Azt hiszem, legutóbb akkor éreztem ennyire szarul magam, amikor bő két évvel ezelőtt a táskámból lenyúlták a pénztárcámat a szentendrei héven. A havi albérleti díj volt benne, meg a pénz a csekkekre - gyakorlatilag egy komplett fizetés. És persze hiába tettem feljelentést, azóta sem történt semmi az ügyben. Szerintem a jegyzőkönyv felvételén túl nem is foglalkoztak vele a rendőrségen, eleve reménytelennek ítélve a dolgot.

Azt hiszem, egy ideje már pontosan ugyanaz a kiszolgáltatottság-érzés meg kifosztottságérzés van rajtam, amikor azt érzem, hogy a kormány pofátlanul elveszi azt, amiért megdolgoztam. És hiába is mennék panaszra bárhová, nem foglalkoznának, nem foglalkozhatnának velem.

Hadd legyek még egy kicsit személyes, ha már ilyen személyessel kezdtem - a kitárulkozásért mindenkitől előre is elnézést kérek. Napok óta azon gondolkodtam, hogy vajon megtehetem-e ezt így, ezért nem is írtam, de azt hiszem, talán arra jó lesz, hogy koncentráltan és halmozottan érzékeltesse a kormány intézkedéseinek abszurd hatásait.

Bő négy éve jöttem el a központi közigazgatásból. Utána majdnem fél évig abból a pénzből éltünk, amit akkor kaptam - persze messze nem tízmilliókat, mert annyit ebben az országban csak az országgyűlési képviselők meg az állami cégek vezetői markolnak, a közszolgák soha, hanem fillérre annyit, amennyi a köztisztviselői törvény szerint járt. Nem csak nekem, hanem bárkinek akkor a közigazgatásban. A válás után aztán ebből a pénzből nekem csak egy gitár maradt, semmi más. És most, a nulláról történő újrakezdés után, egy teljesen új élethelyzetben, egy új családban, komoly gyerektartás és lakáshitel mellett fizessem vissza azt, amiből akkor, évekkel ezelőtt, egy másik élethelyzetben, egy előző házasságban hónapokig éltünk... Hát hogy van ez? Értem én, hogy Semjén Zsolték szerint a válás bűn, és ezért most vezekelnem kell, de esetleg kérjem vissza most a volt feleségemtől annak a pénznek a felét, csak mert Lázár polgártársnak éppen olyan kedve van, hogy visszakéri? Vagy küldjem majd oda az APEH végrehajtóit a bútorokért? És mindezen felül még nyiffanjak is ki, hogy az új családomat ne sújtjsa ez a marhaság, ha már a különadó megfizetésére az örökös nem kötelezhető?

És persze emellett az Orbán-Matolcsy kettős valami elképesztő arcátlan módon, nagyképűen és valami groteszt cinizmussal vagy nem is tudom, mivel, de elveszi a magán-nyugdíjpénztári megtakarításomat is, reálisan nézve az egyetlen esélyt arra, hogy egyszer talán tisztes nyugdjam legyen, meg azt, hogy ha mégis úgy alakul, hát a fiam örökölhessen valamit utánam.

Mindezen felül szerény számításaim azt mutatják, hogy az adóváltozások eredményeként jövőre még a nettó fizetésem is csökken majd - hiszen a fiam sajnos az anyjával él, nekem meg így csak a költségek jutnak, de a családi adókedvezmény nem.

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a már említett lakáshitel kapcsán hogyan és hányszor szívatott meg a Fidesz a forintárfolyam alakulásán keresztül az elmúlt hónapokban...

Attól tartok, hogy bár nyilván mint mindenki, én is jól járok majd jövőre, de azért most már egy kicsit sokba kerül nekem ez a nemzeti együttműködés.

Nem a negyedik köztársaság, hanem a második tanácsköztársaság építésének vagyunk elszenvedői, úgy tűnik. Kommunista módszerekkel, szigorúan a zemberek nevében.

Barátaim, komolyan, nosztalgikus érzéseim vannak, hogy milyen jól elviccelődtünk a NENYI kötelező kifüggesztésén, Pali bácsi szolid idiotizmusán és pilótakekszein, meg Szijjártó Péter csontvázkeresésén... De ennek most már a fele sem tréfa.

Ez a kormány nem tiszteli a magántulajdon szentségét - és most hosszasan lehetne elemezni, hogy Matolcsy György mai bejelentése mely pontokon sért meg minden európai jogi normát. Egyszerűen most kedvem sincs tételesen vitatkozni vele, velük. Úgysem értik. A hatalommámorban vagy én nem is tudom, miben, de elvesztették minden demokráciaérzéküket. És talán a józan eszüket is.

És ez a kormány nem tiszteli a piacgazdaságot. Ez a kormány semmibe veszi a vagyonhoz és a személyes tulajdonhoz fűződő jogot, semmibe veszi a jogbiztonságot és a jogállamiságot. Ez a kormány szarba se nézi az alkotmányosság legalapvetőbb szabályait. Ez a kormány nem tiszteli a demokráciát. Ez a kormány nem tisztességes és nem tiszteli az embereket.

Ez a kormány nem méltó a feladatra, hogy egy demokratikus országot vezessen. Ez a kormány az én szememben nem demokrata. Ez egy szarházi kormány.

És két évtizeddel a rendszerváltás után ismét ott tartunk, ahonnan elindultunk. Vagy még ott se.

Csodálom Török Gábort, hogy van higgadtsága azon lamentálni, hogy vajon ami történik, az mennyiben rendszerváltás, és hogy mennyiben van itt arról szó, hogy a negyedik köztársaság épül.

Kérem szépen, ami itt épül, az nem a negyedik köztársaság, hanem egy újabb népköztársaság.

Vagy ami még rosszabb: a második tanácsköztársaság. Mindenesetre remélem, hogy mostantól számolva 133 napnál már ez se tart tovább.

Rajtam nem fog múlni, barátaim. Mától vágom a centit.

Azért kétségkívül nagy hatással van rám a kormány tevékenysége - nekem is abszurdabbnál abszurdabb dolgok jutnak az eszembe, amik kezdetben talán még szórakoztatóak is, de attól tartok, idővel egyre kínosabbá válik a hülyeség.

Például eszembe jutott már az is, hogy a nyugdíjtőzsde mintájára Szijjártó Péter bevezethetné a köztudatba a Nemzeti Kolbásztőzsde fogalmát is. Például szombat délelőttre valamelyik körúti hentesüzlet elé összehívott, rendkívüli sajtótájékoztatóján különös nyomatékkal hangsúlyozhatná - milyen ütősen is szól az húsz másodpercben az RTL Híradójában -, hogy csak azért nincs még kolbászból a kerítés, mert a kolbászt a szocialisták eltapsolták a kolbásztőzsdén. De a kormány mostantól majd megvédi a kolbászokat és egyúttal javasolja az embereknek a kolbászok beszolgáltatását, mert akkor nemzeti kerítés épülhet ahelyett, hogy alantas alakok eltőzsdéznék.

Aztán azon is gondolkodtam, hogy a kormánynak - de minimálisan a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak - sürgősen zsíros tanácsadói szerződést kellene kötnie Dr. Emmet Brownnal, a neves fizikussal, mielőtt még nagyobb baj történne. Mert gondoljunk csak bele: a kormány a visszamenőleges hatályú jogalkotással folyamatosan megsérti a tér-idő-kontinuumot. Képzeljük el, hogy mondjuk visszamenőleges hatállyal, a napi politikai vagy éppen - mint azt a Fidesznél látjuk - családi érdekek által vezérelve, nemes egyszerűséggel és visszamenőleges hatállyal átírják az Anyám tyúkja címét Anyósom tyúkjára, aminek okán 1970 tavaszán az akkor hétéves Orbán Viktorka így utólag egyest kapott volt magyarból, hiába tanulta meg akkori tudása szerint jól a verset. Sőt, a kis Viktorka két-három évvel később, 1973 táján még így utólag meg is bukott magyarból, mert a 2011-es magyar EU-elnökség és a közelgő horvát EU-csatlakozás miatt most bimbódzó horvát-magyar barátság jegyében és visszamenőleges hatállyal a Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva sor sem úgy szólt már Petőfi versében, ahogy. Mindezek okán pedig 1982-ben aztán így utóbb mégsem mehetett jogi egyetemre és országgyűlési képviselő sem lehetett az ifjú Orbán Viktorból, így pedig nem lett, akinek a vezényletével a Parlament megszavazta volna a visszamenőleges hatályt, aminek eredőjeként így egy olyan örvény jött létre a tér és az idő szövetén, aminek eredményeként megsemmisült a világegyetem. Vagy megsemmisül. Vagy meg fog semmisült. Vagy valami ilyesmi igeidő. Szinte látom magam előtt, ahogyan Brown doki tágra meredt szemekkel az 1,21 gigawatt helyett azt kiabálja, hogy Magasságos egek! 98 százalék!

Mondom én, hogy abszurd és kínos is a hülyeségem... De nem abszurdabb és kínosabb annál, hogy a Parlament által hétfőn elfogadott, új Jogalkotási törvény második paragrafusának második bekezdése kerek-perec kimondja: "Jogszabály a hatályba lépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé."

Nekem már csak az a kérdésem, hogy minekutána az új Jogalkotási törvény - benne az imént idézett szakasszal - napokon belül hatályba lép, vajon december 30-án hatályba léphet-e az egyébként már elfogadott törvény a végkielégítéseket öt évre visszamenőleg sújtó, 98 százalékos különadóról? Az ugyanis - ízlelgessük a szót - éppen kötelezettséget állapít meg és (adófizetési) kötelezettséget tesz terhesebbé...

Vagyis a most elfogadott és hamarosan hatályba lépő Jogalkotási törvény megakadályozhatja-e egy már korábban elfogadott, de még hatályba nem lépett törvény későbbi hatályba lépését?

Miért érzem azt, hogy ez megint egy olyan kérdés és olyan jogi paradoxon, amely megbontani készül a tér-idő-kontinuumot? Basszus, ha a Fidesz így folytatja, előbb-utóbb tényleg igaza lesz Dr. Brownnak, és megsemmisül a világegyetem!

Valahogy volt egy sejtésem a minap, amikor a "jószándékkal is dolgozatnak nevezhető" dokumentum kapcsán, feltételes módot használva úgy fogalmaztam: "persze még ha ő is írta, nem ő a hibás a történtekért".

