetünk eurónként. A papírokon meg nyolcszázat vagy ezret is akár.

- Khmmm... Csontvázakkal teli, süllyedő hajó a küszöbön álló államcsőd viharos tengerén... Igen, ezt fogom mondani! Majd nyafognak egy kicsit a devizahitelesek, de ki nem szarja le. Már igazán megszokhatták volna az elmúlt hónapokban. Különben is, olyan költőien hangzik ez így.

- Nagyszerű, képviselő úr.

- Csak legyen ott a távirati iroda is. Meg a Reuters. Szóltam a sajtós srácoknak, hogy a Hírtévé meg a Nemzet most nem lesz elég, úgyhogy szervezzenek rá egy kicsit.

- Csak ügyesen, képviselő úr!

- Köszönöm, Zolikám. Holnap fél egykor hívlak. És figyeld a híreket!

- Úgy lesz. És holnap várom a hívását, képviselő úr!

*    *    *

A fenti párbeszéd természetesen az elsőtől az utolsó betűig fikció, minden esetleges hasonlóság bármivel csak a fatális véletlen műve. Sőt, szögezzük le gyorsan, hogy természetesen egyetlen képviselőt sem motivál ilyesféle alantas anyagi érdek. A szerző csupán azt szerette volna illusztrálni, hogy egy-egy vaskos csontvázazásnak milyen feltételezett és illuzórikus hatásai is lehetnének akár. Amik meg ugye nincsenek. Mindenesetre e sorok írója reméli, hogy nem adott tippeket senkinek. Nem mintha ilyesféle tippekre rászorulnának azok, akiknek az ilyesféle tippek érdekesek lehetnének. Ők az ilyesféle trükkökkel nyilván messzemenőkig tisztában vannak és messzire elkerülik az ilyesmit.
 

Ha Kósa Lajos megszólal, arra oda kell figyelni. Most pedig megszólalt. Nem kicsit. Nagyon.

Nem tudom mondjuk, hogy Kósa Lajosnak jutott-e bármiféle kormányzati szerep vagy funkció az átadás-átvételben, amiről nem mellékesen a témában legautentikusabb Fidesz-politikus, Navracsics Tibor azt mondta, hogy rendben megy, és egyelőre nyoma sincs csontvázaknak. Nem tudok róla, hogy Kósa Lajos miniszteri vagy államtiktári posztot kapott volna. Mégis úgy beszél válságról és süllyedő hajóról, meg hozzá gazdasági vészhelyzetről, mintha. Pedig az leginkább Varga Tényfeltáró Mihály asztala. Megszólalásával egyszemélyben veszi át Narvacsics és Varga urak szerepét.

Márpedig ha Kósa Lajos megszólal, arra oda kell figyelni.

Éles kritikával például illeti az uniós pályázati rendszert. Azt mondja, hogy "a válság közepette a legfontosabb projektek a városközpontok fejlesztése volt, ami teljesen elhibázott elgondolás: kövezünk, emlékhelyeket újítunk fel - ettől szebb a város, de ettől nem lesz jobb a vállalkozások és az ország helyzete".

Basszus, polgármester úr, nem tetszett járni mostanában a Nagytemplom mögött? 1 milliárd 455 millió forintos uniós pályázati támogatással ott, meg a Halközben indult el Debrecen belvárosának funkcióbővítő rehabilitációja. Bizonyára ez is elhibázott elgondolás... Nem is tudom, kié volt az ötlet. De gondolom, legalább ennyire elhibázott elgondolás 1,6 milliárdos uniós támogatással tudományos élményparkot kialakítani a Debreceni Botanikus Kertben... Ajjaj, és ott van még a MODEM 224 milliós uniós projektje is a többfunkciós kiállító- és bemutatóterek létrehozására... Pfúj, micsoda elhibázott beruházások egész sora! Valaki monnyon le miattuk de rögvest!