Nos, a dolgok jelen állása szerint, a sajtóhírekkel ellentétben mégsem a Belügyminisztérium államtitkárának a friss diplomás jogász lánya, a Köztársasági Elnöki Hivatal osztályvezetője követte el a köztársasági elnökre nézve oly kínos dolgozatot. Az ifjú jogász hölgyet ezúton megkövetem. A poszt célja sem az volt, hogy rajta verje el a port - hiszen ahogyan tegnap is, ma is azt gondolom: még ha netán tényleg ő is írta volna, meggyőződésem szerint akkor sem ő tehetne a történtekről.

A Fidesz kinevezési gyakorlatával és a friss diplomások többnyire pocsék helyesírásával kapcsolatos véleményemet ugyanakkor továbbra is messzemenőkig fenntartom.

Szögezzük le mindjárt az elején: nem Dr. Kontrát Nóra tehet az egészről. Még az is lehet, hogy ifjonti hévvel csak jót akart. Csak hát rosszkor volt, rossz helyen.

Történt ugyebár, hogy a köztársasági elnök javaslataként egy durva helyesírási hibáktól hemzsegő – "jószándékkal is dolgozatnak nevezhető" – anyag került fel az alkotmány-előkészítő eseti bizottság honlapjára. És akkor a dolgozat tartalmi részéről már ne is beszéljünk. A dolgozatot a hírek szerint a Belügyminisztérium államtitkárának, Kontrát Károlynak a friss diplomás jogász lánya követte el, aki osztályvezetőként dolgozik Schmitt Pál hivatalában. Persze még ha ő is írta, nem ő a hibás a történtekért.

Több okból is elgondolkodtató történet ez. Egyrészt elgondolkodtató a Fidesz kinevezési gyakorlata. Az új kormány egyik első intézkedése ugyebár az volt, hogy Borókai Gábor volt kormányszóvivő és Heti Válasz-főszerkesztő feleségét kinevezték a Magyar Közlöny felelős szerkesztőjévé. Aztán jött a hír, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség új elnöke, Petykó Zoltán lánya, Petykó Adrienn lett a Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetési főosztályának a vezetője – egyszerű asszisztensből az egyik legnagyobb költségvetésű minisztérium főosztályvezetője! A minap a Miniszterelnökség kormánytisztviselője lett a köztársasági elnök unokaöccse, Schmitt Pál Péter. És ha nincs ez a kis gikszer, talán meg se tudjuk, hogy Kontrát Károly belügyi államtitkár – egyébként bizonyára tehetséges – friss diplomás lánya osztályvezetői állást kapott a Köztársasági Elnöki Hivatalban...

Igen, igaza van a nyájas olvasónak: a szocik is így csinálták. De többek között éppen azért estek ennyire pofára, mert így csinálták. A Fidesz pedig éppen azért kapott kétharmadot, mert az emberek azt akarták, hogy végre különb vezetők legyenek itt az elődöknél. Hát nem sikerült. Persze értem én, hogy Schmittéknél meg a Fidesz berkeiben első a család szentsége. Tulajdonképpen Szicíliában is az. De ott a családi kötelék nem megy a munka minőségének a rovására.

Mindenesetre idehaza semmivel sem lett jobb a helyzet a kormányváltással: a szenioritás – vagyis a kellő szakmai és vezetői tapasztalattal rendelkező szakemberek helyzetbe hozása – sajnos továbbra sem szempont a kinevezéseknél.

A másik elgondolkodtató dolog a helyesírás kérdése – ami talán a legkínosabb volt az egész történetben, miután a magyar nyelv védelme hangsúlyosan szerepelt az anyagban. Én ilyen helyesírással nemhogy jogi diplomát nem adnék, de érettségi bizonyítványt se! Vagy fordítva egyet a dolgon: szomorú, hogy ilyen rossz helyesírással jogi diplomát lehet ma szerezni Magyarországon. Ajánlom mindezt Hoffmann Rózsa szíves figyelmébe.

Az alkotmány-előkészítő eseti bizottságnak ezúton tisztelettel javaslom, hogy az anyanyelv alkotmányos védelme érdekében a helyesírási szabályzatot az első betűtől az utolsóig emeljék be az új alkotmányba. Onnantól kezdve a Büntető törvénykönyv visszamenőleges hatállyal egy évtől három évig terjedő fogházbüntetéssel büntethetné az t–tt-tévesztést, a j–ly-hiba pedig háromtól nyolc évig terjedő börtönnel lenne sújtható.

Ha jól belegondolunk, ez sem őrültebb ötlet például a Szent Korona-tannál.

Egy rossz és igazságtalan törvényről lehet alkudozni, mert az a jogállam keretein belül marad, csupán rossz és igazságtalan. Egy, a jogállam és az alkotmányosság kereteit figyelembe nem vevő törvényről viszont egészen egyszerűen nem szabad alkudozni.
 
Akkor még egyszer a 98 százalékos különadóról.

Véleményem szerint egészen egyszerűen nem jó az érvelés, amit a baloldali sajtóban és számos blogon is olvasni, hogy fizessen 98 százalékos különadót a végkielégítése, a felmentési időre járó fizetése és az egyébb jogcímeken felvett - mondjuk úgy - lelépti pénze után Szász Károly is, meg Baranyay László is, meg fizessenek az első Fidesz-kormány miniszterei is.

Nem, ne fizessenek. Ők se fizessenek.

Aki ezzel érvel, az de facto elfogadja, vagy legalábbis belenyugszik a visszamenőleges hatályú jogalkotásba.

Szerintem például rendjén van, hogy Szász Károlynak nem kell különadót fizetnie, merthogy a bíróság jogerősen megítélte neki ezt az összeget. Tehát ez az összeg a hatályos jogszabályok szerint járt neki, azaz törvényes volt és nem volt jó erkölcsbe ütköző (függetlenül attól, hogy szerintem és nyilván sokak szerint is irdatlanul magas összegről van szó). Ugyanez igaz a Baranyay Lászlónak jogerősen megítélt pénzekre is. Az egy jogállamban az nem érv, hogy akkor fizessenek ők is. Egyszerűen a jogállamban érvelni csak azzal lehetne, hogy maga a visszamenőleges hatályú adóztatás intézménye egy elfogadhatatlan jogi abszurdum.

Aki elkezd alkudozni a hatalommal erről az alapjaiban is nyilvánvalóan jogsértő szabályozásról, vagyis elkezd alkudozni arról, hogy kire vonatkozzon, meg hogy milyen mértékben és milyen értékhatár fölött, akkor az maga is cinkossá válik. Részesévé válik ennek a törvénytelenségnek. Ezért tartottam felháborítónak, amikor a 98 százalékos különadó vitájában a parlamenti ellenzék nem kivonult és nem azt mondta, hogy ebben az abszurd komédiában nem vesz részt, hanem elkezdett módosító indítványokkal asszisztálni mindehhez.

Meggyőződésem, hogy egy ilyen mértékben jogállam- és jogbiztonság-ellenes szabályozásról nem lehet alkudozni. Egyet lehet csak tenni: az egész ellen tiltakozni. Mert ez a törvény nem igazságtalan és nem rossz, hanem egyszerűen jogállamellenes.

Egy rossz és igazságtalan törvényről lehet alkudozni, mert az a jogállam keretein belül marad, csupán rossz és igazságtalan.

Egy, a jogállam és az alkotmányosság kereteit figyelembe nem vevő törvényről viszont nem szabad alkudozni. Nem lehet tudomásul venni és elfogadni a visszamenőleges hatályt, meg azt, hogy a korábbi jogszabályok szerint törvényes és jogszerű kifizetéseket - függetlenül attól, hogy pofátlanul magas összegektől van-e szó - utólag és visszamenőleg sarcolják.

Ez így nem közteherviselés, hanem elkobzás. Márpedig állami elkobzást alkalmazni bűncselekmény hiányában egy jogállamban... Hááááát...

O. Viktor, Sz. Péter, M. György és S. Gabriella - magukat politikusnak mondó személyek - az emberek tudatlanságát és tájékozatlanságát kihasználva, őket hamis információkkal tudatosan megtévesztve próbálják kicsalni tőlük a nyugdíjas éveikre gondosan félretett megtakarításaikat...

Mintha csak Vujity Trvtko konferálná fel a vasárnap esti Napló egyik szívszorító riportját az átvágott és a félretett pénzüktől megszabadított kisemberekről és az őket megkopasztó, trükkös csalókról. Vagy rosszabb esetben mintha a Kék fény egyik tudósítását hallanám. Erről az egész magánnyugdíj-pénztári történetről valamiért ez jut az eszembe.

És ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen tényleg erről van szó - persze egészen nagyban.

O. Viktor, Sz. Péter, M. György és S. Gabriella hetek óta azt harsogja, hogy vagyonvesztés történt a magánnyugdíjpénztáraknál, hogy nincs meg az emberek pénze, meg hogy dübörög a nyugdíjtőzsde, és hogy egyes piszkos kapitalisták a majdani nyugdíjunkból ruletteznek a saját bűnös szórakozásukra, persze all-in alapon.

Jó, oké, hogy S. Gabriella egyszerűen csak buta és halvány fogalma sincs az egészről, ráadásul ezt még csak nem is titkolja, Sz. Pétert pedig űzi az ostobaságba az ifjonti hév. De M. György mégiscsak jónevű közgazdász, O. Viktor pedig már vezetett kormányt és látott már költségvetést - legalább nekik pontosan tudniuk kell, hogy minden egyes szavuk hazugság, de minimálisan is ordas csúsztatás. És már csak azért is tudniuk kell, mert többek között a saját kormányuk által készített tanulmány cáfolja tételesen az általuk elmondottakat.

És ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy az emberek félretett, jól vagy rosszul, de nekik kamatozó és örökölhető megtakarításai fejében egy több mint bizonytalan kimenetelű befektetést ígérnek - már amennyiben persze ez egyáltalán befektetésnek nevezhető...

Mert kínomban röhögnöm kell, amikor azt hallom, hogy csak az állami kasszába visszafizetett magán-nyugdíjpénztári tagdíjak vannak biztonságban. Ugyan hol? És ugyan hogyan, amikor azokat a pénzeket folyó tételként most és a következő két-három évben effektíve kifizetik másnak? Még ha úgy fogalmaznának, hogy az állami nyugdíjkasszába visszafizetett összegek sorsa felől biztosak lehetünk - mármint hogy biztosan elköltik. Na de hogy biztonságban?

Persze, csak az állami nyugdíj garantált - ígéri O. Viktor, erőteljesen a húsz évvel későbbi utódja izéjével verve a csalánt. Bár ha megpróbáljuk az elmúlt hónapok kormányzati cinizmusát is belekalkulálni e félmondatba, a tisztes állami nyugdíj olyan értelemben tulajdonképpen valóban garantált, hogy garantáltan nem lesz... Mert józan paraszti ész kell csak végiggondolni, hogy kétszer ennyi nyugdíjast fele ennyi dolgozó adójából ha belegebedünk, se lehet majd fizetni...

Összegezve a dolgokat: O. Viktor, Sz. Péter, M. György és S. Gabriella az emberek tudatlanságát és tájékozatlanságát kihasználva, tudatosan hamis érvekkel és nyilvánvaló hazugsággal próbálják meg kicsalni az emberek idős korukra félretett megtakarításait, majd azt úgynevezett "befektetés" címén egészen egyszerűen elköltik azzal, hogy majd egyszer, valamikor, valaki talán visszafizeti, ha tudja... És a megtévesztett és az orruknál fogva vezetett emberek mindehhez még tapsolnak is!

Na, ez így már tényleg kriminális kategória.

Talán igaza van Török Gábornak: ez még mindig a demokrácia, hiszen amíg választások vannak és egy ilyen poszt megírható, addig nem beszélhetünk diktatúráról. Ez azonban már nem az a minőségű demokrácia, amiben jól érzem magam.

A Magyar Köztársaságban lehet személyre szabottan, a személyes karrierekhez vagy üzleti érdekekhez igazodva törvényt - mit törvény: akár alkotmányt is - módosítani, noha a szavak szintjén a magánérdek többé nem írhatja felül a közérdeket.

A Magyar Köztársaságban ha egy törvényjavaslat alkotmányellenes, akkor nem a törvényjavaslatot dolgozzák át, hanem az Alkotmányt. Az alaptörvényünket tulajdonképpen egy gumiszabálynak vagy egy jogalkotási puffernek tekinti a kormányzó hatalom.

A Magyar Köztársaságban a civilizált világ jogi normáival szembemenve lehet visszamenőleges hatállyal törvényt hozni, öt évre visszamenőleg extraadót kivetni - mindezt ráadásul az Alkotmányban rögzített módon -, miközben a Jogalkotási törvény tervezete tételesen tartalmazza a visszamenőleges hatály tilalmát.

A Magyar Köztársaságban a kormány rendszeresen semmibe veszi a jogalkotásra előírt törvényi határidőket, és országgyűlési képviselőkkel - kvázi strómanokkal - nyújttat be törvényjavaslatokat, csak hogy kikerülje a jogalkotás nyilvánosságára, átláthatóságára és a társadalmi részvételre vonatkozó törvényi előírásokat.

A Magyar Köztársaságban a kormány - az ártatlanság vélelmének alkotmányos elvét semmibe véve, bizonyítékok, bizonyítási eljárás és jogerős ítélet nélkül - határozatban nyilváníthat vétkesnek és károkozónak egy magántulajdonú gazdasági társaságot.

A Magyar Köztársaságban az Alkotmánybíróság bizonyos esetekben nem védheti az államtól a személyes tulajdonhoz való jogot - vagyis az állam azt és akkor vesz el, illetve rekvirál a polgáraitól, amit és amikor csak akar. Mindez mostantól pusztán technika kérdése.

A Magyar Köztársaságban az állam nem az öngondoskodásra neveli polgárait, hanem - mint a Kék fényben az egyszeri csaló - az emberek tudatlanságát, vagy mondjuk úgy: butaságát kihasználva, hamis érvekkel, vagy egészen egyszerűen hazugsággal, igen, hazugsággal csalja ki a polgárai megtakarításait. Jobb helyeken az ilyesmit börtönnel büntetik. A Magyar Köztársaság sajnos nem jobb hely.

A Magyar Köztársaságban a köztársasági elnök a kormány részének hiszi magát és ennek megfelelően is viselkedik.

A Magyar Köztársaságban szarházi parlamenti képviselők nyíltan zsidózhatnak az utcán, kötelet tehetnek Károlyi Mihály szobrának nyakába, fellépésükkel nyíltan fenyegethetnek egy felekezet tagjait.

Soroljam még?

Talán igaza van Török Gábornak: ez még mindig a demokrácia. Amíg választások vannak és amíg egy ilyen poszt megírható, nem beszélhetünk diktatúráról. Ez azonban nem az a minőségű demokrácia, amiben komfortosan - vagyis biztonságban, jól és szabadnak - tudom érezni magam.

Schmitt Pál szerint az erdőknek - sokak szívügyének - explicit, leírva is szerepelnie kell az új Alkotmányban. Szerintem meg a Rolling Stonesnak is. Az ugyanis az én szívügyem.

Mielőtt a zöldek szemében kihúznám a gyufát, szeretném a leghatározottabban leszögezni, hogy nekem is szívügyem az erdők védelme, a természet- és környezetvédelem ügye (KITT esetében például nemrég napelemes-hirdogén meghajtású hibridmotorra álltunk át). Tehát nem az ügy fontosságával van bajom. De.

A következőket mondja az emberek embere, a köztársaság elnöke: "Az erdő szó a magyar alkotmányban nem szerepel. Szerepel az egészséges élethez való jog, szerepel a környezet védelmének a parancsa; áttételesen deriválni lehet ezekből az alapjogokból az erdőre vonatkozó törvényeket és előírásokat - van is belőlük bőven -, de ajánlom országgyűlési képviselő kollégák figyelmébe: ne hagyják ki a kínálkozó lehetőséget. A magyar parlament foglalkozik az alkotmány megújításával: az erdő, ami az önök szíve ügye, az igenis szerepeljen, explicit, leírva szerepeljen, ennek a jogai, kötelességei, védelme, fejlesztése..."

Hááát, mindezeket olvasva több dolgon is elgondolkodtam. Egyrészt ha az erdők ilyen explicit módon szerepelnek majd az új alaptörvényben, közvetlenül a Szent Korona-tan mellett, és ha mindehhez még Csaba királyfit meg a Csodaszarvast is beleveszik, olyan druida alkotmányunk lesz, hogy Stonehenge-ből idáig szaladnak a zarándokok. Mondjuk a turisztika fejlesztése amúgy is kiemelt cél az Új Széchenyi-tervben.

De visszatérve arra, hogy mi szerepeljen explicit módon, leírva az Alkotmányban. A politikai élet egyik Tibi bácsija, Schmitt Pál - és a kormány, aminek szerinte ő is szerves része - gondolatmenetét követve nyilván az Alkotmányban annak kell szerepelnie, amit az emberek látni szeretnének benne, és ami az emberek szívügye.

Namármost nekem például szívügyem a Rolling Stones. Meg szerintem még vagy 20-30 ezer embernek Magyarországon. Úgyhogy javaslom, hogy a Rolling Stones is szerepeljen explicite leírva az új Alkotmányban! Lady Gagát speciel én nem szeretem és ha rajtam múlna, nem is nevesíteném az alaptörvényben, de vagyok annyira libsi, hogy tiszteletben tartom azokat, akik szeretik, tehát igazából nincs kifogásom az ellen, hogy a művésznő is szerepeljen explicit és nevesítve az Alkotmányban. És ugye Győzikét se hagyjuk ki, mert valakinek ő is a szívügye. Ha másnak nem, hát Béjá asszonynak, aki nyilván szívesen látná az Alkotmányban explicite nevesítve Győzit is.

De a tréfát félretéve - bár az elvetemült Győzi-rajongók szerint ennek nyilván a fele se tréfa -, javaslom, hogy a Magyar értelmező kéziszótár, meg hozzá - biztos, ami biztos - az Idegen szavak és kifejezések szótára is szerepeljen az Alkotmányban. Az első betűtől az utolsóig. Akkor talán explicit leírva egyetlen kifejezés se marad ki, ami valakinek a szívügye Magyarországon.

És hogy el ne felejtsem: illeszkedve az elnök úr elképzeléseihez, a magyar nyelv védelme érdekében javaslom, hogy a Magyar helyesírási szótár is szerepeljen az új Alkotmányban. Abból levezetve pedig a Büntető törvénykönyv már büntethetné akár letöltendő szabadságvesztéssel is a durva helyesírási hibákat.

Természetesen csak és kizárólag visszamenőleges hatállyal.

Tapasztalt autósként, a KITT kormánya mögött szerzett tapasztalatokkal, némi fészbúkos ötletelés nyomán szeretnék egy szerény, ám minimálisan 500 milliárd forintos bevételi többletet hozó ötlettel hozzájárulni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Sikeréhez.

Az ötletben az a szép, hogy rendkívül egyszerű és letisztult. Önmagában nem igényel sokat, csak egy csipetnyi huszáros-lázáros eszmefuttatást, egy teáskanálnyi demagógiát, egy lehetelnyi, elengedhetetlen csúsztatást, és persze egy késhegynyi visszamenőleges hatályt. És még mindig jobb, mintha azt mondanánk, hogy mondjuk a pedagógusok fizessék vissza 98 százalékos adó formájában a 2005 és 2010 között - vagy esetleg ha a szocik is egy jó módosítóval hozzá akarnak járulni a Nemzet Együttműködés Rendszerének Sikeréhez, akkor a 2002 és 2010 között - július és augusztus hónapokban felvett fizetésüket, ami egyébként nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik, mert e hónapokban tanítás sem volt ugye, az el nem végzett munkáért pedig ennyi pénzt pofátlanul felvenni... De ez legyen inkább egy következő körben kidolgozandó ötlet.

Szóval a forradalmi idea: a zemberek az Alkotmány néhány nap múlva hatályba lépett passzusa... Basszus, állandan keverem az igeidőket, amióta van ez a visszamenőleges hatály, aminek a logikája szerint holnaptól kezdve az történt a múltban... Az angoloknak bezzeg ez könnyű lenne valami past in the future igeidővel, van náluk úgyis abból annyi, hogy egyel több már nem oszt, nem szoroz... Na de nálunk?!