Jaj, és azt is mondja még Kósa Lajos, hogy sajnálatosan alapvetően az határozta meg eddig a fejlesztéspolitikát, hogy a fontos elvtárs merre lakik. Kósa elvtárs ezek szerint Debrecenben, merthogy a város aztán igazán szépen kaszált az uniós pályázatokon. De hát nyilván a polgármester úr reméli, hogy eztán nem így lesz, és Debrecen nem kap majd ennyi fejlesztési pénzt csak azért, mert Kósa Lajos a polgármester. Márpedig ha ő mondja, akkor már csak tudja, hogy nem így lesz. Szegény debreceniek, az eddigi támogatási gyakorlattal szakító Fidesz-kormány miatt majd most biztosan rosszabb lesz nekik. Stadion? Ugyanmár, csak azért, mert Kósa Lajos fontos elvtárs, izé, polgártárs? Nehogymár!

Mondom én, hogy ha Kósa Lajos megszólal, arra oda kell figyelni. De az eddigiek csak a lárifári kategóriájába sorolhatók ahhoz képest, amit még mondott.

Merthogy azt is mondta, hogy "a kényszerhelyzet miatt bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére is sor kerülhet átmenetileg".

Te jó isten! (Ahogyan ezt szokásos szófordulatával ő maga mondaná - és bizonyára Kovács Zoltán révén innen jött a kormányzati honlapokon elhíresült OMG is. Végülis csak a Főnököt idézte.)

Elképzelni sem tudom, hogy fogalmilag mik azok a "gazdasági alkotmányossági szabályok". Az Alkotmányban a gazdaságról ez áll: "9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát." Ezek közül egyik felfüggesztése sem hangzik túl jól. Mondhatni, vészjósló megfogalmazás. 

Éppen ezért hirtelen másra nem is tudok gondolni, mint mondjuk a közbeszerzési kötelezettség felfüggesztésére, természetesen szigorúan a válságra hivatkozással.

A kormányzati honlapok átalakításánál például már el is kezdték a fiúk.

*     *     *

Ápdéjt! Kósa Lajos megszólalt, mire a forint gyengülni kezdett az euróval szemben. A piacok a jelek szerint nem nézik jó szemmel a felelőtlen csontvázazást. A deviza alapú lakáshitelt törlesztők nevében ezúton külön is köszönjük a Fidesz alelnökének újabb felelős politikusi megszólalását!

Hát, megkezdék a fiúk a parlamenti munka legfontosabb részét. Nem, nem a törvényhozásról beszélek, hanem a napirend előttiekről, az azonnali kérdésekről és legfőképpen az interpellációkról. Naná, hogy ez a legfontosabb: ezt közvetíti ugyanis a tévé, nem a dögunalmas szakmai vitákat. Ekkor lehet szerepelni és sziporkázni, meg megmondani a frankót. A néző oldaláról pedig ilyenkor lehet jót derülni egy-egy honatya, netán honanya bénázásán vagy szellemességén. És jó esetben ilyenkor hangzik el egy-egy frappáns dakota közmondás is - mondjuk az utóbbira azért az elmúlt években bizonyos aktív részvételi hiányosságok miatt nem nagyon volt példa.

Komolyra fordítva a beszély fonatát, túl azon, hogy az interpelláció határozottan szórakoztató tud lenni, mégiscsak az egyik legfontosabb része a parlamenti munkának. Az országgyűlési képviselők ugyanis az Alkotmány szerint minden, a feladatkörükbe tartozó ügyben "magyarázat kérése céljából" interpellációt intézhetnek a kormányhoz, illetve a kormány egyes tagjaihoz, akiknek pedig erre kötelességük válaszolni. Patetikusan hangozzék bár, de a kormány demokratikus ellenőrzésének egyik legfontosabb és leghatékonyabb eszköze lehet az interpelláció - már persze csak ha tisztességgel használják ezt az eszközt a képviselők és komolyan veszi azt a kormánytöbbség is.

Az új ciklus sok bizakodásra mindenesetre nem ad okot. Az első interpellációkat figyelve-hallgatva olybá tűnik, hogy előnyére semmiképpen sem változik a rendszer.