Szóval az ötlet a következő. Az Alkotmánynak a várhatóan a jövő héttől hatályba lépett szakasza értelmében a zemberek fizessék vissza a 2009-ben jó erkölcsbe ütközően felhasznált benzin és gázolaj értékének 98 százalékát! És azért nem a 2010-es évről beszélünk, mert idén úgy 12 százalékkal csökkent az üzemanyag-fogyasztás Magyarországon, ilyen kicsinységgel meg ugye már mégse csökkentsük a forradalmi kormány mozgásterét. Nem kevésbé szerény számításaim szerint ez egy kicsit több mint 533 milliárd forint többletbevételt jelent a forradalmi kasszának.

Szóval ez a benzin extraadóztatása jó dolog - nem is beszélve a környezetvédelmi szempontokról, az EU-ban úgyis menő mostanság a zöldadók témaköre -, ráadásul az Alkotmány szerint egyenesen következik a lázári penge logikából. Különösen ha az állam az év végéig tényleg megveszi a MOL orosz részét. Vagyis az idei év végéig majd megvette. Vagyis visszamenőleges hatállyal majd egy kormányrendeletben kimondják, hogy a MOL orosz része akkor is magyar állami tulajdonú volt, amikor éppen nem. Ez az első lépés.

Második lépésként visszamenőleges hatállyal egyszerűen természetbeni juttatássá minősítik át a benzint, amiért a melegétkezési utalványokkal szemben momentán nem a kétkezi munkájukkal, hanem a munkájukért kapott pénzzel fizettek a zemberek. Az meg minimálisan egyenértékű ugye, és különben is, a termelő munka a pénz fölött áll. Sőt: még a legelvetemültebb nemzetiegyüttműködés-ellenes alkotmányjogászok se köthetnek bele abba, ha egy nyúlfarknyi törvény - esetleg az Alkotmány egy passzusa - leszögezi, hogy a zemberek a 2009-es benzinfogyasztásukat a majd 2011. január 1-jétől az államtól kapott azonnali és nagyarányú adócsökkentésükből finanszírozták. Sőt: finanszírozták volt!

Ha ezt így végiggondoljuk, teljesen egyértelmű, hogy 2011-től a 2009-ben elpöfögtetett benzin az államtól származó jövedelem lesz. Vagyis lett. Azaz volt. Pontosabban leszvolt. Vagy valami ilyesmi. És mint ilyenre, az Alkotmány szerint öt évre - a szocialisták kedvéért esetleg egészen 2002-ig - visszamenőleg kivethető a 98 százalékos extraadó.

Remélem, hogy Lázár polgártárs is elégedett azzal a nemzeti és együttműködő kreativitással, amivel igyekszem pártunk és kormányunk segítségére lenni e kifosztott és megnyomorított ország felvirágoztatásában.

Szerintem azok után, hogy módosító indítványokkal asszisztált a Fidesz abszurd, visszamenőleges hatályú adójavaslataihoz, az az MSZP inkább ne indítson próbapereket. Mindenki jobban jár, ha Mesterházy Attiláék csöndben maradnak vagy egészen egyszeűen beülnek a Fidesz-frakcióba.

Merthogy az MSZP - és az összes többi ellenzéki párt - nem volt képes azt mondani, hogy erről a jogi abszurdról tárgyalni sem hajlandó, mert ez túllép az alkotmányosság keretein. Ehelyett a Fidesz játékszabályai szerint, de facto elfogadva a visszamenőleges hatályú adóztatás elvét, csupán annak a mértékéről kezdett el alkudozni. Mesterházy Attila és a teljes szocialista frakció innentől kezdve az én szememben nem része a demokratikus ellenzéknek. Demokratikus ellenzék szerintem ma már csak a Parlamenten kívül létezik.

De hogy azért valami vicces is jusson a mai napra - mert Hofi óta tudjuk, hogy bizonyos politikai rendszereket csak humorral lehet elviselni -: a kormányszóvivő szerint  az adóváltozások miatt jövőre mindenki jobban jár, és még az is jobban jár, aki nettóban kevesebbet keres majd. Remélem, tetszenek ezt így érteni.

A kormányszóvivő mindezt az RTL Klubon mondta, a Házon kívülben, a Kész átverés után...

Na, ezen azért így, együtt hangosan felröhögtem.
 

Egészen furcsa nyilatkozatot adott a miniszterelnök Németország egyik vezető napilapjának, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Egyrészt a Bajnai-kormány tollaival kezdett ékeskedni, másrészt nemzetközi kalapemelésre méltónak tartott olyan intézkedéseket, amelyeket ő maga nem is olyan régen még bőszen ellenzett.

"A válságra adott megkésett válaszként Magyarország két egymást követő kormánya egy éven belül az alábbi határozatokat hajtotta végre: a nyugdíjasok elveszítettek egy havi járandóságot, az áfa 20-ról 25 százalékra emelkedett, a nyugdíjkorhatár 62-ről 65 évre nőtt, az államháztartás kiadási oldalát pedig erőteljesen lefaragták. Ezek a lépések összességében többet tesznek ki, mint amire bármely más európai ország vállalkozott - mégpedig sztrájkok és tiltakozások nélkül. Tulajdonképpen ezért kijárna, hogy a külföld kalapot emeljen".

Hűűűűűűha! Vegyük akkor szépen sorjában.

A 13. havi nyugdíj eltörléséről a Bajnai-kormány előterjesztésére 2009. május 11-i ülésén döntött a Parlament. Focinyelven szólva: egy-null oda.

Ugyanezen az ülésen, ugyancsak a Bajnai-kormány előterjesztésére döntött a Parlament a felső áfakulcs 20 százalékról 25 százalékra történő emeléséről. Kettő-null oda.

Milyen meglepő: éppen ezen a parlamenti ülésnapon született döntés - naná, hogy nem a Fidesz-frakció, hanem a Bajnai-kormány kezdeményezésére - a nyugdíjkorhatár emeléséről is. Akárhogyan is, ez három-null oda.

És akkor a kiadások csökkentése... Míg a Fidesz-kormány 2011. évi kötségvetési tervezete kapcsán a szakértők szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a kiadási oldalhoz nem nyúl, csak a bevételeket növeli, addig a Bajnai-kormány többek között például éppen a 13. havi nyugdíj és a közszférában a 13. havi fizetések elvételével a kiadási oldalt csökkentette, méghozzá alaposan. Ez így négy-null oda. És ez azért így már fociberkekben is méretes zakó.

Mindez pedig Orbán Viktor szerint tiltakozások nélkül... Háááát, lehet, hogy a miniszterelnök memóriája meglehetősen rövid, de éppen a Fidesz volt az, amelyik kőkeményen tiltakozott - konkrétan minden ellen, amit a Bajnai-kormány előterjesztett. (A nyilvánvalóan politikai célú vasutassztrájkokról is elfeledkezett a minisztrelnök, bizonyára nem vonattal jár - de kicsire nem adunk.)

A 13. havi nyugdíjak ügyében Szijjártó Pétert inkább már nem is hozom példának, annyi hülyeséget összehordott az elmúlt hónapokban. De emlékezzünk meg arról, hogy maga Orbán Viktor a Demokrata című hetilapnak adott, 2009. májusi interjújában a következőket mondta: "Ami a nyugdíjakat illeti: az MSZP a nyugdíjasokkal fizetteti meg a Gyurcsány–Bajnai-korszak árát. A nyugdíjak értéke folyamatosan csökken, de az MSZP most egy mindeddig példa nélkül álló, brutális döntést akar lenyomni az emberek torkán: több mint nyolc százalékkal csökkentik a nyugdíjakat. Pedig a nyugdíjasok egyáltalán nem tehetnek arról, hogy az MSZP-sek az országot a tönk szélére sodorták."

Basszus, akkor most a miniszterelnök mégiscsak büszke rá és egyetért a "mindeddig példa nélkül álló, brutális döntéssel", sőt: azt kalapemelésre meltónak tartja? És akkor ezt most hogy?!

Vagy nézzük az áfaemelések ügyét! Naná, hogy éppen a Fidesz volt az, amelyik leginkább tiltakozott az áfaemelések ellen is. Maga Orbán Viktor fogalmazott ez ügyben igencsak keményen a Fidesz Országos Választmányának ülésén, 2009 nyarán, amikor azt mondta, hogy "az elbocsátott emberek számára, akik nem rendelkeznek innentől havi biztos keresettel, megemeljék az árakat az áfaemelésen keresztül, ilyen kegyetlen gazdaságpolitikára nem is nagyon emlékszem az elmúlt időszakban. Adót emelni, olyan gazdaságpolitikát folytatni, amely növeli a munkanélküliséget, és ezzel egy időben felemelni az árakat az áfán keresztül – ez semmilyen gazdaságpolitikai érv mellett sem fogadható el."

Basszus, akkor most a miniszterelnök mégiscsak büszke rá és egyetért a "kegyetlen gazdaságpolitikával", sőt: most éppen nemzetközi kalapemelésre meltónak tartja azt? És akkor ezt most hogy?!

És persze itt van még a nyugdíjkorhatár ügye is... Véletlenül éppen maga a Főnök, Orbán Viktor volt az, aki 2007 végén egy beszédében azt mondta: "úgy látom, hogy a következő napokban és hetekben nyugdíjkorhatár-emelést fognak bejelenteni. Amit nekünk határozottan elleneznünk kell, mert a nyugdíjrendszer hosszú távú megoldása, kezelhetővé, fenntarthatóvá tételének útja nem a nyugdíjkorhatár emelése." Sőt, a nyugdíjkorhatár emelésével még idén tavasszal sem értett egyet, amikor a saját hivatalos honlapjának tanúsága szerint "a nyugdíjak ügyével kapcsolatban kijelentette: határozott nemet mond a nyugdíjkorhatár emelésére".

Basszus, akkor most a miniszterelnök mégiscsak büszke rá és egyetért azzal, sőt: nemzetközi kalapemelést követel annak, amire néhány hónapja még határozott nemet mondott.

Egy szó, mint száz: Orbán Viktor momentán a jelek szerint a Bajnai-kormány eredményeit próbálja a sajátjaként eladni a nemzetközi porondon, ráadásul úgy, hogy éppen azokkal az eredményekkel dicsekszik, amelyeket eddig ő maga is elvetemült népnyúzásnak, az ország tönkretételének és kifosztásának tartott. Vagyis a jelek szerint az Orbán-interjúban szereplő "Magyarország két egymást követő kormánya" valójában csak egy kormány: Bajnai Gordoné.

Ideje lenne tehát az Orbán-kormánynak is olyan gazdaságpolitikát folytatni, ami előtt külföldön is kalapot emelnek. Mert ha így folytatják - lásd például a különadók váratlan "meghosszabbítását" -, akkor nem kalapot emelnek, hanem előbb-utóbb veszik a kalapjukat a befektetők. Akkor pedig nem pluszban, hanem mínuszban lesz csak meg a Matolcsy György által beharangozott négyszázezer munkahely...

Minden szentnek maga felé hajlik a keze, tudjuk jól. Na de hogy ilyen pofátlanul?!

Lázár János országgyűlési képviselő, a Fidesz jelenlegi frakcióvezetője, az úgynevezett "jó erkölcsbe ütköző" jövedelmeket, végkielégítéseket sújtó 98 százalékos különadó atyja a 2002-2006-os parlamenti ciklusban 18 214 481 forint - segítek: tizennyolcmillió-kettőszáztizennégyezer-négyszáznyolcvanegy forint - képviselői költségtérítést vett fel. Mármint az országgyűlési képviselői fizetésén felül. Mármint a hódmezővásárhelyi polgármesteri fizetésén felül. Mármint nettóban, adómentesen, bármiféle elszámolási kötelezettség nélkül.

Hát akkor most vegyünk egy nagy levegőt, és fújjuk ki lassan. Első felindulás helyett gondolkozzunk józanul és higgadtan.

Először is azt kell mondjam: igaza van a frakcióvezető úrnak, amikor arra hivatkozik, hogy csak annyi pénzt vett fel, amennyi járt neki. Tökéletesen igaza van Lázár Jánosnak abban, hogy csak annyi pénzt vett fel, amennyi az akkor hatályos jogszabályok szerint járt neki - momentán a fizetésén felül bő 18 milliót, adómentesen. És azt is kell mondjam: még ha pofátlannak is érzem az összeget, eszembe sem jutna visszavenni tőle, csak azért, mert pofátlan. Ha a törvény szerint járt neki, hát járt. Hogy rossz volt akkor a törvény? Igen, rossz volt, de akkor csinálni kell másikat, hogy a jövőben ilyen pofátlan kifizetések ne lehessenek. Mondom: a jövőben, és nem visszamenőleges hatállyal!

És Lázár János mindezek fényében arról se feledkezzen meg, hogy a 2005 óta a központi közigazgatásból távozott köztisztviselők is csak annyi végkielégítést kaptak, egyetlen fillérrel se többet, mint amennyi járt nekik. Ráadásul messze nem 18 milliót, hanem annak jó esetben is csak a felét vagy a harmadát. Ráadásul bruttóban. Mert hogy ők bizony keményen adóztak is utána: nagyjából a felét már akkor becsengették az államkasszába. Ha ez utóbbi pofátlanság és a jó erkölcsbe ütközik, akkor az előbbi, a lázári adómentes költségtérítés miért nem?

És ha ez így van, ahogyan a Fidesz azt akarja, akkor momentán milyen alapon ne feltételezze azt az ember, hogy valójában politikai boszorkányüldözésről van szó: nem arányos közteherviselésről, hanem - az adószakértő Vámosi-Nagy Szabolcs szavai szerint - egyszerű elkobzásról?

Mindenesetre ha már ilyen nagyon keresztény kormányunk van, hadd mondjam a legnagyobb tisztelet hangján azt a Lázár, kelj fel és járj! bibliai idézete helyett, hogy Lázár, állj fel és menj te a...!

Olvasom a hírekben, hogy a többi parlamenti párt is elkészítette az maga módosító javaslatait Lázár János 98 százalékos extra adót kivető törvényjavaslatához. Basszus, még asszisztálnak is ehhez a visszamenőleges hatályú jogi nonszenszhez?! Egy remek kormányhoz parádés ellenzék jár, nem mondom!

Mert szögezzük le gyorsan, már az elején: itt most nem törvénytelenül kifizetett pénzekről van szó. Itt olyan pénzekről van szó, amelyek a közalkalmazotti vagy a köztisztviselői törvény szerint alanyi jogon jártak. Márpedig jó erkölcsbe ütközőnek nevezni egy törvény szerint járó jövedelmet... Háááááát... Eszerint maga a törvény ütközik a jó erkölcsbe. Vagyis akárhogyan nézem, tulajdonképpen az állam önmagát nyilvánítja most éppen erkölcstelennek! Hát ez gyönyörű, de komolyan!

És mindehhez jön ez a visszamenőleges hatály, ráadásul most már öt évre! Hát ilyen böszmeség az európai jogrendben nincs még egy! Vitray Tamással szólva: ilyen nincs és mégis van! Basszus, már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy a mai naptól fogva három évvel ezelőtt nem annyi volt az adókulcs, amennyi, hanem öt százalékkal több, éppen ezért így utólag mindenki csengessen be néhány tízezer forintot Viktor bátyátoknak... Remélem, tetszenek érteni a logikát.

És ez a mi kiváló ellenzékünk nem azt mondja minderre, hogy az Alkotmányra és az alapvető európai jogi normákra tekintettel, a jogállamiság védelme és a jogbiztonság okán kikéri magának a visszamenőleges hatályú adóztatás minden formáját. Nem, ezek elkezdenek arról alkudozni, hogy most akkor mire vonatkozzon ez a visszamenőleges hatály és milyen összeghatárig... Ez itt nem demokratikus és felelős ellenzék, hanem egytől egyig mutyizó szavazathajhászok gyülekezete. Csoda-e, ha ilyen béna ellenzék mellett továbbra sem csökken a kormány népszerűsége?!

És azért illúzióink ne legyenek: ez itt most nem arról az aprópénzről szól, amit a 98 százalékos különadóval beszedhet az állam. Mert aki egy kicsit is józanul gondolkodik, az tisztában van vele, hogy a költségvetés egészéhez mérten csak aprópénz, ami befolyhat ebből. Az Alkotmány semmibe vétele meg ezzel az egésszel járó cirkusz pusztán ezért a többletbevételért nem érné meg a Fidesznek.

Ez kérem vérbosszú és leszámolás a javából. Ez nem más, mint kicsinyes bosszú mindazokkal szemben, akik a Gyurcsány-Bajnai-érában a központi közigazgatásban dolgoztak. Ez most a büntetése - és esetenként talán anyagi ellehetetlenítése is - mindazoknak, akik a nem átallottak az elmúlt években a népnyúzókat szolgálni és - a Fidesz olvasatában - az ország tönkretételéhez és kifosztásához asszisztálni. Kíváncsi vagyok, hogy ezt a nagyszerű érvet mikor veszi végre elő a tarsolyból a Lázár-Szijjártó kettős.

Persze ha innen nézzük, végülis nem is olyan nagy a büntetés az, ha valakivel most visszafizettetik a három, négy vagy öt évvel ezelőtt teljesen törvényesen megkapott, és egyébként akkor igen vastagon leadózott, ráadásul minden bizonnyal mára elköltött végkielégítését. Hiszen lehetne tulajdonképpen szigorított fegyház vagy nyilvános megkövezés is a büntetés.

Lassan úgy érzi magát az ember ebben a nemzeti és forradalmi demokráciában, mint az egyszeri vádlott a bíróság előtt, amikor az utolsó szó jogán annyit mond: "Sok lesz az az öt év, bíró úr!" Mire a bíró lassan, hangosan és jól artikulálva válaszol: "Nem öt év! Kötél!"

Végülis kétharmadnál, forradalmi hévvel semmi se drága.
 

Határozatban rögzítette a kormány, hogy a MAL Zrt. a felelős a vörösiszap-katasztrófáért. A kormányhatározat egyértelmű károkozóként nevezi meg a társaságot.

Hát basszus. Mégis hol élünk?!

Félreértés ne essék, részvétem és együttérzésem a katasztrófa áldozatainak családtagjaié, meg a károsult családoké. És azt gondolom, hogy ha bebizonyosodik - úgy értem: alapos szakértői vélemények alapján meghozott, jogerős bírósági ítélettel -, hogy a MAL Zrt. valóban felelős a katasztrófáért, valóban hibáztatható azért, ami történt, és valóban mulasztást követett el, hát fizessen! Méghozzá kőkeményen.

De basszus! Ezt azért ne a kormány döntse el! Erre ott van a független magyar bíróság.

Vagy a bíróság Orbán Viktor világában nem hozhat olyan ítéletet, ami nem tetszik az embereknek, vagy ami esetleg sérti az emberek igazságérzetét? Netán a bírósági ítéleteket eztán alakítsuk hozzá az emberek igazságérzetéhez? Basszus, ezt nem jogállamnak hívják. Legutóbb az ókorban volt ilyesféle ítélkezés, az például többnyire megkövetéshez vagy a lincselés egyéb formáihoz vezetett.

Orbán Viktor kormánya teljes demokratikus szerepzavarban szenved. Elszállt a kétharmadtól. Azt már tudjuk, hogy Alkotmánybíróságra semmi szükség, mert még a végén az emberek igazságérzetének nem tetsző döntést hozna olykor, pusztán holmi alkotmányos alapon. Azt is tudjuk, hogy társadalmi egyeztetésre sincs szükség, merthogy a kormány egyszerre képviseli a munkaadókat, a munkavállalókat, a civileket, a tudományt, egyszóval mindenkit, tehát ha önmagával egyeztet, akkor mindenkivel egyeztet, következésképpen ilyen széles körű társadalmi egyeztetés még sosem volt az országban, mint amilyen egy kormányülés maga. És azt is megéltük már, hogy a miniszterelnök rendőrségi szóvivőt játszik a parlamentben...

De hogy ott tartsunk, hogy a kormány határozatban ítéljen bűnösnek valakit - és itt most vonatkoztassunk el egy kicsit a konkrét ügytől -, függetlenül attól, hogy az illető bűnössége egyértelműen megállapítható-e... Háááát, hadd ne minősítsem. Mintha Orbán Viktornak és körének egyszerűen halvány lövése se lenne a demokráciáról. Komolyan mondom: Pelikán elvtárs esetében a dokumentumok véletlen cseréje (tetszik tudni: "bocsánat, Virág elvtárs, ez már az ítélet") kutyafasza ehhez képest! És basszus, ilyet szerintem még Fidel Castro, de talán még Morales bolíviai elnök se csinált!