Borzasztó kontraproduktív - vagy egészen egyszerűen: unalmas - tud lenni, amikor a kormánypárti képviselők interpellálják a saját kormányukat, térdig lógó nyelvvel arról, hogy ugye a kormány mindent elkövet annak érdekében, meg hogy ugye a kormány ezúttal is a zemberek érdekében és hogy ugye már épül a szép és új világ... Márpedig a statisztikák szerint a Fidesz-kormány bizony szívesen alákérdeztet a képviselőivel. Az első Orbán-kormány idején az elhangzott interpellációk 37,3 százaléka kormánypárti volt, míg a Horn-kormány idején ez az arány mindössze 5,6 százalék volt. A 2006-2010-es ciklusban - pedig aztán Gyurcsánytól sem állt messze a píárkormányzás intézménye - az elhangzott interpellációknak 14,4 százaléka volt csak kormánypárti.

Nem azt mondom persze, hogy a kormánypárti képviselő ne interpellálja a miniszterét. Természetes, hogy kérdezze a választókerületét érintő kérdésekben, hiszen ez a dolga. De ne kérdezzen alá, ne használja olcsó kormányzati píárra és ne hiteltelenítse el az interpelláció egyébként oly fontos, demokratikus intézményét.

Hallgatva az első ellenzéki bénázásokat és a dögunalmas kormánypárti alákérdezéseket, néha nosztalgikus érzésem támad. Már-már visszasírom Torgyán doktort. Az ő szereplésein - mindegy, hogy éppen kérdező vagy válaszadó volt - legalább lehetett röhögni. Az utóbbi évek parlamentjéből viszont még a kabaré is hiányzik...

Az új kormányszóvivő azzal nyitotta az első kormányszóvivői sajtótájékoztatót, hogy azért nincs írásos sajtóanyag az első tájékoztatón, mert még nincs nyomtatójuk. Ezt nem egészen értem. Ez most költői kép volt, vagy a Kormányszóvivői Iroda korábbi stábja pénteken délután a hóna alá kapta és hazavitte a nyomtatókat?

Ha az utóbbi az igaz, nagyon gáz. Bár a szoci kormány embereiről sokan sok mindent feltételeznének, de ezt azért mégsem gondolom. Ha viszont az előbbi az igaz, az is több mint kínos. A bemutatkozást követő első  mondatban füllentéssel nyitni az első kormányszóvivőit... Khmmm. Hát nem a legjobb antré egy hivatalba lépő kormányszóvivőnek. Mondhatni nem erősít rá a hitelességre, ami meg ezen a poszton hogy úgy mondjam: minimum.

Persze egy újságíró sem volt a teremben, aki visszakérdezett volna, hogy most akkor mi van. On-line pedig ezúttal valami oknál fogva nem lehetett kérdezni: még el sem kezdődött a kormányszóvivői, már az volt kiírva, hogy "a kérdésfeltevés lezárult". Ennyit az on-line nyilvánosságról, társadalmi párbeszédről és a nemzeti konzultációról.

A nyomtatóügynél is érdekesebb volt a hétfőre virradóra "előlappal ellátott" minisztériumi honlapok ügye. A kormányszóvivő tájékoztatása szerint már meg is kezdték a munkát a honlapok egységesítésére.

OMG! Az oké, hogy a kormány szándékai szerint egyszerűsíteni kell a közbeszerzések rendszerét. Na de ennyire?!

Minden jel szerint a hétvégén Kötcsén lezajlott a Nemzeti Konzultáció - már ha a nemzeti jelző alatt a fideszes politikusok és a jobboldali értelmiségi holdudvar tagjainak a tanácskozását értjük. A miniszterelnök maga is azt mondta: a nagy összefüggéseket rögzítő munkamegbeszélésként szolgált a rendezvény.

A Nemzeti Konzultációból - nomen est omen - eszerint tehát kimaradt mindenki, aki nem nemzeti. De végülis "ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled", ugyebár.

Pedig a nagy összefüggéseket nagyon meg kellene vitatni. Alkotmányozás előtt kellene végigbeszélni azt, hogy milyen legyen és meddig érjen az állam, és hol kezdődjön az egyén felelőssége. De erről már írtam eleget, lassan én unom erről tépni a számat. Egy ózdi lakossági vagy szakmai fórum és egy kötcsei megbeszélés erre messze nem alkalmas. Ehhez széles társadalmi párbeszéd kell - olyan, amilyet a Fidesz láthatóan nem akar folytatni, mert nem szorul rá. Ez viszont - hogy úgy mondjam - a kétharmaddal való visszaélés minősített esete. Folyamatosan nemzeti együttműködésről beszélni és aztán nem meghallgatni a véleményüket, illetve arra hivatkozni, hogy a társadalmi szerződés már a választási eredménnyel megköttetett... Nos, ez meglehetősen visszásnak hat. Mintha Orbán Viktor folyamatosan a klasszikus politikus vicc csattanóját dörgölné az orrunk alá: "Az a kampány volt. Most már választottál." Kár, hogy senkinek nem esik le a poén.