Lassan tehát ott tartunk, hogy már bíróságokra sincs szükség. A kormány - hiszen egyszerre mindenkit képvisel, következésképpen mindent tud, így bölcsessége abszolút kollektív és megkérdőjelezhetetlen - képes lesz bölcsen és tévedhetetlenül ítélkezni is, természetesen csak és kizárólag az embereknek tetszó módon.

Orbán Viktor és kormánya mostantól tehát igazságot is szolgáltat. Meg lassan már él és uralkodik is, mindörökkön örökké. Ámen.

Basszus, fafülgomba helyett bolondgombát tehettek a napokban azon a sanghaji fogadáson a csípős-savanyú levesbe. Első felindulásból hirtelen nem tudtam másra gondolni, csak erre, olvasva az Index beszámolóját Orbán Viktor mai, a Magyar Állandó Értekezleten tartott beszédéről.

Aztán arra gondoltam, hogy talán nem csak mertek szólni a Főnöknek, hogy egy apró elütés volt a felkészítőjében, és nem oroszos, hanem poroszos az az államigazgatás, amit itt építeni kellene, meg amiről szólnia kellett volna. Bár a kormány magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban formálódó terveit látva napról napra olybá tűnik, hogy nálunk is inkább fosztogatnak, mint osztogatnak, szóval akkor bizonyára mégsem a felkészítőben lehet a hiba...

Mindenesetre első olvasásra szörnyen zavarosnak tűntek az orbáni gondolatok - leginkább azért, mert nem értem, hogy a határon túli magyar szervezeteket mi a csudáért érdekelné Kína vagy India geopolitikai helyzete. Esetleg érdemit nem tudott vagy szokás szerint nem akart mondani, ezért tartott inkább egy kis úti beszámolót a miniszterelnök.

Idestova másfél órája próbálom megfejteni az orbáni metaforikus képet, mely szerint "nyugati zászló alatt hajózunk, de a világban keleti szél fúj", de akárhogyan fejtegetem vissza és próbálom logikailag egymásba kapcsolódó alkotóelemeire bontani ezt a költői emelkedettségű képet, sőt: jelképrendszert, csak oda jutok, hogy elvileg mégiscsak nyugat felé kell hajózunk, mert széllel szemben elég nehéz lenne. Mármint ugyebár hajózni is.

Aztán persze lehet az is, hogy - egy apró képzavarral élve, ha már az ilyen nagyszerűen megkomponált költői képeknél tartunk - egészen egyszerűen rémeket hallok, amikor olyasfélét vagyok hajlamos kihallani a szövegből vagy belehallani abba, kinek melyik szimpatikusabb, hogy a hazai alkotmányos válto... Khmmmm.... Akarom mondani: alkotmányos rendszerbeli változásokat is a világpolitika e nagyszerű és forradalmi változásai, esetleg a kontinensek mozgásai vagy a Föld gravitációs mezejének változásai indokolják, és hogy e változások közepette vegyünk példát például Kínáról.

Háááááát, attól tartok, régen rossz, ha mindez netán mégis azt jelenti, hogy valamiféle kínai jellegű demokráciamodell felé haladunk - figyelmes és vájtfülű olvasóimtól én kérek elnézést az újabb költői képzavarért. Régen rossz, ha Kína állami berendezkedéséről és a demokratikus centralizmus elve szerint működő intézményrendszeréről és gazdaságirányításról kell példát vennünk - még rosszabb esetben példát átvennünk -, csak mert lám, az ott milyen hatékonyan működik, és évről évre olyan gazdasági növekedést produkál, amiről Matolcsy mágus is csak óvatosan mer álmodni egy nagyot.

Hát, én azt mondom barátaim - bár a mogyorós csirkét, az illatos omlós kacsát, sőt, még a tavaszi tekercset is szeretem -, hogy kell a fenének tíz százalékos növekedés. Elég lesz nekünk négy is. Csak maradjunk meg az elmúlt húsz évben megszokott demokratikus berendezkedésünknél. Független és tökös Alkotmánybírósággal, pártatlan köztársasági elnökkel és el nem kötelezett számvevőszéki elnökkel. Kínai helyett inkább csak amolyan magyar módra, még ha olykor paprikásan is.

Ha az elmúlt fél év magyarországi egyeztetési gyakorlatát és a maga közismert kompromisszumkészségét Orbán Viktor kiviszi az európai politikai porondra, attól tartok, hogy 2011 nyarára szétesik az EU.

Nem mennék bele most hosszasabb fejtegetésekbe az Európai Unió történetét illetően - a lényeg az, hogy az integráció fejlődése nehezen megszült kompromisszumok hosszú sorozata. Kicsit leegyszerűsítve: az angolok történelmi különállása és a franciák állandó érzékenysége okán folyamatosan kellett a németek nagylelküsége ahhoz, hogy egybenmaradjon a közösség. Meg persze kellett néhány politikai érzékkel és kompromisszumkészséggel is megáldott politikus, aki olykor a saját szavazói óhajával - vagyis a saját hazai politikai érdekeivel - szembemenve volt képes közvetíteni, állást foglalni és ha kellett, dönteni is. Egyszerűbben: akkor és ott tett rá, hogy mit szeretnének éppen akkor, otthon a választók, ha volt egy fontosabb európai érdek és egy fontosabb európai ügy.

Merthogy a Fidesz kommunikációjával szemben igenis vannak fontosabb érdekek annál, amit a zemberek rövid távon szeretnének. Mert a zemberek például rövid távon azt szeretnék, ha nem kellene adót fizetniük. Meg ha kolbászból lenne a kerítés, de ezt a kolbászt az államtól kapnák ajándékba, és konkrétan Orbán Viktor töltené nekik a saját két drága kezével, ingyen és bérmentve, sok borssal és fokhagymával a békéscsabai kolbászfesztiválon.

Szóval igenis vannak fontosabb érdekek annál, mint amit a zemberek szeretnének, mert a zemberek sok összefüggést például nem látnak vagy nem értenek, vagy még inkább egyszerűen nem érdekli őket. A felelős politikus meg azért felelős, hogy olykor szavakban és tettekben egyaránt képes legyen túllátni a puszta szavazatmaximáláson. De ez már egy másik történet.

A Fidesz hazai pályán egyelőre ennek az ellenkezőjét mutatja. A választóktól kapott - tegyük hozzá: példátlan - felhatalmazás birtokában is folyamatosan a zembereknek tetsző dolgokat kommunikál és cselekszik a kormányzó párt. Éppen úgy, mintha még mindig kampányolna. Pedig a kétharmad éppen arra lenne jó, hogy a zembereknek rövid távon talán nem tetsző, hosszú távon viszont az ország - és a zemberek - érdekét szolgáló strukturális reformokat végre megléphesse a kormány. Ha erre nem képes, hogyan tudná akkor az európai porondon félretenni a napi, kicsinyes politikai érdekeket?

Az Alkotmánybíróságtól idehaza megkapta az első nagy pofont a Fidesz - mondjuk ment is rá válaszul egy megrendítő jobbhorog -, de az uniós pofonok még eztán jönnek. Merthogy az eddigi kormányzati intézkedések egész soránál - lásd: médiaalkomány, a pálinkafőzés liberalizációja, a jegybankelnök fizetésének csökkentése, az EU-ból beáramló importszemét megfékezése, és így tovább - tűnt úgy, hogy Orbán Viktort nem különösebben érdeklik az uniós szabályok.

Az azért szép lesz, amikor egy-egy szigorúbb uniós pofonra válaszul azt mondja majd Orbán Viktor, hogy nincs az az Európai Bizottság, ami szembemehetne a zemberek akaratával, és javasolja majd a bizottság jogkörének és létszámának a jelentős megnyirbálását, utóbbit szigorúan az erkölcstelenül kifizetett európai jövedelmek címszóval. És milyen szép lesz az is, amikor egy számára kedvezőtlen európai bírósági ítélet nyomán nemes egyszerűséggel bejelenti, hogy márpedig az mostantól Magyarországra nem vonatkozik, mert a magyar zemberek szándékával ellentétes ítéletet senki sem hozhat. És milyen tanulságos lesz, amikor mondjuk az európai közösségeket megalapító Római Szerződésre hivatkozva nyilvánítanak egy-egy magyar kormányzati lépést a közösségi joggal ellentétesnek, amire a magyar válasz az lesz, hogy a Római Szerződés már amúgy is régi és elavult, és különben is hozzá kellene igazítani a zemberek igényeihez. Mármint természetesen napi szinten.

Orbán Viktor a minap Brüsszelben bejelentette, hogy "az EU alapszerződésének a módosítását a magyar elnökség alatt kell előkészíteni." OMG! Atyaúristen! Én a brüsszeli hivatalnokok helyében most nagyon be lennék szarva. Mert ha a fideszre jellemző alkotmányozó hévvel és hatalmas mellénnyel, és mindehhez az Orbán Viktorra jellemző kompromisszumkészséggel állnak neki, akkor a magyar elnökség végére, 2011 nyarára úgy ahogy van, szétesik és megszűnik az Európai Unió. Amire - szinte hallom a kormányfő szabatos érvelését - amúgy sincsen szükség, hiszen a zemberek a közvélemény-kutatások adatai szerint Európa-szerte amúgy sem szeretik az Európai Uniót...

Mondjuk Orbán Viktor ezzel kétségkívül történelmi - sőt: igazán forradalmi - tettet vinne végbe, és a nevét megőrizné az utókor. Bár gyanítom, hogy nem a történelem nagykönyvének arany oldalain.

Nézem a bűvészt, a népszerű és nagyszerű illuzionistát, szélesek, simák és látszólag magabiztosak a mozdulatok, révült a tekintet, valami belső tüzet, valamiféle transzállapotot sugároz, mint aki titkot rejteget és pillanatokra van attól, hogy a csoda megszülessék.

És aztán van egy pont, egy pillanatnyi rossz érzés, amikor azt látja az ember - persze nem a közönség egésze, dehogy, éppen csak néhányan -, hogy megremeg az addig biztosnak tűnő kéz. Talán nem is látni ezt, inkább csak érezni, mert ilyenkor valahogy megáll a levegő, valami kínos feszültség terjeng, a révület zavarba csap át, a bűvészi mozdulatok kapkodóra váltanak, és a menteni a menthetőt görcsös igyekezete egy izzadtságcsepp formájában koncentrálódik a bűvész homlokán. Egyszerűen érezni ilyenkor, hogy valami nem stimmel a színpadon, nem áll össze a trükk, és nemhogy csoda nem születik ebből, de örülhetünk, ha nagyobb égés nélkül megússza a mutatványt a bűvész.

Valahogy ezt érzem, egyre inkább ezt érzem az Orbán-Matolcsy-Lázár trió produkcióját látva. Zavarodott, kapkodó, ideges és egyre izzadtságszagúbb a mutatvány. Hajtogatják persze görcsösen, hogy "gasztasák mukoggy!", de valahogy az istennek sem akar sikerülni.

Ha szerencsénk van, csak egy egyszerű és kockázatmentes kártyatrükk zajlik az orrunk előtt, ami ha megbukik, legfeljebb kifütyülik a pancser mutatványost, és szerződtetnek helyette másikat a nemzetiszín paravánok elé. De egyre inkább azt érzem, hogy az élve kettéfűrészelős mutatványba csúszik éppen a hiba...

Lázár János - és a hírek szerint Orbán Viktor - pontosan úgy viselkedik, mint a Sziget-reklámban a ping-pongos hülyegyerek, aki hatalmas arccal csak azt hajtogatja, hogy "na ki a király?".

Engedtessék meg nekem két megjegyzés a mai nap elképesztő történései kapcsán. Egyrészt ha az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása valóban Orbán Viktor ötlete volt, akkor azt kell mondjam, hogy Bajnai Gordon legnagyobb tévedése az volt, amikor még február 22-én azt mondta a Parlamentben, hogy Orbán Viktor demokrata. Ha valóban Orbántól származik az ötlet, akkor Orbán nem demokrata. Akkor nem stratéga és nem államférfi. Akkor ő is csak egy önző, senkiházi politikus.

Másrészt Lázár János mai megnyilatkozása kapcsán azon gondolkodtam, hogy ha a cinizmus kellő iróniával és csipetnyi öniróniával párosulna - lásd például a nagyszerű Sir Humphrey Applebyt -, az akár még a politikai bölcsesség jele is lehetne. Sőt, megkockáztatom: egy ilyen hang nagyon hiányzik a magyar politikából. A cinizmus Lázár János-féle megnyilvánulása viszont hatalmi arrogancia és igen, kimondom: politikai bunkóság.

Szóval lehet itt verni a kétharmados mellet, meg széles gesztusokkal, nemzetiszín paravánok előtt szajkózni, hogy na ki a király. De akinek ekkora az arca, azt előbb-utóbb fejen találja egy eltévedt ping-pongütő.

Jobb, ha vigyáznak magukra az alkotmánybírák, mert még egy ilyen döntés, és a Nemzeti Együttműködés jegyében Alkotmánybíróság se lesz többé. Mehetnek sorbaállni munkanélküli segélyért. Mert semmibe nem telik, Rogán Tóni ezt is beterjeszti, és mire kettőt pislantunk, már meg is szavazzák. Az Alkotmányból egyszerűen kiveszik az Alkotmánybíróságot, és kész. Volt, nincs!

Alkotmányellenesnek találta az Alkotmánybíróság a Fidesz-kormány egyik első intézkedését, amellyel visszamenőleg vetette ki a közszolgák 2 millió forint feletti végkielégítéseire a sarcot. Ez az új kormány első olyan intézkedése, amely egy jogi fórum előtt megbukott. Lázár János, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője válaszul bejelentette: kezdeményezi az Alkotmány módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Alkotmánybíróság hatásköréből.

Basszus.

De tulajdonképpen minek is Alkotmánybíróság, ha minden döntés a zemberek szájíze, a zemberek szíve vágya szerint való? Ugyan mitől kellene megvédeni a zembereket, ha egyszer a kormány pontosan azt teszi, amit ők szeretnének?

Mert bizony a kormány fantasztikus érzékenységgel reagál a zemberek igényeire, finomra hangolt, hiperérzékeny receptoraival a nap huszonnégy órájában fogja a zemberek szíve vágyát, és a zemberek szíve vágyának legapróbb rezdüléseit is, minderre pedig olyan rugalmassággal reagál, ami méltán világrekord.

Amikor a zemberek hangulatának változása éppen úgy kívánja, hát többé nem utalnak a nyugdíjtőzsde kizsákmányoló, kapitalista és a majdani nyugdíjasok vérét már ma szívó, tőkés brókereinek, ha viszont a zemberek éppen megijednek egy kicsit  attól, hogy akkor most mi lesz a befizetett járulékok örökölhetőségével, akkor azért tizennégy hónap múlva így vagy úgy, de visszapótolják azt.

Fejemre ezúttal ünnepélyes keretek közt hamut szórok és megkövetlek, Nyájas Olvasó! Rá kellett jöjjek ugyanis, hogy a kormány tényleg a zemberek vágyait valósítja meg. Ráadásul egyszerre mind a háromharmadét. Nincs itt zéró összegű játszma, itt mindenki csak nyerhet!

Barátaim, ez az igazi demokrácia! Mit demokrácia? Ez maga a népfelség! Nem kell ide Alkotmánybíróság, ha van egy olyan kormány, amit a cselekedeteiben csakis a zemberek kívánsága vezérel. Ez igen! Ilyet még Lenin elvtárs se álmodott, pedig ő aztán mert merészet álmodni!

Ja, hogy ez valójában nem felelős kormányzás, csak szavazatvadász populizmus? Hogy a kormány nem a zemberek érdekeit, csak a vágyait képviseli? És hogy mindez nem vezet sehová?

Hja kérem, itt kétharmad van. Akinek meg ez nem tetszik, az hamar a Nemzeti Együttműködés Rendszerén kívül találja - és akkor aztán megnézheti - magát. És közben épül már, épül a szép, új világ.

Szegény Kósa Lajos, már megint alaposan félreérthették a szavait. Mert az ugyebár kizárt dolog, de legalábbis nehezen hihető, hogy a Fidesz debreceni bástyája - még ha olykor meglehetősen meredek dolgokat nyilatkozik is - valóban azt mondta volna, hogy "az állami különadók bevezetése miatt az Auchan áruházlánc úgy döntött, mégsem létesít áruházat Debrecenben".

Tény és való, hogy - mint arra a Debreciner Hírek is felhívta a figyelmemet - az inkriminált mondat a Debreceni Önkormányzat hivatalos honlapján virít (mondjuk gyanítom, hogy már nem sokáig), de ez akkor is science fiction kategória.

Szerintem Kósa Lajos valójában azt mondta - csak szokás szerint ezúttal is pontatlanul idézték -, hogy az állami különadók bevezetését kifejezetten üdvözölte az Auchan is, amely bejelentette, hogy jövőre nem csak Debrecenben, de Hajdúhadházon, Görbeházán és Bakonszegen is áruházat épít. Összességében pedig megduplázza áruházai és megháromszorozza alkalmazottai számát, mert kifejezett szándéka, hogy ne csak az elkövetkező két-három évben, hanem legalább három cikluson át folyamatosan növekvő hozzájárulásával segítse a nemzeti kormány egyértelmű, világos és forradalmi gazdaságpolitikáját, és azon keresztül a szocialisták által az elmúlt nyolc évben csalárd módon kifosztott és lerabolt ország felvirágoztatását.

Persze ha én tévednék, és az Auchan valóban nem épít áruházat Debrecenben - ez mondjuk 150-200, vagy talán ennél is több létre nem jövő munkahelyet jelent -, akkor annak semmiképpen sem az Orbán Viktor vezette nemzeti kormány intézkedése az oka. Kizárt, mert az Orbán-kormány intézkedései egymillió új munkahelyet teremtenek ugyebár. Az Auchan döntésének a hátterében csakis a gyurcsányista libsibolsik, a baloldali francia tüntetők, az az okostojás Európai Unió, a nemzetközi kizsákmányoló tőke érdekeit képviselő IMF, a görög helyzet (azért ezzel csak óvatosan), esetleg a magánnyugdíjpénztárak bosszúéhes kapitalista kartellje tehet.

És a vicc az, hogy csak remélni lehet, hogy tényleg a fentiek között lehet a valódi ok, és hogy mások nem követik az Auchan példáját. Különben ez így nem válságadó vagy katasztrófaadó lesz, hanem adóválság vagy adókatasztrófa, attól tartok.

Kopits György előbb-utóbb kihúzza a gyufát, és kívül találja magát a Nemzeti Együttműkődés Rendszerén. Még két ilyen megszólalás, és jön Rogán "Stróman" Tóni egy huszáros törvényjavaslattal, a forradalmi kétharmad meg egy-kettőre megszünteti a Költségvetési Tanácsot. Méghogy 700 milliárdos lyuk a büdzsében?! Ugyan már! Ez nyilvánvalóan csak szoclib para. Ha meg mégiscsak úgy alakulna, hát a Gyurcsány lenne a hibás. De hát a Gyurit - mármint a Matolcsyt - ugyebár nem zavarják a számok.

Mindeközben pedig megint azt tapasztaljuk, hogy már az sem igaz, ami tegnap még annak tűnt, és momentán éppen Orbán Viktor cáfolja saját magát - mondjuk nem először. Míg a minap még arról volt szó, azt jelentette be huszáros, vagy inkább kurucos forradalmi elszántsággal, hogy 14 hónapon át nem utalja tovább az APEH a magánnyugdíjpénztáraknak a befizetett járulékokat, addig kedden este már azt nyilatkozta az RTL Klubnak, hogy "az állam többé nem utal pénzt a magánnyugdíjpénztárakba". A többé ugyan egy kicsit tovább tart 14 hónapnál, de végülis nem ez az első, amikor időzavarba kerül a miniszterelnök.

És az még hagyján, hogy önmagának mondott ellent, de eközben ipari szintre emelte a demagóg csúsztatást is a miniszterelnök. Mondjuk az elmúlt napok kommunista robin hood-i kommunikációs láncolatába tökéletesen illik a dolog, de a magán-nyugdíjpénztári szektorra a "nyugdíjtőzsdés rendszer" meghatározást hallva azért a hajam az égnek áll és a finom hányinger kerülget a tömény és negédes populizmustól. Mindenesetre az embereket nem butítani kellene a pénzügyekben, hanem végre értelmesen elmagyarázni nekik, hogy hogyan működik a pénzpiac, és hogy mi az összefüggés a hozamok és a kockázatok között. Talán nem itt tartanánk, ha ezt már megtette volna valaki...