Sok mindenben igaza volt Kötcsén Orbán Viktornak. És sokmindenben nem. Vagy mondjuk úgy: sok volt a féligazsága. Mert az önmagában igaz, hogy a választási eredmény egyfajta rendszerellenes akaratnyilvánítás volt. De nem a demokratikus berendezkedés elleni, hanem azzal a rendszerrel szembeni, aminek a Fidesz is részese volt. Az állandó kampányolásra, a töketlen kormányzásra és a mindenre nemet mondó, destruktív ellenzékiségre mondtak nemet a választók. Arra, ahogyan az elmúlt években a politika egésze működött, emeszpéstől, fideszestől, eszdéeszestől...

Ha a társadalmi szerződés fogalmát Orbán Viktor értelmezésében használjuk, és az állam, vagy méginkább az ország működésének normarendszerét, illetve az azzal kapcsolatos hallgatólagos közmegegyezést értjük alatta, akkor nincs igaza a miniszterelnöknek abban, hogy az elmúlt évek legfőbb hibáit és az eddigi status quo-t a társadalmi szerződés hiánya okozta. Orbáni értelemben volt itt ugyanis társadalmi szerződés - csak legfeljebb rossz. A társadalmi szerződés az adókerülésről, az állandó állami mannára várásról és egyre inkább a korrupcióról szólt. És ezen önmagában egy választási eredmény vagy egy kétharmados parlamenti többség nem fog változtatni. Ahhoz, hogy az elmúlt évek közmegegyezéses, hallgatólagos és összekacsintós társadalmi normái helyett orbáni értelemben véve is új társadalmi szerződés köttessen, ahhoz mindenekelőtt jó kormányzás kell, meg példamutató politikusok. És nagyon sok munka és nagyon sok változás. Nem utolsó sorban pedig egyenes beszéd.

Azért hogy legalább egy kicsi pozitívval zárjuk a végét - nevezzük ezentúl narancs faroknak -, a sorok között olvasni tudók számára egy pozitív üzenete mindenképpen volt Orbán Viktor kötcsei beszédének. Reméljük, igaz is.

Amíg itt, a fecsegő felszínen a magyar jobboldali kultúrát frissítik, újabbnál újabb nemzeti díjakat alapítanak és adnak át, új nemzeti darabokat írnak és mutatnak be, új nemzeti ünnepeket teremtenek és ülnek meg, addig a Magyar Nemzeti Komédium színfalai mögött talán érdemi és értelmes kormányzati munka folyik majd, felelős gazdálkodással. Merthogy Orbán Viktor szerint is "előttünk van Görögország példája, amelyből okulni kell". Arról persze, hogy a felelős gazdálkodás mivel jár, a Fidesz nyilván most nem szeret beszélni, merthogy az elmúlt egy évben folyamatosan ezt szidta. A felelős gazdálkodás ráadásul a Fidesz-béközépnek sem lelkesítő téma. Nekik viszont elég, ha megvan a magyarkodó cirkusz és elég, ha megvannak az ünnepeik.

Társadalmi szerződésnek végül is ez sem utolsó: a zemberek ünnepelnek, díjakat adnak és vesznek át, örvendeznek a magyar lelkületnek, a nemzeti sajtó lelkesen éljenez, a kormány meg eközben csendben és rendben teszi a dolgát. Persze ez messze nem minden világok legjobbika, merthogy az ilyesféle népbutítás ellen minden porcikám berzenkedik. De ha a kormány ebben a világgazdasági környezetben tényleg rendben és felelősen teszi majd a dolgát, akkor a jobboldal nemzeties ünnepeit néhány évig röhögve ki lehet bírni. Olykor szó szerint.