És nem ez volt az egyetlen gazdaságpolitikai önellentmondás a mai napra. A kormány a jelek szerint inkább önmagával sem ért egyet, csak nehogy egy normális gesztust kelljen tennie az elődök irányába. A Fidesz-kormány Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztériuma által összeállított zárszámadási törvényjavaslatot módosította most oly módon, hogy néhány kritikus mondatot még beleírt a törvény normaszövegébe. Momentán tehát a törvény szöveges indoklása megdicséri a Bajnai-kormány válságkezelő intézkedéseit, s ugyanennek a törvénynek a normaszövege pedig ugyanezért elmarasztalja. És akkor ezt itt most hogy? Mindenesetre egy biztos: stílusuk semmi, legfeljebb annyi, mint egy sértődött óvodásnak.

Egy nap a gazdaságpolitikában, 2010 őszén. Elkeserítő.

Rogán Antal egészen egyszerűen egy politikai stróman. Mondjuk strómanokról korábban is beszéltek a rossznyelvek a Fidesz környékén, de a politikában közvetlenül korábban nem volt azért jellemző a strómankodás. Bezzeg most!

A Pallasz Nagylexikona szerint a német Strohmann szó jelentése szalmaember. A stróman gúnyos megnevezése azoknak a személyeknek, akik bizonyos jogok vagy kötelezettségek elvállalásánál és érvényesítésénél látszólag saját maguk nevében járnak el, voltaképen azonban csak mások számára, vagy mások akaratával végezik el az illető cselekményeket.

Rogán Tóni pedig pontosan ezt csinálja - néha Kósa Lajossal, néha Lázár Jánossal kiegészülve - strómankodik hol a miniszterelnöknek, hol a nemzetgazdasági miniszternek, hol meg kormány egészének és a központi államigazgatásnak, úgy, ahogy van. Mert másként hogyan is lehetne értelmezhető az, hogy Rogán Tóni sorra nyújtja be a Parlamentnek azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket jobb helyeken a kormány, de legalábbis a pénzügyminiszter szokott? (Mondjuk jobb helyeken például van olyan, hogy pénzügyminiszter. De kicsire nem adunk.)

A Parlament honlapjának adatai szerint Rogán Tóni május óta 17 önálló és 43 nem önálló indítványt jegyez. A nevéhez fűződik a földgáz- és villanyáram árának befagyasztásához kapcsolódó törvényjavaslat, a nemzeti médiaszabályozást megteremtő törvénycsomag (benne persze az Alkotmány módosítása is), a bajba jutott lakáshitelesek megsegítését célzó törvényjavaslat, valamint a kereskedelmi láncokat, a távközlési és az energetikai cégeket sújtó válságadóról szóló törványjavaslat is. Mindemellett és hovatovább Antalunk módosíttatta például az ország 2010. évi költségvetését is.

Mármost ugyebár vagy egy korszakos zsenivel van dolgunk, aki ilyen mélységeiben és részleteiben ért az ország ügyeihez, vagy Tóni egészen egyszerűen a kormány strómanja. Én ez utóbbira fogadénk. A kormány nevében jár el, a kormány helyett nyújt be sorra olyan törvényjavaslatokat, amiknek előkészítése és benyújtása normális esetben a kormány dolga volna.

Kétségünk se legyen persze: a héttérből a kormány és maga a miniszterelnök mozgatja a szálakat, tőle erednek ezek a törvényjavaslatok. Ami önmagában persze így is van rendjén. Egy stróman közbeiktatásával azonban mégiscsak olajozottabban és egyszerűbben működnek a dolgok. Mert ugyebár ha a kormány vagy valamelyik minisztere nyújtja be ezeket a törvényjavaslatokat, akkor előzetesen egyeztetni kellene őket. Akkor határidők lennének, a javaslatokat meg muszáj lenne köröztetni a tárcák között, meg kitenni a honlapokra és fogadni meg feldolgozni az esetlegesen hozzászólók észrevételeit, javaslatait... Csak hát ugye ez az egész olyan lassú meg macerás lenne. Olyan borzasztóan demokratikus.

Rogán Antal strómankodása egészen egyszerűen a jogalkotási törvény megkerülését szolgálja. Önmagában nem törvénytelen persze, legfeljebb nagyon nem elegáns. De azt hiszem, a politikai eleganciára egy jó ideje már, és egy jó időre még keresztet vethetünk Magyarországon.

Khmmm... Miniszterelnök úr, ha szabad egy szóra! Tessék kérem rászólni a Szijjártó Péterre, hogy most már ne beszéljen hülyeségeket. Ne hivatkozzon arra, hogy ebben a helyzetben nem engedhető meg, hogy az állam havonta 30 milliárd forintot költsön a magánnyugdíjrendszerre. Merthogy azt a 30 milliárdot nem az állam költi, hanem én, meg a Peti. És bizonyára Ön is, kedves miniszterelnök úr.

Tetszik tudni, azért annyira nem vagyunk mi hülyék, még ha látványosan és folytatólagosan azt is tetszik gondolni. Meg ne tessék hinni, hogy kommunikációval minden áthidalható. Tetszik tudni, a nyugdíjjárulékom magán-nyugdíjpénztári része - a bruttó fizetésem nyolc százaléka - eddig a saját nyugdíjszámlámra ment, vagyis még ha olykor kevesebbet is, de nekem kamatozott. Ráadásul az enyém maradt.

Ha viszont novembertől ez a nyolc százalék megy be a levesbe, a közös kalapba, a feneketlen kútba, a lyukas zsákba - ki hogyan nevezi -, akkor ezt én, csekély értelmű medvebocsként csak adóemelésként tudom értelmezni. A bruttó fizetésem további nyolc százalékát el tetszenek venni tőlem. Azonnal és radikálisan.

Így meg kenhetem a hajamra azt, hogy az szja-kulcsot hangzatos körítéssel csökkentik egy bő százalékponttal... Ami megmarad, akárhogyan számolok, az így is, úgy is azonnali és radikális adóemelés. Nagyjából plusz hét százalékpont - tőlem, Önöknek.

Értem én, hogy az állami nyugdíjkassza helyzete nem éppen rózsás, meg értem én, hogy kell a bevétel. De egyrészt nagyon nem erről volt szó, kedves miniszterelnök úr. Másrészt meg a nagyarányú adóemelést ne tessék már adócsökkentésnek beállítani. Merthogy nem az.

Én meg nem a piros szemű nyuszika vagyok.
 

Orbán Viktor szemmel láthatólag jól érzi magát, sőt: már-már lubickol a kommunista Robin Hood szerepében. Voltak persze már emlékezetes alakításai ateista reformerként és ájtatos úrhatnám polgárként, de emlékezetes volt a vidéki téeszelnök és a lánglelkű fülkeforradalmár szerepében is. Most éppen Robin Hood bőrébe bújt, a legvidámabb barakk nosztalgikus, kádárista fílingjével fűszerezve legújabb szerepét. Kicsit tán' túl is játssza azt, de hát az operett-néplélek issza szavait. És tessék megnézni a közvélemény-kutatásokat: zajos sikere van!

Komolyan mondom, hogy Kádár elvtárs fénykorában nem szapulta ennyit a piszkos kapitalistákat és a gaz, kizsákmányoló tőkét, mint a Nemzeti Együttműködés Robin Hoodja. Mondjuk ennyi zászlót a háttérben, díszletként is legutóbb a szépemlékű kommunista május elsejéken lehetett látni. Igaz, akkor minden második vörös volt, de hát kicsire ugye nem adunk. (Meg mondjuk ilyen egypárti médiafelügyelet is legutóbb a Kádár-korszakban működött - de ez meg egy másik történet.)

Ha pusztán a politikai racionalitás oldaláról közelítjük meg a dolgot, kalapot kell emelnem. Tökéletesen jól csinálja Orbán Viktor. Nagyon ki van ez találva, kérem szépen. Meg van tervezve minden szava, minden hangsúlya, a díszlettel együtt kerek a produkció. Profi politikusként szavazatot maximál, pontosan azt mondja, amit a hallgatósága, a sokat emlegetett zemberek hallani szeretnének. Nem mellesleg ezt hívják egyébként populizmusnak.

Ő maga mondta az önkormányzati választások éjszakáján, hogy könnyebb valami ellen összefogni, mint valamiért. És lám: megint ezt csinálja. A kollektív bűnbakkeresés hangszerén játszik veszélyes dallamokat. Most éppen a piszkos tőkések vannak soron. Merthogy a zanyja csipáját a piszkos, alávaló, népnyúzó, külföldi tőkésnek, a mocsoknak bezzeg van pénze, nosza, vegyük el tőle, mert nehogy már a zemberek fizessék meg.

És ez az ideológia bizony kellően populista ahhoz, hogy muzsika legyen a zegyszeri zemberek fülének. Hiszen lám, milyen tökös és fasza gyerek ez a Viktor, nem szarik be a gazdagoktól, ő a mi fiúnk, a szegényember legkisebb gyereke.

(Igencsak zárójelben jegyzem meg, hogy ha már a Robin Hood-ideológiát tette magáévá a kormány, akkor abba nagyon nem illeszkedik az egykulcsos személyi jövedelemadó, amellyel viszont kimondottan a magas jövedelműek járnak majd nagyon jól - de ez is egy másik történet.)

De bármennyire is népszerű a gondolat, a tőkét büntetlenül büntetni nem lehet. Mert hogyan lesz itt egymillió új munkahely, ha a Nemzeti Együttműködés Robin Hoodja kiutálja innen a tőkéseket? Akik ha ki nem is vonulnak innen, de ugyan mikor fognak itt újra beruházni? Mikor fognak újabb munkahelyeket teremteni a már most is sok tízezer embernek munkát adó kereskedelmi láncok vagy éppen az energetikai és a távközlési cégek, ha ilyen bizonytalanná teszi a befektetéseik megtérülését a kormány? Ha bármikor dönthet úgy, hogy megfelezi vagy egyszerűen elveszi a profitot?

Ha viszont nem lesznek új munkahelyek - sőt, ha a katasztrófaadó miatt még esetleg le is építenek az érintett cégek -, akkor a végén mégiscsak a zemberekkel fizettetnek meg mindent. De ez már olyan áttétel, amit operettországban úgysem ismernek fel a választók.

És taps.